Méray-Horváth Károly

A Múltunk wikiből
Pest, 1859. március 30. – Budapest, 1938. április 26.
hírlapíró, szociológus, író
Wikipédia

Hanák Péter

A koalíció behódolása

A békeszerzésben hatékonyan közreműködött Méray-Horváth Károly, a polgári radikálisokhoz közelálló szociológus és Barabás Béla, a Kossuth szűkebb köréhez tartozó képviselő. Méray-Horváth már hetek óta szorgoskodott sajátos politikai szociológiai kísérletével a kibontakozás érdekében. Március végén rábeszélte Barabást és rajta keresztül Kossuthot, hogy a függetlenségi párt vállaljon kormányt az általános választójog alapján. Április 2-án Méray-Horváth és Barabás Kossuth megbízásából békefeltételt nyújtott át Kristóffynak: a függetlenségiek három hatvanhetes politikussal együtt hajlandók átmeneti kormányt alakítani, amelynek feladata az alkotmányos rend helyreállítása, a költségvetés és az újoncjutalék megszavaztatása, az általános választójog bevezetése.

Mucsi Ferenc

A Társadalomtudományi Társaság megtisztítása a konzervatív-liberális elemektől

A jobboldali támadás visszaverése után 1906. október 21-én Pikler Gyulát választották elnökké, Somló Bódog és Méray-Horváth Károly lett az alelnök, Jászi Oszkárt főtitkárrá, Harkányi Edét, a feminizmus kérdéseivel foglalkozó fiatal szociológust titkárrá választották.

„Magyarország felfedezése” és az új Magyarország tervének kidolgozása

Méray-Horváth Károly és Pikler Gyula előadásai alapján több mint 30 résztvevővel vitatták meg a középiskolák helyzetét, a szükséges reformokat; Kunfi Zsigmond, Zigány Zoltán, Balassa József az iskolarendszer s az egész magyar közoktatás válságát és fejlődésének perspektíváit, „a jövő iskolája” kiépítésének lehetőségeit és feladatait tárták fel. Két hónapon át tartó, nagy visszhangot keltő vita zajlott le Ignotus bevezető előadása nyomán az irodalom és a társadalom kapcsolatáról. A vitát – amelyben többek között részt vett Diner-Dénes József, Schöpflin Aladár, Jászi Oszkár, Babits Mihály, Osvát Ernő és Pogány JózsefSzende Pál zárta le, hitet téve – a résztvevők többségének álláspontjával összhangban – a magas művészi színvonalú és a társadalmi haladásnak elkötelezett irodalom mellett. Hasonló gondolatokat fejtett ki a művész társadalmi szerepéről a Huszadik Század hasábjain Kernstok Károly is.

A radikálisoknak a „Magyarország felfedezéséhez” fogható kultúrtörténeti érdeme volt Ady „felfedezése”. Bizonyos, hogy az „Új versekkel” berobbanó Ady bennük találta meg első értőit és híveit. Jászi Ady zsenialitásának egyik első felismerője és propagálója volt. A későbbiekben is szilárdan mellette állt, megvédte a szociáldemokrata írók egy csoportjának 1908. évi támadásával szemben. Világosan látta Ady jelentőségét az 1910-es évek nagy harcaiban. „Nincs ma az országban senki, akinek neve a legjobb fiatalság s a legnemesebb modernség oly nagy tömegeinek szeretetét volna képes magában egyesíteni, mint az övé… Ő ma az Új-Magyarország lelkének legmélyebb és legtisztább költői beteljesedése.”[1]

A radikálisok tudományos és tudománypolitikai sikereit nagymértékben az a lankadatlan szakmai frisseség, tanulnivágyás, a szociológia nemzetközi eredményeinek az a szüntelen figyelemmel kísérése és átvétele magyarázza, amely a Társadalomtudományi Társaság tagjainak jellemző tulajdonsága volt. A társadalmi törvényszerűségek megismerésére irányuló kezdeti útkeresést lassanként a megállapodás, az elért eredmények gyakorlati-szakmai hasznosítása váltotta fel. Nagyobb vitát csupán Somló Bódognak a 20. század szociológiájáról írt összefoglalása váltott ki, amelyben az „objektív szociológiai rendszereket” mint tudományos irányokat szembeállította a „szubjektív”, a pszichológiai-szociológiai felfogásokkal. A Huszadik Század hasábjain, majd a Társadalomtudományi Társaság vitaülésén heves, de rendkívül terméketlen vita bontakozott ki Somló és Pikler között: ebbe később – Piklerrel szemben – bekapcsolódott Méray-Horváth Károly is, aki a maga „organikus”, pontosabban szólva biológiai-fiziológiai szociológiáját „objektív” rendszerként igyekezett feltüntetni.

Lábjegyzet

  1. Jászi Oszkár, Egy verseskönyvről. Világ, 1914. február 15.

Művei