Mértékek egységesítése

A Múltunk wikiből

Az áruforgalomnak akadálya volt, hogy az országban sokféle mértéket használtak. Ennek megszüntetésére már a 15. századtól kezdve hoztak törvényeket az országgyűlések. Az 1653. évi 31. törvénycikk az egész országban a pozsonyi mértékek használatát mondta ki kötelezőnek. Rendelkezését az 1715. évi 63. törvénycikk megújította, hangsúlyozva, hogy az a szabad királyi városokra is vonatkozik.

A Helytartótanácsnak, amely a mértékek egységesítését is feladatul kapta, tapasztalnia kellett, hogy a tényleges helyzet nem felel meg a törvényes követelménynek. A megyék és városok vagy nem törődtek azzal, hogy területükön milyenek a mértékek, vagy pedig nem az országos egységet, hanem a helyi érdekeket tartották szem előtt. A törvényeket csak Pozsony közvetlen környékén tartották meg. Az ország többi részében erélyes intézkedésekre volt szükség.

A Helytartótanács a megyékre bízta, hogy milyen módon biztosítják a mértékek egységét, fontosnak csak azt tartotta, hogy biztosítsák. A megyék különböző módon intézkedtek; Gömör megye például az egyes helységek részére hiteles rézmértékeket csináltatott. A Helytartótanács még olyan kivételeket sem tartott megengedhetőnek, amilyeneket a törvények engedélyeztek, mint például, hogy az egyházi szolgáltatásoknál maradhat a helyi gyakorlat. A pozsonyi mértékek használatát az egyházi és a földesúri szolgáltatásoknál is megkövetelte.

Az országos egység elérését nehezítette, hogy nem az egész ország tartozott a Helytartótanács illetékessége alá. A helyzet azért lassan, de fokozatosan javult.


KülkereskedelemEmber Győző
Árszabályozás Tartalomjegyzék