Mór

A Múltunk wikiből

németül Moor

város Fejér megyében a móri kistérségben
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1791. július
A korcsmáltatási jog megszorítása miatt a Fejér megyei Móron és a Tolna megyei Pakson jobbágymegmozdulás tör ki.
1848. december 30.
Perczel móri veresége.

Bóna István

A korai avar társadalom

Az előkelő nemzetségfők és katonai vezetők szállását 600 körülig néhány gazdag magános vagy családi temetkezés (Kiszombor, Deszk, Szegvár, Szentendre, Csepel, Törökbálint) jelzi, maguk a nemzetségek is csak néhány sírból álló temetőket hagytak maguk után (például Várpalota, Mór).

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Mór X

Györffy György

A német támadás és egy nomád invázió elhárítása

III. Henrik császár 1051 nyarán Passauba hívta össze a birodalmi sereget. Nagy Károly óta nem gyűlt össze ilyen roppant had a „hunok” leigázására, mint III. Henrik bajor, karantán, lombard, burgund, frank, sváb, szász, cseh és lengyel légiókból álló serege. A Duna melletti benyomulás a téli esőzések okozta vizek miatt reménytelennek látszott, ezért a had zöme délnek, a Mura völgye felé kanyarodott, és a Zala forrásvidékénél nyomult be lakott magyar területre. Végighaladva a Kemenesalján és a Bakony északi peremén Fehérvárat Mór felől akarták elfoglalni. Ugyanakkor Gebhard püspök a Dunán hajókkal ereszkedett le, Welf karantán és Bretiszlav cseh herceg pedig a Duna feletti vidéket dúlta, ahol Béla országolt.

Endre kerülte a nyílt összecsapást, s az idegen sereg útvonala előtt mindent kiürített, hogy ne juthassanak élelemhez. Magyar és besenyő lovasok távolról kísérték a benyomulókat. Nappal alig mutatkoztak, de besötétedéstől hajnalig folytonosan csípkedték, zavarták a pihenő tábort. Közben Endre portyázói kezére került Gebhard püspöknek Győrből a császárhoz menesztett futára egy levéllel, amelyben Gebhard az iránt érdeklődött, hogy az élelemszállító hajókkal hova vonuljon. Endre király a levélre notáriusával, Miklós püspökkel íratott választ, amelyben utasította Gebhardot, hogy sürgősen vonuljon vissza és hajóit süllyessze el. A hamis levelet egy magyarországi német hospes vitte el Gebhardnak, aki az északi seregszárnnyal tüstént kivonult Magyarországról.

A császári had nind nagyobb nélkülözések között, harci kedvét veszítve ért a Vértes alatti Bodajkhoz. Itt a tábort ért folytonos támadások felőröltek minden ellenállását, és a sereg sietve megkezdte a visszavonulást.

Benda Kálmán

A polgári reformerek kiábrándulása a köznemesi mozgalomból

A bormérési jog megszüntetése 1791 júliusában a Fejér megyei Móron és a Tolna megyei Pakson már komoly megmozdulásokra vezetett; mindkét megye katonaságot kért a parasztok ellen.

Spira György

A Dunántúl elvesztése

S Perczelnek még a Duna jobb partján sikerült ugyan érintkezésbe lépnie a feldunai hadtesttel, de néki is csupán december 31-én, immár közvetlenül Buda alatt. Így pedig az ellenségnek közben módja nyílott arra, hogy az előző napon az ő kicsiny, s akkor még elszigetelt hadtestére súlyos vereséget mérjen Mórnál.

Gerillaharcok a téli hónapokban

És Kossuth szava nem is maradt pusztába kiáltott szó; hiába hirdette ki Windisch-Grätz, hogy akit fegyverrel a kezében fognak el, „rögtön kötél által kivégeztetik” s „azon helységek, mellyekbűl több lakosok egyesülve a cs. kir. hadseregnek akármi módon kárt tenni törekvendnek vagy annak futárait, szállítmányait avagy egyes csapatokat megtámadni merészkednének, tűzzel vassal elpusztíttatnak”:[1] a Dunántúlon már januárban kibontakozott a gerillaháború, A felkelők kivált a Bakonyban és környékén tevékenykedtek eredményesen – Mórnál és Kisbéren például elfogták az ellenség egy-egy hadtápvonatát, s Kisbéren is, Pápán is számos császári katonát ejtettek foglyul –, de hallattak magukról a Dunántúl más szögleteiben is, s az ellenség szakadatlan háborgatásával csakugyan elérték, hogy csökkenjen a honvédsereg főerőire nehezedő nyomás; Windisch-Grätz ugyanis – noha már az is éppen elég gondot okozott neki, hogy a magyar kézen maradt Komárom vára körül ostromzárat kellett létesíteni – a gerillaveszély miatt a nagyobb dunántúli városok őrizetére szintén számottevő erőket volt kénytelen hátrahagyni, s így a Duna vonalától keletre végül is csupán 30 ezer embert vonultathatott fel.

Lábjegyzet

  1. Windisch-Grätz közleménye, Szentmiklós, 1848. december 26. Közli a Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak, valamint a cs. kir. hadsereg főparancsnokai által Magyarországban kiadott hirdetményeknek. Buda, 1849. 32.