Móricz Zsigmond

A Múltunk wikiből
Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.
író, újságíró, szerkesztő,
a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja
Wikipédia
Móricz Zsigmond arcképe és aláírása, 1935
Móricz Zsigmond arcképe és aláírása, 1935
1908.
Móricz Zsigmond: A hét krajcár című elbeszélése.
1909.
Móricz Zsigmond: Hét krajcár című novellás kötete.
1911.
Móricz Zsigmond: Sárarany című regénye.
1916.
Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című munkája.
1917.
Móricz Zsigmond: Szegény emberek című elbeszéléskötete.
1918.
Móricz Zsigmond: A fáklya című regénye.

Szabó Miklós

A népi-nemzeti kultúra felbomlása és átalakulása

A patriarchális népszemlélettől való teljes szakadást Móricz hajtotta végre. Ő is MIkszáthtól és Jókaitól indult, de írásmodorát a francia naturalista irodalom szemléletmódja is meghatározta. Ő már a kibontakozott művészeti forradalom harcosa, ennek a mozgalomnak a lendülete vitte el a félbemaradt joghallgató-újságírót az új népszemlélethez.

Hajdu Tibor

Az 1918–1919. évi forradalmak művelődéspolitikája

A Nyugat progresszív tábora egészen a magáénak, Ady forradalmának tekintette 1918 októberét. Legtöbbjük a háború alatt a harcos pacifizmus pártján állt: a parasztság nézeteinek tudatos kifejezőjeként, mint Móricz; a bibliai „ne ölj” prófétás hirdetőjeként, mint Babits; avagy az individuális szabadság szentségére esküdve, mint Kosztolányi és Karinthy. Pacifizmusuk a belpolitikában egyet jelentett az osztályharc tagadásával, a kispolgári demokrácia céljainak igenlésével s többnyire a bűnös nacionalizmus elítélésével is.

Irodalom

Czine Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Budapest, 1960);