Művelődéspolitika Rákóczi államában

A Múltunk wikiből

Az önálló magyar állam megteremtéséért harcot indító II. Rákóczi Ferenc tisztában volt vele, hogy az ország gazdasága lakói képzettségén, a tudományok fejlettségén múlik. Már nevelői is a lakosság értelmi színvonaláért felelős uralkodót állították elé példaképül. Kíméletlenül ostorozta az elmaradottságot és a rossz szokásokat, a tétlenséget, a részegeskedést, de világosan látta az államhatalom felelősségét is: „Melyik ausztriai király alapított kollégiumokat, ahol az ifjúságba csiszoltabb erkölcsöt oltottak volna? Melyik állított akadémiákat, ahol ez a nemzet a tudományban és a szépművészetben művelhette volna magát?”[jegyzet 1] Terveit kormányzókörének segítségével kezdte megvalósítani. Ráday Pál, Radvánszky János, Jánoky Zsigmond, Platthy Sándor, Lányi Pál, Hellenbach János, Brenner Domokos, Kray Jakab és mások művelődési elgondolásait karteziánus és pietista elvek hatották át.[1]

A művelődéspolitika tengelyét az oktatás ügye alkotta. 1704. január 27-én és augusztus 12-én kiadott pátenseiben Rákóczi leszögezte, hogy a templomokat és az iskolákat egyik felekezet sem foglalhatja el a másiktól, s elrendelte, hogy bármely egyház bárhol állíthat kollégiumot és falusi iskolát. Ily módon az ország minden nemzetisége előtt szélesre tárulhatott az anyanyelvi képzés útja.

A protestáns iskolákban ismét megindult az oktatás: visszaköltözött otthonába a sárospataki kollégium, megkezdődött a tanítás Rozsnyón és Eperjesen. A fejedelem 1704. február 13-i rendeletében védelmébe vette a jezsuiták iskoláit. Ugyanebben az évben kezdték meg akadémiájuk építését a kolozsvári jezsuiták. A szécsényi országgyűlésen az oktatás ügyét is mérlegelve hoztak toleráns vallásügyi törvényt. A kiküldött bizottságok az iskolákat és a templomokat annak az egyháznak ítélték, amelynek hívei a lakosság többségét alkották. De a kisebbséget sem hagyták iskola nélkül; előfordult, hogy Rákóczi maga nyújtott segítséget.

Mivel az ausztriai rendfőnökséghez tartozó jezsuita rend tagjai nem esküdtek fel a konföderációra, a kormányzat úgy döntött, hogy el kell hagyniok az országot. A tanítás érdekében azonban halasztották a döntés végrehajtását. Végül a rozsnyói tanácsülés 1706 végén úgy rendelkezett, hogy a nagyszombati egyetem és a kassai kollégium jezsuita tanárai helyükön maradhatnak, munkájukat világi papokként folytathatják, és ellátásukat az államkincstárból kapják.[2] A szervezetileg egyházi keretek között folyó oktatásban az evangélikusok újítottak a legmerészebben: elrendelték, hogy akinek két-három gyermeke van, az az egyiket pénzbüntetés terhe alatt tartozik iskolába járatni.

Garmadányi rendelet tiltatta, hogy a katonák iskolákat verjenek fel, vagy beszállásolással terheljenek. Az iskolák így is sokat szenvedtek. A nagyenyedi kollégium először 1704-ben lett a tűz martaléka. A Tige császári ezredes katonáival vívott védelmi harcban 2 tanár és 28 diák elesett. Könyvtárát 1707-ben Rabutin fosztogató katonái hányták szét. Diákjait professzoraival együtt – fejedelmi parancsra – Károlyi Sándor generális menekítette Szatmárra, majd Nagybányán és Máramarosszigeten kaptak helyet. A debreceni kollégiumot a város kiürítése alkalmából Beregszászra, majd Nagybányára telepítették, a kollégium könyvtára a császári hadsereg pusztításainak esett áldozatul.

Az Európa egyetemeire induló diákokat messzemenően támogatta a fejedelem. Amint tudomására jutott Szent István király római alapítványa, elrendelte, hogy a Gazdasági Tanács az esztergomi érsekség jószágának jövedelméből 50–50 arannyal indítson Rómába három ifjút. Az új magyar állam diplomáciai kapcsolatai rávetültek a kultúrára is, és talán itt hoztak leginkább tartós sikert. XII. Károly svéd király a greifswaldi egyetemen négy magyarországi protestáns diák számára alapított ösztöndíjat, és 20 ezer tallért küldött az eperjesi kollégiumnak. Anna angol királynő támogatásával az anglikán templomokban 11 ezer forintot gyűjtöttek össze a nagyenyedi kollégium számára. Kray Jakabot arra bíztatta Rákóczi, hogy tehetséges fiát mérnöknek képeztesse ki, mert arra van most legnagyobb szüksége a hazának. Az ifjú Dobozi Istvánt államtudományi tanulmányok végett akarta német egyetemre indítani. A központi hatalom pártját alkotó csoport tagjai – Roth, Zimmermann, Hellenbach – fiaikat a hallei egyetemre küldték.[3]

Idő híján az oktatás belső rendjének, anyagának intézményes átalakításáig nem jutottak el. A szándék irányát azonban a természettudományokat és a tapasztalatokra építő oktatást támogató ösztönzések világosan mutatják. 1706-ban Ráday Pál a sárospataki kollégium számára matematikatanárokat kért Jablonskitól, és Comenius unokája megígérte, hogy mihelyt a béke helyreáll, Magyarországon matematikaprofesszorokban sem lesz hiány. Majd – ajánlatára – a fejedelem 500 tallér ösztöndíjjal támogatott egy matematikushallgatót, hogy tanulmányai végeztével Magyarországra jöjjön. Rákóczi felelevenítette a régi egyházi alapítványokat, újakkal növelte az iskolák jövedelmi forrásait a kincstári javakból, és rendkívül sok alkalmi segélyt adott. Pápai Páriz a nagyenyedi kollégium javára 600 forintot kapott. Főurak, nemesek, mezővárosok polgárai ugyancsak támogatták az iskolákat, Károlyi például az enyedi kollégiumot segítette. A központi kormányzat politikusai és vállalkozói – Hellenbach, Roth, Ráday, Kajali, Lányi, Szirmay, Bulyovszky, Jánoky és társaik – az eperjesi akadémia számára létesítettek tőkésített alapítványt 1708-ban. Az új magyar állam iskolapolitikája a súlyos háborús viszonyok ellenére is biztosította a folyamatos tanítást: Kassán a háború alatt 6–700 diák tanult, a nagyszombati egyetemen 1705-ben 880 hallgatót tartottak nyilván. A Rákóczi feltétlen híveként német és szlovák nyelven oktató Bél Mátyás tanítványainak száma megkétszereződött. Missovitz Mihály igazgatása alatt hirtelen felvirágzott a rozsnyói evangélikus gimnázium. Az eperjesi kollégium élére hazatért Rezik János és Simándy István Sárospatakra közel félszáz fizikai kísérleti eszközt hozott Hollandiából.

Hatálytalanították Szentiványi állami cenzori jogát, és 1704 elején a nagyszombati nyomdában nyomtatták ki a Recrudescuntot. Rákóczi kettéválasztotta az egyházi és világi cenzúrát. A rozsnyói tanácsülés döntése szerint a vallási, erkölcsi és irodalmi tárgyú műveket a tankönyvekkel együtt két–két szenátor bírálta el. A politikai tárgyú és katonai műveket Rákóczi és Ráday, távollétük esetén pedig Bercsényi ellenőrizte. A fejedelem szigorúan megkövetelte, hogy a hatalma alatt levő országrész nyomdáiból politikai célkitűzéseit veszélyeztető művek ne kerüljenek ki, s gonddal szervezte meg a hazai és a külföldi közvélemény formálására szolgáló tájékoztatást. Újságot adott ki Mercurius Hungaricus, majd Mercurius Veridicus ex Hungaria címmel. A javarészt haditudósításokat közlő, latin nyelvű, az európai közvélemény tájékoztatására szolgáló első magyarországi újságból 1705–1710 között – jelenlegi ismereteink szerint – hat szám jelent meg. Kiáltványok, tájékoztató írások, röpiratok igyekeztek semlegesíteni, cáfolni a Habsburg-kormányzat propagandáját és megnyerni Európa, vagyis a világ népeit.[4]

Megszervezték a hadsereg központi gyógyszerellátását, a hadigondozást, a sebesültek gyógyítását, és gondoskodtak a rokkantakról. Közkatonák ingyen kaptak gyógyszert, a tiszteknek fizetniök kellett. A sebesültek ellátását a sójövedelemből fedezték, majd az elkobzott birtokokból létrehozták az országos ispotályalapot. A curatoriumokat, a gyógykezelést Lang Jakab Ambrus tábori főorvos, „physicus aulicus” szervezte meg. A hadiözvegyek és hadiárvák segélyekben részesültek. Gondoskodtak az elesett katonák gyermekeinek ingyenes iskoláztatásáról. A pestist országos rendszabályokkal igyekeztek megfékezni.[5]

Az építkezések katonai célokat szolgáltak. Érsekújvárt Riviere, Munkácsot Damoiseau francia hadmérnökök tervei szerint új bástyákkal, védőművekkel erősítették meg. Rendbehozták és korszerűsítették Ecsedet. A vízi szállítás érdekében szabályozták a Tisza egyik szakaszát, betömették mellékágát, a Karcsát. Felmerült Rákóczi elgondolásai között, hogy Szatmárt várossá építteti, kimért utcákkal, tervezett épületekkel. VihnyénKarlsbad mintájára – a fejedelmi udvar nyári rezidenciáját rendezi be, igényes fürdőt létesít. Munkácsot és Ecsedet csatornával tervezte összekötni a Tiszával, s foglalkozott az Ecsedi-láp megcsapolásának gondolatával is, miként a korban mindenütt Európában a reneszánsz óta, a tudósokat és az államfőket a természeti viszonyok célszerű kiigazításának elképzelései vezették.

A hadsereg vezérkarának és az állam vezető politikusainak kiképzését a Testőr Társaság vagy Nemesi Társaság szolgálta. 1707-ben Kolozsvárott az alapító ünnepségen Ráday Pál üdvözlő beszédében a műveltség új értékrendjét vázolta fel: a nemesi származás önmagában senkit nem tesz kiválóvá, igazán nemessé a képzettség, a tanultság, a jó erkölcs tesz.[6]

Az új magyar állam művelődéspolitikai kezdeményezéseiben különösen az országos gazdasággal összefüggő intézkedések bizonyítják, hogy a jövőre tekintve igyekeztek berendezkedni. A technikai újításokat leginkább a fejedelem ösztönözte. Nagyrészt a háború évei alatt a Rákóczi, Hellenbach és Bercsényi támogatta kísérleteknek és próbálkozásoknak köszönhető, hogy 1711 után Selmecbányán tökéletesített formában végre elkészült Hell bányagépmester bányavízemelő rendszere. Hellenbach 1708-ban javasolta, hogy 70 ezer forint jutalmat adjanak a gépmesternek, ha a találmány zavartalanul működik. Munkácson csigarendszerrel, lóerővel működő felvonót építettek. A francia hadmérnöki tervek szerint készült megoldás inkább a szándék szempontjából nagy jelentőségű: megkönnyítette az emberi munkát, kiiktatta a robot egy részét. A korabeli szerény hazai ipar művészi színvonalát szívén viselő Rákóczi elrendelte, hogy a stomfai üveghutákból habán ”finomüveg-csiszoló mestereket”[jegyzet 2] telepítsenek a keleti országrész hutáiba.

Az állam nyelve a magyar. Rendeleteket, kiáltványokat, esküszövegeket, ahol szükséges, a lakosság nyelvén németül, szlovákul is kiadják. A diplomáciában és a nemzetközi publicisztikában a latin nyelv az uralkodó, és tért hódít a francia.

Rákóczi országának nem volt fővárosa, és így az európai uralkodói udvarok története szempontjából is érdekes, hogy a fejedelmi udvart egy állandóan mozgásban lévő államfő és kormányzó testülete hozta létre. Az udvar személyzete félezernél több, fenntartása évente több mint 50 ezer rajnai forintba került. Belső életét a korabeli szokásoknak megfelelően szabályozták. Pontosság, rend, mértékletesség és a szigorral megkövetelt tisztaság jellemezte. Az állami élet eseményeit, követek fogadását, országgyűléseket, a fejedelem megjelenéseit előre megtervezett szertartások, protokolláris formák szabályozták. Az udvar fénye mögött puritán fejedelem állt.[7]

A hadműveletek alkalmával Rákóczi a könyveket, bibliotékákat, könyvesládákat lefoglaltatta, és információt kért róluk. Intézkedéseinek némelyik kitétele megengedi azt a következtetést is, hogy udvari könyvtár, az ország-könyvtára létrehozása is foglalkoztatta.

Rákóczi művelődéspolitikáját korszerűség és hagyományőrzés jellemezte. A magyarországi és erdélyi sajátosságok között a jövő Európájának műveltségeszményéből, az újkori értelemben vett nemzeti műveltségből sok mindent magában hordozott. Így alakult ki az új magyar állam politikájának egyik sarkalatos pontja: a független Magyarország programjának magában kell foglalnia Magyarország művelődési viszonyainak átalakítását is.

Az új műveltségeszményt maga a fejedelem testesítette meg. Író, katona, államférfi, szónok és a magyar történelem egyik legnagyobb szervezője. Korának legmunkásabb embere. Napirendje hajnalban kezdődött, és sokszor átdolgozott éjszakákkal zárult. Mechanikai gépeket rajzolt, településeket tervezett, az európai diplomácia változásait ugyanúgy figyelemmel kísérte, mint az új ágyúöntő eljárásokat. Nem tűrte az igazságtalanságot, a közösség, a nemzet ügyét károsító önzést, és indulatain nem tudott uralkodni. Mélyen vallásos a hit kérdéseiben és racionalista a világ dolgaiban. Külföldieket és magyar főurat, francia udvari embert és köznemest, polgárt és közvitézt egyaránt magával ragadott személyisége. A különböző társadalmi rétegek tagjai mind megtalálták maguk uralkodó-eszményét, a katonafejedelmet, az új Mátyás királyt, Magyarország Mózesét. A művelődéspolitikájához fűzött reményeket Csuzi Cseh József pápai prédikátor fejezte ki a legtalálóbban: azt várják tőle, hogy virágozzék országában a labor, a mechanica, az agricultura, a mercatura, a béke és a rend, mivel megvannak benne a képességek, hogy országát Hollandiáéhoz hasonló állapotba vezesse.

Lábjegyzetek

  1. II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Fordította: Vas István. A tanulmányt és a jegyzeteket írta: Köpeczi Béla. A szöveget gondozta: Kovács Ilona. Budapest, 1978. 322.
  2. Idézi: Borsos Béla, A magyar üvegművesség. Budapest, 1974, 64.

Irodalom

Művelődéspolitika Rákóczi államában. Összefoglalóan: R. Várkonyi Ágnes, Művelődés és államhatalom a Rákóczi-szabadságharc idején Magyarországon (Rákóczi-kori tudományos ülésszak, 1973. szeptember 20–21. Vaja, 1975); R. Várkonyi Ágnes, Rákóczi, a művelődéspolitikus (Könyvtáros, 1976); Földes Éva, Rákóczi művelődéspolitikája, különös tekintettel oktatáspolitikájára (Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980); Fabiny Tibor, Rákóczi és az evangélikusok (Ugyanott.); Käfer István, A kuruc mozgalmak néhány egykorú mozzanata és utóélete a szlovák művelődésben (Ugyanott.); Ladányi Sándor, A sárospataki és debreceni kollégium a Rákóczi-korban (Ugyanott.); Galavics Géza, A Rákóczi-szabadságharc és az egykorú képzőművészet (Ugyanott.); Bán Imre, Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség (Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Budapest, 1980); Földes Éva, Rákóczi iskolapolitikája (Ugyanott.); Galavics Géza, Rákóczi és a művészetek (Ugyanott.); Esze Tamás, Rákóczi valláspolitikája (Ugyanott.); Fabiny Tibor, Rákóczi diplomáciájának egyházpolitikai vonatkozásai (Ugyanott.); Ladányi Sándor, A vallási türelem eszméje a Rákóczi-szabadságharcban (Ugyanott.).

  1. A köznemesi kormányzókör művelődéspolitikai törekvéseiről: R. Várkonyi Ágnes, A rejtőzködő politikus (Világosság, 1978); R. Várkonyi Ágnes, Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemesi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései (Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, 1981); Kajali Pál levele egy ismeretlen evangélikus paphoz a Gömör megyei püspökválasztásról és Rákóczi valláspolitikájáról, Gács, 1704. április 29.: Heckenast Gusztáv, Kajali Pál (1662–1710) kuruc szenátor, országos főhadbíró válogatott iratai (Folia Rákócziana. 3. Vaja, 1980. 28–29).
  2. A jezsuiták és Rákóczi államának viszonyáról az eddigi irodalmat is összefoglalva: Esze Tamás, Rákóczi „Responsió”-ja (Irodalom és felvilágosodás. Budapest, 1974). – Sashegyi Oszkár, Az állami könyvcenzúra állandósulása Magyarországon, 1706–1725 (Magyar Könyvszemle 1969);
  3. A római alapítványról: Magyar Országos Levéltár G 19 II. 3. h. 1707. február 12. – Thaly Kálmán, Irodalom- és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból (Budapest, 1885); Köpeczi Béla, A francia irodalom szerepe a Rákóczi-szabadságharc ideológiájának kialakításában (Irodalom és felvilágosodás. Budapest, 1974); Köpeczi Béla, A Rákóczi-kor politikai irodalma és külföldi hatása (Irodalomtörténet 1954); Esze Tamás, A Mercurius-kérdés revíziója, (Irodalomtörténeti Közlemények 1953).
  4. A Mercurius-számok új kiadása: Mercurius Veridicus 1705–1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása Kenéz Győző fordításával, Benda Kálmán bevezetőjével (Budapest, 1979).
  5. Takáts László, Hadigondozás a Rákóczi-szabadságharc idején (Honvédorvos, 1971); Takáts László, Rákóczi hadseregének gyógyszerellátásáról (Honvédorvos, 1970); Takáts LászlóTakáts Endre, Lang Jakab Ambrus, a kuruc hadsereg tábori főorvosa (Honvédorvos, 1971); Takáts László, Az egészségügy szervezése a Rákóczi-szabadságharc idején (Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980); Esze Tamás, Csuzi Cseh József, a Rákóczi-kor ismeretlen írója (Irodalomtörténeti Közlemények 1964).
  6. A Nemesi Társaság iratai: Ajtay Endre, Adatok II. Rákóczi Ferenc nemestestőrségének történetéhez (Hadtörténelmi Közlemények 1938); Ráday Pál Iratai. II. 160–184; Meszlényi Antal, II. Rákóczi Ferenc felkelésének valláspolitikája és a jezsuiták (Regnum. Egyháztörténeti évkönyv 1936); Cziple Sándor, A máramarosi román püspökség kérdése (Budapest, 1910).
  7. Rákóczi fejedelmi udvaráról: Des Alleurs márki jelentése a magyarországi elégedetlenek ügyeinek állapotáról. Fordította Szávai Nándor (Rákóczi Tükör. II. 126–142),


Állam és művelődés
Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus Tartalomjegyzék