Machiavelli

A Múltunk wikiből

Niccolò Machiavelli

1469–1527
olasz író, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója
Wikipédia
Santi di Tito - Niccolo Marchiavelli

Pach Zsigmond Pál

Reneszánsz és reformáció

Az a tény viszont, hogy az itáliai kora kapitalizmus nem volt képes áttörni, ledönteni a városállami lét kereteit, hanem annak határain belül maradt, gátat vetett a tőkés termelési mód kibontakozásának, tovább­fejlődésének; ennek csakis a városállamiság meghaladása, az egységes Itália megteremtése nyithatott volna szabad teret – ahogy ezt olyan gondolkodók, mint Machiavelli vagy Michelangelo lényegében már a 16. század elején felismerték.

Háborúk és forradalmak

A háborús területszerzés nem kedvtelése vagy külső járuléka volt a nagyfeudális életformának, hanem belső szükséglete és funkciója. Ezt a tényt Machiavelli – amikor végigtekintett a 16. század eleji Euró­pán – mintegy evidenciának tekintette, és belőle vezette le a principe létének legfőbb törvényét: „A hódítás vágya nagyon természetes és meg­szokott tulajdonság, és ha az emberek ettől a vágytól indíttatva mindent elkövetnek, ami csak tőlük telik, az nem hibáztatható, sőt dicséretet érdemel… A fejedelemnek nem szabad másra gondolnia, másra töre­kednie, mást fontosabbnak tartania, mint a háborúra való felkészülést.”[1]

Makkai László

A „magyar Machiavelli”

Önálló cikk.

Az erdélyi hatalmi központosítás

Rendszere programszerű abszolutizmus volt, amit alattvalóival is el akart fogadtatni. Ha valójában Machiavellit követte is, az ő „fejedelmét” nyíltan nem vallhatta eszményképének, hanem angol példára nézett. I. Jakab, a kálvinista király műve, a Királyi ajándék már 1612-ben megjelent magyarul Szepsi Korocz György fordításában, s ebben az áll, hogy „az kegyetlen és istentelen fejedelem pedig arról megismértetik, ha ki minden törvényen kívül nyargalván, nem magát az községnek, de az közönséges községet néki adottnak tartja lenni.”[2] Mintegy ezt visszhangozza Bethlen egy 1618-ban írott levelében: „Nem lehet oly hatalmas fejedelem, ha életében valamely magánál erőtlenebb hatalmat vehet is, de végre-végre az igazság győzedelmeskedik, met az törvény soha meg nem hal, azt szokták mondani.”[3]

Örökös főrendiség

A királyságbeli mágnások tökéletesen egyetértettek Esterházy Miklós nádor véleményével, aki Bethlen első támadásakor így érvelt ellene és a Habsburgok mellett: „Veszed-e eszedben, magyar nemzet, hogy … mostan rajtad uralkodni kívánó szomszédod… már fejedelmednek hívatja magát, fegyverrel vonván minden rendeket hittel való kötelességére? … Ki adta az authoritást az erdélyi fejedelemnek s mi közi hozzá hogy minket gyűlésbe híjon s ily absolute parancsoljon magunk országában?”[4] Thurzó Imrének így írt Bethlenről: „Ez az erdélyi fejdelem ki legyen … elhigyje felőle kegyelmed, hogy ha előmehet dolgában, hitemre mondom, mind rabbá teszi az embereket … összeadván a pogánysággal magát, az szent egyház helyett az Machiavellus scholájaban viszen bennünköt s végre megtagadtatja az istent is az emberekkel.”[5]

R. Várkonyi Ágnes

Zrínyi programja és politikája

A jó kormányzást nem a törvények sokasága, hanem a törvények végrehajtása jellemzi - állapítja meg Zrínyi, minden bizonnyal az 1655. évi országgyűlés után megalkotott művében. A Mátyás király életéről való elmélkedések az államelméleti művek, az úgynevezett királytükrök műfajába illeszkedik. Gazdag európai és hazai előzményekre tekint vissza. Európa országaiban általában – amint már volt róla szó –, Nyugat-Európa és Közép-Európa keleti térségein, miként Kelet-Európában is, az új államkormányzási rendszernek, az abszolutizmusnak különböző – olasz, francia, angol, svéd – változatai alakultak ki. Az államkormányzás elméleti irodalma mindezt a sokféle változatot természetszerűleg gazdagon tükrözi, annak ellenére, hogy elvi alapja valamennyinek közös, azonos ősforrásból, Machiavelli A fejedelem című művéből merít legtöbbet, emellett antik auktorok, bibliai példák, nemzetközi toposzok tömegével dolgozik, s a történelem gazdag tárházából is sokszor veszi érveit.

Magyarországon és Erdélyben Zrínyi fellépésének idején a sajátos történelmi helyzet és művelődési viszonyok következtében is – amint láttuk – az államelméleti irodalomnak figyelemreméltó hagyománya van. Ez az irodalom a három részre széttört és a törökkel élethalálharcot vívó országban a humanista történetírás, továbbá az erdélyi és a királyságbeli politika feladataihoz kapcsolódik, miként Oláh Miklós, Kovacsóczy Farkas, Szepsi Korocz György, Milotai Nyilas István, Magyari István és mások művei tanúsítják. Műfaja sokféle – a történeti elbeszélésbe iktatott fiktív beszédtől a kírálytükör-fordításokig vagy önálló művekig. Elveiben is többféle álláspont kifejezője a társadalom általános megjobbítását javasló rendi reformelmélettől a kormányzás metódusán lényegbevágó Változtatásokat kívánó, s már az abszolutista állam korszerű kívánalmait hordozó fordításokig és projektumokig. Sőt a hazai viszonyok kívánalmait még a fordítók is érzékeltetik. Már megalkották az államtudomány magyar elnevezését, és megteremtették az „országlás tudományá”-nak sajátos magyar szókincsét olyan gondolatilag is kulcsfontosságú fogalmakkal együtt, mint a közügy, a közönséges úgy, a közjó, az emberi társaság, a haza java, az ország érdeke. Zrínyi bőven merít mindebből, hazai szellemi elődei közül mégis talán Oláh Miklós, Kovacsóczy Farkas és az erdélyi abszolutizmus teoretikusai tűnnek leginkább fontosnak. Államelméleti gondolatainak szellemi gyökérzete azonban nemzetközi forrásokból közvetlenül is táplálkozik. Részben Machiavelli politikatudományából, részben – amint az újabb kutatás kimutatta – a Richelieu körül kialakult államelméleti iskolából kapott indításokat.


Míg Justus Lipsius magyar fordítója az erős államhatalom hiányában látja a mohácsi csatavesztés okát, Zrínyi a korszerűtlen hadsereg és a felkészületlen hadvezér vészes következményeire idézi fel Lajos király példáját. Elítéli, Lengyelországra mutatva, az egyházi és világi főurak ellentmondó tanácsai szerint kormányzó uralkodót. Ha közvetett formában is, de ugyancsak erősen bírálja az állam jövedelmét udvari fényűzésre költő, az egyházi és állami igazgatást egybemosó, az országos érdeket a dinasztikus érdekeknek alárendelő Habsburg császárt. Az a jó király, aki parancsolni tud, és erős hadsereget tart. Mátyás fegyveres erővel: „erőhatalommal” lett király, kormányzásával pedig megteremtette az alattvalók biztonságát, a „közönséges” bőséget. Idézi Machiavelli nevezetes megállapítását, amelyet Justus Lipsius is átvett, és amely az abszolutizmus egyik alapelvévé vált: „Nincs a népnek nyugalma hadsereg nélkül, nincs hadsereg zsold nélkül, és zsold adók nélkül.”

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Társadalmi bázissal, nemzetközi tekintéllyel egyetlen politikus rendelkezett: Kemény János. II. Rákóczi György egykori hadvezére és diplomatája kedvelt olvasmányából, Machiavelli A fejedelem című művéből és több évtizeden át Európa uralkodói udvarait és a Portát egyaránt megjárva, számottevő elméleti ismeretekkel és gyakorlati politikai tapasztalattal rendelkezett.

Főurak és köznemesek

Vitnyédi könyvtárába már nem sokkal megjelenésük után bekerültek Grotius és Bacon művei, Szirmay András Odera-Frankfurt egyeteméről matematikai, hadiépítészeti, orvosi könyveken kívül Machiavelli, Justus Lipsius, Puffendorf műveivel tér haza. Machiavellit Barcsai Ákos ismerte, de nem szerette, Kemény János viszont gyönyörködött benne.

Makkai László

Rendi reform és a hatalmi központosítás elmélete

A magyar politikai irodalomnak a 17. században Zrínyi volt legmagasabb színvonalú művelője. Nemcsak azért, mert a kardot és a pennát egyaránt jól forgatta, s mint az ország egyik legmagasabb rangú zászlósura, a politikai élet sűrűjében forgott, hanem azért is, mert mindezekhez hozzájárult magyar kortársait messze meghaladó műveltsége. Könyvtárában antik és reneszánsz történeti és katonai szakirodalom főművei mellett képviseltették magukat könyveikkel a kor kiemelkedő politikai gondolkodói is: Machiavelli és az őt kommentáló, vele egyetértő vagy vele vitatkozó Bodin, Paruta, Botero, Guicciardini, Lipsius, valamint a Machiavelli elveit neve említése nélkül átvevő és egyházias morálba burkoló úgynevezett tacitisták egész sora. Ezek a szerzők a rendi korlátoktól szabad, nyílt abszolutizmus hívei voltak, vagy afelé hajlottak.

Bármi volt is minderről Zrínyi véleménye, politikai céljai érdekében olvasmányaiból csak azt használhatta fel, ami hidat verhetett a királyságbeli rendi reformtörekvések és a rendi intézmények kereteiben érvényesülő erdélyi hatalmi központosítás között. De éppen a hazai valósághoz és feladatokhoz való alkalmazkodással, az abszolutista politikai irodalom eszmekincséből való tudatos válogatással alkotott saját gondolatrendszert, melynek élesen megvilágított előterébe az abszolutizmus kettős hatalmi apparátusából csak a központi hatalomtól függő állandó hadsereg került, s annak feltétele mellett és feltételeként történnek utalások a központosított hivatalnokságra. Az abszolutizmus problémájának ezzel a megközelítésével tudott legjobban hatni magyar kortársaira, és egyben tudta hűségesen tolmácsolni Machiavelli eredeti mondanivalóját a rendi tespedéssel (oziosita) szembeállított egységes erőfeszítés erényéről (vrtu).

Bármi volt is minderről Zrínyi véleménye, politikai céljai érdekében olvasmányaiból csak azt használhatta fel, ami hidat verhetett a királyságbeli rendi reformtörekvések és a rendi intézmények kereteiben érvényesülő erdélyi hatalmi központosítás között. De éppen a hazai valósághoz és feladatokhoz való alkalmazkodással, az abszolutista politikai irodalom eszmekincséből való tudatos válogatással alkotott saját gondolatrendszert, melynek élesen megvilágított előterébe az abszolutizmus kettős hatalmi apparátusából csak a központi hatalomtól függő állandó hadsereg került, s annak feltétele mellett és feltételeként történnek utalások a központosított hivatalnokságra. Az abszolutizmus problémájának ezzel a megközelítésével tudott legjobban hatni magyar kortársaira, és egyben tudta hűségesen tolmácsolni Machiavelli eredeti mondanivalóját a rendi tespedéssel (oziosita) szembeállított egységes erőfeszítés erényéről (virtu).

Első prózai műve, a Tábori kis tracta (1649) még szorosan hadászati tárgyú, lényegében Basta egyik értekezésének átdolgozása, mindenesetre sok egyéb olvasmány felhasználásával. Jelentősége nem eredetiségében, hanem abban áll, hogy megalapította a magyar nyelvű katonai szakirodalmat. A következő mű, a Vitéz hadnagy (1650–1653) már túllép a tisztán katonai érdeken, a jó hadvezér (s egyben uralkodó) erényeinek a keresztény moralizáló korlátok közé szorított Machiavelli szellemében, őt kommentáló, követő szerzők felhasználásával, gyakran szó szerinti idézésével megírt ábrázolása. De nem moralizáló olvasmányai, hanem a hazai közfelfogás és saját meggyőződése mondatják vele a machiavellista, pőre célszerűséggel szemben, hogy „Mit gondol hát az olyan a vitézségről, aki minden gyalázatot cselekednék, csak egy kis kárt tehetne az ellenségnek. Talám a vitézség nem tisztesség, talám nem becsület? Az vitézség azért szép, hogy jó hírt, nevet szerez az embernek; ne mocskold meg hát árultatással, ne gyalázd meg gyalázattal, mert miképen adhatna neked jó nevet, tisztességet, ha te meggyalázod?”[6]

R. Várkonyi Ágnes

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

A vármegyei köznemesség az 1690-es években úgy érzi, mozog alatta a talaj. Sokan a rendi kiváltságokban igyekeznek megkapaszkodni. Vannak azonban, akik az ország visszafoglalása után családjuk régi politikai múltjára is pontot tesznek. Az új erőviszonyokat mérlegelő józanság jellemzi Kajali Pált, aki a családi birtokot Salm hercegtől erőnek erejével elperelni akaró atyafiait így inti le: „hogy erővel se engedjük az jószágot, de az haszontalan tanács, mert ott van Hatvanban a Német Bandérium, mostani időben ki mer feltenni vele”.[7] Elítéli a perlekedésbe, borozgatásba, semmittevésbe merülő életmódot, a nemesség jövőjét a magasabb műveltség elsajátításában, a tevékeny életben látja. Csakhogy az e józan réteg előtt nyitva álló vármegyei, közhivatali, gazdatiszti pálya olyan tapasztalatokkal szolgált, amelyekből előbb-utóbb le kellett vonni a súlyos következtetést: „országunk nem boldog”, „országunkban nincsen békesség”.[8] S az út kétfelé nyílik: Sőtér Ferenc a jászkun kapitánnyal kerül ellentétbe a Jászkun kerület császári kiárusítása miatt, Ráday Pált vármegyei és bécsi tapasztalatai nyomán felébredt államelméleti érdeklődése Machiavelli Fejedelméhez vezeti.

Az első konföderáció és az Udvari Tanács

Rákóczi, noha sokat hivatkozik a régi szent királyok törvényeire, nem a régi Magyarországra, hanem kora nyugati államaira, főleg Franciaországra és Hollandiára tekintett. Kiskorától fogva uralkodásra nevelték. Sárospatakon és Munkácson még az erdélyi fejedelmek és Zrínyi Miklós elveinek légkörében tanult, jezsuita tanárai viszont már a Habsburg-állam központi hivatalainak vezetésére szánt tudnivalókkal látták el. Ifjúkorának eltitkolt szenvedélye az országkormányzás tudománya. Machiavelli, Richelieu, Justus Lipsius elveit alaposan ismerve kezdte el a szabadságharcot, de a kiépülő állam szerkezetét, formáját, jellegét a gyakorlati követelmények és a lehetőségek szabták meg.

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Az államhatalom fontos pozícióját kézben tartó Ráday Pállal szoros kapcsolatban levő udvari tanácsosok köréhez tartozott az alsó-magyarországi főkamaragrófság adminisztrátora, Hellenbach báró és a vállalkozó szellemű, jó gazdasági érzékkel rendelkező köznemesek több jellegzetes alakja, mint Platthy Sándor, Kajali Pál, Kálmáncsay István, Lányi Pál, Lónyay Ferenc és mások. Néhány vármegyében a tisztikar tagjai között voltak híveik. Azonos elveket vallottak velük a felső-magyarországi városok egyes tekintélyes polgárai is, mint Kray Jakab késmárki bíró vagy az eperjesi Klesch János. A hadsereg tisztjei közül Gyürky Pál generális, Sréter János brigadéros, Vay Ádám udvari marsall és mások tartoztak közéjük. Támogatta elképzeléseiket Forgách Simon gróf, később Petrőczy István generális is. Zömmel evangélikusok voltak, bár reformátusokat és katolikusokat is számláltak soraikban. Politikájuk több forrásból táplálkozott. Terveikben jól kitapogathatók e hazai hagyományok, Zrínyi mozgalmának tanulságai és a Habsburg-kormányzás különböző területein szerzett tapasztalatok. Egyaránt lecsapódtak bennük a főleg Machiavelli, Bodin, Lipsius, Pufendorf összegezésében ismert államelméleti elvek, és a pietizmus fogalmával minősített eszmei mozgalom értéktámpontjai.

Művelődés és országegység

A politika tudománya a Machiavelli megszabta széles keretek között fejlődik.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Batthyány Ádámé főleg német és olasz nyelvű könyvekben bővelkedik, Rákóczi Machiavellit is legutóbbi francia kiadásában olvassa. A főúri és tanári könyvtárak francia, német, olasz, angol szótárai és nyelvtanai a korszerű igények emlékei. A könyvállomány nagy része a vallás tárgykörébe vág. Jól felismerhető azonban a világi érdeklődés, Rákóczi könyvtára például szinte teljesen világi jellegű. Többé-kevésbé minden magánkönyvtárnak számottevő részét klasszikusok alkotják: Cicero, Vergilius, Arisztotelész. Seneca-, Epiktétosz-, Marcus Aurelius-kötetek minden valamirevaló könyvtárban megtalálhatók, még mindig különös érdeklődéssel olvasták a sztoikusokat. A humanizmus élő hagyományát elsősorban az Erasmus kötetek bizonyítják. A korszerű világi műveltség igényeit szolgáló művek azonban nemcsak II. Rákóczi Ferenc vagy Pápai Páriz könyvtárában találhatók meg. Lipsius-, Bacon-, Grotius-, Machiavelli-kötetek egyaránt vannak a köznemesek és a polgárok könyvei között is.

Tudományok

Ráday Pál már losonci tanulmányai idején megismerkedett a pietista eszmékkel, és tanulmányozta Lipsius és Machiavelli műveit, s mint Rákóczi kormányzókörének első embere, a modern államelmélet érveit alkalmazta Magyarország és Erdély sajátos viszonyaira.

Lábjegyzetek

  1. N. Machiavelli, A fejedelem, Fordította Lányi Mária. Budapest, 19442
  2. Magyar gondolkodók. 17. század. Válogatta Tarnóc Márton. Budapest, 1979. 59.
  3. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879. 103.
  4. Ugyanott, 35. 38.
  5. Ugyanott, 55. 56.
  6. Klaniczay Tibor, Zrínyi Miklós. Budapest, 19642. 457.
  7. Idézi: R. Várkonyi Ágnes, Rákóczi állama és Nógrád vármegye. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve 1976. 47.
  8. Ugyanott 48.

Műve

N. Machiavelli munkája Lányi Mária fordításában: A fejedelem (Budapest, 19442);

Irodalom

a ,,magyar Machiavelli" kérdésre pedig az 1. alfejezet vonatkozó mondanivalóját.