Madarász Viktor

A Múltunk wikiből
Csetnek, 1830. december 14. – Budapest, 1917. január 10.
a legnagyobb magyar történeti festők egyike és a hazai romantika egyik legjelentősebb alkotója
Wikipédia
Madarász Viktor önarckép.jpg
1859.
Eötvös József: Ausztria hatalmának és egységének biztosítékai című német nyelvű röpirata.
Kemény Zsigmond: A rajongók című regénye.
Madách Imre: A civilizátor című színműve.
Madarász Viktor: Hunyadi László siratása című festménye.
1864.
A Matica Srpska Pestről Újvidékre teszi át székhelyét.
Ungváron cirillbetűs nyomda létesül.
Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig című munkájának genfi megjelenése.
Megjelenik Arany János: Buda halála című elbeszélő költeménye.
Izsó Miklós: A táncoló paraszt című műve.
Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című festménye.

Szabad György

A művészetek

A nemzeti gyász és az önkényuralom elleni tiltakozás történeti képekbe vetített festői kifejezésmódjára leginkább a Párizsban az emigrációval kapcsolatba kerülő Madarász Viktor talált rá. Lényegre törő előadása művészi eszközökkel, fény- és árnyjátékkal (Hunyadi László siratása, 1859)
Hunyadi László siratása
, illetve bravúros szerkesztéssel (Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben, 1864)
Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben
biztosította a színpadiasságot is feledtető drámai hatást. Előbbi képe a magyar képzőművészet addigi legjelentősebb sikereként a párizsi Salon nagy aranyérmét érdemelte ki. Madarász korszakzáró művében – Erkelhez hasonlóan – Dózsához nyúlt vissza, akit képének feliratában „a szabadság hősének és mártírjának” nevezett (Dózsa György, 1867). A Barabás Miklós által már korábban magas szintre emelt arcképfestészetet Székely Bertalan (Önarckép, 1860),
Önarckép 1860
Madarász Viktor (Thierry Amadé történetíró, 1864) és Györgyi (Giergl) Alajos (Deák Szidónia, 1861) a realista elemeknek mind több teret engedő új értékekkel gyarapították.

Szabó Miklós

A festészeti impresszionizmus megjelenése: Nagybánya

A gyakorlatilag kötelezővé magasztosított témakör a sajátságosan nemzeti festészetnek tekintett történelmi képfestészet volt: Madarász Viktor, Székely Bertalan és Benczúr Gyula világa.

Irodalom

Székely Zoltán, Madarász Viktor (Budapest, 1954);