Magyarország története 1686–1790

A Múltunk wikiből

Előszó

Bevezetés

Lábjegyzet

A történeti statisztika kútfőinek áttekintésével már az 1930-as években megpróbálkoztak: Fodor Ferenc, A magyar demográfiai és gazdaságföldrajzi statisztika történelmi forrásai (Magyar Statisztikai Szemle, 1932); Pálfy Ilona, A magyar történeti statisztika forrásai (Ugyanott 1934); Pálfy Ilona, A történeti források statisztikai értéke (Ugyanott 1942). A fentiekben tárgyalt források többségét azután behatóan ismertette a már idézett A történeti statisztika forrása (Budapest, 1957) című munka. Benne a dikális összeírásokkal Bakács István foglalkozott, az 1696-i fölvételről is megemlékezve, de anélkül, hogy a 18. századi megyei adóösszeírásokra kitért volna. Igen alaposan mérlegeli az 1715-i és az 1720-i országos összeírást Dávid Zoltán. Erdély 1750. évi összeírásáról Trócsányi Zsolt ad jól használható leírást, legföljebb az előírások gyakorlati megvalósulásának ábrázolása kaphatott volna több helyet. Igen értékes Maksay Ferencnek a földesúri urbáriumok ismeretébe való bevezetése, de lényegében a megelőző korszakra vonatkozik. Ugyanez áll a dézsmajegyzékeknek Ila Bálint tollából eredő tárgyalására. Az úrbérrendezés során készült adatfölvételekről Felhő Ibolya tájékoztat alaposan; a gyakorlati végrehajtás itt is tüzetesebb ábrázolást kívánt volna. II. József népszámlálásai közül Acsádi György az 1784-1785. évivel foglalkozik, s az 1787-ire is kitekintve, a népesség fejlődésére és annak ütemére von le következtetéseket 1721-től fogva.

A történeti statisztika forrása (Budapest, 1957) című kötetben Dávid Zoltán az általa ismertetett kettős (valójában hármas) kútfő: az 1715. és az 1720. esztendei országos összeírás (s a hozzájuk társított erdélyi területi adóösszeírások) tárgyalásával kapcsolatban azok Acsády Ignác készítette feldolgozását is mérlegre teszi, s alapos és sokoldalú bírálatban részesíti. Megállapításait legnagyobbrészt elfogadva, szükséges azokat a következőkkel kiegészíteni: Nem volt helyes 1715-i adatokkal az 1720-iakat mechanikusan kiegészíteni, anélkül hogy Acsády az időközben számításba jövő fejlődést, természetes szaporodást figyelembe vette volna; vonatkozik ez az 1720-tól eltérő években készült erdélyi összeírásokra is. Leginkább pedig azt nem lehet elfogadni, hogy ő ez utóbbi területi adóösszeírásokat a magyar országos fölvételekkel mint egybetartozókkal állította párhuzamba s összesítette, úgy, mintha akadálytalanul közös nevezőre hozhatók lettek volna. Egybevetésre Erdélyt illetően sokkal inkább kínálkozott volna, ha részletesen rendelkezésre áll, a Kőszeghy által közzétett, de Acsády által tekintetbe nem vett 1721–1722-i ottani összeírás. Egészben véve Dávid fejtegetései megerősítik azt az álláspontot, hogy célravezetőbb, ha a népesség fejlődésének kutatója Acsády kiegészítései, „helyesbítései” helyett magát az 1715-i és 1720-i összeírást veszi alapul.


Magyarország története
Magyarország története 1526–1686 Tartalomjegyzék Magyarország története 1790–1848
Előszó