Mailáth Antal

A Múltunk wikiből
Buda, 1801. június 13. – Bécs, 1873. május 14.
udvari főkancellár, államminiszter, főrendiházi tag
Wikipédia
Mailáth Antal
1838. december 4.
V. Ferdinánd leváltja Pálffy Fidél kancellárt. A Magyar Udvari Kancellária vezetését Mailáth Antal veszi át.
1844. július 4.
V. Ferdinánd megparancsolja Mailáth Antal magyar kancellárnak, Jósika Samunak és Szögyény Lászlónak, hogy dolgozzák ki az országgyűlés után folytatandó politika elveit.
1845. február 19.
Mailáth Antal kancellár utasítja a főispánokat, hogy nyolc napon belül nyilatkozzanak, el tudják-e látni feladatukat a megyékben.
1845. február 26.
Megkezdődik a főispáni helytartók (adminisztrátorok) tömeges kinevezése.
1845. március 10.
Pest vármegye utasítja tisztikarát, hogy a főispáni helytartót ne engedje törvénytelenül beavatkozni a megye közigazgatásába és bíráskodásába.
1845. március 20.
V. Ferdinánd jóváhagyja a főispáni helytartók tevékenységét szabályozó utasítást.
1845. április 15.
Szabolcs vármegye közgyűlése körlevélben figyelmezteti a megyéket a törvénytelen adminisztrátori rendszer veszélyeire.
1845. június 23.
Tisza Lajos főispáni helytartó a bihari tisztújításon nem jelöli az ellenzék képviselőit.
1845. július 28.
A zágrábi tisztújításon a horvát–magyar párt győz.
1845. július 29.
17 halottal járó véres összeütközés a katonaság és a zágrábi tisztújításon megjelenő illírpárti nemesek között.
1845. augusztus 11.
A honti ellenzék körlevélben ismerteti a megye Luka Sándor főispani helytartótól elszenvedett sérelmeit.
1845. augusztus 12.
Véres verekedés robban ki a két párt hívei között Hont vármegye közgyűlésén.
1845. augusztus 16.
V. Ferdinánd Széchenyi Istvánt a helytartótanács közlekedésügyi bizottságának elnökévé nevezi ki.
1845. augusztus 21.
Apponyi György magyar másodkancellár emlékirata új horvát politika alapelveit vázolja fel.
1845. augusztus 28.
Pest vármegye közgyűlése választmányt bíz meg az alkotmányos felelős kormány elveinek és lehetőségének kidolgozásával.
1845. szeptember 14.
V. Ferdinánd megparancsolja, hogy a horvát tartománygyűlésen csak báni meghívóval rendelkezők szavazhatnak.
1845. szeptember 23.
Megnyílik a horvát tartománygyűlés.
1845. szeptember 26.
A horvát tartománygyűlés megsemmisíti a turopoljei nemesség fejenkénti szavazatjogát.
1845. szeptember 27.
Antun Josipović turopoljei gróf vezetésével a horvát–magyar párt tiltakozik a tartománygyűlésről való kizárásuk ellen.
1845. október 9.
A horvát tartománygyűlés elfogadja a tartománygyűlés reformjáról kidolgozott tervezetet. Zágráb megyében a turopoljei nemesek kollektíve kapnak egy szavazatot.
1845. október 14.
Befejeződik a horvát tartománygyűlés.
1845. november 12.
Pest vármegye feliratban ítéli el a kormány horvát politikáját. A feliratot küldöttség viszi Bécsbe.
1845. december 10.
József nádor figyelmezteti Pest megyét, hogy küldöttsége engedély nélkül ne induljon Bécsbe.
1845. december 15.
Tisza Lajos főispáni helytartó katonasággal távolíttatja el az ellenzék vezetőit Bihar megye közgyűléséről.
V. Ferdinánd nem fogadja Pest vármegye küldöttségét.
1845. december 18.
Tisza Lajos főispáni helytartó véres közgyűlésen hajdúkkal vereti ki Bihar megye gyűléséről a december 15-i eljárása ellen tiltakozó ellenzéki vezetőket.
1845. december 19.
Pest vármegye küldöttsége memorandumot nyújt át Mailáth Antal magyar kancellárnak, melyben a kormány horvátországi politikája ellen tiltakozik.
1846. április 5.
V. Ferdinánd Mailáth Antal magyar kancellárt meghatározatlan időre szabadságolja. A kancellária vezetését Apponyi György másodkancellár veszi át.
1847. október 31.
V. Ferdinánd felmenti tisztségéből Mailáth Antal magyar kancellárt.

Gergely András

A birodalom és kormánya I. Ferenc után

A hűtlenségi perek irányítására a magyar kancellár vezetésével külön bizottság alakult, amelynek tagja volt még Mailáth Antal, Bedeković Lajos alkancellár, továbbá Stettner György és Bartal György tanácsos.

Kossuth Lajos

A helyi hatalmasságok, főként Mailáth Antal gróf, főispán (a későbbi kancellár), mindent elkövettek az ellenzéki csoport szétbomlasztására. Kossuth ellen rágalomhadjárat, majd rábízott vagyon gondatlan kezelése vádjával hivatalos eljárás indult. Elmarasztalni nem tudták, de késleltették, hogy Kossuth tisztázhassa magát a vádak alól. Noha ez megtörtént, megbízásokat többé nem kapott, nem exponálhatta magát a megyegyűléseken sem, hivatalos tisztségekre sem számíthatott. Nem volt más választása: el kellett hagynia Zemplén megyét.

Az országgyűlés küszöbén

Mailáth Antal gróf lett a kancellár, Mailáth György kapott országbírói kinevezést, Szerencsy István került személynökként az alsótábla elnöki székébe.

Az új évtized küszöbén

A hazai ifjúkonzervatívok, a hozzájuk közel álló Mailáth Antal gróf kancellárral, nem minden ok nélkül tekinthették saját sikerüknek a kompromisszum végrehajtását. A főrendi táblát nem egy esetben ők bírták engedményre, közbenjártak az amnesztia érdekében. Joggal érezhették magukat hivatottaknak a magyar főkormányszékek átvételére. Kedvezőnek tekinthették az európai helyzetet is.

Vörös Károly

A magyar országgyűlés előkészítése

1843. január 7-én legfelsőbb kézirat szólította fel a magyar kancellárt: tegyen javaslatot az ország anyagi szükségleteinek az elkövetkező országgyűlésen a trón által javasolható olyan megoldására, mely az országgyűlést a sérelmi politika teréről a gyakorlati irányú tevékenységre állítja át, de amely nem igényli a császárság anyagi támogatását; az ország megújulása saját erejéből lévén megoldandó. A kancellár és az országbíró ennek megfelelően elkészített javaslatát a január 23-án összeült Staatskonferenz megelégedéssel fogadta el, és megállapította az országgyűlés előkészítése során és tartama alatt a magyar ügyek tárgyalásának rendjét: először egy „magyar tanács”-ban, s csak ezután a szűkebb államkonferenciában. A kancellár javaslatával kapcsolatban, a nádor (sokban a reformellenzék álláspontját is átvevő) véleményét is meghallgatva, végül is egy titkos bizottság létesítését határozták el az országgyűlés céljainak és az elérésükre alkalmas eszközöknek a megállapítására.

A kormány előkészületei az új politika bevezetésére

Hasonló lett a sorsa – legalábbis ezt mondták – Széchenyi december 17-i újabb memorandumának is, melyben tekintettel az egyre zavarosabb és már az ausztriai belpolitikai viszonyokat is károsan befolyásolni kezdő magyar helyzetre, a gyökeres és következetes rendcsinálás érdekében Bécsben egy, a magyar kancelláriától is független (s ennek jeleként egyenesen a Burgban ülésező) magyar bizottság megszervezését javasolta. A bizottság – melynek nem kellene titkosnak lennie, de beszélni sem kellene róla sokat – tagjaiként többek között Ficquelmontot, az udvar egyik magyar szakértőjét, gróf Mailáth Antal kancellárt, gróf Apponyi Györgyöt, az újkonzervatívok tekintélyben is egyre inkább Dessewffy Aurél örökébe lépő vezetőjét, Szögyény udvari tanácsost, Lonovics püspököt, Ferstl-t, a titkosrendőrség az országgyűlést ellenőrző csoportjának vezetőjét és saját magát javasolta. A bizottság feladata lenne az események megfigyelése és a szükséges lépések jó előre való megtervezése, hogy az udvar ne kerüljön időzavarba.

Az abszolutizmus utolsó rohama: az adminisztrátori rendszer

Apponyi viszonylag új ember volt a kancellárián, ahonnan 1840-ben tb. udvari titkári ranggal távozott: állását nem adminisztratív-igazgatási ismereteinek, hanem kifejezetten politikai koncepciójának köszönhette. Ez volt az, ami miatt – amint ez már nyílt titok volt – az udvar őt jelölte a már távozásra szánt gróf Mailáth Antal kancellár székébe. Megfelelő emberekkel azonban ennek az általában is népszerűtlen politikának a képviseletéhez Apponyi sem rendelkezett, és ilyenek kiválasztásában nemigen támaszkodhatott (de nem is akart) Mailáthra sem, aki érthetően csekély rokonszenvvel kísérte leendő utódjának kísérletezéseit.

Spira György

A főváros feladása

Márpedig január 1-én (miközben a békeküldöttség öt tagja – a volt miniszterek közül Batthyány és Deák, továbbá Majláth György országbíró, Mailáth Antal gróf, királyi főasztalnok és Lonovics József egri érsek – elkocsizott Windisch-Grätz bicskei főhadiszállására) az országgyűlés tagjainak mérvadó része az előző esti döntésnek megfelelően a honvédelmi bizottmánnyal együtt valóban útnak eredt Debrecen felé, s ezzel a társasággal tartott még a békepártiak zöme is (habár e békepártiakat persze továbbra sem valamiféle harci elszántság vezérelte, hanem részint a lehetséges megtorlástól való félelem, részint meg az a törekvés, hogy alkalomadtán ismét hallathassak majd szavukat, mihelyt ismeretesekké lesznek a Windisch-Grätzhez menesztett küldöttség tárgyalásainak eredményei).