Makk József

A Múltunk wikiből

1848-ig Mack

Buda, 1810 körül – Észak-Karolina, USA, 1868. augusztus 27.
tüzérezredes az 1848-49-es szabadságharcban
Wikipédia
1852. január 24.
A Makk József-féle szervezkedés leleplezése.

Szabad György

Az ellenállás aktivizálásának kísérlete és az emigráció

1851 júniusában hazai ellenállók ajánlásával Makk József tüzérezredes kereste fel Kossuthot Kütahyában, aki megbízást kért és kapott tőle titkos szervezet kiépítésére. A sokágú szervezkedés, amelynek keretében összehangolni kívánták az országban működő csoportok tevékenységét egymással és a birodalom más területén létrehozottakkal, gyorsan lelepleződött.

Az elnyomott népek összefogásának szorgalmazói

Makk ezredes a maga – egyébként egzaltált hangvételű – kiáltványában arról beszélt, hogy a nemzetiségek „ezer esztendeig voltak testvéreink”, s ha „egy percig” engedték is magukat megtéveszteni, „ma ismét testvéreink”. Ugyanúgy megfenyegette azt, „aki merészeli a rácot, horvátot, az oláht, hazánkbani németet, a zsidókat, a cigányokat hazafiságukért gyalázni”, mint azt, aki „a magyart” gúnyolja. Nem kevés illúzionizmussal már befejezett tényként hirdette: „Ezen népfajok még jobban gyűlölik közös zsarnokunkat, mint ti magatok. Szövetkezendenek veletek, nem többé ellenetek, veletek harcolandnak.”[1] Valójában tényleges kapcsolatteremtésre a titkos szervezkedés felgöngyölítéséig idehaza alig került sor, s így az sem tisztázódhatott, hogyan fogadják a hazai nemzetiségiek azokat a magyar emigráció által kidolgozott, a megbékélést és összefogást célzó konkrét javaslatokat, amelyeket a hazai mozgalom irányítói korántsem torzításmentesen közvetítettek.

A néptömegek hangulata és mozgalmai

A gerillaalakulatok szervezésében nagy tapasztalatokkal rendelkező Noszlopy Gáspár éppen „a főcélt” látta veszélyeztetve Makk József bonyolult konspirációs módszerei által, tehát azt, hogy az ellenállási mozgalom „a néppel magát összeköttetésbe tegye”.[2]

Lábjegyzet

  1. Ugyanott I. 525., 532–533.
  2. Noszlopy levelét közli: Hentaller Lajos, A balavásári szüret. Budapest, 1894. 58.