Marhakereskedés

A Múltunk wikiből

Láttuk, hogy a külkereskedelemben egész időszakunkban a marhakivitel volt a legjelentősebb tétel. Jelentősége nem csökkent, hanem emelkedő irányzatot mutatott. Nemcsak a külkereskedelemben, hanem az ország egész gazdaságában kiemelkedő szerepet játszott. A töröktől visszafoglalt országrészeknek hosszú időn át szinte egyedüli jövedelemforrása volt.

A marhatartásnak csak lassan szabott korlátokat az ország betelepülése, a földművelés térhódítása. A kereskedők szakadatlanul hajtották a gulyákat Erdélytől, a temesi részektől a nyugati határ felé. A forgalom nem korlátozódott a magyarországi marhára. Erdélyből, a román vajdaságokból, bolgár és szerb területekről magyar földön át vezetett az állat útja a nyugati fogyasztó felé. Az odavaló kereskedők hazájukban vásárról vásárra járva vásároltak. Csordáikat azután magyar területen, Békés, Zaránd, Csanád, Arad megyékben, a temesi vidéken a földesuraktól bérelt pusztákon javították fel. Általánosan jellemző a kor állattartására, hogy a tenyésztő megmaradt a rideg tartás mellett, a hizlalást a kereskedő végezte. A javítás egész évig is eltartott. A feljavított állatok a következő év tavaszán kerültek magyar kereskedők kezére. Ritkán jutottak el a szegedi, kecskeméti, pesti, legfeljebb a váci nagyvásárra, az átvétel rendszerint a feljavítás helyén történt. A magyar kereskedők azután magyarországi állatok keverésével javították az idegen gulyákat. Az ország nyugati részén, főleg Mosonban és Győrben társulatokba tömörültek. A puszták láncszerű sorát bérelték. Az idegen, feljavított gulyákat az első kézből vásárolt hazai rideg csordákkal együtt legeltetve és hizlalva, lassan hajtották egyik bérletükről a másikra nyugat felé. Fő piacuk Bécs volt, a távolabbi kereskedés kiindulópontja, de más irányban is hajtottak ki állatokat, elsősorban Morvaországba és Belső-Ausztriába.

Irodalom

A marhakivitelről és behozatalról Tagányi Károly, Marhakivitelünk és behozatalunk 1733–37-ben (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1900); Takáts Sándor, Az auspitzi (pusztapécsi) magyar marhavásárok régi kiváltságlevelei (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1905).


KülkereskedelemEmber Győző
Külkereskedelmi politika Tartalomjegyzék Borkereskedés