Nagycsanád

A Múltunk wikiből
(Marosvár szócikkből átirányítva)

régen Csanád, románul Cenad, németül Raitzisch-Tschanad, szerbül Чaнaд

többnemzetiségű falu Romániában, Temes megyében
Wikipédia
Nagycsanád címere

Marosvár, 1899-ig Németcsanád, ma Őscsanád, románul Cenadu Vechi, németül Deutsch-Tschanad, latinul Chanadinum Nagycsanád része a mai Romániában, Temes megyében. Wikipédia–Marosvár, Wikipédia–Németcsanád

1008
A görög császárral szövetkezett Ajtony és a fekete magyarok leverése. István király a győztes had vezérét, unokaöccsét, Csanádot Ajtony helyére, Marosvárra nevezi ki; a mellőzött másik hadvezér, Gyula–(Prokuj) I. (Bátor) Boleszló lengyel fejedelemhez szökik.
1030
A csanádi püspökség alapítása; Gellért püspökké tétele.
1044
nagyböjt: Aba Sámuel Csanádon lemészároltatja az ellene lázadó főurakat; az életben maradt főurak III. Henrik beavatkozását kérik.
1046
tavasz: Az ország főurai Csanádon gyűlnek össze, s követeket küldenek Oroszországba Endréhez és Leventéhez, kérve őket, hogy jöjjenek haza, és vegyék át az uralmat.
1083
VII. Gergely bullájával engedélyezi azok szentté avatását, akik a kereszténységet Magyarországon meghonosították.
július 25. Szent Gellért testének felemelése Csanádon.
1598
szeptember Csanádot, Nagylakot és Aradot elfoglalja a török.

Györffy György

A fejedelemség erősítése és a bizánci misszió

Korai bizánci építészeti emlékeket nemcsak Zombor gyula partvonalán (kiszombori kápolna, marosvári keresztelőtemplom) találunk, hanem Fajsz fejedelem Duna-balparti szakaszán is: Apostagon egy tizenkét karéjos görög templom állt a középkorban.

Központosító harcok

  • Anonymus azt állítja, hogy Ajtony a Maros és Temes mentén megszálló Galád úrnak volt a leszármazottja. Géza halála után tartományúri hatalmat épített ki: a Körösök vidékétől le az Al-Dunáig, a Tiszától Erdélyig és a Szörénységig terjedt országa. Központja Marosvár volt, ahol talán még Zombor gyula idejében felépült az a Keresztelő Szent János-templom, illetve -monostor, amely Csanád várának törökkori felvételén mint háromkaréjos centrális templom jelentkezik.
  • Csanádról Szent Gellért legendája azt állítja, hogy korábban Ajtony vitéze volt, aki miután Ajtonynál bevádolták, és el akarták tenni láb alól, átszökött István udvarába, ahol megkeresztelkedett, és István őt tette meg az Ajtony elleni sereg vezérévé. Ezt az előadást nem támogatja az a körülmény, hogy Ajtony területén – a később róla elnevezett Marosvártól eltekintve – helynevek nem tartották fenn szállása emlékét.
  • Lehet, hogy Ajtony volt az elrejtője a nagyszentmiklósi aranykincsnek, amely a Marosvár és Nagyősz között fekvő Nagyszentmiklóson került elő.

Központosító harcok

  • Anonymus azt állítja, hogy Ajtony a Maros és Temes mentén megszálló Galád úrnak volt a leszármazottja. Géza halála után tartományúri hatalmat épített ki: a Körösök vidékétől le az Al-Dunáig, a Tiszától Erdélyig és a Szörénységig terjedt országa. Központja Marosvár volt, ahol talán még Zombor gyula idejében felépült az a Keresztelő Szent János-templom, illetve -monostor, amely Csanád várának törökkori felvételén mint háromkaréjos centrális templom jelentkezik.
  • Az Ajtony elleni hadjárat történetét a nagy Gellért-legenda tartotta fenn. Ez a legenda a XIV. században készült, de szerzője valószínűleg felhasznált egy korai legendát is, amely 1083-ban, Gellért szentté avatása alkalmából készült, esetleg csanádi feljegyzésekre támaszkodott.

Vármegye, vár, város

A királyi váraknak többféle funkciójuk volt, s ez megmutatkozik mind a település képén, mnid a benne lüktető életen. Az ispáni vár többnyire 100–300 méter átmérőjű, palánkfallal erősített földvár volt. Államalapítás kori földvárainkra jellemző, hogy a földsánc koronáján egy vörösre égetett agyagsáv található, amelyet a kutatók jó része építési sajátosságnak tulajdonít, feltételezve, hogy az égetett sánc, illetve a cserépvár boronafalának agyagborítását tüzzel szilárdították. Van azonban olyan nézet is, hogya vörös sánc a palánk leégésekor az altalaj átégése által keletkezett. E várak alaprajza, amennyiben nem egy régebbi erődítés felhasználásáról van szó, gyakran a terepadottságokhoz igazodik; a folyópart vagy lejtő által nem védett oldalt árokkal vágták el a tereptől (például Békés, Doboka). Akad közöttük négyzetes alaprajzú, például Bihar, Csanád, Aba-„Óvár”, a határvárak többsége viszont kerek vagy ovális alaprajzú, például Abaújvár, Borsod, Sopron.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

Az összeesküvést beárulták a királynak, aki könyörtelen bosszút állt. 1044 nagyböjtjét Csanádon töltvén, az összeesküvőket összehívta egy házba tanácskozásra, és vitézeivel lekaszaboltatta őket.

A vérengzés Gellért püspököt annyira ellene hangolta, hogy húsvét ünnepén megtagadta a király ünnepi koronázását, amire évente többször is sor került, latin prédikációjában pedig kemény szavakkal ostorozta, és bukását jósolta.

Pogánylázadás

1046-ban végül a mozgalom országos méreteket öltött. A főurak Csanádon jöttek össze, és innen küldtek követeket Oroszországba Endréhez és Leventéhez, felajánlva nekik a Magyarország feletti uralmat.

Ha Gellért csanádi püspök ezelőtt három évvel Aba Sámuel ellen intézett kirohanást, most Péter zsarnokságát ostorozta. Az e hónapokban fogalmazott Deliberatiójában így fakadt ki: „senki sem nevezhető igazi királynak, aki nem Isten szolgája. Akik csak azért uralkodnak, hogy király legyen a nevük, hogy a népet fölfalják, az adót behajtsák és mindent ... hiúságból tesznek, nem királyok, hanem zsarnokok ... De az (Isten), aki a nép bűnei miatt a képmutatót királlyá teszi, jelenleg is megtűri az ilyen hatalmaskodást, amint megtűrt már igen sok gonoszt és az isteni felséggel ellenkezőt ... Mivel pedig ilyenekről szólunk ... ellenünk támadt már az egész nép. Mi lesz hát?”[1] Gellért már észlelte, hogy a prédikáció nem használ, sőt csak olaj a tűzre: „A mostani időben nálunk a dühösségtől ösztönözve mind megátkozták nemcsak az isteni szertartásokat, az anyaszentegyházat és a papokat, hanem magát az Isten fiát, Jézus Krisztus urunkat is.”[2]

Felvetődött a gondolat, hogy e szavak mögött talán a görög egyház vagy éppenséggel a balkáni bogomil eretnekség elleni kifakadás rejlik. A csanádi egyházmegye területén tényleg folyt görög misszió, ez azonban Magyarországon megtűrt jelenség volt, a bizánci kultúrával átitatott Velence szülötte, Gellért püspök számára pedig, aki maga is tolmácsolt görög műveket, az ortodox hit éppenséggel nem volt idegen és elrettentő. Jelentős bogomil befolyással azért nem számolhatunk e területen, mert a helynevek tanúsága szerint itt kevés szláv élt, s így Gellért szavait elsősorban az egyház ellen lázadó pogány magyarokra kell vonatkoztatnunk. Az természetes, hogy a magyarokhoz helyenként eretnek bolgár-szlávok is csatlakoztak.

Új egyházi alapítások, újjászervezés

Gellért püspökké tételével létesült a Szent Györgyről nevezett csanádi püspökség. A sárkányölő szent patrocíniumként való választása utalás lehet Ajtony legyőzésére, de esetleg hozzájárulhatott a névválasztáshoz a velencei Szent György-monostor is, ahol a kései, nagyobb Gellért-legenda szerint Gellért ifjúkorában szerzeteskedett.

A csanádi püspökség alapításával a kalocsai egyházmegye területének jelentékeny részét elvesztette, de megtartotta Krassó vidéki nagy birtokait, és bizonyára kárpótlást is kapott, elsősorban a kalocsai püspök érseki rangra való emelésével, amit Asztrik–Anasztáz a saját személyére nézve átmenetileg élvezett is. A kalocsai érsek alá rendelték a csanádi és erdélyi püspökséget.

Új egyházi alapítások, újjászervezés

A bakonybéli udvar feladása után Gellért egy ideig még ott remetéskedett, de István 1030-ban, a német háború évében, Marosvárra, Csanád ispán székhelyére rendelte püspökség alapítása végett. A várban még Ajtony idejében működött egy Keresztelő Szent János-monostor görög barátokkal, akiket állítólag még Csanád ispán áttelepített az általa épített oroszlámosi monostorba, s így a marosvári egyházba latin papok és szerzetesek kerülhettek.

Gellért püspökké tételével létesült a Szent Györgyről nevezett csanádi püspökség. A sárkányölő szent patrocíniumként való választása utalás lehet Ajtony legyőzésére, de esetleg hozzájárulhatott a névválasztáshoz a velencei Szent György-monostor is, ahol a kései, nagyobb Gellért-legenda szerint Gellért ifjúkorában szerzeteskedett.

A csanádi püspökség alapításával a kalocsai egyházmegye területének jelentékeny részét elvesztette, de megtartotta Krassó vidéki nagy birtokait, és bizonyára kárpótlást is kapott, elsősorban a kalocsai püspök érseki rangra való emelésével, amit Asztrik–Anasztáz a saját személyére nézve átmenetileg élvezett is. A kalocsai érsek alá rendelték a csanádi és erdélyi püspökséget.

Adatok híján fejlődésüket nem tudjuk nyomon követni. Az egyetlen szervezeti újítás, ami feltevésszerűen István uralkodásának második felére tehető, az összefüggő területtel nem rendelkező határispánságok kiépítése volt; legnagyobb számban a Vág völgyében sorakoztak; Trencsén alatt Bolondóc, Árkibánya, Galgóc–Szolgagyőr és Sempte, a Dunántúlon Karakó, a Délvidéken Kovázd és Erdélyben tán Marosvár sorolható hozzájuk.

Szellemi művelődés

  • A ma ismert bizánci templomok fejedelmi vagy főúri alapítások. Alaprajzuk centrális; a ma is álló kiszombori és a térképről ismert csanádvári körtemplom, az előbbi belső karéjokkal tagolt: talán Gyula és Ajtony templomai.
  • Mint néhány álló, de inkább csak alaprajzból ismert XI. századi templom elárulja, királyi alapítású főegyházaink háromkaréjos bazilikális elrendezésűek; a négy saroktorony, amit a Képes Krónika miniátora a korai alapítások ábrázolásánál rajzolt, csak Pécsett és talán Csanádon lelhető fel.
  • Az 1020 táján Pannoniába jött Szent Gellért volt az, aki kezdetben bakonybéli visszavonultságában, majd csanádi püspök korában több teológiai művet írt.

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Bonfini ugyan közli Endrének a pogánylázadás után kiadott, a keresztény intézményeket helyreállító törvényét, ezt azonban – korszerűtlen kifejezéseiből következtetve – a humanista író maga találta ki, lényegében a krónikában és a Gellért-nagylegendában olvasottak nyomán. Az egyház helyreállítása mellett hozzájárult Gellért püspök testének Csanádra való átszállításához, s ezzel a helyi kultusz elindításához. Ezt annál inkább megtette, mert Gellért püspök hódoló elébe járulása a Szent István-i egyházszervezet hódolatát jelképezte, s uralmát támogatta.

Szentté avatások

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Az irodalmi működés a püspökségeken indult el a helyi szentek életrajzainak, vitáinak megírásával. Feltehetően ilyen készülhetett Csanádon Gellért püspökről, és ilyen a Mór pécsi püspök által írt rövid Szent Zoreard- és Benedek-legenda (1063–1074).

Kristó Gyula

Tulajdonviszonyok

A dömösi prépostság birtokai (1138)
régi név mai név megye
Tisza és a Körösök vidéke
Sunadi Németcsanád község Arad megye

Kereskedelem

Idriszi a XII. század közepén megadja Csanád és a környező megyék székhelyei közti távolságot. Eszerint Csanád Kevétől és Temesvártól 4–4 napi, Csongrádtól pedig 3 napi útra feküdt, Bács és Keve távolságát pedig 60 mérföldnyire teszi.

Város

  • Idriszi szicíliai arab utazó a XII. század közepén számos magyar városról hagyott ránk viszonylag részletes leírást, ezek a városok többségükben megyeszékhelyek. Bácsról szólva piacait, vásárjait, iparosait, görög tudósait, megművelt földjeit, népes vidékeit és a gabona sokasága miatti alacsony árait emeli ki. Sopronnak szerinte megművelt és termékeny a környéke, látogatottak vásárai, magasak a házai, Csongrádot nagy és népes városnak mondja, amelyben vásárok és mindenfajta természeti javak vannak. Csanádot virágzó, szép és népes városnak minősíti. Részletes leírást ad Idriszi Nyitráról és Kevéről is. A püspökségi székhelyek jó része megyei központ is volt, mint az Idriszi által említett Bács, Csanád és Nyitra; a görög tudósok említése nyilván utalás a bácsi érsekségre.
  • Lehet, hogy csak a forrásanyag egyoldalúságának a következménye, de mindenesetre a XII. században népes piacokkal rendelkező, jelentős alföldi ispánsági és főpapi központok, mind Bács, Csanád, továbbá Keve és Csongrád fokozatosan veszítettek jelentőségükből.

Egyházi társadalom

Az 1220-as években az esztergomi, az egri, és a csanádi kanonokok javadalmainak szűkösségéről szólnak az adatok.

Iskolaügy

Szent Gellért nagyob­bik legendájának talán XII. századi szövege említést tesz a marosvári (csa­nádi) és a fehérvári iskolákról.

A Bizáncból támogatott ellenkirályok

IV. István egyetlen ránk maradt oklevele érdekes tanúnévsort tartalmaz. A bácsi érsek mellett, aki koronázója volt Istvánnak, a pécsi, a váradi és a csanádi püspökkel, a megyésispánok közül pedig a bodrogi és a csanádi ispánnal találkozunk ebben. István hatalmának súlypontja tehát az ország déli, Bizánccal közvetlenül határos területére esett, tisztségviselői az itteni egyházi és világi méltóságok közül kerültek ki.

Az új berendezkedés hívei

Győr nembeli István fiai közül Saul papi pályán futott be fényes karriert, a csanádi püspökségből a kalocsai érseki székbe emelkedett, s tíz éven át irányította a kalocsai érsekséget.

Az egyházi nagybirtokosság politikai sikerei II. Endre uralkodásának utolsó éveiben

Még inkább jelzi a király kény­szerhelyzetét az az előírás, amely szerint a király azokért a jövedelmekért, ame­lye­ket idáig szok­tak a sóból kapni, öt egymást követő évben tízezer márkát fizessen a csanádi püspöknek, a pan­non­halmi apátnak és az egresi apátnak. Az első részlet 1234 húsvétján (április 23.) válik majd ese­dékessé. Ennek a pénz­összegnek határozottan kárpótlás jellege volt, a hosszú évek óta elmaradt sójö­vedelmek pótlására írták elő a király számára ezt a fizetést.

Iskolaügy

Szent Gellért nagyobbik legendájának talán XII. századi szövege említést tesz a marosvári (csanádi) és a fehérvári iskolákról.

A tatárok Magyarországon

A dél felé vonuló kunok szem­betalálkoztak Bulcsú csanádi püspökkel és Barc fia Miklóssal, Endre egy­kori nádorával, akik sok nemes társaságában családtagjaikat az északi országrészbe kísér­ték, hogy azután a királyhoz csatlakozzanak. Sza­bályos ütkö­zet alakult ki a két csapat között, amelyben a kunok csaknem valamennyi ellenfelüket leölték. Mik­lós is ott­ve­szett, a betegen kocsijában fekvő csanádi püspököt azonban sike­rült kísérőinek megmenteniük.


Néhány nappal később, április 2-án Kadan már Besztercét, az észak-erdélyi németek másik központját foglalta el, majd Kolozsvár következett sorra. Innen Várad ellen fordult, ahová számtalan nép gyűlt össze a tatá­roktól való féltében. A vára­diak tudatosan készültek a tatárokkal való meg­mér­kő­zésre, gondoskodtak arról, hogy ha a várost nem bírnák tar­tani, a várban talál­has­sanak menedéket. A megrongálódott várfalat ezért széles kőfallal pótolták. Várad váro­sának elfog­la­lása nem okozott gondot a tatároknak, nagy zsákmányt ejtettek, s mind lemészárolták, akit elértek. Nem sokkal később a vár megvívása is sikerült, az új falat szétrombolták, a tornyokat ledöntötték. A tatárok a várban sok foglyot ejtet­tek, akiket rövidesen kivégeztek. Az asszonyok is hiába menekültek a szé­kes­egy­házba, a tatárok felgyújtották azt. Miu­tán már Várad szinte valamennyi lakosát és az oda menekülteket leöldösték, elvonultak Csanád, a legközelebbi, gaz­dag zsák­mányt ígérő püspöki székhely felé. Útközben sorra elfoglalták azokat a helyeket, ahová a környék népe futott össze menedéket remélve, így Tamáshidát, a németek által lakott Bihar megyei falut, vagy az ágyai szigetet Arad megyében.

A déli szárny másik két csapatteste az Ojtozi-, illetve a Vöröstoronyi szoroson át hatolt be Erdélybe. Az egyik sereg a Bar­ca­ságban legyőzte Pósa erdélyi vajda sere­gét, majd Küküllő várát és Gyulafehérvárt foglalta el. A másik katonai egység Nagyszebent, a ciszterciták kerci monostorát dúlta fel. A két sereg egyesülése után a Maros mentén hatoltak nyugat felé, s végül is Kadant megelőzve ennek a Büdzsek és Borundaj vezette seregnek sikerült Csanádot elfoglalnia. A tatár sereg három rész­ből álló déli szárnya Csanádnál egyesült, miután Erdélyt és az Erdéllyel szom­szé­dos vidékeket elfoglalták, és népes­ségét jórészt elpusztították. Már csak kis szi­ge­tek tartották magukat Csanád vidékén, mint Pereg és az egresi cisz­ter­cita rendi monos­tor.

Sinkovics István

Török támadás Erdély ellen

A beglerbég megindította támadását, és egymás után foglalta el Becsét, Becskereket, szeptember második felében a Maros menti, apróbb várakat, köztük a Fráter György birtokolta Csanádot is. A várak nem tudtak komoly ellenállást kifejteni; Cas­taldo pedig, miként Bécsbe jelentette, nem vállalkozott arra, hogy 8-9 ezer katonájával útját állja a 140 ezer főt számláló török seregnek.

Esztergom megvétele és a gyurgyevói győzelem

A Maros mentén eredményesen haladt előre a lugosi bánnak kinevezett Borbély György támadása. Báthori István egykori hadvezére 13 várat foglalt vissza 1595. augusztustól októberig, köztük olyan fontos helyeket, mint a Maros mentén Lippa, Solymos, Arad, Csanád, Világos, végül elfoglalta Jenőt is, és egyúttal meghiúsította a temesvári pasa várostromokat felmentő próbálkozásait.

Uralmi válság Erdélyben

Szaturdzsi Mehmed vezetésével 1598. szeptember közepén 50 ezer főnyi sereg indult a tiszántúli részek visszahódítására. Csanád vára a túlerővel szemben egy hétig tartotta magát, de azután őrsége a török kijátszásával éjnek idején fegyelmezetten elhagyta.

Makkai László

Örökös főrendiség

Az ellenreformáció sikerei az udvari hivatalnokságba szorult klérus előtt megnyitották az utat, hogy visszaszerezze jogilag soha el sem veszített középkori rendi állását. A püspököknek immár nemcsak címük volt, hanem híveik és papjaik is, mármint a királyi területre eső esztergomi, győri, nyitrai, veszprémi, egri, zágrábi, váci, zenggi és modrusi püspököknek, míg a török, illetve erdélyi fennhatóság alatti kalocsai, csanádi, szerémi, boszniai, knini, pécsi, illetőleg váradi és erdélyi püspöki címek viselői különböző prépostságok javadalmait élvezték.

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

E 4 nagyváros mellett (melyek össznépessége az 1840-es évekre már megközelítette a 90 ezer főt), az Alföld déli szélén ugyanilyen igények jegyében – ha nem is annyira az értékesítésre, mint inkább saját hatalmas árutermelésükre támaszkodva – nemcsak a kamarai kerület már említett mezővárosai, elsősorban Nagykikinda, nőttek fel nagyra, hanem olyan uradalmi központok is, mint Hódmezővásárhely, Gyula vagy Csongrád a Károlyiak, Nagyszentmiklós a Nákók, Makó a csanádi püspök birtokán; de már ugyancsak tágabb régió földesúri érdekeinek szolgálatában.

Spira György

A Szemere-kormány bemutatkozása

Hiszen külügyminiszter (és ideiglenes földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter) az 1848 előtti főrendi ellenzék egyik kiemelkedő vezetője, a forradalmat elébb baranyai főispánként, majd február óta bácskai kormánybiztosként egyaránt becsülettel szolgáló Batthyány Kázmér gróf; igazságügyminiszter a már a szerb felkelés kirobbanásakor temesközi országos biztossá megtett s az ellenállást ettől fogva minden rá bízott feladatkörben ernyedetlenül szervező Vukovics Sebő; közmunka- és közlekedésügyi miniszter az elébb dunántúli, majd január vége óta erdélyi teljhatalmú biztosként ugyancsak fáradhatatlanul helytálló Csány László; vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig a nagynevű történetíró, az előző nyáron csanádi püspökké kinevezett s a forradalom mellett a püspöki kar más tagjaival ellentétben azóta is híven kitartó Horváth Mihály lett.

Siklós András

Az ellenforradalom szervezkedése

December végén Glattfelder csanádi püspök a földművelésügyi miniszterhez és a hercegprímáshoz írt leveleiben a készülő földreformot már jogfosztásnak és fosztogatásnak nevezte.

Lábjegyzetek

  1. Karácsonyi, Szent Gellért 150 – 151.
  2. Karácsonyi, Szent Gellért 228.
  3. Florianus, Fontes Dom. I. 216.

Irodalom

Ajtony leverésének időpontja régóta vitatott kérdés; a régi véleményeket lásd Ortvay Tivadar, Temes vármegye ... története. I. (Budapest 1914) 219–220. A kutatók jó része Gellért püspök 1030. évi csanádi kinevezésének közvetlen előzményeként fogta fel, s az 1025–1030 közötti évekre tette, így: Horváth M., A kereszténység első százada Magyarországon 288. kk.; Karácsonyi, Szent Gellért 89; Karácsonyi, Szent István oklevelei és a Szilveszter-bulla 23. kk.; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I2.44; Moravcsik Gyula, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján I. 404; C. A. Macartney AECO 4. 1938. 481; Kristó Gyula, Acta Universitatis Szegediensis: Acta historica 18. 1965. 10–19; Szegfű László, Acta Universitatis Szegediensis: Acta historica 40. 1972. 26.

Csanádra lásd Karácsonyi, Szent Gellért csanádi püspök és vértanú élete 104. kk.; Juhász Kálmán, Hajdani monostorok a csanádi egyházmegyében (Budapest 1926) 22. kk.; A csanádi püspökség története alapításától a tatárjárásig (Makó, 1030); Dávid, Az árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája; vesd össze még Györffy, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 850 kk.; Művészettörténeti Értesítő 23. 1974. 333—334.