Martos

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Martos, komáromi járás

Györffy György

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Ami a birtokszervezetet illeti, a tihanyi uradalom túlnyomórészt rab szántó üzem volt; az önálló termelő félszabadok úgyszólván a 20 lovasra és 10 halászra korlátozódtak, félszabad termelő udvarnokok először Béla 1060. évi adományával jutottak birtokukba.

Mint a XI. századi összeírásainkban általában, nyoma sincs benne annak, hogy a lakosság nomadizálna vagy legalábbis elmozdulna a körülírt faluhatár területéről. A Dunántúlon nyert birtokok többnyire nem is egész falvakból, hanem határrészekből állnak; az apátnak adott népek olykor közösen élték a fekvőségeket a király népeivel. Ami az uradalom gazdálkodásának módját illeti, a földművelés a túlnyomó: erre esik az apát 140 háznépéből 60 szántó és 20 szőlőműves. Az állattenyésztésben a szénás állattartásnak van nagy szerepe: a Siófok és Szántód között elterülő 10 földdarab közül hatot mint kaszálót kapott meg az apát, a helyeket pedig 14 magyar, 1 szláv és 1 bizonytalan helynévvel lokalizálják, ami kifejezetten istállózó magyar lakosságra mutat. Ugyanezt igazolja a Tolna megyei Martos 8 magyar határneve közt a Petre szénája hely reá megjelölés. A szláv nevek ritkasága itt kétségessé teszi, hogy a helyi szlávság volt-e a széna szó és -művelés átadója, inkább gondolhatunk az etelközi orosz szlávságra.