Medgyes

A Múltunk wikiből
(Meggyes szócikkből átirányítva)

románul Mediaş, németül Mediasch, szászul Medwisch, latinul Media

város Romániában, Szeben megyében
Wikipédia
ROU SB Medias CoA.jpg
1534
szeptember 29. I. János hívei Medgyesen megölik a trónra törekvő Alvisio Gritti kormányzót.
1570
január 1. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Törvényt hoz a vallási újítás ellen.)
1576
január 14. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (A Lengyelországba távozó fejedelem helytartójaként elfogadja Báthori Kristóf vajdát.)
1588
december 8. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Nagykorúsítja Báthori Zsigmondot; kitiltja a jezsuitákat Erdélyből; (csak az 1571 óta „szökött” jobbágyokat lehet visszakövetelni; jobbágyokat a fejedelem csak ura tudtával nemesíthet.)
1599
március 21. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Báthori Zsigmond harmadszor mond le a fejedelemségről.)
1604
január 12. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (A király rendeletét olvassák fel, melynek értelmében minden nemzetnek két-két követet kell küldenie a pozsonyi országgyűlésre.)
1605
szeptember 14. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Beiktatja Bocskait. Tudomásul veszi Rákóczi Zsigmond kormányzóságát.)
1614
február 25. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Feloldja 30 személy Báthori Gábor idején történt, tárgyalás nélküli elítéltetését, eladományozott jószágaik ügyében bírósági döntést rendel el. Az erdélyi hajdúkat mint nemeseket a megyék joghatósága alá rendeli.)
március 3. Báthori Gábor gyilkosait a medgyesi országgyűlés megöleti.
augusztus 10. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Ünnepélyesen fogadja a Bethlen fejedelemsége megerősítését hozó portai követséget. A szultán követeli Lippa és Jenő átadását.)
1630
július 10. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Megbékélteti Katalin fejedelemasszonyt Bethlen István kormányzóval.)
1637
március 1. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (60 ezer forint bírságot vet ki Brassóra.)
1658
január 9. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Általános hadfelkelést hirdet.)
január 14. A medgyesi országgyűlés újra II. Rákóczi Györgyöt teszi meg fejedelemmé.
1662
október 20. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (A váradi pasa Kolozsvárig terjedő hódoltatásairól tárgyal.)
1849. március 2–3.
A medgyesi ütközet. Bem visszavonul Segesvárra.
1872. június 4–5.
A medgyesi szász gyűlés nemzeti politikai programot fogad el.

Bóna István

IX. századi régészeti leletek

Szláv urnatemető.

Sinkovics István

Kormányválság János királyságában

Czibak halála nyílt ellenállás kirobbanásához vezetett, rövid idő alatt nagyszámú sereg készült a leszámolásra. Gritti hadai elégtelennek bizonyultak; Medgyes városába menekült. A polgárok a belső városba húzódtak, majd Gritti ellen fordultak, aki így két tűz közé került. Kívülről sehonnét sem kapott segítséget, hívei sorra elhagyták. Péter moldvai vajda, akit segítségül hívott, bejött ugyan Erdélybe csapataival, de az ostromlókhoz állott. János király pedig Váradnál megállott, és nem avatkozott a küzdelembe. Gritti súlyos betegen került ellenségei kezébe, akik nyomban kivégezték.

Kísérletek a török feltartóztatására

A szultán a medgyesi gyilkosságra a megbocsátó feledés fátylát borítva, külön követ útján biztosította János királyt további támogatásáról.

Péter Katalin

A humanizmus történelemszemlélete

Christian Schesaeus, medgyesi szász lelkész valószínűleg az 1560-as években írja: „Pannoniának bús romlását zengi a versem: [ ... ] minthogy a bűnbe merült.”[1]

Az egyházak

A katolikus prédikáció két magyarországi megújítója, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát ekkor már nem él, de szentbeszédeiket még használják. Művüknek pedig olyan folytatói vannak, mint a Karthauzi Névtelen, aki egy Veszprém melletti kolostorban ír 1524 és 1527 között magyarul a társadalom problémáira érzékeny egyházi beszédeket, vagy a Medgyesi Prédikációskönyv szász ferences szerzője. Tőle 1536-1537-ből maradtak német nyelvű szövegek.

A királyi udvar

A medgyesi Piso Jakab, Lajos nevelője Rotterdami Erazmust még Itáliából személyesen ismeri, s továbbra is kapcsolatban áll vele.

Sinkovics István

Bekes Gáspár felkelése és a lengyel korona megszerzése

Báthorinak, miután feltételeit 1576 elején a lengyel rendek elfogadták, gyorsan kellett cselekednie. Január végén már közölte a Medgyesre összehívott országgyűléssel, hogy Lengyelországba kell költöznie. A rendek kijelentették, hogy jobban szerették volna, ha Báthori köztük marad, de a helyzet alakulásában Isten döntését látják, és azt kívánják: úgy irányítsa Báthori útját, hogy az „az mü szegény nemzetünknek is megmaradására” legyen. Hálát adnak azért is, hogy „az szegény magyar nemzetnek utolsó reménységében ezt engedte érni és látni, hogy az ő véréből királyt idegen nemzetek előtt is lásson”.[2]

Egyúttal köszönettel fogadják, hogy Báthori István bátyját, Kristófot mint vajdát Erdélyben hagyja.

Erdély és Lengyelország útja különválik

Erdélyben Báthori István halála után ismét erősebben szóhoz jutó rendek már 1587-ben, majd 1588-ban azt kívánták, hogy a jezsuitákat távolítsák el az országból. Törekvéseik nem jártak sikerrel. Az 1588 decemberében tartott medgyesi országgyűlésen, ahol Ghyczy János lemondott a kormányzói tisztről, és a tizenhat éves Báthori Zsigmond át akarta venni a hatalmat, nem akartak addig a tárgyalásokba fogni, amíg kívánságuk nem teljesül. Zsigmond, a jezsuiták neveltje, sokáig hallani sem akart a rendek követeléséről, de végül is kénytelen volt elfogadni feltételeiket. Eszerint a jezsuitáknak 25 nap alatt el kell hagyniok Erdélyt és a Partiumot, birtokaikat a kincstár veszi át. A fejedelem, a főurak és a nemesek tarthatnak katolikus papot, de alattvalóikat, a községeket nem kényszeríthetik erőszakkal valamely vallás követésére. Ezután Zsigmondot, aki esküt tett az ország törvényeinek megtartására, beiktatták a fejedelemségbe. Báthori Zsigmond Isten kegyelméből való fejedelemnek nevezte magát, egyúttal viselte a székelyek ispánja címet is.

Uralmi válság Erdélyben

Az újabb megállapodást 1599. április 6-án rögzítették, de ebből semmi nem lett, mert még mielőtt Prágában megkezdődtek volna a tárgyalások, Zsigmond ismét lemondott. Ezúttal azonban, Zamoyski kívánságának engedve, hazahívta Lengyelországból unokatestvérét, Báthori András bíborost – akinek testvérét, Boldizsárt, öt évvel ezelőtt megölette –, március 21-re országgyűlést hívott össze Medgyesre, a várost megszállta fegyveresekkel, és a rendekkel Andrást fejedelemnek fogadtatta el.

Makkai László

Székely Mózes támadása. Basta Erdélyben.

1604 januárjában a medgyesi, majd a kolozsvári országgyűlés elfogadta Rudolf király döntését, hogy polgári biztosokból kormányzótanácsot állít Erdély élére, és bár kihirdették a császári amnesztiát, a kivégzések folytatódtak.

A veszedelmes török segítség

Szeptember 14-én a medgyesi országgyűlésen a sokáig ellenálló szászok küldöttei is ott voltak, hogy a hűségesküt letegyék, és a másik két rendi nemzettel, a magyarral és a székellyel együtt bevegyék Bocskaitól a fejedelmi esküt. Az erdélyi kormányzat megszervezése után, gubernátorként Rákóczi Zsigmondot hagyva ott, Bocskai a nagyvezírhez indult, aki a Rákos mezején várta őt.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

Erdély állotta a próbát. A várak védekeztek, a székelyek fegyverkeztek a betolakodók ellen; a Forgách által hirdetett medgyesi országgyűlésen alig néhányan jelentek meg.

R. Várkonyi Ágnes

Erdély és a német-római császárválasztás

Rákóczi lázas munkával maga mellé szervezte a várak őrségeit, a hajdúkat és a székelyeket. A fiskális birtokokkal s a várak, mindenekelőtt Várad és Jenő őrségével kezében tartotta az ország maradék erejét. 1658. január elején meglepte az eredetileg ellene összehívott medgyesi országgyűlést; kényszerítette a rendeket, hogy Rhédeyvel szemben ismét őt válasszák meg fejedelemnek, majd nyíltan a török ellen fordult.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

A szász autonóm terület, a Szászvárostól Barótig tartó Altland, központjával, Nagyszebennel, továbbá Medgyes és Segesvár, Brassó és Beszterce vidéke féltékenyen őrizte, s Báthori Gábor jogfosztó támadásának átmeneti sikerét leszámítva, meg is tartotta az etnikai identitást is biztosító rendi különállását. Ez egyben a szász szabadparaszti állapot s az azzal járó nyelvi keveretlenség fennmaradását is jelentette, de nem óvta meg a Szászföldet attól, hogy a szántógazdaság céljaira alkalmatlan területekre nagy számban költözzenek román zsellérek, kiknek jogi helyzete később annyi gondot okozott a szász hatóságoknak.

R. Várkonyi Ágnes

Erdély

Az új fejedelmi hatalom kiépítésében súlyos nehézségeket okozott, hogy az 1704 őszén elfoglalt Kolozsváron kívül a két legfontosabb város, Szeben és Brassó mindvégig a császáriak kezén maradt, s a kulcsfontosságú Déva, Medgyes és Szamosújvár is csak nagy véráldozatok árán jutott Rákóczi hatalmába.

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Rákóczi, mivel csakis az ország egészének birtokában, Erdély tényleges uraként vélte sikerrel megvalósíthatónak a belső válságot felszámoló reformokat, két hadműveletet indított el. Az egyik eredménnyel járt: Forgách Simon elfoglalta Medgyest, s ezzel Szeben, Fogaras és Brassó kivételével egész Erdély Rákóczi birtokába került.

Az utolsó fejedelmi beiktatás Erdélyben

Rákóczi már 1706 őszén kísérletet tett, hogy a fejedelemségben is megvalósítsa gazdasági reformjait, Országgyűlést hívott össze, és utasította Pekryt, Erdély katonai főparancsnokát, hogy készítse elő az erdélyi nemesség megadóztatását. A medgyesi országgyűlésen elfogadták a rézpénz forgalmát, a háború szükségére adót vetettek ki, a hadsereg ellátására felajánlották a sójövedelmeket, monopolizálták a külkereskedelmet. A nemesség adómentességi kiváltságát azonban megőrizték, s a hadsereg regularizálása nem került szóba.

Polgárság és értelmiség

A két leggazdagabb és legnépesebb erdélyi város, Brassó és Szeben soha nem került Rákóczi kezébe, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Medgyes pedig csak ideig-óráig, szinte töredék időre jutott hatalmába.

Életmód, testkultúra, egészségügy

Auner István, Medgyes orvosa, Lipcsében és Wittenbergben, Francisci Pál brassói orvos Altdorfban, Köpeczi János, Apafi fejedelem orvosa, Franekerben és Leydenben végzett.

Vörös Károly

Polgárság

Az 1750. évi adóreform során a városokat jelentőségük és forgalmuk szerint három csoportba osztották: az elsőbe Szeben és Brassó, a másodikba Medgyes, Kolozsvár, Segesvár, Beszterce, Marosvásárhely, Torda, Gyulafehérvár, Fogaras, Szamosújvár és Zalatna tartozott, a harmadikba a többi tíz várost sorolták.

Spira György

Bem sikeres hadjárata Erdélyben

S Puchner főerői, amelyek a csucsai ütközet után a Kis-Küküllő mellékére húzódtak vissza, 17-én Gálfalvánál megpróbálták útját vágni, de olyan vereséget szenvedtek tőle, hogy hatására, Medgyest is harc nélkül feladván, ezúttal egészen Szebenig futottak. Bem pedig – jóllehet Medgyes birtokában néhány napon belül zavartalanul lebonyolíthatta volna a székelyföldi önkénteseknek seregébe való beolvasztását – megint csak nem várt, hanem – hogy kiaknázza azt a fejvesztettséget, amelyet a gálfalvi ütközet keltett az ellenség soraiban – 21-én már magának Nagyszebennek az elfoglalására is kísérletet tett. Mivel azonban a szebeni erődítmények leküzdéséhez az ő kicsiny serege már elégtelen volt, ez a kísérlet kudarcba fulladt, s így végül néki is el kellett ismernie, hogy mégiscsak erősítésekre van szüksége. Szeben alól tehát Bem visszavonult először Szelindekig, majd – bár ott 24-én sikeresen visszaverte a rátámadó Puchnert – 31-én még tovább, egészen Vízaknáig hátrált, hogy azután ott várja be az Alföldről addigra a Maros mentén táborába indult segédcsapatokat.

Közben viszont erősítések igénybevételéhez folyamodott Puchner is. S néki harcedzett segédcsapatok szerzésére több lehetősége volt, mint Bemnek, noha a bukovinai és a galíciai császári csapatokkal Észak-Erdély felszabadulása folytán egyelőre minden összeköttetése megszakadt. Ő ugyanis – éppen, mert pillanatnyilag teljesen magára maradt – segítségért most szégyenkezés nélkül azoknak az orosz csapatoknak a parancsnokságához fordult, amelyek októberben, miután a törökök (elsősorban épp orosz sürgetésre) végeztek a havaselvei forradalommal, maguk is behatoltak Havaselve és Moldva területére, s a törökökkel együtt azóta megszállva tartottak a két román fejedelemséget. A segélykérelemnek pedig a Puchner képviselte ügyet saját ügyének is tekintő s ráadásul a maga mindenhatóságát is bizonyítani kívánó orosz parancsnokság a legnagyobb készséggel és sietséggel tett eleget, úgy hogy február 1-én 7 ezer orosz katona már át is lépte Erdély határát. Puchner tehát három nap múlva már újabb támadást mert intézni a még mindig Vízaknánál veszteglő Bem ellen. S minthogy Puchner ez alkalommal minden erejét bevetette, Bem most csak a visszavonulás továbbfolytatása mellett dönthetett, és négy napig tartó szakadatlan harcban vissza is vonult nyugat felé egészen Déváig.

Déván azonban végre csatlakozott hozzá a Damjanich által rendelkezésére bocsátott 3 ezer főnyi erősítés. Február 9-én ezért Bem Piskinél ismét támadásba ment át, s úgy megverte Puchnert, hogy az megint egyenest Nagyszebenig futott. Bem viszont, aki nem akart még egyszer úgy járni, ahogy január 21-én járt, seregét a hegyek között egyelőre Medgyesre vezette, hogy mielőtt másodszor is Nagyszeben ellen vonulna, most már csakugyan egyesüljön a székely segédcsapatokkal is. Majd – megtudván, hogy Urban, idő közben úgy-ahogy összeszedve magát, megint betört az országba – seregének egy részével Besztercére sietett, s erről a kirándulásról csupán Urban újólagos Bukovinába kergetése után, március 2—án tért vissza Medgyesre. Itt viszont ezen a napon maga Puchner intézett ellene támadást. S a két napig tartó harc során Bem újra meg újra visszaverte a fölényben levő ellenség egymást követő rohamait, lőszerkészletének kimerülése miatt azonban végül mégis arra kényszerült, hogy feladja Medgyest és visszavonuljon Segesvárra.

Hanem legnagyobb sikerének az alapjait Bem éppen ezzel a kényszerű meghátrálással rakta le. Puchner ugyanis most késedelem nélkül folytatta előrenyomulását Segesvár felé is, de – hogy Bemet elvágja székelyföldi segélyforrásairól – Segesvárt nagy kerülőút megtételével délkelet felől iparkodott megközelíteni. Ezzel pedig maga nyitotta meg az utat Bem előtt Nagyszeben felé, amelynek a védelmére mindössze 3 ezer osztrák és 8 ezer orosz katonát hagyott volt hátra. És Bemnek több sem kellett: 9-én toronyiránt megindult Segesvárról, 10-én reggel átvágott Medgyesen, ugyanaznap délután felvette a harcot a szebeni védőőrséggel, s mire felvirradt a következő reggel, már Nagyszeben ura volt.

Erőgyűjtés a hátországban

Így azután újra meg újra hiány mutatkozott gyalogsági lőfegyverekben és szuronyokban, kiváltképpen pedig puskagolyóban és lőporban, úgy hogy a március 3-i medgyesi eset egyáltalán nem volt kivételes: a nagyobb ütközetek vége felé máskor is mindig lőszerhiány lépett fel.

Katus László

Az erdélyi szászok

Az 1872. évi medgyesi gyűlésen elfogadott szász nemzeti program tudomásul vette a dualizmust, s csak azt kívánta, hogy a Szászföld területi különállását, törvényhatósági szintű önkormányzatát tartsák fenn. Elismerte a magyar államnyelv jogosultságát, de sürgette a nemzetiségi törvény revízióját, mert az „túllépi a helyes mértéket a magyar nyelvnek mint államnyelvnek a használatában”.[3]

Siklós András

Erdély és a magyarországi románok

A szász központi választmány, a helyi választmányok és a szász nemzeti tanács képviselőiből alakult szász nemzetgyűlés január 8-án Meggyesen foglalt állást ilyen értelemben. A meggyesi gyűlés nyilatkozatot fogadott el, mely a gyulafehérvári határozatokból. a nemzeti szabadságra és a felekezeti jogegyenlőségre vonatkozó megállapításokat emelte ki.

Lábjegyzetek

  1. Christianus Schesaeus, Pannonia romlása. Kiadta Klaniczay Tibor Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. Budapest, 1982. 381.
  2. EOE II. 575.
  3. Hermannstädter Zeitung, 1872. 136. sz. Idézi: Kemény G. Gábor, Iratok. I. 336.

Irodalom

Csutak Vilmos, Adatok az 1706. évi medgyesi és az 1707. évi besztercei kuruc országgyűlés történetéhez (Erdélyi Irodalmi Szemle, 1927).

Kiadvány

H. Jekeli, Quellen zur Geschichte des Pietismus in Siebenbürgen (Mediasch, 1922)