Meissen

A Múltunk wikiből

németül Meißen, szorbul Misena

város Németországban, Szászországban
Wikipédia
Meissen-1650-Merian
906
A Meissen vidéki dalemincek felkérésére két magyar sereg dúlja Szászországot.

Györffy György

Tizennégy éves német–magyar háborúság

Az egyeduralom kiépítése, a kék-kendek széttelepítése nem nyerhette el minden törzsfő tetszését. Nem lehetetlen, hogy az uralomváltás okozta zavar következménye, hogy 906-ban két magyar seregrész – egymásról nem tudva vagy egymást be nem várva – külföldön találkozott. Ez évben ugyanis a Csehországon túl lakó, Elba menti (Meissen vidéki) szláv dalemincek a magyarok segítségét kérték Ottó szász herceggel szemben, aki fiát, a később királlyá választott Madarász Henriket küldte ellenük.

Géza békés külpolitikája

Ennek a politikai irányváltozásnak volt eredménye, hogy Meskó fia, Bátor Boleszló trónörökös első feleségét, az országa vesztett és 985-ban elhalt meisseni őrgróf leányát eltaszítva, nőül vett egy magyar hercegnőt.

Makkai László

Külföldi peregrináció

A diákok túlnyomó része eleinte a német birodalmi egyetemeken és akadémiai rangú főiskolákon tanult. Az evangélikusok elsősorban Wittenbergben, a reformátusok pedig 1621-ig (elpusztulásáig) Heidelbergben, de az előbbiek Jéna, Lipcse, Tübingen, Rostock, Stettin, Hamburg, Altdorf, Giessen, Meissen, Görlitz és Boroszló, az utóbbiak pedig Odera-Frankfurt, Marburg, Herborn, Bréma, Strassburg, továbbá a svájci Bázel és Genf főiskoláit is látogatták.

Heckenast Gusztáv

Az ipar fejlődése a Habsburg-monarchiában

1717-ben alapította meg a hollandi Claude du Paquier Európának – az úttörő szászországi meisseni (1708) után – második porcelán- és majolikaedény-manufaktúráját Bécsben. A következő évben kizárólagos privilégiumot kapott, egy Meissenből odaszökött mester szakmai irányítása alatt kiváló minőségű árut állított elő, mégis veszteséges vállalkozásnak bizonyult, úgyhogy az üzem fennmaradását csak állami kezelésbevételével (1744) sikerült biztosítani.

Irodalom

a meisseni szökött mesterről R. Forberger, Die Manufaktur in Sachsen vom Ende des 16. bis zum Anfang des 19. Jahrhunderts (Berlin, 1958. 45).