Mende

A Múltunk wikiből

község Pest megyében a nagykátai kistérségben

Wikipédia

HUN Mende COA.jpg

Bóna István

A középső bronzkor

A vatyai telepek hatalmas jelentősége a kultúra gazdagságában és politikai történetében vitathatatlan, mégis messze elmaradtak a Tiszántúl igazi telljeitől. Különösen áll ez a Duna–Tisza közi telepeikre, ahol a földművelés mellett mindvégig egyenrangú marad a pásztorkodás, kivéve az olyan jelentős erődített telepeket, mint a középső bronzkor legvégén keletkezett Mende–Leányvár és Alpár–Várhegy.

A halomsíros nép támadása

A rendkívüli átalakulásból az egykori középső bronzkor eleji hamvasztásos tömb népe került ki győztesen. Ők szervezik meg a megmaradt területek védelmét, még ott is, ahol korábban alávetett helyzetben éltek. Ők olvasztják lassan, de biztosan magukba a hódítókat. Az új törzsi és kulturális mozaik alól azonban csakhamar újból előbukkannak a régi hagyományok: a megmaradt telltelepeken ismét virágzásnak indul az élet (Dunaújváros–Koszider, Baracs, Tószeg, Jászdózsa), sőt egyes késő vatyai telepek virágkora éppen erre az időszakra esik (Alpár, Mende, Lovasberény), művelődésük külső máza is „balkánivá” válik.

Jelentősebb Árpád-kori régészeti feltárások

Az 1960–1981 között Magyarországon végzett jelentősebb Árpád-kori feltárások lelőhelyei
név földvár lakótorony
Mende–Leányvár X X