Merseburg

A Múltunk wikiből
town in the south of the German state of Saxony-Anhalt on the river Saale, approx. 14 km south of Halle (Saale)
Angol Wikipédia
Wappen Merseburg.png
933
március 15. A Szászországba nyomult magyar sereg Merseburg (Riade) mellett vereséget szenved I. (Madarász) Henrik seregétől, és zsákmány nélkül vonul vissza.
1135
augusztus 15. III. Boleszló a merseburgi birodalmi gyűlésen meghódol II. Lothárnak, és kötelezi magát, hogy felhagy a magyarokkal szembeni ellenségeskedéssel.

Györffy György

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

A magyar sereg március elején már elérte Türingia végeit a Saale folyónál. Itt megosztva erejét kettévált; az egyik sereg Türingia belsejébe kanyarodott, de itt egy szász–türingiai sereg állta útját. A begyakorlott németek a magyar csapatvezérek eleste után szétszórták a fél expedíciós sereget. A másik magyar sereg kisebb csoportokra oszolva vonult Merseburg felé. Hírét véve az előbbiek vereségének és a szász had közeledésének, felhagytak egy vár ostromával, és március 15-én egy ‘sárrét’ (németül Ried, régiesen Riade) mellett egyesültek, hogy szembeszálljanak Henrik király több hercegségből egybegyűjtött seregével. A magyar hadicsellel számító új német taktika itt is bevált; a magyarok az első támadásra megfutamodtak, a menekülő magyar sereget pedig Henrik – rendezett sorokban – csak addig üldözte, amíg a magyarok táborát, a Saale keleti, magas partján fekvő Keuschbergnél elérte, és a foglyokat kiszabadította. A német király a magyarokon vett első nagy győzelmét a merseburgi vár felső termének falán megfestette.

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

  • 933-ban volt a merseburgi vereség, és 934-ben már nagy magyar had indult Konstantinápoly megsarcolására.
  • A konstantinápolyi hadjárat a magyar kalandozások korának egyik legjobban kitervelt és végrehajtott akciója volt, amellyel Szabolcs vezér megmentette azt, amit Merseburgnál elvesztett: az évi adókkal sikerült rendszeres bevételét és ezen keresztül katonai hatalmát, tekintélyét biztosítania.

Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége

Mindehhez hozzájárult az is, hogy Ottó királyt személyi és családi törekvései más célok felé vonzották. 951-ben, az olasz királyi cím megszerzésekor Paviából követséget küldött Rómába II. Agapit pápához, hogy a császári koronát elnyerje. Ezt nem sikerült elérnie, de továbbra is ez maradt egyik fő törekvése. Szász uralkodóként a kelet felé törés, a „Drang nach Osten” színteréül a szomszédos elbai szláv területet választotta. Már az augsburgi csata előtt megfogadta, hogy ha győz, Merseburgban püspökséget alapít, és itt levő udvarházát felajánlotta e célra. Ide sietett vissza Augsburg mellől, s miután októberben Reknitz mellett legyőzte a német lázadókkal szövetkezett szlávokat, a keleti markokban a kereszténység és a németség elterjesztésére törekedett.

II. Béla

  • 1134-ben magyar követek keresték fel III. Lothár császárt, aki cseh vazallusának hatására maga is szorgalmazta a viszony rendezését Béla és Boleszló között. A konfliktus végül is Lothár császár igényei szerint rendeződött: az 1135. augusztusi merseburgi birodalmi gyűlésen a lengyel fejedelem meghódolt a császárnak, s kötelezte magát, hogy felhagy a magyarok iránti ellenségeskedéssel. Ez diplomáciai garanciát jelentett arra, hogy Boleszló eláll Borisz ügyének támogatásától.
  • Az 1130-as évek európai politikájának központi kérdése a dél-itáliai normann királyság hódító politikai vonalvezetése volt, amely egyaránt sértette a német-római császár, a pápa, Bizánc és Velence érdekeit, hiszen a Földközi-tenger keleti medencéjében normann fölény kialakulásával fenyegetett. 1135 augusztusában a merseburgi birodalmi gyűlésen e hatalmak, valamint Pisa koalíciót hoztak létre II. Roger normann király ellen, Lothár német-római császár pedig Velence aktív részvételével 1136–1137-ben hadat vezetett Itáliába, hogy a normannok által támogatott ellenpápával szemben visszahelyezze Rómában trónusára II. Ince pápát, illetve hogy felszámolja a dél-itáliai normann államot.

Irodalom

Deutsches Zentral Archiv, Merseburg. Ministerium für Handel und Gewerbe. R. p. 1920. 6. XIII. 20. Nr. I.