Metz

A Múltunk wikiből

latinul Divodurum

város Franciaországban, Lotaringia régiójának és az itt található Moselle megyének a székhelye
Wikipédia
Cathédrale Saint-Etienne de Metz facade ouest

Bóna István

A hunok

451 elején Attila a népek soha együtt nem látott tömegét vonultatta fel Gallia ellen. A hunokat a gepidák, osztrogótok, rugiak, szkírek, szvébek, herulok és türingiek serege kísérte. Az útjukba eső galliai városokat, templomokat és kolostorokat feldúlták és lángba borították, április 7-én már Divodurum (Metz) romjait hagyták maguk mögött. A népek áradata a Loire menti Aurelianáig (Orleans) nyomult, s a város ostromába kezdett.

Itt találta magát szemben a népek másik seregével. Az Attila ellen felvonuló sereg egyik fele I. Theodorik vizigótjaiból állott, míg Aëtius római hadseregében Avitustól, a nagy hatalmú galliai senatortól mozgósítva Gallia valamennyi barbár népe egyesült: alánok, burgundok, ripuári és száli frankok, valamint a barbár katonai colonusok, a laeti. Attila lassan hátrálni kezdett ellenfelei elől, valószínűleg lovasai számára keresett alkalmas terepet. Június vége felé az antik Tricassis (Troyes) előtt öt mérföldre, a jelentéktelen Mauriacum vagy Maurica nevű falu közelében csapott össze a két sereg. A délután 3 óra tájától sötétedésig tartó öldöklésnek nem volt, nem lehetett győztese. Csak vesztese volt ezerszámra. Attila táborába vonult vissza, s arra az esetre, ha ellenségei betörnének, fanyergekből máglyát rakatott. Inkább akarta magát elevenen elégettetni, mintsem ellenségei kezére jutni. Nem értékelte tehát derűlátóan a történeteket. Az ellenség azonban a hunok sűrű nyílzápora miatt nem merte megostromolni a tábort. Aëtius nem követte a lassan elvonuló Attilát. Abban a tévhitben ringatta magát, hogy még szüksége lehet a hunok segítségére a túlságosan hatalmas vizigótok ellen. Szövetségesei szétszéledtek.

Aëtius régi hun szövetségeseire és a baráti Attilára emlékezett. Metz és Reims üszkös romjai között nem látta meg a döntő változást: a világhódítót, az „istenek legnagyobbikát”.

Györffy György

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

Mivel köztudott volt, hogy a kalandozó lovasokat főként a kolostorok gazdagsága (arany, ezüst, szövetek és bor) vonzotta, a szerzetesek előre menekítették kincseiket és féltett ereklyéiket a megerősített püspöki városokba, így Gerresheimből Kölnbe, Verzyből Reimsbe, Gorzéból Metzbe és Szent Áfra monostorából Toulsba.

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Mindenekelőtt feltűnő, hogy a magyar egyházak élén ettől kezdve több lotaringiai főpappal találkozunk. Ilyen volt a liége-i származású Leodvin bihari püspök, aki talán már 1047-ben, Endre koronázásakor itt tartózkodott, és Franco gyulafehérvári püspök, aki egy emberöltő múlva látogatott haza Liége-be; közéjük tartozhatott György kalocsai érsek, akit Endre 1050-ben küldött Meztbe követségbe, de latin apát került az ötvenes években alapított szekszárdi apátság élére is.

Még jellemzőbb lotaringiai hatás mutatkozik a liturgiában. A XI. század második felében a Magyarországon írt egyházi szerkönyvek a lotaringiai szentek tiszteletét és az ottani kalendáriumot ültették át Magyarországra. Ennek tudható be egyebek mellett az is, hogy a tihanyi apátságot egy, a Rajnán túl tisztelt szent, Anianus (Ányos) tiszteletére emelték. Mivel az apátság felszenteléséhez Szent Ányos ereklyéiből is szükség volt egy darabkára, ezt valamelyik Rajnán túli Szent Ányos-templomból nyerhették; ilyen például Metz mellett is állt.

A keresztes hadjárat

Remete Péter hadba hívó beszédei a Rajna vidéki németek körében találtak leginkább visszhangra, és itt két ember szervezett önálló keresztes hadat; Gottschalk pap és a kegyetlenségéről hírhedt Emich leiningeni gróf. Alig álltak össze a hadak, első dolguk volt, hogy a püspöki városokban lakó zsidók ellen fordultak. Kezdetben csak megkeresztelkedésüket követelték, de tapasztalva a zsidók ellenállását, fékevesztett üldözésbe kezdtek. Ahol a püspökök befogadták a zsidókat, megostromolták a palotát, ahol a zsidók a szomszédos falvakba menekültek, utánuk mentek, megölték és kirabolták őket. Metz, Trier, Köln, Speyer, Worms és Mainz hithű zsidósága javarészt elpusztult az öldöklésben.

Diószegi István

A nyugati küldetés utójátéka

Az augusztus elején megindult háború nem volt egyéb, mint megszakítás nélküli francia kudarcsorozat. A határmenti csaták elvesztése után az egyik francia sereg Metz várába húzódott vissza, a másik, Párizst fedezetlenül hagyva, a belga határra vergődött.