Mezőgazdasági ipar (A magyarországi iparfejlődés az 1760-as évektől 1790-ig)

A Múltunk wikiből

Az eredetileg Belső-Ausztriához tartozó Fiume 1776-ban Horvátországhoz, 1779-ben Magyarországhoz csatolása révén lett az 1752 óta működő fiumei cukorfinomító legnagyobb 18. századi mezőgazdasági ipari üzemünkké. Ez az antwerpeni és bécsi tőkések tulajdonában levő vállalkozás, amelyben a masszává őrölt nyugat-indiai cukornádat 24 üstben finomították, állandóan mintegy 380&ndsh;400 munkást foglalkoztatott. Nemcsak a nyers cukrot, hanem a finomításhoz szükséges minden egyéb anyagot is hajón, tehát vámmentesen szállították a fiumei szabadkikötőbe, a kész cukrot pedig – évi 20-30 ezer bécsi mázsát – tengelyen Ausztriába és egyre nagyobb mennyiségben Magyarországra. Az üzem az 1770-es évek végén virágzott, amikor az amerikai függetlenségi háború következtében felszökött a cukor ára, s a hasznot még növelte, hogy a horvátországi, illetve magyarországi piac Fiume átcsatolása folytán harmincadmentesen hozzáférhetővé lett. A konjunktúrát felismerve a magyar Helytartótanács szívesen látta volna egy konkurens cukorfinomító vállalkozás vállalkozás létrejöttét Fiuméban vagy Buccariban, de tőkések nem jelentkeztek. A fiumei cukorfinomítót tulajdonosai az 1785. évi tűzvész után csak eredeti méreteiben állították helyre: ez már a fejlődés megállapodását jelzi. Évtizedes stagnálás után a vállalkozás a tengerpart francia megszállása idején, 1809-et követően szűnt meg.[1]

Magyarország dohánytermelésének feldolgozására hozta létre a kamara már a század első felében Alsó-Ausztriában a hainburgi, Stájerországban a fürstenfeldi manufaktúrát. A bánsági dohány forgalomba hozatalára létesítette a temesvári kereskedő társaság 1764-ben a fiumei manufaktúrát, akkor még szintén az ország területén kívül. A nagy dohányfeldolgozó manufaktúrák tehát mind Magyarországon kívül, de a határ közelében voltak; Magyarország területén nyilván azért nem került sor állami dohányipar kezdeményezésére, mert – az örökös tartományokkal ellentétben – nálunk nem sikerült létrehozni az állami dohánymonopóliumot. Az 1780-as években a tengerparton Buccariban működött egy 122, Fiuméban egy 30 munkást foglalkoztató dohánymanufaktúra, ezek délmagyarországi dohányt dolgoztak fel, és exportáltak főleg az itáliai félsziget államaiba. A tulajdonképpeni Magyarországon csak kisebb dohányfeldolgozó üzemekről tudunk Sopronban, Vácon, Zomborban, és Batthyány Tódor gróf ezzel az iparággal is megpróbálkozott a Vas megyei Tarcsán.[2]

Végül a mezőgazdaság ipar körébe tartoznak a különféle égettbor-, rum- és pálinkafőző üzemek. Az 1780-as évek manufaktúra-tabellái Fiuméban két, a Komárom megyei Marcelházán, a Nyitra megyei Újlakon, továbbá Pesten említenek egy-egy, néhány munkást foglalkoztató manufaktúrát; ezek általában a külföldi eredetű szeszes italok olcsósága miatt panaszkodnak, de maguk is exportálnak, az itáliai félszigetre, az osztrák-cseh tartományokba és Lengyelországba.[3]

Irodalom

  1. A fiumei cukorfinomító történetét megírta V. Hofmann, Beiträge zur neueren österreichisehen Wirtschaftsgeschichte. III. (Archiv für österreichischen Geschichte CXII 1932. 17–172), részletes üzemtörténeti adatok itt csak 1776-ig. A Horvátországhoz csatolást követő idők manufaktúra-tabellái: Magyar Országos Levéltár C 43. Acta secundum referentes. 1781. Nic. Skerlecz. F 9; a magyar Helytartótanács tervei konkurens vállalkozás ösztönzésére: ugyanott.
  2. A dohányfeldolgozásról Szemere Attila, A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században (Századok 1885. 471–472); Magyar Országos Levéltár C 64. Departamentum commerciale. 1785. F 4 et E; 1786. F 25A P 53, 71; Magyar Országos Levéltár C 43. Acta secundum referentes. 1783. Nic. Skerletz. F 29. P 4; F 32. P 19.
  3. A szeszfőzdékről idézett adatok: Magyar Országos Levéltár C 64. Departamentum commerciale. 1785. F 4 et E, F 149. P 1–7; 1786. F 25A P 70, 82, 88; 1787. F 17. P. 28, 56, 69.


A magyarországi iparfejlődés az 1760-as évektől 1790-ig
Papírgyártás Tartalomjegyzék Egyéb iparágak