Mezolitikum

A Múltunk wikiből

A Würm-jégkor végétől a neolitikumig, a földművelő-állattenyésztő kultúrák feltűnéséig terjedő időszak történetét Magyarországon egyelőre nagyon hiányosan ismerjük. A kultúrák – szórványos leletek alapján – egy ideig a gravetti – posztgravetti vonalán haladtak tovább. Az előző korszak eszközfajtái az epipaleolitikus – mezolitikus kultúrában egy ideig még tovább öröklődtek – fejlődési folyamatosságot azonban a két nagy korszak között nem tudunk kimutatni.

Szekszárd-Palánk mezolitikus ipara, mely 10 350 éves, kis méretűvé vált eszközökből áll. Néhány mikrogravett utal a régibb gyökerekre, és lassan feltűnnek a mezolitikus tardenoisi kultúra geometrikus eszközfajtái.

A sződligeti Duna-part homokdűnéiben feltárt lelőhely anyaga már az úgynevezett dunai-tardenoisi kultúrához kapcsolódik, és fiatalabb az előbbinél. A Honton feltárt epipaleolitikus ipar kb. 8000 éves, és még gravetti hagyományokat őriz. A dunántúli Pamuk, Kaposhomok, Koroncó, a Győr környéki szórványos leletek stb. a „dűne-mezolitikumhoz” tartoznak, pontosabb korukat azonban nem ismerjük.

A régibb és fiatalabb kőkor közti időszakból ma mintegy 40 lelőhelyet ismerünk. Ez nem kevés – nagy részük azonban sajnos szórványos vagy felszíni lelet, és így csak tipológiai vizsgálatokra ad lehetőséget.

Egyelőre megállapítható, hogy az epipaleolitikumban – amin még régibb kőkori életformájú, de már jégkor utáni periódust értünk – a gravetti eszközfajták egy ideig fennmaradtak, majd lassan a tardenoisi műveltség rendkívül apró méretű szerszámai kezdtek feltűnni közöttük.

A mezolitikum, az átmeneti kőkor lelőhelyei főleg folyó menti homokdűnékben, magaslatokon helyezkednek el, és feltehető, hogy az alacsonyabb fekvésű területek ebben az időszakban, a jégkor utáni felmelegedés idején mocsarasakká váltak. A mezolitikum leleteit elsősorban a rendkívül kis méretű pengék, vakarók, úgynevezett tompított hátú és félhold alakú kis kések jellemzik. Az utóbbi két eszközfajtát foglalatba erősítették: így készültek az első sarlók, a magas növények begyűjtéséhez használt kések, a korszak szigonyai. Később az eszközök geometrikussá, trapéz alakúvá váltak: ezek az Európa szerte elterjedt korai és fejlett tardenoisi műveltség emlékei.

Ha azonban ezt a korszakot nem magyarországi, hanem egészen átfogó földrajzi keretben tekintjük, akkor az utolsó jégkorszak, az ősi vadásztársadalmak kora után a népesség nem pusztult ki, és az addigi kultúrák nem tűntek el nyomtalanul.

A Würm utáni felmelegedés, az északi jégtakaró visszahúzódása az erősen specializálódott etnikumokat arra kényszerítette, hogy megszokott környezetüket kövessék, és ezzel Európa újabb részei, az északi területek népesedtek be. Valószínűleg ez a természetföldrajzi, ökológiai változás volt az oka annak, hogy a gravetti népesség a Kárpát-medencéből „kiszívódott”, területük egy időre szinte üres lett. A „régi” gravetti kultúra és a legkorábbi neolitikus műveltség között nincs összeköttetés.

A jégkor megszűnése után a természetföldrajzi zónák megváltozása, eltolódása új kultúrák kialakítója lett. A gravetti műveltség késői csoportjai eljutottak Európa északnyugati részére, és vegyültek az ottani, rendkívül fejlett magdalénien-kultúra törzseivel. Ebből a két alapból alakult ki a kontinens északi területeinek mezolitikus, majd neolitikus műveltsége. Ezek a történeti folyamatok azonban már nem függnek össze a mi földrajzi körzetünkkel – ugyanebben az időben már megszületett a Közép- és Közel-Kelet korai földművelő-állattenyésztő műveltsége.

Magyarország területén a mezolitikum és a neolitikum közti összefüggés, kontinuitás szintén nem bizonyítható. Ezért nem tartjuk szükségesnek azt sem, hogy a régibb és fiatalabb kőkor közti időszak tagolását vagy epipaleolitikus-mezolitikus leleteink összefüggéseit ismertessük.

Az úgynevezett „nagyeszközös mezolitikum” vagy „Eger-kultúra”, amely az ország északkeleti részén található – s amely az északkelet-magyarországi gravettienből nőtt volna ki, és átvezetne a korai neolitikumba – nem mezolitikus. Az utóbbi évek kutatása kimutatta, hogy ez egy sokkal régibb, középső paleolit civilizációhoz tartozik. Magyarországon tehát nem ismerünk olyan kultúrát, amely a fiatalabb kőkor előzménye, helyi alapja lenne.

A legkorábbi neolitikus műveltség fejletten, készen, hirtelen és nagy népességgel jeleni meg területünkön, és ez az alapvető változás új, délről érkező népesség beáramlásával függött össze.


A régibb kőkor Magyarországon
Felső paleolitikum Tartalomjegyzék