Mikes Mihály

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Mikes család

R. Várkonyi Ágnes

Várad veszte

Adómentességet és szabadságot ígért Rákóczi a fegyverfogóknak; a magyar és román jobbágyok nagy számban kezdtek zászlója alá állni. A marosvásárhelyi országgyűlésen (1659. szeptember) Rákóczi ismét egész Erdély urának mondhatta magát. Innen Kemény János, Mikes Mihály és Kapy György vitték „Erdélyországnak és Magyarországhoz kapcsolt részének három nemzetből álló rendei” 1659. október 9-én kelt előterjesztését Wesselényi nádornak. Inkább kívánnak meghalni, mint török szolgaságban élni; kérik a nádort „nagy szeretettel és bizalommal, szeme előtt viselvén, hogy mi is Nagyságtok vére, csontja, nemzeti, magyarok vagyunk”, érje el, hogy a császár „mint az kereszténységnek legkiváltképpen való feje magát a Fényes Portán” Erdélyért közbevesse, hogy „az szomszéd hazának meggyulladása küllyebb ne terjedjen”.[1]

Erdély

Thoroczkay István aranyosszéki főkapitányt Kolozsvár mellett fogták el saját katonái, Pekry Lőrinc Fehér megyei főispánt – más főurakkal együtt – Balázsfalvánál Guti István ejtette fogságba, Mikes Mihály háromszéki főkapitányt székely felkelők fegyverezték le, és küldték ki Rákóczihoz.

Rákóczi először 1703. november 29-én adott ki egész Erdélyországnak szóló pátenst, de ez a szász nációnak és az oláh nemzetnek kiadott pátensekkel együtt csupán ösztönzésül szolgált. Az erdélyi hadak directiójára Orosz Pált küldte be, az ország politikai megszervezésére egyelőre nem gondolt.

A helyi felkelőcsapatokat császári ellentámadás számolta fel. Karl Tige ezredes, miután szétszórta a Gyulafehérvár felszabadítására készülő kurucokat, végigbüntette a Maros völgyének falvait, és 1704. január 28-án a Székelyföldön, Holdvilág mellett leverte a székely ezredeket.

Rákóczi erdélyi politikájában 1704 elején figyelhető meg szembetűnő változás. Nemcsak az erdélyi felkelők elvérzéséről és a császári csapatok kegyetlenkedéséről érkező riasztó hírek hatottak rá. Amint kiderült, hogy a francia csapatokkal tervezett gyors egyesülés hiú elképzelés, az új magyar állam nemzetközi elismertetése előtt pedig súlyos akadályok tornyosulnak, Erdély katonai jelentősége nyilvánvalóan megnövekedett, s be kellett látnia, hogy a fejedelmi méltóságot elnyerve, mint a szerződésekkel és békekötésekkel nemzetközileg önállónak elismert állam feje, inkább számíthat diplomáciai elismerésre.

1704 elején indult Erdélybe utasításaival két, már korábban hozzáállt főúr, az erdélyi csapatok főparancsnokává kinevezett Thoroczkay István és Teleki Mihály mint gazdasági főfelügyelő és főharmincados. Rákóczi tervei azonban súlyos nehézségekbe ütköztek. Erdély választott, elismert fejedelme a Bécsbe internált II. Apafi Mihály volt. Ugyanakkor jelentős erdélyi párt Thökölyt tekintette a fejedelemség jogos örökösének.

1704 tavaszán a Porta úgy nyilatkozott, hogy a bujdosó fejedelem, ha kikérik, hazatérhet, s Orlay Miklós, Thököly ezredese, hogy választott fejedelmének útját előkészítse, bejött Erdélybe, és bevonult Gyulafehérvárra. Közben a székely felkelők Henter Mihály vezetésével körülvették Brassót. Március 14-én kelt barcasági kiáltványukat átfogó politikai program jellemzi: „Intünk és kérünk, sőt kényszerítünk is ez hazában lakó akármely nemzetbül álló igaz haza fiait, … velünk együtt fegyvert fogni és szegény hazánkat végső pusztulástól megoltalmazni ne késsenek.”[2]

A székelyek ereje azonban elégtelennek bizonyult a különböző társadalmi és politikai csoportok összefogására. Thoroczkay pedig mintegy 5 ezer főnyi seregével leérvén Gyulafehérvárra, mivel Orlay meghalt, s a mérgezést rebesgető Thököly-ezredek szétszóródtak, gyengének érezvén erejét, kitért a császáriak elől. Tige serege megrohanta és felgyújtotta Nagyenyedet, lakosságát kardélre hányta, nem kegyelmezvén diákgyerekeknek és terhes asszonyoknak sem. A Brassó külvárosáig hatolt székely felkelőket pedig Graven ezredes a feketehalmi csatában 1704. április 13-án leverte, de a fejedelemség egészét Rabutin mégsem tudta katonai ellenőrzése alá vonni.

Az anarchikus viszonyok prédájává vált ország számára Bethlen Miklós kancellár Szebenben 1704 elején megírt Columba Noe (Olajágat vivő Noé galambja) című röpirata szerint azt ajánlotta, hogy az európai egyensúly egyik tényezőjének számító Erdély válasszon protestáns, de a Habsburgokkal megegyező fejedelmet. Bethlen utópisztikus tervéért drágán fizetett, Rabutin vasra verette, majd Szebenből Bécsbe vitette életfogytiglani rabságba.

A királyságbeli ezredek és a helyi felkelők segítségével felszabadított erdélyi területekről 1704 tavaszán a székelyek, majd Torda, Kolozs és Doboka vármegyék követei – mintegy a közakaratot képviselve – Rákóczit hívták be a fejedelmi méltóságra. Az 1704 júniusában Pekry Lőrinc és Mikes Mihály kíséretében Erdélybe vonuló Radvánszky János udvari tanácsos készítette elő a július 7-én megnyílt s mindössze öt napig tanácskozó gyulafehérvári országgyűlést.

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A nagyszombati béketárgyalások a fegyverszünet megkötése után, 1706. június 13-án kezdődtek. A magyar delegációban Csáky István, Sennyei István, Jánoky, Gerhard, Labsánszky és Kajali szenátorok képviselték a konföderációt, s a június 6-án kinevezett bizottság Károlyival, Pethes András püspökkel és Galambos Ferenc vicegenerálissal egészült ki. Erdélyt Mikes Mihály, Pekry, Teleki és Kemény Simon képviselte.

Az aulikus magyar rendek és a pozsonyi országgyűlés

Rabutin haderejét Esze Tamás ezredei a Kajáni-hágónál nem tudták feltartóztatni, és a császári sereg csaknem egész Erdélyt birtokba vette, csak a görgényi várat védte még közel fél évig a palotás ezreddel a székely katonaság, érzékeny veszteséget okozva Rabutin generálisnak. Az erdélyi Fejedelmi Tanács testületileg Magyarországra, a hadsereg Mikes Mihály vezetésével Moldvába húzódott.

A hágai és a gertruydenbergi békekonferenciák és az időt húzó háború

A Mikes Mihály vezetésével, lengyel segédcsapatokkal tervezett erdélyi hadjárat azonban már a kezdeténél kudarcba fulladt.

Művészetek

Mikes Mihály 1693-ból való palackja kristálytiszta anyagával, gravírozott, aranyozott díszítésével az erdélyi üvegművesség magas színvonalát és a kristálystílus hatását mutató átmeneti forma. A metszés új üvegfajtát igényelt, az ólomüveget.

Lábjegyzet

  1. A marosvásárhelyi országgyűlés levele Wesselényinek, 1659. október 9. StA Hungarica Miscellanea, fasc. 424.
  2. Idézi: Várkonyi Ágnes, A Rákóczi-szabadságharc kibontakozása Erdélyben. Századok 1954, 64–65.