Miksa főherceg

A Múltunk wikiből

III. Miksa

* Bécsújhely, 1558. október 12. – † Bécs, 1618. november 2.
osztrák főherceg, a Német Lovagrend nagymestere (Maximilian der Deutschmeister)
Wikipédia
III. Miksa osztrák főherceg
1587
április 24. A lengyel köznemesség a főnemesek választotta Miksa főherceg helyett Wasa János Zsigmond svéd trónörököst választja királlyá.
1588
január 25. Miksa főherceget, a választott lengyel királyt lengyel és erdélyi hadak kiverik Lengyelországból.
1595
október 17. Miksa főherceg Szolnokot ostromolja, (November elején felhagy az ostrommal.)
1598
január 25. I. Rudolf e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Miksa főherceg jelenik meg. (IV. tc.: a háborús szükségletek miatt porták helyett házanként szedjék az adót; XXXIX. tc.: a Kamara ne foglaljon birtokokat.)
1603
február 24. I. Rudolf e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Miksa főherceg jelenik meg. (A háborúval kapcsolatban hoz törvényeket.)

Sinkovics István

A Habsburg-országok felosztása az uralkodóházon belül

Amikor 1595-ben Ferdinánddal kihalt a tiroli ág, Rudolf mint legidősebb magának akarta lefoglalni Tirolt és Elő-Ausztriát. Kitört a testvérviszály, amelyet úgy csendesítettek le, hogy Rudolf egyik testvére, Miksa, mint kormányzó, az egész Habsburg-család nevében vezette a vitatott tartományokat, Rudolf halála után, 1612-ben pedig fejedelmük lett.

Erdély és Lengyelország útja különválik

Báthori István utód nélkül halt meg; ezzel megszűnt az a kapocs, amely Lengyelországot és Erdélyt összekötötte.

Lengyelországban újból különféle érdekcsoportok harcoltak a trónért. Az egyik csoport jelöltje a svéd király fia, Zsigmond volt, aki anyai ágon a Jagellóktól származott. Mellette foglalt állást az özvegy királyné, és őt támogatta Jan Zamoyski kancellár. 1587 áprilisában meg is választották királynak. Néhány nappal később egy másik csoport a fiatal Habsburg Miksát kiáltotta ki. Miksa hadsereggel jelent meg Lengyelországban, de Zamoyski erdélyi csapatok segítségével Krakkó falai alatt megverte. A főherceg fogságba esett, és kénytelen volt lemondani a lengyel koronáról. Így a svéd Wasák kerültek Lengyelország trónjára.

Eger eleste és a mezőkeresztesi csata

A háború súlypontja újból a magyarországi hadszíntérre tevődött át. A császáriak és a magyar vármegyék csapatai Miksa főherceg vezetésével eleinte Pápa várának visszafoglalására készültek, majd az előző évi hadműveletet folytatták Buda védelmi övezetében. Elfoglalták a török által felgyújtott és magára hagyott Vácot, majd Miksa főherceg serege kétheti ostrom után bevette Hatvant. Makacs ellenállásáért az őrséget az ott lévő asszonyokkal és gyermekekkel együtt embertelenül lemészárolták, mivel pedig nem bíztak abban, hogy meg tudják védeni a várat, felgyújtották és elhagyták.

1596-ban, 30 év után újra, személyesen a szultán, III. Mehmed vezetett sereget Magyarországra. Miksa főherceg nem vállalkozott rá, hogy megállítsa, hanem visszavonult Esztergom felé. A szultán a Duna–Tisza közén akadálytalanul nyomulhatott előre, és szeptember végén körülzárta Egert.

Eger várát – a több magyarországi vár korszerűsítésében részt vevő – Ottavio Baldigara olasz hadmérnök tervei szerint, az új olasz erődépítési elvek alapján tették alkalmassá arra, hogy hosszabb és hevesebb ostromot kiálljon. A tervek szerint ötszög alaprajzú erődítménnyé akarták kiépíteni, mindegyik sarkán egy-egy fülesbástyával és megerősített külsővárral. Pénzhiány miatt 1596-ig, úgy látszik, a fülesbástyák közül csak a két keleti épült meg, az alattuk húzódó folyoaóval és az ellenség aknaásását jelző fülkékkel. A külsővár megerősítésével elkészültek ugyan, de a vár átépítését még nem fejeztékbe. Így is jóval erősebb volt, mint 1552-ben, sikeres védelme idején. Őrségét, a várható ostrom előtt mintegy 3500–4000 főnyire növelték. Többségük idegen: német, vallon, spanyol, olasz, cseh, morva zsoldos volt.

Az ellenség a külső vár elfoglalása után a belsővár falait több ponton aláaknázta, de a várbeliek ellenaknák ásásával sikeresen védekeztek. A háromheti ostrom alatt a védőknek majdnem a fele elpusztult. Amikor az egyik akna felrobbant, az őrség a szabad elvonulás kikötésével október 13-án feladta a várat. A feladást ellenző Nyáry Pál várkapitányt megkötözve adták át a nagyvezírnek. A törökök – a hatvani vérengzés megtorlásaként – a német zsoldosokat lemészárolták.

Miksa főherceg csak a magára hagyott Eger eleste után vezette hadait a török ellen. Csatlakozott hozzá csapataival Teuffenbach kassai főkapitány, a vármegyék hadra kelt nemessége, és megérkezett a Temesvárt júniusban sikertelenül ostromló mintegy 8–10 ezer főnyi erdélyi sereg, Báthori Zsigmond fejedelem vezetésével. Így mintegy 40–60 ezer főnyi hadsereg került szembe a törökkel Mezőkeresztes falu mellett, 1596. október 23-án. A támadást a török kezdeményezte. Három napon át folyt a harc, a Sár vizén átkelő törököket szétverték vagy visszaűzték. A harrmadik napon, október 26-án, a törököket üldöző lovasok és gyalogosok a tilalom ellenére átkeltek a vizen, és fosztogatni kezdték az ellenség sátrait, míg csak a magyar tábor ellen küldött török csapat vissza nem tért, és a fosztogató, szétbomlott alakulatokat meg nem szalasztotta. Ezek azután magukkal ragadták a többi seregrészeket is. Mátyás főherceg és Báthori Zsigmond Diósgyőr felé menekült, a magukra hagyott magyar csapatok éjszaka hagyták el táborukat. Az áttekinthetetlen zűrzavarban a szultán Szolnokra futott seregével együtt.

Miksa főherceg nem sok jelét adta hadvezéri képességeinek. A mezőkeresztesi csata valójában azért veszett el, mert a sereg fegyelmezetlen, a hadvezetés határozatlan volt. A keresztény hadsereg vereséget szenvedett. 6 ezer királyságbeli és 2 ezer erdélyi katona maradt a csatatéren. Miksa elvesztette ágyúit és minden tábori felszerelését. Az egykorú török tudósítások szerint azonban a szultán környezete súlyos aggodalmakkal kisérve könyvelte el a nagy diadalt. Észrevették, hogy a keresztény csapatok más hadrendben szálltak harcba, mint régen, szoros, zárt rendben küzdöttek. A csatának voltak válságos pillanatai, amikor a keresztény harcosok a szultáni sátorig is eljutottak. A török hadvezetés felismerte, hogy a keresztény csapatok fegyverei jobbak, tüzérségük egyenesen félelmetes.

Győr visszavétele és Buda ostroma

  • Ezek után született meg a döntés, hogy a hadjáratot mégis Magyarországon kell folytatni. Újból Miksa főherceg lett a fővezér. A hadműveleteket a Dunántúlon kezdték: március 21-én Pálffy Miklós bevette Tatát, majd hosszú hónapokat elvesztegetve augusztusban visszafoglalták Pápát, és 1197. szeptember 9-én körülzárták Győrt. A háromhetes ostromzár eredménytelen maradt. A török védősereg éjjel-nappal a falakon kívül harcolt, és az ostromlók közül sokakat levágott vagy foglyul ejtett. Közben Mehmed pasa visszafoglalta Tatát. A császári haderő létszáma betegségek és gyakori szökések miatt egyre fogyott. A Porta Szaturdzsi Mehmed vezérpasával hadsereget küldött Győr felmentésére. Miksa főherceg, hogy az ütközetet elkerülje, elvonult Győr alól, és Komáromnál átkelt a Dunán. A vezérpasa viszont, attól tartva, hogy a főherceg a fővárosra fog támadni, Budához vonult vissza. Miksa azonban Verőce közelében, a Duna és a hegyek között, védekezésre rendezkedett be arra az esetre, ha a török a bal parton támadna. Miután a császári sereg semmit nem kezdeményezett, Mehmed körülzárta Vácot, mire az őrség éjszaka kimenekült, és a falakat felrobbantotta. A török a várat teljesen lerombolta. Most már Miksa hadserege ellen indult, de a megerősített elővédcsapatok kétszer is feltartóztatták. A magyarok sürgették Miksa főherceget: használja ki az alkalmat az ellenség szétverésére, de a fővezér hagyta, hogy a török sereg Vác alól bántatlanul elvonuljon. Ez a hadviselési mód egyik félnek sem ígérte a háború gyors befejezését.
  • Győr visszafoglalása után a hadjáratot a Miksa főherceg – fővezér – helyett parancsnokló Schwarzenberg és két országos főkapitány, Pálffy és Nádasdy folytatta tovább, 14 ezer főnyi idegen zsoldos, továbbá végvárakból kivont katonák és vármegyei csapatok élén.

Uralmi válság Erdélyben

Közben Zsigmond, aki már bíborosi ruhát is varratott magának, játszotta a főpapot, és élvezte az udvarban levő olaszok hízelgését, megbánta, hogy lemondott a fejedelemségről. Bizalmas emberével és kancellárjával, Jósika Istvánnal levelet íratott a kassai főkapitánynak, hogy halasszák el Erdély átvételét. De elkésett, mert 1598. április elején megérkeztek Gyulafehérvárra Rudolf küldöttei: Szuhai István váci püspök, a Magyar Kamara elnöke, Istvánffy Miklós nádori helytartó (az eredetileg kijelölt Nádasdy Ferenc helyett) és Bartholomaus Pezzen császári tanácsos, a Haditanács tagja, hogy hatalmukba vegyék Erdélyt addig is, amíg Miksa főherceg az országba nem jön. Amikor a levélre fény derült, Zsigmond Jósikát tette felelőssé, fogságba vetette, majd az erdélyiek közbelépése ellenére átadta a császári követeknek, akik Szatmárba vitték és kivégeztették. Zsigmond hamarosan összehívta az országgyűlést Gyulafehérvárra, a fejedelmi palotába. A kék darabontok, a fejedelem testőrei a várható ellenzéket nem engedték be, és teljes fegyverzetben állottak készen. Így 1598. március 23-án a rendek némán tudomásul vették a Habsburg-uralom bejelentését, és hogy minden résztvevőnek esküt kell tennie.

Zsigmond felkészült az útra, a fejedelmi kincstárban levő aranyat, ezüstöt, dísztárgyakat és egyéb értékeket becsomagoltatta, amit pedig nem tudott magával vinni, szétosztotta vagy tűzre vettette.

Azzal, hogy Báthori Zsigmond elhagyta Erdélyt, és Magyarországon át Oppelnbe távozott, a fejedelemség uralmi viszonyai még nem jutottak nyugvópontra. Zsigmond néhány hónap múlva rádöbbent, hogy az egyezményben foglaltak csak részben valósultak meg; a hercegségek nagyon elhanyagolt állapotban voltak, az ígért pénzt nem kapta meg, a válás kimondása és a bíbornoki kinevezés pedig késett.

Erdélyben ugyancsak csalódást okozott a Habsburg-hatalom; a remélt védelmet nem kapták meg. A kormányzóul kinevezett Miksa főherceg hónapokon át késett az ország vezetésének átvételével, az ígért pénzsegítség nem érkezett meg, a várak őrsége fizetetlen maradt, és a török kihasználta a helyzetet: támadást indított Erdély ellen. Mindennek a híre eljutott Zsigmondhoz, aki hamarosan újabb fordulatra szánta el magát: 1598 augusztusában Lengyelországon keresztül titokban visszatért Erdélybe, kibékült feleségével, gesztusokat tett a török pártnak, és késznek mutatkozott a Porta hatalmának elismerésére. A rendek újból felesküdtek rá, Rudolf küldötteit fogságba vetették, majd Magyarországra engedték.


Erdély pillanatnyilag megmenekült, de helyzete továbbra is roppant bizonytalan maradt. Fejedelme újból Báthori Zsigmond lett, a maga szeszélyeivel, ingatagságával. A rendek törökellenes csoportja ekkor Prágába küldte Bocskai István váradi kapitányt és Náprágyi Demeter római katolikus püspököt, hogy Rudolf császárt Zsigmond visszatéréséért megengeszteljék, és rávegyék arra, hogy az 1595. évi szövetség és házassági szerződés alapján rendezze a fejedelemség helyzetét, adjon segítséget a török háborúhoz, Miksa főherceg pedig ne tartson igényt az uralomra. Zsigmond, aki számított arra, hogy Prágában nehézséget fognak támasztani, másik lehetőségként felvetette: ő és felesége kapjon 100 ezer forint évjáradékot, megfelelő elhelyezést Ausztriában, Tirolban vagy Csehországban, Rudolf erdélyi embert nevezzen ki vajdának, és az erdélyieknek biztosítson büntetlenséget. A prágai udvar ragaszkodott Zsigmond lemondásához, és az 1597. évi egyezményen is legfeljebb csak kis módosításokat volt hajlandó elfogadni. Az újabb megállapodást 1599. április 6-án rögzítették, de ebből semmi nem lett, mert még mielőtt Prágában megkezdődtek volna a tárgyalások, Zsigmond ismét lemondott.