Milotai Nyilas István

A Múltunk wikiből
Milota 1571 - Gyulafehérvár 1623.
Református püspök
Magyar Protestáns Panteon

Makkai László

Az erdélyi hatalmi központosítás

Vagy mint a fejedelem udvari papja, Milotai Nyilas István írta a XX. zsoltár magyarázataként megfogalmazott királytükrében: „Mert valami az fő az testben a tagoknak, azon az felső méltóságbéli embert az emberi társaságnak … az miképpen isten nélkül soha senki el nem lehet, el kell veszni, az képpen az emberi társaság földi isten nélkül csak zűrzavar, elegy-belegy veszettség, sokfejű vad, kik csak mindenkoron vesző félben vadnak.” Nem hiányzik ebből az Erdélyre szabott gondolatmenetből a népjóléti színezet sem: „Az mely király avagy fejedelem az népet szereti és azoktól ő is szerettetik, nem különben tündöklik birodalmában, mint az jó házi gazda az népe között, fő hajósmester hajójában az evezősök között, az embernek szíve az többi tagok között, sőt az Isten személyét viselő király az itt ez földön, az mi Isten az égben.”[1] A korabeli abszolutista elméleteknek ez az erdélyi változata Jakab király gondolatai mellett a rendekkel szemben a széles néprétegek támogatását kereső hollandi oranista monarchizmus propagandájára hasonlít leginkább, de nem egyszerűen külföldi eszméket tolmácsol, hanem a hazai kálvinista prédikátoroknak már Bocskai óta egy népbarát királyról táplált vágyálmait is tükrözi.

R. Várkonyi Ágnes

Zrínyi programja és politikája

Magyarországon és Erdélyben Zrínyi fellépésének idején a sajátos történelmi helyzet és művelődési viszonyok következtében is – amint láttuk – az államelméleti irodalomnak figyelemreméltó hagyománya van. Ez az irodalom a három részre széttört és a törökkel élethalálharcot vívó országban a humanista történetírás, továbbá az erdélyi és a királyságbeli politika feladataihoz kapcsolódik, miként Oláh Miklós, Kovacsóczy Farkas, Szepsi Korocz György, Milotai Nyilas István, Magyari István és mások művei tanúsítják.

Makkai László

A jezsuiták és a protestáns ortodoxia

A kálvinista Heidelbergből kiinduló uniós törekvéseknek Magyarországon is voltak református szószólói, de a közeledést Luther követői nálunk is visszautasították. Még kevésbé kívántak megbékülni az Erdélyben hatalmi túlsúlyba került reformátusok az unitáriusokkal, akik ellen a kálvista ortodoxia legjelentősebb képviselői, Milotai Nyilas István és Geleji Katona István püspökök éles vitát kezdeményeztek, legkevésbé pedig a szombatosokkal, akiknek vezetője, Péchi Simon az újplatonizmus és a judaizmus eszméiből sajátos vallásosságot alakított ki.

Rendi reform és a hatalmi központosítás elmélete

Az 1656-ban írott Mátyás király életéről való elmélkedés II. Rákóczi Györgyre volt szabva, mintegy királytükörként. Szerepelnek benne abszolutista jellemzések, mint például: „copiája az istenségnek a királyi hatalom,”[2] de hát ezt az erdélyi fül csak úgy hallgatta, mint egy nemzedékkel előbb Milotai Nyilas István Bethlenről mintázott királytükrének intését: „az miképpen Isten nélkül soha senki el nem lehet, meg nem maradhat, el kell veszni, azképpen az emberi társaság földi isten nélkül csak zűrzavar, elegy-belegy veszettség, sokfejű vad, kik csak mindenkoron veszőfélben vadnak”.[3] Katonakirályt kívánt, s ez inkább a hadak élén forgó reneszánsz heroizmusra, mint a tábornokok és a miniszterek mögött láthatatlanná váló barokk monarchizmusra emlékezetet.

Lábjegyzetek

  1. Milotai Nyilas István, Sz. Dávidnak huszadik zsoltárának … magyarázattya … melyben mind az istenfélő igaz jó fejedelemnek, mind az keresztyén községnek tisztek meg ábrázoltatik … Kassa, 1620. 17, 41.
  2. Uo. 566.
  3. Milotai Nyilas István, Szt. Dávidnak huszadik soltárának rövid praedicatiok szerint való magyarázattya. Kassa, 1620. 17.

Műve

Milotai Nyilas István egykorú méltatásait közli: Makkai László, Bethlen Gábor emlékezete (Budapest, 1980)