Moszkva

A Múltunk wikiből

Москва

Oroszország fővárosa és elsődleges politikai, gazdasági, pénzügyi, oktatási és közlekedési központja
Wikipédia
Moszkva címere
1554
Megalakul a Muscovy Company, az első angol nemzetközi kereskedőtársaság.
1812. szeptember 14.
Napóleon bevonul Moszkvába.
1905. október 1.
Moszkvai nyomdászok sztrájkja, amely általános sztrájkká fejlődik.
1905. december 22–31.
Moszkvai fegyveres felkelés.
1918. március 24.
Az OK(b)P Magyar Csoportjának megalakulása Moszkvában.
1918. április 3.
A Szociális Forradalom című lap kiadása Moszkvában.

Tartalomjegyzék

Bartha Antal

Az őshazaelméletek tanulságai

Moszkva körzetében az i. e. 3000–2500 közötti időszakra esik, a széles levelű lombos fák néhány szigetével, a lucfenyőerdők egyeduralma; s ez egyben a szubboreális kor kezdete is.

A szellemi műveltség

A Moszkva környéki gyakovói finnugor műveltség lelőhelyein, égetett agyagból formált medvetalpakat helyeztek a sírokba.

A vaskor jellemzése

A Moszkva határáig hatoló gyakovói, az Oka–Volga közti gorogyeci, valamint a nyugat-szibériai Ob menti műveltségeket bensőséges szálak fűzik az ananyinói műveltséghez.

Kristó Gyula

A tatárok útja Vereckéig

A tatárok való­ban a vizek befagyására vártak, s 1237-1238 telén, a befagyott folyókon át meg­in­dították támadásukat az orosz feje­delemségek ellen. Elsőként a rjazanyi feje­de­lem­ség került a mongolok kezére, maga Rjazany pár napi ostrom után 1237. decem­ber végén elesett. A Moszkva környéki dúlások után a tatárok Vlagyimir ellen vonul­tak, s elkeseredett ostrom után mind Vlagyimirt, mind Szuzdalt elfoglalták. Jurij Vszevolodovics vlagyimir-szuzdali nagyfejedelem 1238. március elején a Szity folyó­nál csatát vesztett a mongolok ellenében, seregét a mongolok felmorzsolták, s elö­zönlötték a fejedelemséget.

Pach Zsigmond Pál

Rendiség és abszolutizmus

Az ősi orosz uralkodóház kihaltát (1598) követő „zavaros időkben” pedig a lengyel és a svéd haderő Oroszország belsejébe, Moszkváig, illetve Novgorodig hatolt. S ha az 1611-1612. évi általános nemzeti felkelés visszaverte is a lengyel hódítókat, a Romanov-dinasztia trónra jutása (1613) pedig elhárította a cári trónra irányuló lengyel és svéd aspi­rációkat, a békeszerződésekben (1617-1618) Oroszországnak még (fő­képp Szmolenszk vidékén) jelentős területekről kellett lemondania a Rzecz Pospolita javára, és a svédekkel szemben is elvesztette útját a Balti-tengerhez.

Abszolutizmus és „második jobbágyság”

  • Oroszországban 1649-ben bocsátotta ki a Moszkvában az előző év őszén összeült rendi országgyűlés (zemszkij szobor) azt a történelmi jelentőségű törvénykönyvet (szobornoje ulozsenyije), amely a szökött parasztok felkutatását és vissza­vi­te­lét korlátozó határidő („meghatározott évek”: korábban a szökéstől számított 5-15 év) megszüntetésével véglegesítette és jogi formában rögzítette a falusi népesség zömének megkötöttségét, a földesurak teljhatalmát jobbágyaik élete és vagyona fölött (kreposztnyicsesztvo) – egységesítette a városok ellenőrzését és adófizetését, s egyben – IV. Iván vagy egy évszá­zaddal korábbi (1556) rendelkezését felújítva – általános elvként mondta ki a nemesi föld katonai szolgálati köte­le­zett­ségét s ennek fejében átörökölhetőségét. A parasztság jobbágyosításának proklamálását itt is gyorsan követte a rendi kép­viseleti állam átváltása abszolút monarchiába. Az utolsó zemszkij szobor 1653-ban ült össze; a moszkvai „mél­tó­sá­gok” két gyűlése 1682-1683-ban már csak halvány árnyéka volt a korábbiaknak.
  • Oroszországban 1606-1607-ben a Moszkvát is megostromló nagy erejű Bolotnyikov-parasztháború, 1633-1634-ben a szmo­lenszki körzetben szervezkedő Ivan Balasov vezette mozgalom, 1667-1671-ben az Asztrahánytól Szimbirszkig terjedő parasztháború Sztyepan Razinnal az élen adta messze hangzó jelét a paraszti elkeseredettségnek.

Hegyi Klára

A birodalom peremén: a vazallus államok változatai

  • A krimi tatárok mohamedán hite és országuk földrajzi elhelyezkedése helyzetükben érdekes kettősséget eredményezett. Magyar­országtól Moszkváig ők voltak a térség réme, azt a benyomást keltik, hogy feltétel nélkül azonosultak a birodalom kato­nai érdekeivel, ők a Porta leghűségesebb kiszolgálói.
  • A tatárok szinte szünet nélkül harcban álltak Moszkvával, állandó ellenségeskedésben a zaporozsi kozákokkal, időnként még szövetségeseikkel, az asztrahanyi és kazanyi kánságokkal is konfliktusba kerültek.

Sinkovics István

Bekes Gáspár felkelése és a lengyel korona megszerzése

A kerelőszentpáli győzelemmel Báthori helyzete Erdélyben megszilárdult, nemzetközi tekintélye pedig növekedett. Ez kihatott a lengyelországi fejleményekre is. A főpapokból és főurakból álló Királyi Tanács (senatus) ugyan Miksa császárt választotta királlyá, de a nemesség nagy többsége Báthori mellett foglalt állást. Miksa, amint értesült a kettős királyválasztásról, fel­szó­lí­totta Báthorit, hogy ne álljon lengyel királysága útjába, és Christoph Teuffenbach szatmári kapitány útján felajánlotta szá­mára kárpótlásként Szatmárt és Nagybányát. Miksa lengyel párthívei, élükön a gnieznói érsekkel, szintén arra hívták fel, hogy nyu­godjék bele Miksa királyságába. Báthori Teuffenbachnak azt válaszolta, hogy nem hagyhatja cserben választóit. Miksa len­gyel támogatóinak azzal felelt, hogy nem vezeti nagyratörés vagy uralkodási vágy, és szívesen lemond, ha a helyzet úgy alakul, hogy a császár elfoglalhatja Lengyelország trónját a maga, az ország és az egész kereszténység kockázata nélkül. Len­gyel­or­szági híveinek pedig tudtára adta, hogy kész országukba menni, és kívánságukra az utolsó Jagelló nővérét, Annát feleségül veszi. Egyidejűleg követeket küldött a Portára, a tatár kánhoz, Moszkvába és Havasalföldre, hogy a nemzetközi bonyodalmakat el­kerülje.

Kísérletek a török uralom alatt élő népek és országok bekapcsolására a felszabadító háborúba

1594 őszén az erők kiegyenlítődni látszottak, a háború mintegy holtpontra került. A nyugati és a belső segélyforrásokból az addiginál többet nem remélvén, a prágai udvar a török fennhatóság alatt élő országok és népek szabadságharcának felszításával igyekezett új, döntő lendületet adni a háborúnak. Ez a gondolat már hamarabb felmerült; 1592-ben a pápának a román fejedelemségekbe és Oroszországba küldött követe, Alessandro Cumuleo a görögkeleti keresztényeknek a nyugatiakkal való törökellenes összefogásán munkálkodott. Rudolf császár Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek tett szövetségi ajánlatokat, majd 1594 elején külön-külön a két román vajdának is, sőt a szerb és bolgár klérus vezetőivel is érintkezésbe lépett.

A török uralom lerázásához azonban katonai segítség kellett, a Habsburg-udvar pedig ilyet közvetlenül nem nyújthatott. De a török uralom alatt élő keresztények sem kapcsolódhattak közvetlenül Prágához mint szabadságharcuk közös szervezkedési központjához, mert a Török Birodalomban a görögöknek, a szerbeknek és a bolgároknak politikai autonómiájuk és saját politikai vezető rétegük nem volt, nemzeti összetartozásuk egyedüli lehetséges keretei a görögkeleti nemzeti egyházak voltak, ezek pedig nem Prágából, hanem Moszkvából, az egyetlen önálló görögkeleti hatalomtól várták az irányítást

Uralmi válság Erdélyben

Báthori Zsigmond lemondása, Mihály prágai és moszkvai követségei arra indították Zamoyskit, hogy Erdélyben és Havasalföldön is beavatkozzék.

Makkai László

A lengyel–magyar unió terve

III. Zsigmond jezsuita környezete nyilvánosan sürgette a rendi jogok korlátozását, az országgyűlésnek törvényhozóból tanácsadó szervvé süllyesztését, a választókirályságnak örökössé alakítását, sőt – a nagy és kis földesurak felháborodására – a polgárság jogainak szélesítését és a paraszti terhek, főleg a robot enyhítését is. Az udvar és a rendek közötti feszültség egyre növekedett, s mikor a svéd trónöröklés visszaszerzésére indított háborús áldozatok hiábavalónak bizonyultak, az ál-Dmitrijjel való oroszországi próbálkozás pedig 1606-ban a moszkvai lengyel megszállók lemészárlásával végződött, nyíltan kitört az elégedetlenség a király bel- és külpolitikájával szemben.

Szeben és Havasalföld elfoglalása

Míg Bethlen aligha gondolt egyébre, mint egy megbízható havasalföldi vajda beültetésére, a fejedelmet elragadta fantáziája, s Báthori István és Zsigmond egyesített birodalmát akarta egy csapásra megvalósítani. Havasalföldet féltestvérének, Andrásnak kérte a Portától, s emellett kérte a szultán beleegyezését ahhoz, hogy a moldvai lengyelbarát vajdát megtámadja, majd betörjön Lengyelországba, s az ottani elégedetlenek segítségével megszerezze a lengyel koronát. A lengyelországi akció megtámogatására orosz–török szövetséget javasolt. Nem minden alap nélkül, mert a lengyelek a második ál-Dmitrijt felhasználva, nemrég szállták meg Moszkvát, ami a Portán is aggodalmakat kelthetett, s minden bizonnyal növelte az együttműködési hajlandóságot az orosz ellenállással.

A keleti szövetség terve

Rousseau és Talleyrand, Léger két francia hugenotta munkatársa ajánlkozott a svéd–orosz–török szövetség közvetítésére. Minthogy a katolikus Franciaország ilyen akciót hivatalosan nem indíthatott, az ügynökök Bethlen követeiként kezdték meg 1629-ben Moszkva, Konstantinápoly és Stockholm közti utazgatásaikat. Ennek ugyan tervezett vallási missziójuk semmi hasznát nem látta, de a svéd–orosz politikai együttműködés létrejött, és Gusztáv Adolf a német fejedelemségek Habsburg-barát tömörülése ellen indulhatott.

R. Várkonyi Ágnes

A kora újkori Európa érdekellentétei között

  • Az angol forradalom évtizedében egész Európán heves társadalmi mozgalmak söpörnek végig Párizstól Moszkváig, Sevillától Ukrajnáig, Hollandiától Svájcig.
  • Az új török hódítási tervekkel célba vett gazdaságpolitikai támaszpontok miatt Velence, Lengyelország, a német fejedelemségek, Franciaország politikusai ugyanúgy aggódtak, mint Moszkva, London, Hága, sőt a pápai állam politikusai.

A három állam

A császári udvar diplomáciája jól szervezett, differenciált, hatalmas apparátus. A kor fogalmai szerint célszerű és modern. Követek, megbízottak, titkos ügynökök sorát, jól képzett és pontos hivatalnokok százait foglalkoztatják. A futárszolgálat óriási hálózata időre kiszámítottan közvetíti Bécsbe a moszkvai, madridi, konstantinápolyi, londoni politika rezdüléseit s a magyar politikusok terveit.

H. Balázs Éva

A monarchia jozefinus szabadkőművessége a teréziánus időszakban

Londonból történt az első hivatalos párizsi páholyalapítás 1725-ben, ezt követte Spanyolország 1728-ban, Hollandia 1731-ben, Svédország 1735-ben, Hamburg, Moszkva, Firenze 1737-ben, Berlinben pedig 1740-ben alapítják meg azt a filiálét, mely az angol kezdeményezések egyik legnagyobb vetélytársává válik.

Mérei Gyula

A Magyar Királyság külkereskedelme 1790–1815

A bécsi béke egyébként az észak felé irányuló magyarországi kivitel egészét sújtotta. Trencsén, Abaúj, Turóc, Szepes megyék Lipcse, Berlin, Stettin, Danzig, Varsó és Moszkva felé irányuló, korábban jelentős kiviteli lehetőségeik elvesztése miatt panaszkodtak, mert a magas orosz és szász beviteli vámok eladhatatlanokká tették áruikat.

Vörös Károly

Európa a bécsi kongresszustól a júliusi forradalomig

Alig néhány héttel később Napóleon csapatai – melyeknek jobb szárnyát a Habsburg-birodalom hadseregének magyar ezredeket is magában foglaló 30 ezer főnyi segélyhada fedezte – átlépték a cári Oroszország határát és megindultak Moszkva, majd néhány hónapon belül a teljes megsemmisülés felé.

Gergely András

A kolerafelkelés

Az ázsiai eredetű kolera a kereskedelmi kapcsolatok révén kontinentális úton került Európába. A húszas években még csak lassan terjedő járvány 1830 őszén érte el Moszkvát, s a lengyel–orosz háború elősegítette betörését Lengyelországba, majd Galíciába.

Kolossa Tibor

Ausztria belpolitikai helyzete a kiegyezés után

A cseh képviselők tüntetőleg távol maradtak a birodalmi tanácsból, sőt a tartománygyűlésből is. Vezetőik, Palacký és Rieger Párizsba, majd Moszkvába utaztak a szláv etnográfiai kongresszusra, és a világ elé tárták a cseh nemzet sérelmeit.

Hanák Péter

A Fejérváry-kormány reformprogramjának kudarca

Nem kétséges, hogy a magyarországi párt nem rendelkezett olyan nagy erőkkel, mint az ausztriai, de hibás taktikája miatt meglevő erőit sem tudta megfelelő súllyal a válság mérlegébe dobni. Nem tudta elég hatékonyan kihasználni azt a hatalmas ösztönzést sem, amelyet az orosz forradalom korszakos eseményei, az alkotmányt adó cári manifesztum és a moszkvai felkelés nyújtott országszerte a tömegmozgalmaknak. Ismét munkások tízezrei, az akkortájt szervezkedő nő- és ifjúmunkások figyelték teljes együttérzéssel a „gigászi harcot”, amelynek győzelmétől felszabadulásukat várták. „Mi sem lehetünk se gyávábbak, se gyöngébbek moszkvai testvéreinknél”[1] hirdették a nagyszámú és népes gyűléseken. Ady e megrázó élmény hatására látta meg; „Oroszország… egyszerre csinál meg két forradalmat. A régit, amelyen Európa már túlesett és az újat,” A forradalom nemcsak a cári trónt, hanem a még hatalmasabb ellenségeit is legyőzi: „Az önző úri kastélyt, a sanyargató gyárat, az elbutító papi lakot és a szívtelen kaszárnyát.” „A történelemnek büszkesége lesz e szörnyű földindulás… Íme a proletárság visszaadta a népnek a népet. Fölkelt a nép és formálja a világot.” Épülhetünk az orosz példán, írta. „Elkorhadt, tehetetlen társadalmakat csak a nép menthet meg… A néppel pedig meg kell egyezni – földindulás előtt már.”[2]

A koalíció behódolása

A moszkvai felkelés keltette szolidaritást 1906 januárjában az orosz forradalom kitörésének első évfordulója alkalmával rendezett gyűlések tartották ébren.

Szabó Miklós

A nagyváros arculatának átalakulása: az eklektikától a funkcionalista építészetig

A szecesszió vonzalma a keleti művészetek egzotikuma iránt más országokban is gyakran a nemzeti stílus megteremtésére irányuló kísérletek talajává vált. Ilyennek tekinthető a spanyol szecessziós törekvések vonzalma az egykori mór stílus, az
Alhambra
Alhambra
Alhambra stílusa felé, s még inkább észlelhető ez a törekvés a század eleji Moszkvában, a
A Tretyjakov Galéria központi épületének homlokzata
Tretyakov-palotán, a
A Vaszilij Blazsennij-katedrális és a Szpasszkaja-torony a Vörös téren
A Vaszilij Blazsennij-katedrális és a Szpasszkaja-torony a Vörös téren
Vörös tér két múzeumi épületén és a Juszupov-palotán.

A Thália

Példaként a kezdeményezők előtt néhány külföldi színházi vállalkozás lebeg: Antoine párizsi Théâtre Libre-je, Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko moszkvai Művész Színháza és főként a berlini naturalista színházi törekvések avantgarde mozgalom jellegű műhelye: Otto Brahm Freie Bühne-je.

Galántai József

Forradalmi jelenségek a hadseregben és a hadiflottában

Március 24-én Moszkvában megalakították az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt (OK(b)P) Magyar Csoportját, elnökévé Kun Bélát választották. Április 23-án megjelent Moszkvában a csoport központi lapja, a Szociális Forradalom. Hasonló csoportokat alakítottak a német, az osztrák, a cseh és más nemzetiségű, kommunistává lett hadifoglyok is. Májusban létrehozták az OK(b)P Külföldi Csoportjainak Föderációját, melynek ugyancsak Kun Béla lett az elnöke.

A néptömegek forradalmasodása és a szociáldemokrata párt

A szociáldemokrata párt vezetői a – gyors békekötéssel és demokratikus átalakulással – a válság forradalom nélküli levezetését tartották a legelőnyösebbnek. Ezt tükrözte a párt október 8-i kiáltványa,[3] mely a demokratikus osztályokat és a nemzetiségeket képviselő új kormányt követelt: általános választójogot, a közigazgatás demokratizálását, egyesülési és gyülekezési jogot, munkásvédelmi és népjóléti intézkedéseket, 8 órás munkanapot, a katonák, rokkantak és özvegyek kártalanítását, igazságos adópolitikát, egyes mammutüzemek szocializálását, agrárreformot és békekötést „az orosz proletárforradalom és Wilson elvei alapján”. A nemzetiségek elnyomásának felszámolását, anyanyelvük korlátlan használatát, önrendelkezési joguk elismerését hirdette. A program elmaradt a forradalmi helyzet kínálta lehetőségek kihasználásától. „Bűnös elmulasztása a proletariátus számára megnyíló alkalom kihasználásának”[4] írta róla a Moszkvában megjelenő Szociális Forradalom.

Siklós András

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és baloldali ellenzéke

Kun Béla a háború előtt Erdélyben vett részt a munkásmozgalomban, 1916-ban az orosz fronton hadifogságba jutva, a tomszki hadifogolytáborban szervezte a hadifoglyok forradalmi mozgalmát, és az elsők között csatlakozott – még az októberi forradalom győzelme előtt – a bolsevikokhoz. 1917 végén Pétervárra utazott, ahol személyesen is megismerkedett Leninnel. Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt. [(OK(b)P] Magyar Csoportjának megalakulása (március 24.) után a szocialista hadifoglyok föderációja is elnökévé választotta. 1918 februárjában a németek ellen, később a permi fronton harcolt. Júniusban Moszkvában részt vett a baloldali eszerek lázadásának leverésében.

A kommunista hadifoglyok a szociáldemokrata párt céljait egyértelműen, egészében vetették el, és készek voltak arra, hogy bírálatukból a megfelelő következtetéseket szervezeti téren is levonják. A magyar bolsevikok rámutattak, hogy a történelmi fejlődés új jelenségei: az imperializmus, a világháború, a proletárdiktatúra megvalósulása Oroszországban a munkásmozgalom számára gyökeresen új helyzetet teremtettek, napirendre tűzték a szocialista forradalmat, a hatalom megragadásának lehetőségét. A polgári demokrácia célja ilyen körülmények között már nem a haladás és a felszabadulás útját jelenti, hanem a „fölbomló burzsoá államszervezet megmentésének eszköze a bolsevizmussal, a proletárforradalommal szemben”.[5]

A csoport hetilapja, a Szociális Forradalom, ebből az alapállásból kiindulva a szociáldemokrata párt októberi kiáltványát az árulás okmányaként bélyegezte meg, és megalkuvással, az uralkodó osztállyal való paktálással, az osztályharc feladásával vádolta a pártot.

A szociáldemokrata párt elleni éles kritikából világosan következett egy új párt létrehozásának szükségessége. Ennek előkészítéseként az OK(b)P külföldi nemzetiségű csoportjainak magyarországi tagjai október 24-én gyűlést tartottak Moszkvában.. (A nevezetes gyűlésre a Drezden szálló egyik második emeleti helyiségében került sor, ahol ez időben a magyarországi kommunista csoport központja volt.)

Kun Béla, az értekezlet előadója, többek között a következőket mondta: a szociáldemokrata párt „letért arról az útról, amelyen a szocializmus megvalósítása elérhető volna… fel kell hogy merüljön ennek következtében… a kommunista pártalakulás kérdése. Semmiféle forradalmi rajongás nem vezet engem itt. Nem hiszem azt, hogy holnap már a kezünkben lesz a hatalom, de hiszem, hogy a magyarországi proletariátus el fogja foglalni a hatalmat. S erre nekünk elő kell készülnünk…”[6]

Az értekezleten megjelent magyar, német, román, délszláv, cseh és szlovák kommunisták kiáltvánnyal fordultak „Magyarország dolgozó népéhez”. Vázolva a fennálló forradalmi helyzetet, rámutatva a szociáldemokrata párt megalkuvására, fegyveres felkelésre, az államhatalom megragadására szólították a munkásokat, a katonákat, a földműves szegényeket. „Kössétek meg ti a békét a veletek szemben levő lövészárkokban sínylődő munkástestvéreitekkel. Hagyjátok ott a lövészárkokat, a megszállt területeket, térjetek haza fegyvereitekkel. Kössétek meg a dolgozók testvéri szövetségét, melyet nem bonthat szét a világ hatalmasainak rablóháborúja”[7] – olvasható a felhívásban, mely a legközelebbi feladatokat 10 pontban foglalta össze, és amelyen első ízben szerepelt aláírásként a Kommunisták Magyarországi Szövetsége megjelölés.

A szovjet kormány felhívása az osztrák-magyar állam dolgozó népéhez

A teljes cikk.

A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása

Moszkvában november 4-én a volt magyar állam területéről származó kommunisták értekezletre ültek össze, mely a legújabb hírek hatása alatt több fontos döntést hozott. Elhatározták a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) megalakítását, és arra kötelezték az OK(b)P minden magyarországi tagját, hogy a legrövidebb időn belül térjen haza Magyarországra.

A tanácskozás a Szovjet-Oroszország területén harcoló internacionalista vöröskatonák hazairányítása mellett is állást foglalt, azt kérve a kommunista csoportok föderációjától, tegyen meg mindent ennek érdekében.

A Kommunisták Magyarországi Pártja november 4-én – az akkori helyzetnek megfelelően – a magyar és nem magyar anyanyelvű magyarországi dolgozók közös szervezeteként alakult meg. Az ülés által megválasztott ideiglenes Központi Bizottságban 3 magyar (Kun Béla, Pór Ernő, Vántus Károly), 2 román (Ariton Pescariu és Emil Bozdogh), 2 szlovák (Matej Kovač és Matej Krsak) és 2 délszláv kommunista (Ivan Matuzović és Franjo Drobnik) foglalt helyet.

November első felében megkezdődött a kommunista hadifoglyok hazatérése. A hivatalos jelentés adatai szerint november végéig 80 tanfolyamot végzett aktivista és a mozgalom közel 100–120 „közkatonája” tért haza Magyarországra. Kun Béla álnéven, Sebestyén Emil ezredorvos nevére kiállított igazolvánnyal november 6-án indult negyedmagával Moszkvából és 17-én érkezett a forrongó Budapestre.

Román, délszláv, szlovák és más nem magyar dolgozók kommunista csoportjai

A Moszkvában alakult pártvezetőség délszláv tagjai, Ivan Matuzović és Franjo Drobnik, december elején érkeztek Budapestre.

A belpolitikai feszültség fokozódása

Március 2-án Moszkvában összeült a Kommunista Internacionálé I. kongresszusa. A Népszava és a polgári sajtó erről ugyan mélyen hallgatott, de a munkások a Vörös Újság tudósításai és a kommunisták felvilágosító munkája nyomán az oroszországi eseményekről is tájékozódtak, és nem volt titok, hogy az Ukrajnát felszabadító Vörös Hadsereg csapatai gyors ütemben közelednek az egykori Osztrák–Magyar Monarchia határai felé.

Katonai és diplomáciai erőfeszítések az intervenció megállítására

A kormányzótanácsnak a kiszámíthatatlan helyzetben minden eshetőségre fel kellett készülnie. Menedékjogot kért Ausztriától szükség esetére a népbiztosok és családtagjaik részére; a kommunisták pénzt és embereket helyeztek készenlétbe az illegális szervezkedés megindítására. A kormányzótanács nevében Kun jegyzéket intézett a csehszlovák, a román és a jugoszláv kormányhoz, s azt megküldte Wilsonnak, az erdélyi Román Nemzeti Tanácsnak, Moszkvába, és az érintett országok szocialista pártjainak. A jegyzékben közölte: „Ismételten ünnepélyesen kijelentettük, hogy nem állunk a területi integritás elve alapján, és most közvetlenül is az Önök tudomására hozzuk, hogy fenntartás nélkül elismerjük az Önök összes területi-nemzeti követeléseit. Ezzel szemben követeljük az ellenségeskedések azonnali beszüntetését, a belső ügyeinkbe való be nem avatkozást, a szabad tranzitó forgalmat, olyan gazdasági szerződések megkötését, amelyek mindkét fél gazdasági érdekeinek megfelelnek, az Önök területén maradó nemzeti kisebbségek védelmét. Ezzel Önök elérték mindazt, amire törekedtek…. Ha a háborút mégis tovább folytatják, az csak idegen érdekekért, a külföldi imperializmus érdekeiért, mindenekelőtt a magyar uralkodó osztályok érdekeiért történhet.”[8]

Hajdu Tibor

Az ellentámadás előkészítése

Nem véletlen, hogy a miskolci támadás megindulásával egyidejűleg küldték Szamuely Tibort Moszkvába és Kijevbe, a katonai együttműködés lehetőségeinek tisztázására.

Stromfeld haditerve. Az északi hadjárat első sikerei.

Szamuely Tibor, miután kalandos úton, repülőn és vonaton 10 nap alatt megjárta Moszkvát és Kijevet, május 31-én tájékoztatta a kormányt Leninnel és munkatársaival folytatott tárgyalásairól.

Ormos Mária

A szovjetellenes intervenció

Kolcsak 1919 márciusában indította meg támadását, és elfoglalta Ufa városát, Gyenyikin júliusban Moszkva irányában indult meg, Jugyenyics pedig Gyenyikin legnagyobb sikerei idején egészen Pétervárig nyomult előre.

A munkásosztály nemzetközi szervezetei

A nemzetközi forradalmi mozgalom elveinek kidolgozása, stratégiájának és taktikájának összehangolása céljából szükségessé vált e pártok nemzetközi szervezetének megteremtése. Ez történt meg 1919 márciusában, midőn Moszkvában 36 párt részvételével megalakult a III. vagy másként Kommunista Internacionálé, közkeletű rövidítésével: Komintern.

Lábjegyzetek

  1. A moszkvai asszonyok. Nőmunkás, 1905. december 31.
  2. Ady Endre, Földindulás. (In: Ady Endre Összes prózai műve, VII. Sajtó alá rendezte Kispéter András és Varga József.) Budapest, 1968. 83–84.
  3. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai V. Budapest, 1956. 244–246.
  4. Ugyanott, 248.
  5. Kun Béla, „A bolsevikiek ítélete”. Szociális Forradalom, 1918. október 23.
  6. Szamuely György, A Kommunisták Magyarországi Pártjának előkészítése. Sarló és Kalapács, 1932. 4.
  7. Milei György, Az OK(b)P magyar csoportja a KMP megalakításáért (1918.október–november). Párttörténeti Közlemények, 1964. 2. 164–169.
  8. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 6. kötet, 1. rész. Budapest, 1959. 355.

Irodalom

Az 1970-ben Moszkvában tartott történészkongresszuson az Európa problémái a 17. században című főtéma, ezen belül a lengyel J. A. Gierowski előadása: L'Europe centrale au XVII siécle et ses principales tendances politiques (XIII Mezsdunarodnij Kongressz isztoricseszkih nauk, Dokladi Kongressza I. 5. Moszkva, 1973) váltott ki további eszmecserét a kérdésben; a magyar vitafelszólalások: Századok 1971. 2.

A Magyarországra vezényelt orosz csapatok tevékenységét dokumentáló iratok legfontosabbjai a moszkvai Centralnij goszudarsztvennij vojenno-isztoricseszkij arhiv Vojenno-ucsebnij arhiv glavnovo staba elnevezésű gyűjteményének „b” jelű anyagrészében találhatóak.

A múlt századi munkásmozgalom több mint három évtizedéből elsődleges levéltári jellegű források alig maradtak fenn: a szocialista egyletek, munkáspártok saját irattára elpusztult, csupán a munkásmozgalom vezetői és a nemzetközi szocialista mozgalom közismert személyiségei közt folyt levelezés egyes darabjai állnak rendelkezésre. Az eredeti leveleket főként külföldi levéltárak őrzik (Marxizmus–Leninizmus Intézet, Moszkva, Központi Pártarchívum;

Kiadványok

1881

1921

1931

1934

1935

1936

1938

1941

1944

1946

1948

1949

1950

1951

1952

1953

  • A kelteminári, a minuszinszki és a nyugat-szibériai őshazaelméletek irodalma a következő: V. N. Csernyecov, MIA 35. (Moszkva, 1953);

1954

1955

1956

1957

1958

K. F. Szmirnov, Pamjatnyiki szkifo-szarmatszkovo vremenyi v Szevernom Pricsernomorje (Moszkva, 1958);

1959

1960

1961

1962

1963

1964

1965

1966

1967

1968

1969

1970

1971

1972

1973

1974

1976

1977

1978

1982