Wolfgang Amadeus Mozart

A Múltunk wikiből
(Mozart szócikkből átirányítva)

teljes nevén Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart

Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.
osztrák klasszicista zeneszerző, zongorista, karnagy és zenepedagógus
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Barbara Krafft - Porträt Wolfgang Amadeus Mozart (1819)

H. Balázs Éva

Mária Terézia

A királyi mítosz már életében kialakult körülötte. Mindent neki tulajdonítottak: ezt példázza szobra is a bécsi Ringen.
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Das Maria-Theresien-Denkmal in Wien zeigt sie umgeben von ihren wichtigsten Beratern wie Staatskanzler Fürst Wenzel Anton von Kaunitz-Rietberg, Staatsminister Graf Friedrich Wilhelm von Haugwitz, Fürst Josef Wenzel I. von Liechtenstein und der Arzt Gerard van Swieten
Ül a hatalmas asszony a trónszéken és alatta apró figurák: elöl Kaunitz, a mindenható kancellár, aki évtizedeken át vezette a külügyeket. Van az apróságok között magyar is: Hadik András, Berlin megsarcolója, Nádasdy Ferenc, a hadvezér, és Pray György, a jezsuita történetíró. A császárnő szerény apródjaként látható a szobor alján Haugwitz miniszter, a kormányzati rendszer újjászervezője, Martini. a nagy jogász, Sonnenfels, a közgazdász-tudós, van Swieten, a kiváló orvos, az egyetemi oktatás újjáalakítója s sok más között ott látható Gluck, Haydn s a gyermek Mozart. E látszólagos statiszták tették naggyá a főalakot: a gazdasági és a kulturális élet nagy fellendülése elsősorban nekik tulajdonítható.

Zinzendorf Károly

Főként a kultúrtörténeti kérdések kutatói emlegették sűrűn nevét, hiszen az ő feljegyzéseiben bukkantak rá pontos adatokra: hol és mikor játszott Mozart házihangversenyen, Haydn Teremtése milyen hatást gyakorolt a főrangú társaságra vagy Fries, a grófosított bankár szerényebb körére.

A szabadkőművesség politikai színeváltozása

Az a páholy, melynek Mozart volt lelkes látogatója, egy ideig még folytatta tevékenységét.

Kosáry Domokos

Zene és ének

A 18. század a hangszeres zene nagy fellendülését hozta magával Európában. Első évtizedeiben a preklasszikus barokk zene ért tetőfokára Vivaldi és Bach műveiben, amelyek az olasz és német zene élenjáró szerepét jelezték. Utolsó évtizedeiben pedig a nagy bécsi mesterek: Mozart, majd Beethoven zene klasszicizmusa hozott létre máig élő alkotásokat. Magyarország vagy Lengyelország, a keleti peremzóna társadalmi modelljéből érthetően, ilyen önálló eredményeket akkoriban nem tudott felmutatni, de az egykorú európai zenekultúrába egyre növekvő mértékben bekapcsolódott. E tekintetben az olasz és német zene és főleg a bécsi mesterek hatása inkább elősegítő, mint negatív irányban érvényesült.

A monarchia zenekultúrájával elsősorban a rokokó főnemesség került kapcsolatba. Ennek állt módjában, hogy az osztrák vagy cseh főurakhoz hasonlóan zenekart tartson udvarában. A híressé vált Esterházy-zenekart 1761 óta Kismartonban, majd 1769-től kezdve Eszterházán Joseph Haydn vezette, aki három évtizedig állt a hercegi ház szolgálatában, közben a zeneművek, operák egész sorát alkotva. A „fényes” Esterházy Miklós herceg szemében persze az egyenruhába, vörös frakkba bújtatott zenekar az udvari személyzet tartozéka volt, s egy-egy műsorszáma csak része a lakomák, vadászatok, pantomimek, táncestélyek, katonai parádék, tűzijátékok vagy éppen népünnepélyek azon több napos forgatagának, amely az „eszterházi vigasságok”-at jellemezte. Patachich Ádám püspök 1764–1769 között Nagyváradon tartott zenekart Karl Ditters (Dittersdorf) vezetésével, akinek olasz daljátékai és német operái utóbb nálunk is népszerűvé váltak. Más főnemesek is tartottak udvari zenekart. Pozsonyban, ahol alkalmilag már előzőleg is megfordultak Bécsben játszó, olasz operatársulatok, főleg Erdődy János gróf opera-színháza (1785–1789) vitt fontos szerepet Chudy József vezetése alatt álló zenekarával. A főnemesi és városi zene között szintén megvolt a színjátszásnál megfigyelhető kapcsolat. A 18. század utolsó évtizedeiben, Pozsony után, Pest-Buda zenei élete is fellendült. Ebben szerepe volt az egyetem és a kormányszékek áttelepülésének, de részben annak is, hogy a polgárság magasabb rétegeiben kezdett a zenetanulás, az otthoni zenélés divatba jönni. Az első pesti zeneműkiadó, a Weigand-cég 1780-i jegyzékén a kor legjobb zenepedagógiai munkái szerepelnek. A két testvérvárosban egyre több zenés színielőadás, daljáték, opera, színházi előzene, „muzsikális akadémia”, vagyis hangverseny került műsorra. Prózai darabok előtt vagy a felvonások közti szünetben szokásba jött a közönséget egy-egy új Haydn, Dittersdorf vagy Mozart szimfónia-tétel előadásával szórakoztatni. Mozart operái ekkor váltak népszerűvé.

Vörös Károly

A verbunkos zene kibontakozása és az új népies műdal

Kolozsvárott 1822-ben a muzsika Egylet Mozart Requiemjét adja elő, Sopronban 1829-ben Zeneegylet alakul, s az Abaúj vármegyei Fáj község művelt és kiváló zongoravirtuóz hírében álló földesura, gróf Fáy István az 1830-es évek elején évente négyszer 3–4 napos „akadémiákat” rendez, összegyűjtve a keleti Felvidék jelesebb amatőr és hivatásos zenészeit: zenélő földesurakat, kishivatalnokokat és templomi muzsikusokat még Bártfáról és Eperjesről is. Az összejöveteleken az alkalmi zenekar Mozart és Beethoven szimfóniáit és a kor már legmodernebb dallamait adja elő.

Szabad György

A művészetek

A Pest-budai Hangászegylet és az 1853-ban alakult Filharmonikusok Egyesülete rendezte a hangversenyeket a Lloyd-épületben, a Nemzeti Múzeumban, majd az 1860-as években felépült Vigadóban. Mozart és Beethoven mellett nagy közkedveltségnek örvendtek a romantikusok, elsősorban a magyarként számon tartott Liszt, a Rákóczi-induló miatt is igen népszerű Berlioz, s viszonylag igen korán műsorra kerültek a Wagner-zeneművek is.