Nádasdy Ferenc

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Nádasdy Ferenc (egyértelműsítő lap)

1555 – Sárvár, 1604. január 4.
magyar főnemes, hadvezér, Vas vármegye főispánja, dunáninneni főkapitány
Wikipédia
Nádasdy Ferenc

Zimányi Vera

Robot- és bérmunka a földesúri gazdaságban

Az egykorú számadások azt mutatják, hogy igen tekintélyes hányadot vett igénybe a népes udvartartás, személyzet, a familiárisok ellátása. Nádasdy Ferenc országos főkapitány asztalánál például 70–80 személy étkezett. Sárvári uradalmában 1546-ban 800 pár csizmát és 31 szőrpokrócot osztottak ki, 1557-ben ugyanitt 1151 forintot költöttek posztóra: „az nép fizetésére”. A 16. században egyre nőtt a várban élő vagy várhoz tartozó személyek száma.

Sinkovics István

Ragaszkodás a béke fenntartásához

Ali koppányi bég 1586-ban elfoglalta Hídvéget és Kéthelyt, s ezzel továbbterjesztette a török hódítás területét. Koppány szandzsákszékhely volt, gazdag kereskedők lakták, kastélyát 500 lovas és 500 janicsár őrizte. Viszonzásként 1587-ben a dunántúliak több mint másfél ezer főnyi sereget vontak össze a várakból, és februárban, amikor a török kevésbé számított támadásra, Koppány alá indultak Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár dunántúli birtokosok és Huszár Péter, a pápai vár kapitánya vezetésével. A magyar csapatok bezúzták a kapukat, és benyomultak a kastélyba, miközben egy részük biztosította, hogy török segélyhadak hátba ne támadják őket. Az első zűrzavarban ugyanis néhány török lovas segítségért vágtatott, és egymás után jött is a pécsi, simontornyai, majd a fehérvári bég. A koppányi őrséget azonban nem tudták már megmenteni: a védők jó része elesett, 200-an fogságba estek, köztük a sebesült bég is. A Haditanács mindazonáltal haditörvényszék elé állította a vállalkozás vezetőit. A koppányi bég véget nem érő rablásaitól akarták megszabadítani a vidéket – védekeztek a magyar vezetők. Huszár Péter a végvári katonák nyomorúságos helyzetét hozta fel, amely arra készteti őket, hogy a török területeken keressenek zsákmányt; Nádasdy pedig azt emelte ki, hogy a saját jobbágyai védelmében cselekedett. Ha nem védik a sajátjukat – elvész az ország. A haditörvényszék végül is senkit sem ítélt el.

A központi hatalom és a rendek ellentétei az országgyűléseken

Előfordult, hogy Nádasdy Ferenc gróf, Illésházy István báró és Pálffy Miklós báró igyekezett elsimítani a főherceg és a rendek közötti ellentétet, s rábeszélték a nemeseket, hogy kezdjék meg a királyi előterjesztés tárgyalását. Máskor Nádasdy Ferencet és Batthyány Boldizsárt tartották az ellenzék vezéreinek, akik tüzelték a köznemeseket.

A háború nyitánya

  • Haszán boszniai pasa 1591-ben ostrom alá fogta Sziszek várát, s mivel célját nem érte el, 1592-ben ismét a fontos vár elfoglalására indult. Petrinja közelében, már királyi területen, palánkvárat építtetett, és hidat veretett a Kulpán. Erdődy Tamás horvát bánt, aki a vármegyék csapataival és német lovasokkal meg akarta zavarni, megfutamította, serege nagy részét levágta. A Magyar Tanács közbenjárására Rudolf császár Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitányt ezer lovassal és ezer gyalogossal Zágrábhoz küldte azzal, hogy nagyobb német csapatok fogják követni.
  • A török támadás hírére Komáromban gyülekeztek a Dunántúli Főkapitányság és a vármegyék csapatai, a birtokosok fegyvereseivel és az ausztriai lovascsapatokkal. Miután csatlakozott hozzájuk az Alsó-Magyarországi Főkapitányság területéről a várak és a vármegyék katonasága, az egész haderő mintegy 10 ezer embert tett ki. Az egyesült hadak benyomultak a török területekre, és Huszár Péter pápai kapitány csapatai elfoglalták Fehérvár külvárosát, majd Ferdinand Hardegg gróf győri várkapitány vezetésével a királyi csapatok megkezdték a vár ostromát, de nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel. Közben a budai pasa erős csapattal megindult Fehérvár felmentésére. Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc kezdeményezésére a vár alól el vonulni készülő, de még útra nem kelt seregrészek november 3-án Pákozdnál megtámadták a török felmentő sereget, és jelentős győzelmet arattak fölötte.

Esztergom megvétele és a gyurgyevói győzelem

1595 júniusának végén mintegy 60&ndsh;80 ezer fős királyi sereg élén Mansfeld generális átkelt a Dunán. Július 1-én körülzárta Esztergomot, és töretni kezdte a vár falait. A törökök a várost feladták, de a Vízivárost és a várat szívósan védték. Az ostromot különösen az átellenben levő Párkány török őrsége zavarta, míg csak Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc csapataikkal át nem keltek a Dunán, és a palánkvárat be nem vették.

Győr visszavétele és Buda ostroma

  • A mezőkeresztesi csatavesztés és a háború súlyos költségei miatt a császári Haditanácsban a háború folytatásának kérdésében megoszlottak a vélemények. A prágai udvar katonai szakértői a következő – 1597-es – esztendőben a háborút Bécs védelmére akarták korlátozni, még a török várható támadásának feltartóztatására sem akartak Magyarországra több hadsereget küldeni. Ezzel szemben Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós úgy érvelt a tanácskozáson, hogy ily módon a törököt Bécs megtámadására ösztönöznék, és a magyarok nem harcolnának tovább. Ezek után született meg a döntés, hogy a hadjáratot mégis Magyarországon kell folytatni.
  • Győr visszafoglalása után a hadjáratot a Miksa főherceg – fővezér – helyett parancsnokló Schwarzenberg és két országos főkapitány, Pálffy és Nádasdy folytatta tovább, 14 ezer főnyi idegen zsoldos, továbbá végvárakból kivont katonák és vármegyei csapatok élén. Július végétől egyymás után visszafoglalták Tatát, Gesztest, Palotát, Veszprémet, Cseszneket, Vázsonyt és Tihanyt. Az ezekhez közel fekvő Fehérvár ostromával nem probálkoztak, hanem szeptember közepén – hosszú viták után – Rudolf császár kiadta a parancsot Buda ostromára. Mátyás főherceg serege, újabb erőkkel kiegészítve, 1598. október elején zárta körül Budát. Mivel már őszre járt az idő, meglehetősen elkéstek. Október 5-től kezdve a tüzérség erősen törette a vár falait, de a tartós esőzés miatt az utak nagyon csúszósak lettek, a lőpor átázott, az ágyúk elmerültek a sárban, a várhegy megközelíthetetlenné vált; így Buda ostromát abba kellett hagyni.

Uralmi válság Erdélyben

Közben Zsigmond, aki már bíborosi ruhát is varratott magának, játszotta a főpapot, és élvezte az udvarban levő olaszok hízelgését, megbánta, hogy lemondott a fejedelemségről. Bizalmas emberével és kancellárjával, Jósika Istvánnal levelet íratott a kassai főkapitánynak, hogy halasszák el Erdély átvételét. De elkésett, mert 1598. április elején megérkeztek Gyulafehérvárra Rudolf küldöttei: Szuhai István váci püspök, a Magyar Kamara elnöke, Istvánffy Miklós nádori helytartó (az eredetileg kijelölt Nádasdy Ferenc helyett) és Bartholomaus Pezzen császári tanácsos, a Haditanács tagja, hogy hatalmukba vegyék Erdélyt addig is, amíg Miksa főherceg az országba nem jön.

Katonai erőviszonyok

A török harcokban járatos magyarországi hadvezérek és katonák, Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc, Zrínyi György nemegyszer bizonyították hozzáértésüket, de az udvari körök alkalmatlansága miatt többnyire csak másodlagos szerephez jutottak.


1599 tavaszán Schwarzenberg, Pálffy és Nádasdy kisebb sereggel korán kezdték meg a hadműveleteket, hogy eredményt érjenek el az Ibrahim nagyvezír vezette török sereg megérkezése előtt. Két nagy feladatra vállalkoztak. Petárdával be akarták zúzni Buda kapuját, de az őrség felfedezte és meghiúsította a kísérletet. A másik hadicél Fehérvár visszavétele volt: itt a petárdával felrobbantott kapun keresztül bejutottak ugyan a városba, és fel is gyújtották, de a vár ostromára nem voltak felkészülve. Sikerrel járt viszont egy harmadik vállalkozásuk: a török fősereg ellátásának megzavarása. Ibrahim nagyvezír hajókon küldte előre a serege számára szükséges élelmiszert, lőport, fegyvereket és zsoldot. Az értékes szállítmányt erős csapatok kísérték, és védelmük alatt kereskedők is jöttek a Dunán, saját hajóikkal. Pálffy Miklós hajdúezredeket küldött le sajkákon, hogy ragadják el az ellenség szállítmányait. A vállalkozást a hajdúk teljesen önállóan és eredményesen hajtották végre. Tolna közelében ütöttek rajta az ellenségen, amikor pihenés közben a törökök közül többen a parton voltak.

Az őrség egy részét levágták, mások a Dunába vetették magukat vagy elmenekültek. Száznál több kisebb-nagyobb hajót zsákmányoltak. A török veszteségét 500 ezer forintra becsülték. Ibrahimnak két hónappal kellett elhalasztania a támadás megkezdését, hogy az élelem- és lőszerveszteséget pótolni tudja. Közben a hajdúcsapatok, melyek száma megkétszereződött, továbbmentek Tolnáról, felgyújtották az eszéki Dráva-hidat, és ezzel is késleltették a török haderő felvonulását. Erre a boszniai pasa megerősített csapatokkal támadt a hajdúk ellen, akik azonban a félelmetes hajdúlest alkalmazva, egy szűk völgyben meglepték és szétverték a támadókat.

Ibrahim nagyvezír szeptemberben kijelentette, hogy békét akar kötni, és a két fél megbízottai meg is kezdték a tárgyalásokat. A törökök Esztergomon és Nógrádon kívül Győrt és Füleket is visszakövetelték, a másik oldalról viszont Eger visszaadásához ragaszkodtak; így a megegyezésre semmi remény nem volt, bár a Porta Velencét és az angol királynőt kérte fel a tárgyalások közvetítésére. Közben a tatárok kíméletlenül végigpusztították, felégették és kirabolták az Ipoly, Garam, Nyitra és Vág völgyének falvait. Ibrahim Esztergomot és Érsekújvárt fenyegette, de egyiket sem támadta meg. A császári fősereg Esztergom mellett állt, s a vármegyék, amelyek aránylag komoly erőket küldtek, sürgették, hogy ütközzenek meg a törökkel. Bár a visszavonuló nagyvezír nyomában maradtak, Schwarzenberg – féltve a császári zsoldoshadakat – nem kezdeményezett harcot. A nagyvezír Pest mellett újabb tárgyalásokat javasolt Pálffynak, és elengedte a foglyok jó részét; miután azonban a bécsi udvar nem válaszolt a javaslatára, november elején elhagyta az országot.

A háború költségei és az ország erőfeszítése

A rendek ismételten kimondták, hogy az ország adójából magyar katonákat kell fizetni, sőt azt is kikötötték, hogy külföldieket ebből a pénzből ne tartsanak. Ha van az országnak külön magyar hadereje, védekezni lehet a török ellen, és esetleg külföldi hadakra sem lesz szükség: a sok keserű tapasztalat után lemondanának a külföldi segítségről. 1600-ban erélyesen kérték, hogy a király vessen véget a katonák fosztogatásainak; különben úgy határoznak, hogy az ilyeneket, bármilyen nemzetiségűek legyenek és bárhol szolgáljanak, a vármegyék fegyveresen támadják meg és űzzék ki. Mátyás főherceg megdöbbent a bejelentésre, és azt válaszolta, hogy ez a rendek számára is pusztulást jelentene, mert az ellenség nyomban kihasználná a számára kedvező belső ellentétet a védelem nélkül maradt ország teljes tönkretételére; a külföldiek pedig ilyen nyilvánvaló sérelem után nem fogják életüket Magyarországért kockára tenni.

A magyar katonák fogadására, magyar hadsereg állítására irányuló ismételt törekvések azt is kifejezték, hogy a rendek nélkülözhetőnek tekintik az országba hozott idegen katonaságot. Nádasdy Ferenc és Pálffy Miklós több mint 10 ezres létszámú haderő szervezését irányozták elő a magyarországi adójövedelmekből.

Makkai László

Katolikus összeesküvés Báthori Gábor ellen

A nagy család utolsó sarjai féktelen szenvedélyeikben égtek el. Ecsedi Báthori Istvánnak, a kegyes országbírónak húga, Nádasdy Ferencnek, a "fekete bégnek" felesége, Erzsébet – akinek anyja Somlyai Báthori leány volt – beteges szexualitásból fakadó rémtetteivel a „csejtei szörny” nevet érdemelte ki. Míg Erzsébetet és Annát a kortársak súlyosan elítélték, Gábornak, férfi létére, sok mindent megbocsátottak; érthető azonban, hogy azok, akiknek családi becsületébe gázolt, csak gyűlölettel gondolhattak rá.

Reneszánsz és barokk képzőművészet

Ahogy Zrínyi Miklós nagynevű ősének tetteit verselte meg, úgy Nádasdy Ferenc néhány évvel később hasonnevű nagyapjának, a híres „fekete bégnek” törökellenes csatáit festette meg H. R. Miller bécsi festővel a sárvári vár barokká átépített dísztermében.

Irodalom

Szilágyi Sándor, II. Rákóczi György fejedelem összeköttetése gr. Nádasdy Ferenccel (Századok 1874)