Nádasdy Tamás

A Múltunk wikiből

Hasonló néven lásd még: Nádasdy Tamás (egyértelműsítő lap)

1498 – Egervár, 1562. június 2.

nagybirtokos főúr, 1537-től Horvátország és Szlavónia bánja, Vas vármegye főispánja, 1542-től a Magyar Királyság országbírója, és katonai főparancsnoka, 1554-től a Magyar Királyság nádora

Wikipédia

Nádasdy Tamás3
1534
nyáron Több főúr – köztük Nádasdy TamásJános királytól Ferdinándhoz pártol.
Sylvester János Nádasdy Tamás birtokán, Sárvárott kezd tanítani lutheri szellemben.
1554
március 1. I. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (VI. tc.: a nádor a régi jogkörrel működjék; XIV. tc.: a várak feladóit büntessék meg.)
március 13. Az Országgyűlés nádorrá választja Nádasdy Tamás országbírót. (Méltóságát haláláig, 1562-ig viseli.)
1562
június 2. Nádasdy Tamás nádor Egervárott meghal. A nádori méltóságot 1608-ig nem töltik be.

Sinkovics István

Szapolyai János megkoronázása

Mária Nádasdy Tamást küldte Ferdinándhoz, hogy tájékoztassa a magyarországi hely­zetről. Nádasdy II. Lajos alatt a királyi titkárok között szolgált, és Mohács után is kitartott a királyné mellett. 17 világi és 12 egyházi személyt felsoroló jegyzéket állított össze azokról a magyarországi tisztségviselők­ről, akik túlélték Mohácsot, és Ferdinánd hatalmi igényeit segíthetik.

Ferdinánd 4 személy – Szalaházy Tamás veszprémi püspök, a ki­rályné kancellárja, Brodarics István szerémi püspök, királyi kancellár, Bornemissza János pozsonyi főispán és budai várnagy, továbbá Thurzó Elek királyi tárnokmester – megnyerését tekintette különösen fontosnak. Hárman Budáról kísérték el a királynét, Brodarics István pedig a mohácsi csatatérről jutott el Pozsonyba. Ferdinánd szeptember 20-án mind a négyüknek levelet küldött Nádasdyval, amelyben bejelentette igényét, és kérte őket: másokkal együtt munkálkodjanak mellette, hogy a trónt elfoglalhassa. Azt tartaná jónak – írta nekik –, ha mások hozzájárulásá­val, együttesen úgy végeznének, hogy őt és feleségét követeik útján meg­hívják. a trónra. Hangsúlyozta, hogy az ország valamennyi főméltóságá­nak melléje kell állnia, külön szólt Báthori István nádor megnyerésének fontosságáról. Viszonzásul megígérte, hogy az ország törvényeit, a rendek kiváltságait, kinek-kinek a jogait meg fogja tartani, és minden áldozatot meghoz annak érdekében, hogy az ország népét a törökkel vagy más ellenséggel szemben megvédje. Megbízást kapott Nádasdy arra is, mint­egy utolsó ütőkártyaként, hogy Ferdinánd nevében ígéreteket tehet bir­tokadományokra. Ily módon megindult Ferdinánd pártjának szerve­zése.

Újabb koronázás Fehérvárott

Ferdinánd csapatai július elején a Morvaországgal szomszédos területeken kezdték támadásukat, és több helységet elfoglaltak. A fősereg, amellyel maga Ferdinánd is Magyarország földjére lépett, a Dunántúlon nyomult előre. A sereg előtt Nádasdy Tamás haladt 300 lovassal. Jelentősebb ellenállás sehol sem mutatkozott. Győr, Komárom, Tata, Esztergom, Visegrád megadta magát, és a várakba idegen őrség vonult. Ferdinánd augusztus 3-án indult el Óvárról, és 20-án már Budán volt, amit János addigra elhagyott. A budai őrség parancsnoka Nádasdy Tamás lett.

Bécs ostroma

Budát, amit a polgárság másodszor is magára hagyott, Ferdinánd várnagya, Nádasdy Tamás védte az utolsó napokban érkezett idegen zsoldosokkal és a meglevő magyar helyőrséggel. Bár a vár védőinek száma 2 ezer körül járt, az ostrom nem tartott sokáig. Előbb a város esett el, majd az idegen zsoldosok, Nádasdy megke­rülésével, a várat is feladták.

Két kormány

Nádasdy Tamás, miután 1529-ben Buda megszállásával török fogságba esett, és innen Szapolyaihoz menekült, a király jövedelmeinek kezelője lett, ami a pénzügyek igazgatásának megosztását, a hatáskörök elhatárolásának bizonytalanságát jelezte.

Ferdinánd serege Buda falai alatt

  • János viszont Budára hívatta Nádasdy Tamást, akivel a híveit zaklató Török Bálint várát, Szigetvárt ostromoltatta. Nádasdy 300 lovassal az ostromgyűrűn át bejutott Budára, majd néhány nap múlva katonái újabb csoportja követte.
  • Az új kormányzó hamarosan világosan kifejezte, hogy hatalmát senkitől sem engedi csorbítani. Amikor 1531 januárjában Konstantinápolyba ment, maga helyett Nádasdy Tamást tette meg alkormányzónak. Utasításában meghagyta, hogy ha a király vagy bárki más beleavatkoznék a kormányzó hatáskörébe, illetve a pénzügyek igazgatásába, Nádasdy azonnal keresse meg őt Konstantinápolyban vagy bárhol másutt; ha nem találja, húzódjon vissza házába, és várja meg visszatérését.

Kormányválság János királyságában

  • A harmadik csoport, amelyhez titokban már a király is húzott, Gritti ellenzéke volt. Ide tartozott Nádasdy Tamás, Athinai Simon budai várnagy, a két Ártándy testvér: Pál, II. Lajos király egykori tanácsosa és Balázs, János király egyik legrégibb híve, aki 1528-ban bátyjával együtt Tokajt kapta adományul, és sokan mások. János király néhány főemberével Gritti éles ellentétbe került. Nádasdyval való jó viszonya alig tartott egy évig, utána már nem tudtak együtt dolgozni. A kormányzó életre-halálra üldözte hajdani helyettesét, csapdákat állított neki, s félő volt, hogy a török Nádasdy kiadatását fogja követelni. Ezért Nádasdy elhagyta János udvarát.
  • Nádasdy távol tartotta magát az udvartól, senki hívására nem jelent meg. Nyíltan megírta a királynak: „nem akarok a törökkel sétálni és maradni. Tudom, hogy én miattam soha nem fognak Magyarországra jönni, hanem az országért, és amikor jönnek, még ha velük sétálok is, engem is elpusztítanak”.[1] János király mellől ismét kezdtek elpártolni hívei. Nádasdy helyzete tarthatatlanná vált, és miután feltételeit Bécsben elfogadták, írásban rögzítették, átállt Ferdinándhoz.

Kísérletek a török feltartóztatására

Ferdinánd Jurisics Miklóst nevezte ki Katzianer helyére főkapitánynak, egyúttal Keglevich Péterrel és Nádasdy Tamással töltötte be a hosszabb ideje üresen álló báni tisztséget. A király már Katzianer veresége után néhány héttel Grazba hívta a töröktől leginkább veszélyeztetett Horvátország és Szlavónia képviselőit, hogy a szomszédos osztrák tartományok, Stájerország, Karintia, Krajna és Görz rendjeivel közösen vitassák meg a védekezés lehetőségeit. Kiderült, hogy Horvátországnak 20, Szlavóniának 26 vára van, de valamennyiben kevés az őrség, a fegyver és a lőpor. Vannak várak, melyeket tulajdonosaik nem tudnak fenntartani, ezekről a királynak kellene gondoskodnia. Megállapították, hogy Horvátország és Szlavónia védelmére a rendek és a király együttes erőfeszítésével közel 5 ezer fegyverest kell készenlétben tartani, támadás esetén a nemesség fejenkénti és a parasztok részleges vagy teljes felkelésére is szükség van. A védekezésben fontos feladat vár a folyókra, ezért naszádok építéséről és naszádosok kiképzéséről is gondoskodni kell.

Szlavónia és Horvátország nyugati fele számára életkérdés volt a Száva biztosítása. Az új bánok különösen fontosnak tartották Jasenóc visszafoglalását és megerősítését, mely az Una és Száva találkozásában, igen előnyös helyen feküdt; katonai jelentőségét Nándorfehérvár egykori stratégiai fontosságához hasonlították. Nádasdynak meglepetésszerű támadással sikerült a várat visszafoglalnia, de a korszerűtlen és sú1yosan megrongált erősséget – mint védhetetlent – le kellett romboltatnia. Erre a magyarok és a törökök között valóságos versenyfutás kezdődött: mindkét fél azt tervezte, hogy távolabb előkészített gerendákat úsztat a Száván a jasenóci szigetre, és gyors várépítkezésbe kezd. A magyarok tervét a pénzhiány, a törökök próbálkozását a bánok katonái hiúsították meg. A két bán végül is az ellenségtől négy mérföldnyire, a Kulpa torkolatában kezdett hozzá új vár építéséhez, de a munkát nem tudták befejezni.

Ferdinándnak szerencséje volt, hogy a török nem támadt Horvátországra és Szlavóniára, mert a védelem az egész vonalon rosszul állott. A bánok két év elteltével lemondtak megbízatásukról azzal, hogy nem kapták meg fizetésüket. Kettejüknek mindössze 400 lovas tartását biztosította a kincstár, majd számukat leszállította 300-ra, de ezek zsoldjáról sem gondoskodott. A hadiadó befolyt töredékéből és a harmincadjövedelmekből egy fillért sem kaptak. Birtokaikat a belháború és a török pusztította. Panaszaikra a Kamara elnöke bevallotta, hogy a befolyó jövedelmekből ketten nem tudnának egy évig megélni. A viszonylag védettebb Pozsony, Komárom és Moson vármegyéből például a Kamarának vagy semmi, vagy egészen elenyésző bevétele van, ugyanakkor sokféle igényt kell kielégítenie. A töröktől leginkább fenyegetett területeken is filléres gondok futtatták zátonyra a védelem megszervezésének terveit.

János király halála

  • A havasalföldi bojárcsaládból származó Majlád a Gritti elleni harc egyik vezéreként lett népszerű, János király 1534-ben erdélyi vajdának nevezte ki. Sógora, Nádasdy Tamás révén kapcsolatban állott a bécsi udvarral is.
  • Az Erdélybe küldött Nádasdy Tamás sem ért el többet, csak azt tudta jelenteni Ferdinándnak, hogy nagy széthúzást talált az erdélyi urak között. Elsősorban a szászok megnyerését tartották fontosnak, de még ők is az erdélyi három nemzet gyűlése utánra halasztották döntésüket.

Új védelmi vonal kialakítása

1555 elején Nádasdy Tamás nádor emlékiratban fordult Ferdinánd fiához, Miksához, felsorolta a Dunától a Dráváig őrködő várakat, és vázolta a védelmi vonal szerepét; 43 erősséget említett. A védelmi lánc kisebb és nagyobb megerősített helyekből állt, és 85%-ban magánföldesúri tulajdonban volt. Az emlékirat a számba vett várakat három védelmi vonalba tagolta. A 15 várból álló első vonal Győrtől indult, és Tatán, Palotán át a Balaton mellett fordult délnek a Drávához; a legutolsó vonal, melynek áttörésévei szabad út nyílt volna Ausztriába, a Rába menti várakra támaszkodott. A többsoros védelmi lánc egyes szakaszai egybeestek, s néhány vár, így például Győr, mindegyiknek fontos pontja volt. Az elemzés megvilágította, hogy a védelmi vonal várai egymással összefüggenek; ha a jelentősebbek elesnek, összeomlásukkal másokat is magukkal rántanak. Mivel a megvédendő terület, az ellenséggel érintkező határ nagyon hosszú, az anyagi erők pedig szűkösek, és megfelelő mezei hadsereget nem lehet fenntartani, Nádasdy egyetlen biztosítéknak a várak megerősítését és felszerelését látta; ehhez azonban segítséget kért, mert a magánbirtokosok jövedelmét a török pusztításai miatt nem tartotta elegendőnek. A legfontosabb várak – nyugaton Győr, Pápa és Kanizsa, keleten Gyula és Várad, mellettük Eger, Szlavóniában Sziszek és Kapronca – feltétlen biztosítását sürgette a Magyar Tanács is.

A gyulafehérvári egyezmény

A Barát sürgetésére 1551. március végén Ferdinánd Nádasdy Tamást, Báthori Andrást és Sigmund von Herberateint, az Alsó-Ausztriai Kamara elnökét indította megbízottaiként Erdélybe, hogy végre rendezzék az átadás még mindig vitás kérdéseit. A biztosok a királyfi és a királyné kártalanítására több megoldási javaslatot hoztak magukkal, hogy a megállapodás mihamarabbi megkötése érdekében a helyszínen lehessen közülük választani. János Zsigmondnak az atyai birtokok helyett három sziléziai hercegséget, Izabellának hozománya és jegyajándéka megtérítésére pénzt ajánlottak fel. Döntésére bízták, hogy viaszatér-e Lengyelországba, fiához megy, vagy pedig külön birtokon él Sziléziában, s kívánsága szerint a király hercegi férjet szerez neki. A királyfi neveltetési helyéül sziléziai hercegségét vagy a királyi udvart választhatták. Petrovics Pétertől a korona kiszolgáltatását kívánták, de tőle tették függővé, hogy mint Ferdinánd híve megmarad-e Temes vidéki birtokain, vagy helyettük másutt kér magának várat. György barát személyére érvényben tartották a korábbi megállapodásokat, és felajánlották neki, hogy Báthori Andrással közösen vállalja el a helyreállítandó erdélyi vajdai méltóságot. A biztosok ígéretet hoztak a királytól, hogy megtartja az erdélyi rendek szabadságait és kiváltságait. Ferdinánd végül készségét fejezte ki, hogy Erdély védelmére kellő katonaságot fog küldeni. Ebből 3 ezer könnyűfegyverzetű lovast és gyalogost máris a Tiszántúlra rendelt, s számított még a magyarországi és erdélyi hadakra, többi országa, a Német Birodalom és más európai hatalmak segítségére; arra például, hogy a birodalmi gyűlés Erdély elleni török támadás esetén is rendelkezésre bocsátja a töröksegélyt.

A májusban megérkező királyi megbízottak Erdélyben ellenséges légkört és kibékíthetetlen belső ellentéteket találtak. Izabella, akit a lengyel udvar felbiztatott, nem fogadta el a feltételeket. Hívei, Petrovics és Patócsy Ferenc fegyveres ellenállásra készültek, Balassa Menyhárt, aki büntetés elől menekült Magyarországról Erdélybe, Fráter György megölésére esküdött fel. Az erdélyiek többsége a Baráthoz húzott ugyan, de állhatatosságukban nem lehetett bízni.

Fráter György meggyilkoltatása

  • A gyanakvás Ferdinánd szinte valamennyi megbízottjában élt. A korábban Erdélyben tárgyaló Niklas von Salm és Erasmus Teuffel kétkedéseikkel együtt is a Barát mellett álltak; ők azonban 1551-ben már nem játszottak szerepet a bécsi udvar erdélyi politikájában. Az újonnan jöttek közül még Báthori Andrásban volt a legtöbb megértés, de hamarosan ő is háttérbe húzódott. 1551 szeptemberétől György barátnak Nádasdyval és Castaldóval kellett együtt dolgoznia. Nádasdy Tamás maga vallotta két évvel később: „az egész világon nem volt két nagyobb ellenség, mint Fráter György és én”.[2] György barátot okolta, hogy az ország ide jutott, és hogy sógorának, Majlád Istvánnak a Héttoronyban kellett pusztulnia.
  • Nádasdy, nyilván azért, hogy ne legyen része a merényletben, betegség címén már korábban hazaindult dunántúli birtokára. Castaldo azt kérte Ferdinándtól, hogy parancsolja vissza Erdélybe Nádasdyt és Báthorit. Rájuk szerette volna hagyni a további feladatokat, köztük a felkészülést a török biztosra vehető, következő évi hadjáratára.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

1555-ben Tojgun budai pasa a Balatontól délre fekvő területeken terjeszkedett. Sorra elfoglalta az őrségüktől magukra hagyott várakat: Kaposújvárat, Korotnát és Babócsát.

Támadása váratlan volt, Szigetvár és Kanizsa veszélybe került, a környező területek lakossága menekülésre készült. A védekezésre alig volt katona. Nádasdy Tamásnak mintegy 300 lovasa és 100 gyalogosa volt, Komáromból 100 gyalogos és 8 lovas érkezett táborába. A császári hadak főparancsnoka, Sforza-Pallavicini a nádoréhoz hasonló erőkkel rendelkezett. Így meg sem kísérelték, hogy szembeszálljanak a törökkel; a Rába közelében várták a fejleményeket. A pasa azonban megelégedett azzal, hogy a három vár elfoglalásával előkészítette a további támadást Szigetvár ellen, és visszavonult.


A Nádasdy Tamás vezetése alatt gyülekező, külföldi zsoldosokkal kiegészülő magyar hadsereg Ali megtámadására nem volt elegendő, arra viszont igen, hogy megostromolja Babócsát. A vállalkozás négy napra elvonta Ali seregét Szigetvár alól.


1556-ban Szigetvárat Nádasdyék Babócsa elleni támadása mentette fel; hasonlóra most is lehetőség lett volna.

Zimányi Vera

A földesurak előretörése a piacon

  • A kibontakozó új lehetőségek szinte szárnyaló lelkesedésre kész tették a gazdasági terveit szövögető Héderváry Györgyöt. Egy 1542. évi levél­ben így írt: „Az a szívem vágya, hogy hajót vásároljak, amely ezer mérő árpát és búzát tud szállítani. Árpát, lisztet és más élelmiszereket viszek majd magammal.”[3] Terveivel nem állt egyedül, Zaberdinus Boldizsár­nak, Nádasdy Tamás tiszttartójának 1555. évi írásában ez olvasható: „Az volt a szándékom, hogy a meglevő gabonát a tengerpartra szállítsam, de társulás nagyon nehezen kapható, sőt még kocsisok sem talál­hatók, mert ilyenféle kereskedelemmel foglalkozó emberek azokat már mind lekötötték.”[4] Más alkalommal meg arról tudósít, hogy már minden gabonát eladott, s most azon fáradozik, hogy az eladott helyére új ter­ményt vásároljon.
  • Az 1542. évi vámnaplóban Nyáry Ferenc, Balassa Imre, Révay Ferenc, Pekry Anna, a század derekán Dobó István, Zay Ferenc és Bornemissza Sebestyén, Nádasdy Tamás nádor, Kerecsényi László gyulai főkapitány szerepelnek a marhakereskedelem haszonélvezőiként, a század végén pedig már a Zrínyiek is kivették részüket e tevékenységből, de mellet­tük megtalálhatók voltak a kis- és középnemesek is.

Főurak–nemesek

A mohácsi vész után országos főméltóságot viselő személyek névsora nagyon átalakult; első pillantásra úgy tűnik, hogy a vezető főnemesi réteg teljesen kicserélődött, mindössze nyolcan származtak a Mohács előtt is előkelő családokból; tizennégynek az ősei között viszont nem volt korábban országos méltóságot viselő személy. Ők látszólag új emberként kerültek be a vezető elitbe. Valójában azonban tizenegy személy közülük is a Mohács előtti előkelők közeli rokona: veje, unokaöccse vagy özvegy második férje – volt (Nádasdy Tamás, Révay Ferenc, Pekry Lajos, Nyáry Ferenc, Macedóniai Péter, Zrínyi Miklós, Tahy Ferenc, Dessewffy János, Erdődy Péter, Kecseth Márton, Salm gróf).

Sinkovics István

A magyarországi központi igazgatás

A Szalaházy halála után egyedül maradt Thurzó 1542-ben elkedvetlenedve lemondott. Utána Várday Pál esztergomi érsek lett a helytartó. Erre az időre pontosan kialakult a helytartói intézmény (locumtenens et consiliarii) összetétele, feladatköre: pozsonyi székhellyel lényegében az ország kormánya volt. A tanácsosok kötelességévé tették, hogy rendszeresen részt vegyenek az üléseken. Közéjük számított a helytartó mellett négy püspök és Bornemisza Pál budai prépost, a főrendek közül Révay Ferenc nádori helytartó (locumtenens palatinalis in iudicialibus) és Balassa Imre. A köznemeseket Mérey Mihály személynök, Sibrik Gergely és Istvánffy Pál képviselte. A Helytartói Tanács naponként meghatározott időt töltött együtt, és a felmerült ügyeket tanácsban intézte. A távolmaradót fizetéselvonással büntették.

A tanácsosokon kívül részt vehettek az üléseken a katonai vezetők, Niklas von Salm, az országban levő királyi hadak parancsnoka (generalis capitaneus), továbbá Nádasdy Tamás és Báthori András országos főkapitányok (supremi regni capitanei), az országos vagy udvari tisztségek viselői, végül a Magyar Tanács tagjai, sőt a Pozsonyban megforduló többi főúr is.

A rendek a kormányzat önállóságáért

Miután Révay Ferenc nádori helytartó 1553 végén meghalt, az 1554. évi pozsonyi országgyűlés nagy többséggel Nádasdy Tamás országbírót választotta meg az 1530 óta betöltetlen nádori méltóságra. Ez annyiban jelentett fordulatot a központi hatalom és a rendek viszonyában, hogy a nádort a régi szokás alapján közvetítőnek tekintették a rendek és a király között, tőle várták az ellentétek rendezését. A nádor, aki Pozsonyban működött, és távollétében a Magyar Tanács egyik tanácsosa helyettesítette, a király helytartója volt. Az uralkodó tudomásával részleges gyűlést hívhatott össze; sürgős ügyekben – legalább hat tanácsos jelenlétében – a távollevő király nélkül határozhatott. Közigazgatási és katonai kérdésekben rendelkezhetett. 32 jobbágytelekig birtokokat, megüresedett egyházi javakat adományozhatott. A nádor bírói hatalmat gyakorolt, ítélete ellen nem lehetett fellebbezni. Megkegyelmezhetett minden bűnösnek, azok kivételével, akik a király személye ellen vétettek. Mint az ország főkapitánya a király vagy fia távollétében az általános felkelést vezette, a magyar hadaknak, akár a királyiaknak, akár a rendieknek, parancsokat adhatott, és katonai büntetőhatalmat gyakorolt. Nádasdy kezében egyesült a királyi hadak és az országos hadak parancsnoksága (supremus et generalia capitaneus). A király a kincstár költségére 500 lovast és 500 gyalogost rendelt mellé, akikkel a nemesi felkelést irányította és ellenőrizte. A végvárakat is parancsnoksága alá rendelték, azzal a megkötéssel, hogy a várnagyokat nem cserélheti ki, és a nem királyi várakban tiszteletben tartja a tulajdonosok erre vonatkozó jogait.

Nádasdy nyolc éven keresztül, haláláig töltötte be a nádori méltóságot. Sokat tett a belső rend megszilárdításáért és a Dunántúl védelmében. Katonai téren a legnagyobb eredménye Szigetvár felmentése volt 1556-ban. A pénzhiány azonban meghiúsította terveit, katonáinak számát az udvar erősen csökkentette, fizetését ő is, csapatai is rendszertelenül kapták. Hasonló helyzet jellemezte a végvárak ellátását a védelmi vonal egész hosszában. Nádasdy a Habsburg-királyság következetes híve volt, de egyre kevésbé remélte, hogy az uralkodó fel tudja tartóztatni a török terjeszkedését. Nemegyszer a király és a rendek között az érdekek ütközőpontjában állott. Amikor az országgyűlési határozatok végrehajtását sürgette, saját birtokostársai elégedetlenségét váltotta ki. Azzal vádolták, hogy eltűri a nemesi kiváltságok csorbítását, és azt, hogy az udvar követelései a parasztokéhoz hasonló sorsra juttatják a nemességet. A király viszont megneheztelt rá, amiért az országgyűlés nélkül kívánt adó fizetését a Magyar Tanáccsal együtt megtagadta. Rontotta kapcsolatát az udvarral, hogy szembefordult a királlyal, amikor az legidősebb fiát, Miksát az örökösödés jogán, választás nélkül akarta magyar királlyá koronáztatni. Ferdinánd csak Nádasdy halála (1562) után vette újból elő a kérdést, miután Miksát Prágában megkoronázták, s Frankfurtban német királlyá választották. A választáshoz a magyar tanácsosok egy ideig ekkor is ragaszkodtak, de végül is engedtek.

Nádasdy azzal, hogy ismételten keresztezte a királyi akarat érvényesülését, Ferdinánd ellenszenvét váltotta ki a nádori méltósággal szemben. Míg előzetesen elismerte fontosságát, Nádasdy halála után a tisztséget feleslegesnek, viszályok okozójának és túlságosan költségesnek ítélte. Kívánságára a Magyar Tanács beleegyezett abba, hogy a nádori tisztséget ne töltsék be. Nádasdy után közel fél évszázadon át nem volt nádora az országnak; a központi hatalom saját törekvéseinek akadályozóját látta a nádori méltóságban.

A felső bíráskodás

  • Amikor a század közepén Nádasdy személyében újból volt nádora az országnak, ő lett egyúttal a király helytartója is, de amikor halála után nem töltötték be a nádori tisztséget, újból helytartók követték egymást.
  • Egy alkalommal Nádasdy Tamás országbíró így nyugtatta meg a pere iránt érdeklődőt: „Uraságod szabad országban van, nem a törökök vagy valamely barbárok között.”[5]

Szlavónia, Horvátország és Dalmácia

A bánokat az uralkodó a horvát és szlavón nemesek köréből nevezte ki; kivételnek számított a Horvátországban is birtokos magyar főnemes Nádasdy Tamás, vagy a szomszédos ausztriai területről való Ungnad Kristóf.

Várak, kastélyok, őrházak

Nádasdy Tamás 1555-ben már 43 megerősített helyet vett számításba csak a dunántúli védekezésben. 1577-ben Bécsben 48 vár őrségét és költségeit tartották nyilván a négy magyarországi f6kapitányság területén. Az összes megerősített helyek száma azonban ennek a kétszerese, háromszorosa lehetett. A felsoroltakhoz járultak ugyanis még a Vend és a Horvát Főkapitánysághoz tartozó megerősített helyek, továbbá a magánkézben lev6 várak. A török elleni védekezésben, az ellenség feltartóztatásában minden fallal körülvett helységnek szerepe lehetett, de jelentőségük más és más volt. Nádasdy Tamás a dunántúli megerősített helyeket három csoportba sorolta: 25 vár (castra), 13 kastély (castella) és 5 monostor (monasteria) szerepelt felsorolásában. A három csoport között nem volt szembetűnő különbség.

A védelem költségei

A védelmi vonalban a katonák nagy késéssel és hiányosan kapták a zsoldjukat. A komáromi lovasok, amikor egyszerre ezer rénes forintot osztottak szét közöttük, még adósságaikat sem tudták ebből kifizetni; így sokan elmentek, az ottmaradottakat kapitányuk a mezővárosban helyezte el. A Gömör vármegyei Hajnácskő várában előfordult, hogy 250 katona 4 hónapig egy fillért sem kapott; a várnagy tartotta őket, hogy el ne széledjenek. Ugyanígy gyakran maradtak fizetetlenül a szigetváriak is. 1552-ben, amikor Nádasdy Tamás mint dunántúli főkapitány sürgette illetményüket, a bécsi udvarban bántó megjegyzést tettek reájuk. Nádasdy nem hagyta szó nélkül a sértést: kijelentette, hogy a szigetváriak harci szelleme, küzdő képessége mindenkiben elismerést keltett; egy hónapi fizetéssel nem lehet kielégíteni a fél éve ellátatlan katonákat. A harcok során sokan fogságba estek, megsebesültek, és sokan meghaltak; magatartásukra senkinek nem volt panasza.

Irányítás és felelősség

„Azért menekülünk a török elől – írta Batthyány Ferenc –, mert nem akarunk parasztok lenni.”[6]

A magyar rendiség jelenléte a török területen

Nádasdy Tamás nádor 1555 elején Tojgun budai pasa előtt szóvá tette a hódoltsági népre nehezedő török követelések elviselhetetlenségét is: „Ki hallotta valaha, hogy a mindkét részre szolgáló nyomorult jobbágyokat nyest-, farkas- és rókabőrök követelésévei terheljék? És mégis a ti embereitek ezt teszik és … véget nem érnek egyéb zsarolásaik, amelyek a nyomorult jobbágyok számára semmiképpen nem elviselhetők, hiszen csak mezőgazdasági termékeikből szoktak uruknak meghatározott részt átadni; katonáitok túlzott és szokatlan követelései miatt annyira tönkrementek, hogy semmijük sem maradt nagyon keserű és a halálnál is rosszabb életükön kívül. Mikor pedig szegénységükre hivatkoznak, a bégek és a vajdák szörnyű fenyegetések között hányják a szemükre, hogy hazudnak, és ha egyebük nincsen, feleségüket és gyermeküket szolgáltassák ki.”[7] Nádasdy restelli felsorolni az összes méltánytalanságot, amelyekkel a szegény népet gyötrik. Csak annyit fűz hozzá: sem a magyar királynak, sem a török szultánnak nem érdeke, hogy erőszakosságokkal pusztává tegyék a földet, pedig az ilyen bánásmód oda fog vezetni.

Péter Katalin

A reformáció befogadása

Közvetlenül 1526 után kerülnek a hitújítással kapcsolatba további főurak, Perényi Péter erdélyi vajda, Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, Petrovics Péter, János Zsigmond gyámja.

Iskolák

A főurak számos helyen új iskolákat alapítanak. A leghíresebb közöttük Nádasdy Tamás, akinél egy ideig a sárvári, új iskolában Sylvester János működik.

Az egyházak

A világi hatalmaskodók is megszerzik a maguk részét. A turóci prépostság hiteles helyi pecsétjét és iratanyagát például 1569 óta perlik a Révay családtól; a visszaadás csak 1618-ban történt meg. A pannonhalmi monostor levéltára pedig valahogy Henckel Lázár bankárhoz került Bécsbe. Még 1593-ban is ott van. A drágaságokkal ugyanez a helyzet. Ellenség és patrónusok egyaránt ragadozzák az egyház kincseit. Így szerzi meg Nádasdy Tamás a zalavári apátság kegytárgyait.

A királyi udvar

Világi politikai tisztségeket pedig olyanok töltenek be, mint Nádasdy Tamás, aki magas műveltségével akár tudós lehetne.

Makkai László

A barokk főúr

Politikai céljainak meghiúsulása azonban nem jelentette, hogy Esterházy Miklósnak ne lett volna országos tekintélye. Mint nádor mégiscsak Magyarország királyhelyettese volt, s enne tudatában meg is követelte a tiszteletet. „Homo novus” voltát, amit oly sokan sértő szándékkal emlegettek, ő maga érdemnek tekintette, s erről fő ellenségét, Thurzó Imrét 1619-ben levélben ki is oktatta:

„Tisztesség adassék ezért minden rendnek, de sem kocsisa, sem jobbágya fia azon jámborok egyikének sem voltam, az ki oly igen megütköztenek az én tiszteimben, kiket nem magam vettem magamnak, hanem érdemes emberséggel találtam … nem egy, sem kettő lévén nemzetemben úri méltóságban. Sőt vajon az elmúlt, országunknak nagy veszedelmes háborújában is ki szolgála többet az én nemzetemnél, szegény nagy jóemlékezetű Illyésházy Istvánnál? ki nem vala úri ágyékból, és felesége után is vala javaiban, mindazonáltal ugyan palatinusa volt az országnak … s az palatinusságnak vakálása előtt nemde amaz nagyemlékezetű Nádasdy Tamás is, az ki az is palatinusa vala az országnak, nem hasonló előmenetelben halljuk-e? Miért köll hát hazánk szolgálatjára indult érdemes embereket ezzel gyalázni … fejedelemségekre és császári méltóságra is mentenek az emberek ilyen állapotból, az minéműben én voltam és küssebekből is, de ugyan nem kárhoztatták őket.”[8]

Lábjegyzetek

  1. Georgius Pray, Epistolae procerum regni Hungariae. II. Posonii, MDCCCV 397.
  2. Georgius Pray, Epistolae procerum regni Hungariae. II. Posonii, MDCCCV 397.
  3. A Héderváry család oklevéltára.. II. Kiadta Závodszky Levente. Budapest, 1922. 122.
  4. Komoróczy György, Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Budapest, 1932. 102-105
  5. Nádasdy Tamás levele Gáspár doktorhoz, 1554. február 22. Országos Levéltár Nádasdy levéltár Missiles.
  6. Batthyány Ferenc levele Nádasdy Tamáshoz, 1558. augusztus 15. Országos Levéltár Nádasdy levéltár Missiles.
  7. Nádasdy Tamás levele Tojgun pasának. 1555. április 19. Országos Levéltár Nádasdy levéltár Missiles.
  8. Szalay LászlóSalamon Ferenc, Galántai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora. II. Pest. 1866. 87–89.

Művei

Irodalom