Német Lajos

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 24., 11:16-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

II. Lajos

keleti frank király
804/806 – 876. augusztus 28.
Wikipédia
Die deutschen Kaiser Ludwig der Deutsche
825
Német Lajos Bajorország és az Oriens élén.
840 körül
Német Lajos beneficiumot adományoz a hűségre visszatért Pribinának a Zala folyó környékén.
846
I. Mojmir megbuktatása után Német Lajos Rasztiszlavot teszi meg a morva-szlávok uralkodójának.
860
Német Lajos Regensburgban kelt oklevelében “Wangariorum marcha” nevű határhegy szerepel.
861
eleje Pribina halála (feltehetőleg az apja, Német Lajos ellen lázadó Karlmann, az Oriens prefektusa szolgáltatta ki szövetségeseinek, a morváknak). Fia, Kocel, Német Lajoshoz menekül Regensburgba.
864
Német Lajos győzelme Dowinánál (Dévény) Rasztiszlav felett.

Bóna István

A Karoling Pannonia

Lajos ingatag kormányzata eleinte igyekszik megőrizni a birodalom egységét: 816-ban császárrá koronáztatta magát, egy évvel később az Ordinatio imperii (a birodalom rendezése) névleg az egység alapjait igyekszik rendelkezésekbe foglalni, mégis kijelöli fiai örökségét. Lajos nevű fiának már ekkor Bajorországot, Karantániát, a cseh törzseket (Beheimos), az avarokat (Avaros) és a szlávokat (Sclavos) szánta (817). Öt évvel később arra kényszerült, hogy birodalma áttekinthetetlen ügyeinek intézését megossza fiaival. Ezzel a részek elindultak a maguk önálló útján, látszólag az uralkodócsalád tagjainak féktelen hatalmi törekvésein keresztül, valójában népi és gazdasági egységeik természetes belső fejlődését követve. A keleti frank területek és Pannonia története szempontjából döntő esemény, hogy 825-ben Jámbor Lajos Bajorország és a hozzá tartozó Oriens (Kelet) élére állította harmadik fiát, Német Lajost, aki Regensburgban önálló udvartartást rendezett be.

A 829. évi palotaforradalom évekre félreállította Jámbor Lajost, aki csak élete utolsó esztendejében tudott ismét tevékenyen beleszólni az ügyek intézésébe (840-ben halt meg). Az Imperium Christianumban nem volt többé béke.

A keleti frank területek önállóságát, a kormányzat állandóságát a fél évszázadig uralkodó nyugati frank (francia származású) Német Lajos személye biztosította. Nagyapjáénál is hosszabb uralkodása (hivatalosan 829-től) két történelmi korszakot köt össze. Születésekor még Nagy Károly uralkodott, Pannonia avar kagánok és szláv törzsfők vazallus országa volt. Halálakor (876) a Karoling-birodalom már éppoly legendás emlékké vált, mint az avar kagánok. Kialakult a középkori Német- és Franciaország, születőben volt a középkori Csehország, s megjelentek a Kárpát-medencében a magyarok előőrsei.

Hosszú élete és uralkodása fordította ellene fiát, a Kelet prefektusát, Karlmannt. Fiai egyébként is már életében elkezdtek osztozkodni örökségén, s ezzel megindult az a belső tagozódás, amely végül a Karoling-dinasztia bukásához vezetett. Német Lajos halála után fiai mellett unokái is részt kértek a hatalomból. Hogy az Oriens és Pannonia felett ki uralkodott, sokszor nehéz eldönteni. 876–880 között hivatalosan Karlmann, majd az Ifjabb Lajos, Német Lajos középső fia. Harmadik testvérük, Károly (III. Vagy Vastag Károly) névleges főuralmától kezdve (882) a valóságos hatalmat Karlmann fia, Arnulf tartotta kezében 882-től egészen 899-ben bekövetkezett haláláig.

Az Oriens közigazgatásának átszervezése, 828–829

A további intézkedéseket már Német Lajos kormánya vezette be. A két Pannoniát megszüntették, ettől kezdve oklevelekben és világi iratokban mindenkor csupán Pannoniáról van szó (regio Pannonia), amelyet később azonosítottak a korábbi Oriens-fogalommal. Az új tartomány Dráva menti szakasza bolgár limes lett, keleti fele pedig kifejezetten terminus (határvidék) — a későbbi pannon pusztaság. A megmaradt Pannonia tartományt négy grófságra osztották. Pannonia világi kormányzásának bizonyos mértékű tagolására részben a prefektusok túlzott, nemegyszer lázadáshoz vezető hatalmának megnyirbálása, részben – mint meglátjuk – az időközben lezajlott belső etnikai átcsoportosulás miatt volt szükség.

Egészen másként szervezték át az egyházmegyéket. 829. november 18-án az egyházmegyék határait Német Lajos az új Pannonia keretei közt szabályozta. Passau kapta Pannonia Superiort, amely nem más, mint az egykori Avaria a Rába–Rábca vonaláig kiterjesztett új, keleti határral, míg a Rábától délkeletre Salzburg kezében maradt az új Pannonia Inferior diocesis. Ez az egyházmegyei felosztás szerepel a 871-ben írott Conversio Bagoariorum et Carantanorum című salzburgi iratban, mégpedig úgy, mintha Nagy Károly és [Pippin itáliai király|Pippin]] rendelkezésére visszamenő „örök és megváltoztathatatlan” egyházi és tartományi felosztás volna. A valóságban a földrajzi és egyházi fogalmak mesterséges antikizálása, egyházpolitikai célokból.

826 után valószínűleg a bolgárok elől menekülő timočanok és egyéb szláv töredékek szaporították a Dél-Dunántúl szláv lakosságát. Baranyában, Dél-Somogyban, a Zala mentén és a mai Veszprém megye területén a 830-as évektől kezdve egyre sűrűbb szláv csoportokat gyaníthatunk, különösen az avaroktól soha be nem népesített dombos-erdős vidéken. E dél-dunántúli szlávok összefogása és kormányzása csakhamar gondokat okozott a Karoling-kormányzatnak. Kezdetben valószínűleg a Keszthely környéki keresztény lakosság fölé helyezett grófnak (Salacho?) rendelték alá őket, csakhamar megtalálták azonban a szláv származású, tökéletesen megbízható Karoling főurat, a Nyitráról elmenekült Pribina személyében, akit a szlávok kormányzására rendelhettek. Ezzel egy időben az egyre összébb szoruló avar maradvány lakosság, a Wangariorum marcha, valamint a Rábától keletre élő avarok fölé is frank grófot neveztek ki. Az etnikus grófságok felállításával kialakult Pannonia tartós kormányzati rendszere, amelyet csak a magyar honfoglalás számolt fel.

863-tól kezdve a 870-es évek végéig feltűnik a források egy részében Pannonia meglepő, új elnevezése: Carantania, a karantánok regiója, regnum Carantanorum, esetleg a vele azonos jelentésű Sclavinia. Területi körülhatárolása pontosan megfelel a korabeli Pannoniának. Az elnevezés számtalan téves politikai, etnikai és egyházpolitikai elmélet alapja lett. Kizárólag alpesi és pannon szlávok lakta, politikailag Karantániával egyesített félvazallus államként értelmezik, amelynek közös karantán–pannon egyháza lett volna, karantániai székhellyel, stb. Ilyen karantán–pannon etnikai feudális állam és közös karantán–pannon egyház létezése nem igazolható.

Az elnevezés az apja ellen lázadó Karlmann ambícióival és a Conversio egyházpolitikai szóhasználatával függ össze, csak Karlmannhoz közel álló forrásokban szerepel. Amikor 861-ben Karlmann mint az Oriens prefektusa fellázadt Német Lajos ellen, és rövid időre meghódította és egyesítette az Innig terjedő területeket, letette prefektusi címét, és Carantania vagy Carantania és Sclavinia urának, királyának stb. nevezte magát. A vereség, majd apjával való kibékülése után a prefektusságba visszahelyezett Karlmann (864–876 közötti) nem titkolt politikai törekvései tükröződnek az uralma idején írott salzburgi vitairatban is, szerzője a Karlmann-féle koncepció értelmében jelölte meg az Oriens egyes részeit. Ez az elnevezés Német Lajos, Ifjabb Lajos és Arnulf okleveleiben egyetlen esetben sem fordul elő, mindenkor megkülönböztetik Carantaniát az egyre következetesebben mindvégig Pannoniának nevezett tartománytól.

Etnikai viszonyok

Német Lajos uralomra jutása után a szláv és avar vazallus fejedelemségeket egyaránt felszámolták, az avar kagánokról Theodorus (804–805), Ábrahám (805–), Izsák? (811) után mindenesetre nem hallunk többé. A 830-as évektől megkezdődött az avar földek tömeges eladományozása, a megmaradt avarságot szolgasorba süllyesztették. Arra nézve, hogy az új rendhez alkalmazkodó avar nemesség bekerült-e az új feudális rétegbe, nincsenek jó adataink, de nem teljesen elképzelhetetlen. Latin, szláv vagy bibliai neveikkel azonban felismerhetetlenül beolvadtak új környezetükbe. A Karoling-földesúrrá lett avar nemesben, a földtúró keresztény szolgákban és a disznópásztorrá süllyedt egykori szabad avarok unokáiban, dédunokáiban 70 évvel később a honfoglaló magyarság aligha ismerhetett valamiféle rokonra.

Német Lajos 860. évi oklevele Savaria közelében a wangarok tartományának határhegyéről beszél, nyilván a 805-ben letelepített kagáni kíséret és nép utódainak egykori területéről.

Az egyház

830 után, az Oriens új rendezésével egy időben, egymás után ismertetik el Német Lajossal a szerzett birtokokat, még 863-ban is sor kerül Nagy Károly felhatalmazása alapján foglalt földbirtok határainak oklevélbe foglalására.

A morvák

Mást is kiépített azonban Rasztiszlav, a hatalmas föld- és fafalakkal, sáncokkal és mocsarakkal védett morva erődrendszert. A Thaya, Morva, Duna mentén ezek lettek a lakosság mentsvárai. Rasztiszlav az erődrendszerre támaszkodva, 853-tól önálló politikai útra lépett, megtagadta a frankoknak a censust, a hűbéri adót. A keleti frank büntető expedíciók sorra elakadtak a várak sáncain. 855-ben Német Lajos összpontosított támadása az Oriens prefektusa, Ratbod comes lázadása miatt évekre félbeszakadt. Rasztiszlav időt nyert, helyzetét tovább erősítette.

858-ban Német Lajos fiát, Karlmannt, az Oriens új prefektusát küldte Rasztiszlav ellen. A morva fejedelem és előkelői (optimates) kénytelenek voltak színleg meghódolni. Rasztiszlav azonban rövidesen kihasználta Karlmann lázadását (861–863), amikor is a Karoling Pannoniát első ízben megtámadó magyar szövetségesei segítségével ismét lerázta a frank uralmat (862). Rasztiszlav ekkor jutott el politikai hatalma csúcsára, 863-ban érintkezésbe lépett III. Mihály bizánci császárral, s püspököket kért tőle az önálló morva egyház megteremtésére. Erre azonban már nem került sor.

A Karlmann felett diadalmaskodó, a morvák ellen bolgár szövetségeseivel együtt fellépő Német Lajos előtt Rasztiszlav ismét térdre kényszerült (Dowina / Dévény, 864), hűségesküjét meg kellett újítania. Hatalmának megosztására Nyitra hercegéül küldték haza Regensburgban nevelt unokaöccsét, Szvatoplukot – frank nevén Zventibaldot. A béke eredményeként engedélyeznie kellett a bajor–frank egyház további működését, ami röviddel megérkezésük után nehéz helyzetbe hozta a bizánciaktól a morvákhoz küldött görög testvéreket, Konstantint és Metódot. A bizánci és magyar beavatkozás lehetőségének ellensúlyozására tartós katonai és érdekszövetség jött létre a frankok és bolgárok között, mindenkor két irányból fenyegetve a morvákat.

869-ben Rasztiszlav az újból az Oriens prefektusi székébe helyezett Karlmann, valamint két pannoniai gróf, Kocel és Gundachar támogatásával ismét szembefordult Német Lajossal, ezúttal azonban végleg belebukott kísérletébe. Német Lajos Nyitrai embere, Szvatopluk, a frank király segítségével és a közben ismét apja hűségére tért Karlmann-nal együtt Moráviára támadt, elfogatta Rasztiszlavot, és kiszolgáltatta a birodalomnak (870. május). Regensburgban Lajos király és nagyjai hűtlenség vádjával halálra ítélték a morva fejedelmet, büntetését azonban a király megvakításra és kolostorba zárásra mérsékelte.

Rasztiszlav bukása után a háború tovább folyt (871). A frank seregek ezúttal sem tudták bevenni a morva központokat, már csak azért sem, mivel Szvatopluk köpönyeget fordított, s támogatta az ellenállást. A következő két évben megújuló, a Morva vidékét letaroló hadjáratok miatt a morvák kénytelenek voltak tárgyalni. A 874-ben Forcheimben kötött béke Szvatoplukot elismeri Morvaország vazallus fejedelmének, s uralma alá helyezi a cseh törzseket is. Szvatopluk ingatag helyzetére jellemző, hogy menedéket nyújt ugyan a bajor fogságból kiszabaduló Metód érseknek, ugyanakkor azt is kénytelen megengedni, hogy Hermanarich passaui püspök személyesen szervezze újjá a szláv szerzetesektől alaposan megbolygatott morva egyházat.

Az Alföld és Erdély a IX. században: a bolgárok

A frankokhoz forduló szláv törzsek befogadása és támogatása, kiváltképp a bolgár kánság anyaterületének határán élő abodritoké, sértette a Bizánc felett többször is diadalmaskodó, nagyhatalommá vált Bulgária érdekeit. Omurtag kán követei 824–826 között több ízben megkísérelték az érdekszférákat elhatárolni, Jámbor Lajos kormányával azonban tárgyalásaik sikertelenül végződtek. Ekkor került sor a bolgár hadak váratlan támadására. 827-ben megszállták a timočanok maradványaitól lakott Szerémséget és Kelet-Szlavóniát. Flottájuk felhajózott a Dráván, és Pannonia Superiort (a Dél-Dunántúlt) pusztította. Jámbor Lajos fiának, a későbbi Német Lajosnak az ellentámadása sikertelenül végződött, a meghódított föld a IX. század folyamán szilárdan bolgár kézben maradt, bolgár rectorok, illetve duxok kormányozták.

A frank hadszíntér háta mögött – a frankok számára immár láthatatlanul – került sor az abodritokkal való leszámolásra. Omurtag „etetett embere”, a Küviár nembeli Onegabon vezette azokat a bolgár hadakat, amelyek eljutottak a Tiszáig. Maga Onegabon tarkan a harcok során a Tiszába fulladt. E 827–831 közé keltezhető harcok már nem az avarok ellen folytak, hanem a Dél-Alföld szláv törzsei, elsősorban az elpártolt abodritok ellen. Omurtag halála után fia és utóda, Malamir mégis sietett békét kötni a frank birodalommal (832).

Ezzel az adattal az Alföld történetére vonatkozó közvetlen és egykorú forrásadatok sora lezárul, a továbbiakra csak következtethetünk. A 864. évi események idején Borisz (852–889) bolgár kánt Német Lajos morvák elleni szövetségesei között találjuk, a bolgárok tehát képesek voltak az Alföldön át megtámadni Rasztiszlavot.

A Kárpát-medence IX. század végi állapota

Az a körülmény, hogy a Kárpát-medence szomszédos országok végvidéke volt, ahol önálló államalakulatok nem voltak, jól ismert kellett legyen a magyarok előtt is, akik 862 óta többször megfordultak itt egyik vagy másik háborúban álló fél hívására. 862-ben akkor jelentek meg csapataik a keleti frank birodalom területén, amikor Német Lajos császár fia, Karlmann, “Ostmark” kormányzója morva együttműködéssel apja ellen támadt.