Nagybánya

A Múltunk wikiből

románul Baia Mare, németül Frauenbach, latinul Rivulus Dominarum

város Romániában, Máramaros megyében
Wikipédia

Coa Baia Mare MM RO
1565
január vége János Zsigmond a Balassa Menyhárt átállása miatt kitört hadakozásban török segítséget kér.
február I. Ferdinánd csapatai elfoglalják Tokajt, Szatmárt, Erdődöt és Nagybányát.
szeptember János Zsigmond török segítséggel visszaveszi Erdődöt, Nagybányát és Szatmárt.
1661
augusztus 3. Nagybánya hódol Ali pasának.
1896.
A nagybányai művésztelep megalakítása.

Tartalomjegyzék

Sinkovics István

János Zsigmond fejedelemsége és a székely felkelés

1561 végén fordulatot jelentett, hogy az 1549-ben Erdélybe menekült, ott kiterjedt birtokokat és befolyást nyert Balassa Menyhárt, Izabella egyik volt hadvezére, a Tiszántúl főkapitánya visszapártolt Ferdinándhoz, és kezére adta Szatmárt, Németit és Nagybányát. Ezzel a királyiak előtt megnyílt az út Erdélybe.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

Karácsony György felkelése

Ekkor tűnt fel egy nagybányai vagy szilágysági származású román paraszt, akiről azt beszélték, hogy földöntúli erők segítségével kettétöri a lópatkót, nyílvesszővel keresztülszúrja, karddal kettévágja az ekevasat. A neve bizonytalan, Fekete embernek vagy Karácsony Györgynek nevezték.

Zimányi Vera

A városi ipar és iparosság

Az emelkedő élelmiszerárakat a városi tanácsok már a 15. század közepétől kezdve igyekeztek rögzíteni, s a maximált árú húson a mészárosok gyakran alig kerestek. Kárpótlásul a faggyú árát emelték nagyobb mértékben, ami viszont egyes iparágakat érintett hátrányosan. Így többször is előfordult, hogy a mészárosok, tiltakozásul, abbahagyták mesterségüket, vagy a város tiltotta el őket annak gyakorlásától, mint ahogy ez Sopronban, Kassán, Nagybányán és más városokban is bekövetkezett egy-egy évre. Az ellátás elégtelensége miatt a városi tanács számos helyen megengedte, hogy céhen kívüli, külső emberek is árulhassanak húst a városban, például Kassán, Nagybányán, Szatmáron, Tatán.

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

A tiszántúli vármegyék a rendkívüli adót portánként 1-1,25 – 1,50 forinttal teljesítették. Az ottani bányászat is jól jövedelmezett, annak ellenére, hogy Nagybányáról, ahol aranyból, ezüstből és a pénzverésből évi 40 ezer forint folyt be, a speyeri egyezményben le kellett mondani.

Péter Katalin

Vegyes vallású ország

A reformáció hatásának tudhatók be viszont egyes szerzetesek, valamint apácák családalapításáról tanúskodó tények és azok az esetek, amikor egy-egy városból testületi döntéssel űzik el a szerzeteseket vagy esetleg csak némely rendek tagjait. Az is gyakori, hogy a reformáció mellé állt földesurak tiltják ki őket birtokaikról. A népharag elemi kitöréseiről azonban feltűnően kevés adat maradt. Mert a szervezett kiűzés az esetek többségében súlyos atrocitásokkal jár ugyan, de spontán támadások a kolostorok ellen – minden jel szerint – ritkán fordulnak elő.

E sajátos magyarországi jelenségnek két magyarázata is kínálkozik. Az egyik az, hogy jelenlétük – lévén Magyarországon viszonylag kevés szerzetes – nem jelent szubjektív terhet. A másutt gyakran hangoztatott dühös érvelés semmittevésükről nálunk nem merül fel. Menekülésük pedig – előbb Ausztriába, majd Pozsonyba és Nagyszombatba – nagyon is szervezett. Egyes rendházak mintegy kötelékben távoznak. A másik magyarázat: sokan maguk is a reformáció terjesztőivé válnak.

Az utóbbi elsősorban a ferencesekre vonatkozik, akikről már a középkori társadalmi mozgalmakban, különösen pedig a Dózsa-felkelésben kiderült, hogy a nagybirtokossá vált hagyományos rendekkel szemben, eredeti, térítő feladatukat megőrizve, rendkívül érzékenyen reagálnak környezetük problémáira. A katolikus egyház belső megújulási tünetei is náluk voltak a legélénkebbek. Most pedig a reformáció megjelenése sokszor személy szerint hozzájuk kötődik. Az 1520-as években végrehajtott vizsgálatok során derül ki, hogy nem egy helyen ferences szerzetes prédikált először lutheri szellemben, s a számon tartott, név szerint ismert reformátorok egy része is a ferences rendből kerül ki.

Mindez azonban nem azt jelenti, mintha a rend testületileg a reformáció mellé állt volna. Mert a 16. század során végig megmaradt kolostorok többsége is az övék: az ország minden vidékén, Nagyszombatban és a Szatmár vármegyei Nagybányán, Erdélyben több helyen is, a hódoltsági Budán, Gyöngyösön, Szegeden egyaránt megtalálhatók; Jászberényből a török űzi el őket 1583-ban. A ferencesek mellett elsősorban a pálosoknak maradnak rendházai, méghozzá a királyság keleti részén, továbbá Nagyszombat, valamint Pozsony válik – az ideköltözők nagy száma miatt – a szerzetesek központjává.

Nagyon elszórt adatok az egyház világi elemeinél: a világi papoknál, híveknél és templomoknál is hasonló jelenségre utalnak. A protestantizmus előretörése alapjában véve és az új hit képviselőinek oldaláról békésen megy végbe. Terjesztésében a világi papok éppen úgy részt vesznek, mint a szerzetesek: ahogy az ismert reformátorok egyik csoportja ferences, úgy volt katolikus plébános a másik. Mellettük pedig igen fontos a különböző egyházi központok humanista köreinek a szerepe: elsősorban Budán, Gyulafehérvárott és Székesfehérvárott támad sok reformátor. Még az 1540-68 években is tartanak számon átállásokat a gyulafehérvári káptalan tagjai között.

Az egyház világi szervezete azonban éppúgy nem omlik össze, mint ahogy a szerzetesség is – minden vérvesztesége ellenére – fennmarad. A hitújítás miatt végleg csak a brassói és a szebeni káptalan tűnik el; ezek még az 1540-es években testületileg fogadják el a reformáció tanításait. A lényegében megmaradt szervezethez azonban a század végére csak mintegy 300-350 római katolikus plébánia tartozik. Nagyobb részük egyvallású településeken létezik. Legalább tizenöt városban azonban – Soprontól Kassán át Nagybányáig – protestáns többség mellett vannak katolikus templomok. Az istentiszteleti helyek általában békés körülmények között, a kegyurak - földbirtokosok vagy városi testületek – döntése következtében kerültek protestáns kézre.

Iskolák

Kopácsi István az 1540-es évek első felében a Szatmár megyei Erdődön rektor, 1547-ben aztán Nagybányára, 1549-ben pedig Sárospatakra megy.

Sinkovics István

Bekes Gáspár felkelése és a lengyel korona megszerzése

A kerelőszentpáli győzelemmel Báthori helyzete Erdélyben megszilárdult, nemzetközi tekintélye pedig növekedett. Ez kihatott a lengyelországi fejleményekre is. A főpapokból és főurakból álló Királyi Tanács (senatus) ugyan Miksa császárt választotta királlyá, de a nemesség nagy többsége Báthori mellett foglalt állást. Miksa, amint értesült a kettős királyválasztásról, felszólította Báthorit, hogy ne álljon lengyel királysága útjába, és Christoph Teuffenbach szatmári kapitány útján felajánlotta számára kárpótlásként Szatmárt és Nagybányát.

Báthori és a királyi Magyarország

Az adott helyzet mérlegelése alapján tehát Báthori egyelőre nem látott módot arra, hogy a Habsburg-uralom ellen fellépjen. Utóbb pedig az Oroszország elleni háború és a török megbízhatatlansága miatt közeledett Rudolfhoz, akiben nem élt olyan sértődöttség vele szemben, mint Miksában. Hosszú huzavona után 1585-ben megegyezés jött létre köztük Szatmár kérdésében. Szatmár vára és uradalma korábban a Báthoriak birtoka volt, a tiszántúli területekért folytatott harcok során, 1561-ben Habsburg kézre került, és ezt a helyzetet rögzítette a speyeri egyezmény. Komoly erőddé építették ki a törökök és Erdély ellen. Báthori felajánlotta, hogy visszajuttatása esetén a várat leromboltatja annak bizonyítására, hogy nem akarja katonai célokra használni. A prágai és a bécsi udvar azonban hallani sem akart a vár visszaadásáról. A tárgyalásokba a pápa megbízottja, Antonio Possevino is bekapcsolódott, és olyan megoldást találtak, amely mindkét felet kielégítette. Báthori Szatmár és uradalma helyett kárpótlásként megkapta Nagybányát és tartozékait, továbbá a lerombolt szinyéri vár néhány falujának földesuraságát, de nem kellett hűségesküt tennie a magyar királyra, és az adók alól is felmentést nyert. A Báthori család kihalta után Nagybánya visszaszáll a magyar kincstárra.

Zimányi Vera

A jobbágyszolgáltatások arányainak módosulása

A szükséges munkaerőt immár ingyen is elő tudták teremteni, ezért végképp nem gondoltak arra, hogy pénzt fektessenek a termelésbe. Ezért rótták meg például a sárvári számtartót, amikor „pénzes” káposztametszőket fogadott, mondván: van elég jobbágy, akikkel metszhetett volna; ugyancsak ezért szüntették meg a nagybányai pénzverő ház körül terhes segédmunkákat végző jobbágyok bérét, és változtatták ezt a szolgálatot is robottá.

R. Várkonyi Ágnes

Az 1662. évi országgyűlés

A szervezetten fellépő vármegyei követek a köznemesség vállalkozó szellemű, borral, gabonával kereskedő, városi házakat tartó rétegéből kerültek ki, akiket sorozatos sérelmek értek a török terjeszkedése, Várad veszte, a rájuk nézve hátrányos, nemesi kiváltságaikat figyelmen kívül hagyó kereskedelmi és vámrendelkezések, a pénzügyi viszonyok és nem utolsósorban a nagybirtokosoknak és a kormányzat központi hatóságainak erőszakos térítése miatt. A vármegyei követek, akik Szuhay Mátyás Abaúj vármegyei követ szállásán tanácskoztak, és Borsod vármegye küldötte, Szepesi Pál mellett vezetőik a Vas vármegyei Retkes Balázs, a Szepes vármegyei Görgey Ezékiel, a Hont vármegyei Gerhard György, a nógrádi Bene János, a Pest vármegyei Gedey András, a két zempléni követ, Farkas László és Kazinczy Péter voltak, evangélikusok és reformátusok, szoros egyezséget teremtettek a városok követeivel. Főleg Kassa, Eperjes, Nagybánya, Kőszeg és a bányavárosok, közöttük is elsősorban Besztercebánya megbízottai hallatták erőteljesebben szavukat.

Apafi fejedelem és a Köprülü-kísérlet

Nagybánya polgárai karácsony ünnepén kiverték a várost erőszakkal megszállni próbáló ezredet.

Bányavállalatok és uradalmak üzemei

Körmöcbányától és Nagybányától Lipót császár a városok adósságai fejében veszi át a bányákat.

Városok, nyitott kapukkal

  • A század derekán három új város nyerte el a szabad királyi városi státust: Nagybánya, Trencsén, Zengg.
  • A bányavárosokban – Besztercén, Nagybányán, Selmecen, Körmöcön – a hivatalnoknemesség nagyszámú, inkább technikai, pénzügyi kérdések iránt fogékony tagjai vernek gyökeret. Az addig túlnyomórészt evangélikus városokban a század közepén a katolikusok és reformátusok a teljes egyenjogúság igényével lépnek fel. Néhány évtized leforgása alatt a katolikus klérus intézményei, építkezései: templomok, iskolák, rendházak módosítják számos város addigi képét.

Kézművesek és kereskedőpolgárok

Nagybányán hiába erős és népes a fuvaroscéh, a külső városban megszaporodnak a fuvarvállalók.

Polgárok régi és új küzdőtereken

Az 1650–1660-as években a királyságbeli városok a lakosság etnikai összetételétől függetlenül egyaránt hevesen küzdenek a császári őrségek betelepítése ellen. A város szívós, de reménytelen ellenállására jellemző Nagybánya sorsa. Nagybányát 1660-ban csellel próbálják megszállni a császáriak, de az éppen templomban összegyűlő polgárság, céhek szerinti rendben, a katonák ellen támad, és meghiúsítja a tervet. 1555 óta először csak az 1661. évi hadjárat alkalmával hatol be ideiglenesen császári katonaság a városkapun, de 1663-ban a tanács már megerősítteti a falakat, és megőrzi a várost. Még 1670-ben is sikerül kívül rekeszteniök Strassoldo tábornokot, „ki egy másik generálissal, egy grófasszonnyal, frauzimmerekkel, ládákkal terhelt szekerekkel és feles német vitézekkel”[1] akart a városba bejönni. Két esztendő múltán viszont már hiábavaló minden ellenállásuk. A város erődítéseinek lerombolását megparancsoló császári utasítást Cobb generális a polgárság tiltakozása ellenére kivezényelt és a város költségén tartott katonasággal hajtatja végre. Thököly mozgalma csak ideig-óráig tudja feltartóztatni a feltartóztathatatlant: a császár képviselői, katonák és kamarai tisztviselők telepednek a városba.

Makkai László

Protestáns kollégiumok

Debrecen kollégiumának országos jelentőséget az adott, hogy a 17. század második felében az egész királyi Magyarország és a török terület számára innen kértek a mezővárosok nemcsak papot, hanem latin iskoláikhoz rektorokat is. A Debrecenből tanárokkal ellátott úgynevezett partikulák révén nemcsak a puritán vallásosság, hanem a hozzátapadó korszerű természetfilozófia elemei is országszerte elterjedtek. Hasonló, de szerényebb szerepet játszott fennállásáig a sárospataki, később pedig a kolozsvári iskola, az utóbbi a török terület tanárellátásában is. A nagy kollégiumok mellett így számos, legalább kéttucatnyi református gimnáziumban taníthattak a gimnáziumi tananyagon túlmenő filozófiai és teológiai tárgyakat, mint például Kassán, Tarcalon, Szepsiben, Nagybányán, Pápán, Komáromban és máshol.

R. Várkonyi Ágnes

A háború költségei

Veterani császári generális, amikor feleségével, szolgáival és teljes tisztikarával bevonult Nagybányára, sáncerődítményt épített Alsó-Misztótfaluban a tábori felszerelések, a tisztikar értékes holmijai és a katonák családtagjainak háztartása számára. A város nemcsak a munkáskezeket tartozott biztosítani, hanem a szerszámokat is, s „a máshonnan odahajtott ácsok napi bérét” is fedeznie kellett.[2]

Hadszíntér és hátország

Nagybányán viszont a Szent István-napi sokadalomban hatalmaskodó császári csapatot a polgárok megrohanták és szétverték. A tisztekkel, zászlótartókkal együtt elmenekülő és sok sebesültet számláló ezredet a Haditanács más vidékre rendelte, a polgárok vezetői – Lakatos Márton, Szűcs János, Ötvös István, Pengő György, Putscher Tálas István – pedig szatmári várfogsággal lakoltak merészségükért.

Erdély: Diploma Leopoldinum

A fogarasi nyilatkozat értelmében a fejedelem, a fejedelmi tanács és a rendi országgyűlés lemond az oszmán hatalom védnökségéről, és Erdélyt a Habsburg császár oltalma alá helyezi: Lipót császárt és I. József királyt, valamint utódaikat a maguk és utódaik örökös urának ismeri el, az 1687. évi pozsonyi országgyűlés törvénycikkeit Erdélyre is érvényesnek tekinti; megszakít minden török kapcsolatot, német őrséget fogad az eddig még meg nem szállott várakba és városokba, s a háború ideje alatt évi 700 ezer forint adót fizet a császárnak.

Erdély társadalma a maga módján tiltakozott. Jobbágyok és közrendű székelyek a császári katonaság elől a hegyekbe szálltak, Nagybánya, Beszterce és Brassó városa pedig ellenállt.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászata és ipara a török kiűzése után

Fellendülésnek indult viszont a nagybányai aranybányászat.

R. Várkonyi Ágnes

Változások a városfalak mögött

  • Az 1680-as évek a városgazdaságok anyagi összeomlásának esztendei. Kassa elzálogosítja vagy eladja jobbágyfalvai egy részét, Bártfa és Eperjes a szőlőit. Nagybánya kiárusítja a közösségi tulajdont.
  • Az 1690_es években a polgárság jelöltjei ellenében többnyire a királyi biztos jelöltjei, katolikus és császárhű hivatalnokok és nemesek kerültek a bírói és magisztrátusi tisztségekbe. Előfordult, mint 1694-ben Nagybányán, hogy a biztos a nem kedvére alakuló választást semmisnek nyilvánította, a „rebelliskedő” polgárság pedig súlyos büntetéspénzt fizethetett.
  • A nagybányai szekeresek az önkényeskedések és az idegen szekeresek ellen tömörülnek céhbe 1695-ben.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

Somló, Erdély kapuja, augusztus 9–10-én került Rákóczi birtokába. Majd meghódolt Károly, megnyitotta kapuit Nagybánya, a huszti vár s az öt máramarosi koronaváros.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Az 1680-as években különösen Bártfán, Selmecen, Losoncon, Lőcsén, Nagybányán, Brassóban, Szebenben, Kolozsvárott működtek kiváló tanárok vezetésével híres gimnáziumok. Figyelemre méltóak a mezővárosok iskolái. A protestáns gimnáziumok és főiskolák oktatási rendje és tananyaga megfelelő alapvetésül szolgált az egyetemi tanulmányokhoz. A protestánsoknak azonban nem volt egyetemük. Néhány kivételtől eltekintve a protestáns köznemesi, polgári és jobbágyszármazású fiatalok külföldön fejezték be tanulmányaikat. A század közepétől kezdve a német egyetemek közül Wittenberg, Halle, Lipcse látott egyre több magyar diákot, de emelkedett a száma az angliai, svájci egyetemeket és főleg az Egyesült Németalföld Köztársaság híres akadémiáit látogató magyar diákoknak is.

Magyarország egyetlen egyeteme, a nagyszombati, a jezsuiták kezében még nem épült ki teljesen, a filozófiai és teológiai fakultás mellett később, 1667-ben nyitott jogi fakultás még alig működött, első nyilvános vitáját csak 1691-ben tartja majd meg. A katolikusok és főleg a jezsuiták az 1670–1680-as években nem az egyetem kiépítését, hanem a középfokú oktatás kifejlesztését szorgalmazták elsősorban A jezsuiták széles körű kollégiumi hálózatukat a nemesi ifjak nevelésére igyekeztek kiépíteni.

A katolikusok ugyancsak a haza határain kívül részesülhettek egyetemi színvonalú természettudományos vagy orvosi képzésben. A katolikus ifjúság, ha a nagyszombati egyetemmel nem érte be, Bécsben, Grácban vagy Rómában folytathatta tanulmányait. Rákóczit a prágai egyetemre irányította a gyámi teendőket ellátó Kollonich, Zrínyi János, Péter fia ugyancsak a prágai egyetemen tanult. Esterházy Pál Pozsonyban, Nagyszombatban kezdett tanulmányait Grácban folytatta, majd Nagyszombatban fejezte be. Erdélyben Apor István még régi módon, a fejedelmi udvarban nevelkedett. Magyarországon már valamennyi katolikus főúr új nevelésben részesült, Bercsényi Miklós, bár katonai pályára készült, elvégezte a nagyszombati egyetemet. A magyar mágnásfiak tanulmányaikat nagyobb európai utazással zárták. Nagy gondot fordított a katolikus egyház a lánynevelést ellátó női szerzetek betelepítésére. A Kisdy Benedek alapította kassai kollégiumot és papneveldét 1687-ben emelték főiskolai szintre.

Az egyházi rendbe lépők a bécsi Pazmaneumban, majd a római Collegium Germanicum et Hungaricumban szerezték meg a legmagasabb egyházi méltóságra előkészítő képzettséget.

A királyságban és Erdélyben az egyetemi végzettségű réteg száma más országokéhoz viszonyítva kicsiny, a hazai lélekszámbecsléseket és a páratlanul zaklatott időket tekintve viszont figyelemre méltó. Az isko larendszer egyetemet nélkülöző hiányosságából előny is származott: OxfordUtrechtBaselRóma vonalával körülkerítve, Európa csaknem minden szellemi központjából hoztak haza tudást. A társadalom egyes rétegeiben a tanultságnak nagy volt a becsülete. Nemesek, főurak, polgárok rendkívül sok alapítványt tettek szegény és tehetséges ifjak hazai vagy külországbeli iskoláztatására. Nem Vay Ádám az egyetlen, aki élete nagy veszteségének érezte, hogy a háborús idők miatt nem tanulhatott.

A királyságbeli és erdélyi könyvnyomtató műhelyekből – a külföldi nyomdákban megjelent magyar nyelvű könyvekkel együtt – az 1650–1680-as évek között évtizedenként átlagban körülbelül 500 könyv került ki. A változásra jellemző, hogy 1690–1700 között összesen 738, 1700–1711 között összesen 833 könyv jelent meg. 1681 és 1690 között összesen 11 nyomdában adtak ki könyvet. Bártfán és Lőcsén polgári vállalkozócsaládok keze alatt működött nyomda: Brewer János és Klösz Jakab lőcsei nyomdász Hollandiában szerzett szakmai gyakorlattal vezette műhelyét. Szeben, Debrecen, Brassó városi nyomdát tartott fenn. Debrecen városi nyomdájának vezetését 1676 óta Rosnyai János, képzett sárospataki tipográfus vette át. A kassai nyomda a jezsuitáké. Buda visszafoglalása idején sem Erdélyben, sem a királyságban nincs a korabeli értelemben vett központi, országos nyomda. A 17. század utolsó harmadára a legmagasabb egyházi és állami támogatást élvező, jezsuita vezetés alatt álló nagyszombati nyomda nyert országos feladatkört. A nagyszombati egyetem birtokába került nyomda papírkészletét korábban a gróf Pálffy család bazini malmából biztosította, a század végére szerzett saját papírmalmokat. Elöljáró alá rendelt factora nyomdászok, inasok, formametszők, példametszők seregével dolgozott. Több magyar és bécsi rézmetszőt, fametszőt, könyvkötőt dolgoztatott. Az egyetem épületével együtt a nyomda épületét is kibővítették. 1680-tól felújították betűanyagát, cirill betűkkel is felszerelték, és Bécsben bizományos könyvkereskedőt tartottak. Az „Akadémiai Nyomda”, a Typis Academicis impresszumot használó nagyszombati nyomda a török kiűzése idején a – a kor fogalmai szerint – már korszerű üzem, officina volt. Kiadványai az akkori legjobb európai színvonalon készültek.

Erdélyben Apafi Mihály fejedelem az államkincstárra szállott váradi nyomda felszerelését a kolozsvári és a nagyenyedi kollégiumnak adományozta, majd a fehérvári nyomda felszerelését is a két kollégium között osztotta meg azzal a céllal, hogy az iskolákat megerősítse. Kolozsvárott kiváló tipográfus működött: Veresegyházi Szentgel Mihály, Hollandiából hozott betűkkel, javarészt magyar könyveket nyomtatott, tizenhat év alatt száznál többet. Korszerű nyomdaofficínát azonban csak 1689 után próbált Tótfalusi Kis Miklós nagy tehetséggel és néhány karteziánus támogatásával létesíteni. Vállalkozása korszerűségben a nagyszombatin is túltesz majd. A nagyenyedi kollégium egykori neveltje 1680-ban ment ki Hollandiába, és kitanulva a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét, 1686-ban amszterdami nyomdájában kiadta a Zsoltárokat 4200 példányban. Könyveinek szedése, nyomása, kötése Európa legjobb nyomdáiéval vetekedett. Az első magyar nyomdász, aki angol, toscanai, grúziai megrendelésekre dolgozott.

A kiadványok példányszámáról kevés ismeretünk van: a Bibliát 3–4 ezer példányban nyomták, ezenkívül a kalendáriumok láttak napvilágot nagyobb, valószínűleg többezres példányszámban. Különben általában nagyon kis, ötven és néhány száz közötti példányban jelentek meg a könyvek. A könyv előállítása drága, a nyomtatás üzleti vállalkozás.

Feltűnik az új olvasóközönség, növekszik a nőknek ajánlott magyar könyvek száma, és a tömegvásárlásra szánt, ponyván terjesztett egylapos nyomtatványok, képkiadványok is szaporodnak.

Mátyás király világhírű Corvinájának néhány darabját 1686. szeptember 3-án – a kifosztott török főiskolai könyvtár töredékeivel együtt – Marsiglí mérnökezredes szedte össze a katonáknak szabad prédára engedett Budavárban, és Bécsbe küldte.

A Mohácsnál összeomlott magyar állam könyvkincsének mararadékát Pozsony, Nagyszombat, Győr egyházi intézményei, kolostorok, apátságok, zárdák, káptalanok kódexekben és ősnyomtatványokban gazdag tékái mentették át.

A könyvkultúrában döntő változást hozó reformáció emlékét a különböző kollégiumi könyvtárak őrizték, ezek meglehetősen zilált állapotban érték meg a 17. század végét. Tolna 16. századi mezővárosi könyvtárát a visszafoglaló háborúk söpörték el. Sopron evangélikus gimnáziumának 16. századi humanista irodalomban is gazdag könyvtára az 1672–1674. évek megpróbáltatásai következtében széthullott, de 1682-ben az újra megnyíló gimnázium új könyvtárat létesített. Az ellenreformáció térnyerése ellenére a sárospataki, eperjesi főiskola töredékesen, Beszterce gimnáziuma viszonylag épen mentette át könyvtárát. Debrecen az 1550-es években a középkori ferences téka gyűjteményéből alakított kollégiumi könyvtárát másfél ezret meghaladó jelentős gyűjteménnyé növelve vitte át az új századba.

A nagy jövő előtt álló nagyszombati egyetemi könyvtár – a török kiűzése idején közel 10 ezer kötetével – az ország legjelentősebb könyvtára volt. A nagyszombati káptalani könyvtárat Lippay György érsek – a Fuggerek 1681 kötetes könyvtárát 330 aranyért megvásárolva – 3 ezerre bővítette. Az ellenreformáció templom- és iskolafoglalásaival a protestáns könyveket a rohamosan gyarapodó rendi és kollégiumi könyvtárak állományához csapták. Így Pozsony evangélikus líceumának könyvtára 1672-ben a jezsuiták birtokába került, s noha a gimnázium 1681-ben újra megnyitotta kapuit, könyveit továbbra is a jezsuita kollégium igen jelentős könyvtárában őrizték. Emellett a pozsonyi jezsuita rezidencia külön könyvtárral, a jezsuita gyógyszertár orvosi és gyógyászati szakkönyvgyűjteménnyel indult az új századba. Sopron, Sárospatak, Kassa jezsuita kollégiumi könyvtárai részben ugyancsak a református és evangélikus gimnáziumok és főiskolák könyveivel növelték meg a századfordulón már tetemes könyvállományukat. Az erdélyi és hódoltsági városok és mezővárosok különböző felekezetű egyházi és iskolai könyvtárai sértetlenül élték meg az új századot, miként Besztercén, Nagybányán, Gyöngyösön. Győrött a jezsuita kollégiumi könyvtár mellett Széchényi György alapítványából szervezték meg a papnevelde, az első intézményes egyházmegyei könyvtár alapját.

A magán könyvgyűjtemények nemcsak a műveltség színvonalát, az olvasási kultúra körszerű igényeit is mutatják. A Zrínyi-, Nádasdy-, Batthyány-, Thököly-, Révay-, Bercsényi-, Károlyi-, Rákóczi-, Forgách- könyvtárak, azzal együtt, hogy a főúri rezidenciáknak már szerves tartozéka volt a könyvtár, jól jellemzik a főúri osztály műveltségi eszményeit. Ezek a könyvtárak az 1670-es, 1680-as évek pusztításait csak részben vészelték át. Zrínyi Miklós könyvtárának 1662-ben katalógusba vett anyagát fia, Ádám építette tovább, majd feleségének családja őrizte meg.

A főúri könyvtárak összetétele két tendenciát tükröz: az egyik az értékőrzés, a másik a gyakorlati szükségletek kielégítése. Rákóczi, Forgách, Bercsényi könyvtára egyaránt szolgálták a korszerű politikai és gazdasági tájékozódást. Batthyány Ádám nagy gonddal és több generáción át épített könyvtára egyebek közt különleges térképgyűjteménnyel tűnik ki. Relatiók, Neue Zeitungok, Mercrurii Gallo-Belgici tételei Rákóczi, Bercsényi könyvtárjegyzékeiben a friss újságanyag beáramlását bizonyítják.

Köznemesi könyvtárakról kevés ismeretünk van. Keczer Sándor két láda könyvről végrendelkezett. A fiatal Ráday könyvtárát olvasmányaiból, Radvánszkyét az írásaiba beszűrődő olvasáskultúra nyomaiból, Szirmay Andrásét, Hellenbachét katalógusából tudjuk egyelőre rekonstruálni. Szirmay Miklós könyvgyűjtő szenvedélyéről fia végrendelete árulkodik: a könyveket tartsák együtt.

Az egyik legszámottevőbb, több mint 400 kötetes polgári könyvtár a Caraffa vérpadján elvérzett tehetős eperjesi polgár, Zimmermann Zsigmond műveltségét dicséri. A két soproni polgár, Posch György városbíró és Faut Márk vicenótárius könyveiről készült lajstromok – Keiffel János eperjesi, Váradi Ötvös Péter nagybányai polgár könyveivel együtt – a magyarországi városi polgárság könyvkultúrájáról tájékoztatnak.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

A nagyenyedi kollégium először 1704-ben lett a tűz martaléka. A Tige császári ezredes katonáival vívott védelmi harcban 2 tanár és 28 diák elesett. Könyvtárát 1707-ben Rabutin fosztogató katonái hányták szét. Diákjait professzoraival együtt – fejedelmi parancsra – Károlyi Sándor generális menekítette Szatmárra, majd Nagybányán és Máramarosszigeten kaptak helyet. A debreceni kollégiumot a város kiürítése alkalmából Beregszászra, majd Nagybányára telepítették, a kollégium könyvtára a császári hadsereg pusztításainak esett áldozatul.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászatának rekonstrukciója

A szatmári béke után gyorsan helyreállították a nagybányai és felsőbányai arany- és ezüstbányákat, és legalább az aranybeváltás jobb megszervezésével igyekeztek előmozdítani a bányászatot és az aranymosást az Erdélyi Érchegységben.

A vaskohászat fellendülése

A bánsági vasművek termelése évi 20 ezer bécsi mázsa körül járt, ehhez jött még a nagybányai bányakerületben évi 5 ezer, a rézbányaiban évi 4 ezer bécsi mázsa.

Mérei Gyula

Iparfejlődés az Erdélyi Nagyfejedelemségben

Az 1840-es években az érczúzók üzemeltetéséhez szükséges és az időjárástól függő vízmennyiség szolgáltatta hajtóenergia helyett lassan kezdték bevezetni a gőzgépeket, elsőként a zalatnai, majd a nagybányai kincstári uradalomban.

Vörös Károly

A színjátszás stílusa és tartalma

Ám ez a kezdeti vékony bázis csakhamar szélesedett, s a nemesség mellé – összhangban a társadalmi mozgás általános tendenciáival – egyre inkább a magyar kispolgárság és a mezővárosi tehetős cívisréteg is felzárkózott a színház fenntartói közé. Már Kelemen László társulata is bennük látta bázisát, amikor kinyilvánította, hogy „nemzetünk közép és alsó osztályának, mely a magyar nyelven kívül más nyelvet nem tud, sőt nem is ismer” kívánja „szeme elé tárni” a korszerű társadalmi magatartást.[3] Kelemen maga és a színészek zöme is ebből a rétegből jött. 1808-ban a hivatalos följegyzés szerint is ez adja a pesti magyar színjátszás közönségét: „itt lakó számos magyar mesteremberek és ezeknek házok népe, úgy nemkülönben a vásárok alkalmatosságával az országnak minden részéből összejönni szokott magyar hazafiak.”[4] A vándorlások során is ők tartják fenn a magyar színészetet Miskolcon vagy Székesfehérvárott, Kassán és Kecskeméten; Nagybányán pedig még önálló társulatot is létrehoznak 1796-ban.

Spira György

A székelyföldi ellenállás

Puchner viszont azt az időt és erőt, amellyel a háromszéki felkelés rövidítette meg, soha többé nem tudta pótolni. Mire ugyanis újból megindulhatott a Nagyvárad felé vezető úton, addigra már javában folyt az általa novemberben Erdélyből kivert s azóta Erdély északnyugati határszélén, Csucsa és Nagybánya között rendkívül szétzilált állapotban táborozó magyar csapatok újjászervezése. S a sereg élére Kossuth bizalmából közben már alkalmas parancsnok is került annak a Józef Bem tábornoknak a személyében, aki 1830–31-ben mint a lengyel felkelőhad tüzérségének parancsnoka, 1848 októberében pedig mint a bécsi felkelés egyik vezetője szerzett magának hírnevet, s Bécset csupán a felkelés végóráiban hagyta el, hogy a továbbiakban magyar földön folytassa harcát a lengyel és az európai szabadság ellenségei ellen.

Bem sikeres hadjárata Erdélyben

Bem terve az volt, hogy a december 20-át követő napokban csapatainak zömével a balszárnyról, Nagybánya tájékáról kiindulva Kolozsvár irányában nyomul előre s ilyeténképpen egyfelől seregének ezzel a zömével, másfelől a jobbszárnyon, Csucsánál felvonult csapataival két tűz közé szorítja Puchner Kolozsvártól nyugatra elhelyezkedő főerőit. Mielőtt azonban ütött volna a Bem által kitűzött óra, maga Puchner is megmozdult, s – bár a háromszéki felkelők ellen vezényelt csapatait még mindig nélkülözni volt kénytelen – seregének zömével megindult a Királyhágó felé, hogy Windisch-Grätz sürgetésére most már valóban birtokába vegye Nagyváradot. Hanem ezzel Puchner végülis csupán Bem dolgát könnyítette meg. A Csucsánál álló s magukat ekkorra már ismét megemberelt honvédek ugyanis 18-án erőfölénye ellenére is visszaverték az ellenséget. Bem előtt viszont közben szabaddá lett a Kolozsvár felé vezető út. Így tehát ő – anélkül, hogy eredeti haditervén bármit is változtatni kényszerült volna – 20-án annak rendje és módja szerint felkerekedhetett Nagybányáról, s 25-én már be is vonulhatott Kolozsvárra.

Erőgyűjtés a hátországban

Az állami alkalmazásban levő munkások közül így egymás után részesültek béremelésben elébb a Nagybánya környéki bányászok, majd a váradi fegyvergyár munkásai, végül pedig a felvidéki bányászok egyes csoportjai.

Katus László

Magyarország népeinek települési viszonyai

E területen a városok lakosságának 64,8%-a már 1880-ban is magyar, s a 12 város közül 8 (Kolozsvár, Torda, Nagyenyed, Dés, Nagybánya, Felsőbánya, Szilágysomlyó, Zilah) magyar többségű.

Vörös Károly

A kultúra új jelenségei

A 80-as évek legvégének müncheni kezdetei azonban szintén csak a millennium korára, s már Nagybányán fognak kiteljesedni – ám anélkül, hogy az akadémizmus uralmát lezárnák.

Szabó Miklós

A festészeti impresszionizmus megjelenése: Nagybánya

A teljes cikk.

A MIÉNK és a Nyolcak

Mozgalomszerűen kapcsolódtak be a festészet modern törekvései is a művészeti forradalomba. Az újító festőket erre a Nagybánya képviselte impresszionizmus elleni lázadás indította.

Siklós András

Erdély és a magyarországi románok

Berthelot az elmérgesedett helyzetben közvetíteni próbált. Azt javasolta, hogy DésKolozsvárNagybánya vonaltól keletre 15 km szélességben létesítsenek semleges övezetet. A vele tárgyaló Apáthy leírása szerint Berthelot „mindnyájunk közös céljára, a bolsevizmus elleni küzdelemre”[5] hivatkozott.

A semleges övezetről szóló megállapodást Budapesten nem hagyták jóvá, és a román főparancsnokság sem tartotta magára nézve kötelezőnek. A magyar kormány a megegyezést azért nem ismerte el hivatalosan, mert az ellentétben állt a belgrádi konvencióval. Román szempontból a megegyezés messze elmaradt az elérendő cél mögött: előrenyomulni a Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Békéscsaba vonalig.

A román hadsereg január közepén, nem véve figyelembe a semleges övezetet, bevonult előbb Nagybányára, majd Zsibóra, Bánffyhunyadra, Zilahra és Máramarosszigetre.

Ruténföld

A román királyi csapatok Nagybánya megszállása után Máramarossziget felé közeledtek, a csehszlovák katonaság január 12-én bevonult Ungvárra.

Lábjegyzetek

  1. Nagybánya város jegyzőkönyve. Idézi: Schönherr Gyula, Nagybánya monográfiája. Budapest, 1910. 45–46.
  2. Nagybánya panasza, 1686. február 16. Nagybánya és vidéke, 1906. február 22.
  3. Idézi: Bayer József, A nemzeti játékszín története. I. Budapest, 1887. 84.
  4. Idézve: ugyanott 371.
  5. Apáthy István, Erdély az összeomlás után. Új Magyar Szemle, 1920. 174.

Irodalom

A nagybányai bányák elpusztult állapotáról: Österreichisches Staatsarchiv, Wien, Hofkammerarchiv, Münz- und Bergwesen Ungarn. Fasc. Fol. 557 (1714. október 30.), helyreállításuk eredményéről: Takáts Sándor, A felsőbányai arany- és ezüstbányák, továbbá a nagybányai pénzverőház bevételei, 1919–1721 (Magyar gazdaságtörténelmi szemle, 1903. 285).

Kiadványok