Nagykálló

A Múltunk wikiből
város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a nagykállói kistérség központja
Wikipédia
Coa Hungary Town Nagykálló
1672
augusztus vége A Partiumban táborozó magyarországi bujdosók csapata betör a királyságba. Megszállja Kálló várát, elfoglalja Ónodot, Tokajt és Szendrőt.
1675
tavasza és nyara A bujdosó hadak Szatmárt ostromolják eredménytelenül, Szádvár és Torna várát viszont elfoglalják. A bujdosók győzelme Kállónál, vereségük Böszörménynél.
1676
május A bujdosók veresége Kállónál, akik válaszképp feldúlják Nánást.
1681
szeptember 25. Kállót az egyesült sereg egyheti ostrom után beveszi.
1685
október eleje A kurucok feladják Kállót, Kisvárdát, Szerencset és a Felső-Tiszavidék kisebb várait.

Sinkovics István

Karácsony György felkelése

Ismét más hírek szerint ecsedi Báthori Miklós lovassága és a kállói kapitány végzett a parasztokkal és vezetőjükkel.

Zimányi Vera

Bányavárosok–kereskedőpolgárok

1588-ban Tar 36 ezer forintnyi, részben a kállói őrségnek szállított marhahús fejében fennálló követelése kielégítését kéri a Magyar Kamarától, arra hivatkozva, hogy az előző évben nagy kár érte; elsüllyedt egy 10 ezer forintnyi értékű áruval megrakott hajója.

Makkai László

Osgyán és Edelény

Kassán a főkapitányok szállásául szolgált „királyi házban” berendezkedett a fejedelmi kormány, élén a nemrég átpártolt kállói kapitánnyal, Káthay Mihállyal mint kancellárral, aki mellett kincstárnokként Kereki hűséges védelmezője, Örvéndy, titkárként pedig az ifjú Péchi Simon tevékenykedtek.

Béketárgyalások és hajdútelepítés

Bocskai természetesen nem mehetett bele egy ilyen öngyilkos megalkuvásba. Fegyverben kellett tartania a hajdúságot, most már nem csupán a Habsburgok makacsságának megtörésére, hanem tábora teljes szétzüllésének megakadályozására. is. Kemény kézzel fékezte ugyan a hajdúság lázongását, békeellenes tiltakozását, de fel is használta azt a mindenáron való béke hirdetői ellen. A rendek legnagyobb megdöbbenésére és felháborodására bevonta az országgyűlési tanácskozásokba a hajdúkapitányokat, először biztosítva rendi állást a „vitézlő rendnek”, a közhajdúkat pedig kollektív nemesítéssel és szabad földre telepítéssel igyekezett kielégíteni. Korponán 1605. december 12-én kiadott oklevélben 12 megnevezett hajdúkapitány alatt harcoló 9254 vitézének nemességet adományozott, és Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid helységeket letelepedésre teljes adómentességgel nekik adta, azzal a feltétellel, hogy a székelyek szokása szerint teljesítsenek katonai szolgálatot, s erre ők és örököseik Magyar- és Erdélyországnak esküvel kötelezzék magukat.

A második hajdúfelkelés

A királyi kapitányok alá került Tokaj és Kálló őrségei valóságos háborút vívtak a falvaikat birtokba venni akaró hajdúkkal. Mindenütt ölték, kergették őket „úgyannyira, hogy még az prédikációra is fegyverrel kellet mennünk”[1] – panaszolták.

A rendi konföderációk

A magyar urak azonban hiába várták, hogy Mátyás főherceg a hajdúk ellen fordítja a konföderáció fegyvereit: szüksége volt rájuk Rudolf makacsságának megtörésére. Most már ő maga vette fel a tárgyalásokat Nagy Andrással, s nemcsak a Bocskai által adományozott helységeket ígérte meg a hajdúknak, hanem két másikat is adományozott: Polgárt és Szentmargitát, kilátásba helyezve, hogy Kálló várát hajdúkapitányság székhelyévé teszi. Az egyezményt Homonnai kötötte meg Várkonyban 1608. április 13-án, s megkezdődött a hajdútoborzás Rudolf ellen.

Hajdúvilág Erdélyben

Mivel a Bocskai, majd II. Mátyás megígérte Kállót a hajdúk végül is nem nyerték el (királyi végvár maradt), Báthori saját ecsedi uradalmából Böszörménnyel kárpótolta őket.

R. Várkonyi Ágnes

Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

Váradot közben szatmári és kállói vitézek, magyar és német csapatok május 27-én csellel megtámadták. Későn jöttek rá, hogy kelepcébe futottak, a törökök felkészülten várták őket. Véres kézitusa közben sok rabot kiszabadítottak, és nagy zsákmányt ejtettek, de a győzelem kétes értékű volt: a támadás vezetője, Rákóczi László is elesett.

Benczédi László

A vasvári béke és a magyar politikai vezető réteg

Lipót császár ugyanis attól való félelmében, hogy a rohamosan felszaporodó földesúri követelések kielégítése szétrombolja a végvárvédelmet, 1666 áprilisában kiadott rendeletével megtiltotta a visszakövetelt jobbágykatonák kiszolgáltatását egykori földesuraiknak. S hogy ez a közbeavatkozás korántsem volt indokolatlan, azt Kálló példája mutatja a legszemléletesebben, ahol 1666 tavaszán a 200 fős őrségből néhány hét leforgása alatt mintegy 124 jobbágykatona kiadását követelték a környező földesurak. Ez volt az az eset, amikor még Wesselényi nádor is, a rendi alkotmány legfőbb őre, kénytelen volt bevallani teljes tehetetlenségét ezzel a – miként kifejezte – „végházakat megürítő pestissel” szemben, hacsak, mint remélte, az uralkodó „orvosló szemeivel belé nem tekint” (értsd: belé nem nyúl) a nemesi érdekeket védő országgyűlési végzésekbe.[2]

R. Várkonyi Ágnes

Hadseregek és haditervek

Amikor Schultz generális ostromára Eperjes polgárai, közel héthetes (1685. július 21–szeptember 13.) elszánt védelem után – megtudván, hogy segítségre nem számíthatnak – megnyitották kapuikat a császár hadai előtt, majd meghódolt Tokaj, Ónod, Ibrány, Kisvárda, Kálló és Szerencs, Thököly sürgősen Bécsbe küldte követét, Szirmay Istvánt, és újra ajánlatot tett: ha méltányos feltételek mellett békét köthet a császárral, kész átadni Kassát, haderejét a török ellen fordítja, és Szkander bég példáját követve harcol a kereszténység ügyéért.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászata és ipara a török kiűzése után

Néhány Szabolcs megyei falu (Apagy, Bogdány, Demecser, Ibrony, Pátroha, Tass) jobb módú jobbágysága paraszti háziipar formájában foglalkozott salétromtermeléssel, a finomítást a nagykállói kincstári salétromfőző műhely végezte, s innen szállították a salétromot a bányavidékekre.

R. Várkonyi Ágnes

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A Tiszántúl síkságaira kitörő Rákóczi hadjáratát a felkelő jobbágycsapatok vállalkozó szelleme és az előre megszervezett helyi felkelések vitték sikerre. Megnyitotta kapuit Ecsed, majd rövid ostrom után Kálló, s meghódolt Debrecen.

Rákóczi megindítja a béketárgyalásokat

Kállón a fejedelem hadiszemlét tartott, és őszinte békeszándékának bizonyságául, a békekötések technikájának rendjét betartva, levelet írt Keresztély Ágost hercegprímásnak.

Heckenast Gusztáv

A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar iparfejlődésre

Az iparfejlesztés ott járt eredménnyel, ahol meglevő kezdemények kibontakoztatásáról volt szó; a más vidékről áttelepített mesteremberek helyhez kötésére rövid volt az idő. (A nagykállói salétromfőző műhely példájából tudjuk, hogy az idegenből jött munkások csak akkor nem álltak odébb, ha helyben nősültek.)

A kuruc hadbiztosi szervezet tiszteletre méltó eredményeket ért el a sereg puskával, karddal, egyenruhával való ellátásában, de a szükségletet kielégíteni nem tudta. Elsősorban céhes iparosokkal, de szükség esetén kontárokkal is dolgoztatott, meg tudta szervezni az egyes gyártmányok több mester műhelyén, nemegyszer több városon át vezető útját, de az egyszerű kézművességnél termelékenyebb üzemi formák meghonosítását meg sem kísérelte.

A szabadságharc folyamán két ízben találkozunk a kuruc állami protekcionizmus jeleivel, mindkét esetben Lányi Pál személyével kapcsolatban. Protekcionista színezete volt annak a bérleti szerződésnek, amellyel Lányi 1705-ben bérbe vette az ország összes salétromfőző műhelyét. A bérlet alaposabb vizsgálata ugyanis azt mutatja, hogy nem a bérlő fizetett a fiskusnak, hanem a fiskus folyósított elszámolásra Verlagot a bérlőnek, aki az így rendelkezésére bocsátott ellátmányból kibővítette a nagykállói állami salétromfőző műhelyt, és gondoskodott az üzem szakszerű vezetéséről.

R. Várkonyi Ágnes

Polgárság és értelmiség

Az államhatalom iparfejlesztő politikája nem a szabad városokban, hanem rajtuk kívül eső bázisokon létesített fontosabb központokat, miként azt a többek között – a munkácsi textilmanufaktúra szervezése és a nagykállói salétromos officina példája is mutatja.

Spira György

Arad felé

Görgei, akinek – a Paszkevics figyelmét róla átmenetileg elterelő turai ütközet jóvoltából – idő közben csakugyan sikerült megkerülnie az orosz fősereget, ekkor már napok óta a Hernád torkolatvidékén táborozott, s egyelőre semmi jelét nem mutatta a továbbvonulás szándékának. 29-én azonban – megtudván, hogy az orosz fősereg Tiszafürednél két nappal korábban a Tisza bal partjára lépett – Tokajnál végre mégis átkelt a bal partra ő is, s most már valóban megindult Arad felé. De mert az orosz sereg hovatovább már Debrecenhez közeledett, most sem a legrövidebb úton, hanem kelet felé, Nagyvárad irányába kitérve, folytatta hadmenetét. És így Szunyoghnak csupán Nagykállóban sikerült találkoznia véle július 31-én.

Szabad György

A nemzetiségek csalódása

Az önkényuralmi rendszernek az együtt élő népek megosztására, nemzeti mozgalmaik szétzilálására irányuló politikájának jellemző példái közé tartozik, hogy a szlovák nemzeti törekvések hivatalt vállaló képviselői közül Ján Franciscit Besztercebányáról előbb Debrecenbe, majd Nagyváradra, Stefan Marko Daxnert Kassáról Sátoraljaújhelyre, végül Nagykállóba helyezték.

Lábjegyzetek

  1. Rácz István, A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. 62.
  2. Wesselényi Ferenc levele Csáky Ferenc kassai főkapitánynak, 1666. április 10., 13. Országos Levéltár P 71 Csáky levéltár fasc. 259/b, 259/c.

Irodalom

A végvári jobbágykatonák kiadásának bécsi tilalmára s a rendelet kiadásának hátterére: Benczédi László, Az 1666. évi kállói „zenebona” (Rákóczi-kori tudományos ülésszak, 1973. szeptember 20–21. Szerkesztette Molnár Mátyás. Vaja, 1975).