Nagykikinda

A Múltunk wikiből

szerbül Кикинда, a II. világháború végéig Велика Кикинда, németül Groß-Kikinda, románul Chichinda Mare

város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Wellmann Imre

Önkéntes bevándorlás

Mikor aztán 1750-ben végre napirendre került az értelmetlenné vált tiszai–marosi határőrkerület feloszlatása, rác lakói választás elé kerültek: vagy átköltöznek az oláh–illír határőrvidékre, vagy helyükön maradva, a Kamara földesurasága alatt, szerződés alapján jobbágytelket vállalnak. Jelentős részük az előbbi mellett döntött, továbbá 3592 családnak sikerült elérnie, hogy Nagykikinda körzetében új egységet alkossanak.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

Szegedet egyértelműen távolsági, túlnyomórészt a határon túlra irányuló gyapjú-, valamint dohánykereskedelme gazdagította, formálta régi típusú szabad királyi városból lassanként a korszerű várostípus szintjét megközelítő várossá. A kincstári raktárba gyűjtötték, majd továbbították a Torontál megyei, főleg a nagykikindai körzetben, Bács megye 16 községében termelt és eleinte csak az Abaldo által felvásárolt dohányt. Magánkereskedők azonban már az 1820-as években eredményes, az Abaldónál magasabb árakat fizető versenytársként léptek fel.

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

E 4 nagyváros mellett (melyek össznépessége az 1840-es évekre már megközelítette a 90 ezer főt), az Alföld déli szélén ugyanilyen igények jegyében – ha nem is annyira az értékesítésre, mint inkább saját hatalmas árutermelésükre támaszkodva – nemcsak a kamarai kerület már említett mezővárosai, elsősorban Nagykikinda, nőttek fel nagyra, hanem olyan uradalmi központok is, mint Hódmezővásárhely, Gyula vagy Csongrád a Károlyiak, Nagyszentmiklós a Nákók, Makó a csanádi püspök birtokán; de már ugyancsak tágabb régió földesúri érdekeinek szolgálatában.

Katus László

A szerbek

A tőkés fejlődés – amelybe a szerblakta dél-magyarországi területek viszonylag korán és erőteljesen bekapcsolódtak – differenciálta a szerb társadalmat. A földbirtokosok és a gazdag polgárok a dualista rendszerbe és a magyar polgári társadalomba való aktív beilleszkedés útján keresték érvényesülésüket. Ez a „notabilitásoknak” nevezett csoport 1884-ben Nagykikindán önálló pártot alakított, amely elismerte a kiegyezést, s csak a nemzetiségi törvény végrehajtását és a szerb egyházi önkormányzat tiszteletben tartását kívánta, egyébként mindenben a kormányt támogatta.

Dolmányos István

A Lex Apponyi

A szerb mozgalom „romános” eleme volt s görögkeleti szerb egyhez fellépése a javaslatok ellen; valamint a nagybecskereki és nagykikindai népgyűlés.

Siklós András

Horvát-Szlavónország és a Vajdaság

A szerb hadseregnek a közigazgatás átvételére tett kísérlete, valamint az egyre nyomasztóbbá váló politikai-gazdasági helyzet 1919 februárjában Pécsett és Temesvárott heves sztrájkmozgalom kirobbanásához vezetett, amelyhez Szabadka és Nagykikinda is csatlakozott. E sztrájkokban a lakosság más rétegeitől – leginkább az állásukat féltő hivatalnokoktól – támogatva a vasutasok és a munkások jelentették a döntő erőt.