Nagysurány

A Múltunk wikiből

szlovákul Šurany

város Szlovákiában a nyitrai kerületben, az érsekújvári járásban, Érsekújvár és Nyitra között
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Kisvárad, szlovákul Nitriansky Hrádok Nagysurány város része, egykor önálló település. Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
A Váradi Vénusz nagyított reprodukciója.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
CSEHSZLOVÁKIA
Surány/Nagysurány X

Kristó Gyula

Állattenyésztés

Zsitvabesenyőn nagyjából azonos értéket mutat a szarvasmarha–sertés, illetve a ló–juh csontaránya, míg a hozzá közeli Nyitra megyei Kisváradon az előbbi többszörösen felülmúlja az utóbbit.

Sinkovics István

Az oszmán hatalom új hódításai

1544 augusztusában az esztergomi törökök éjnek idején meglepték Léva várát, de az őrség Balassa Menyhárt vezetésével elűzte a támadókat, Nyáry Ferenc surányi várkapitány pedig az Ipoly melletti szalkai mezőn (Hont vármegye) szétszórta a fosztogató sereget.

Új védelmi vonal kialakítása

A Dunától északra a premontreiek erőddé átalakított sági monostora, továbbá Komárom, Győr és Surány vára látta el a védelem feladatait.

Heckenast Gusztáv

Magyarország ipara a szatmári béke utáni fél évszázadban

Károlyi Sándor gróf Nyitra megyei bátorkeszi (1722–1725), illetve surányi (1735–1743) birtokán, Pálffy János gróf a Pozsony megyei Malackán (1725–1728) létesített posztómanufaktúrát. Esterházy Ferenc és József gróf az 1720-as évek végén a hadsereg ellátását célzó manufaktúrák részvénytársasági alapon történő szervezésére hívta fel Károlyit és Pálffyt, a vállalkozáshoz szükséges tőkét Abraham Spitz, a linzi posztómanufaktúra 1710-es évekbeli zsidó Verlegere folyósította volna számukra; a terv Pálffy és Károlyi tartózkodásán meghiúsult, és az Esterházyak 1729-ben Tatán alapítottak posztómanufaktúrát, amely valószínűleg 1750-ig működött. Ugyancsak főúri manufaktúráknak tekintendők Ferenc lotharingiai herceg, Mária Terézia férje, vállalkozásai: a holicsi és az annál sokkal jelentősebb sassini kartonmanufaktúra (1736–1849), valamint a holicsi majolikaedény-manufaktúra (1743–1825).

Halvány nyomai vannak Windischgrätz Kristóf gróf répcemicskei bőrgyártó fabrikájának (1732), amely bécsi és pozsonyi zsidó Verlegerek útján soproni tímármestereknek szállított hitelbe nyersanyagot.

A polgári eredetű tőkével induló kevés számú és rövid életű vállalkozások közül a besztercebányai Sterz Gottlieb finomposztó manufaktúrája (1725–1731) tűnik a legerősebbnek.

Mindezeknek a vállalkozásoknak közös vonása a többé-kevésbé tisztázatlan jelleg; a termelőeszközök általában a mesterek tulajdonában vannak, a nyersanyag viszont a manufaktúra tulajdonosáé, akitől a mesterek megveszik, s ezáltal el is adósodnak. A manufaktúra szervezeti keretén belül felismerhető a Verlag kezdetlegesebb struktúrájának továbbélése. A manufaktúrákban foglalkoztatott mesterek és munkások legtöbbször külföldiek, Sterz szászországi bevándorlókkal dolgoztatott, Ferenc herceg Lotharingiából hozatott szakmunkásokat, Károlyi Sándor viszont Bátorkeszin és Surányban hazai, szakolcai és puchói mestereket alkalmazott.

Mérei Gyula

A tőkés ipar

1841 szeptemberében kezdte el az őrlést a pesti József Hengermalom. Kéthengeres, amerikai rendszerű üzem volt. Nagysurányban és Esztergomban is működtek a pestivel azonos, amerikai rendszerű hengermalmok, száraz lisztőrlési módszerrel.

Irodalom

Komáromy András, A surányi erdők rendtartása, 1776 (Történelmi Tár 1911)