Nagyszalonta

A Múltunk wikiből

románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha

város Romániában, Bihar megyében
Wikipédia
Nagyszalonta címere

Kölesér még a 16. században is a köleséri kerület központjaként szerepelt.

1610
október 2. Báthori Gábor fejedelem hajdúszabadságot adományoz Szalonta városának.
1636
október 6. I. Rákóczi György Szalontánál megveri a Bethlen István trónkövetelését támogató török csapatokat.
1674
március 8. A bujdosók szalontai gyűlése ismételten zsoldot és vezérnek Teleki Mihályt kéri a fejedelemtől. Apafi Mihály kitérő választ ad.
1836. május 23.
Szalontán elfogják Lovassy Ferencet.

Makkai László

Támadás Bocskai várai ellen

Minden oka megvolt a sietségre, mert Belgiojoso gyorsan intézkedett. Utasította Concinit, hogy vegye át Szentjobbot Bocskai áruló embereitől, ő maga pedig sietett Rakamazra, hogy megszervezze a további tennivalókat Bocskai s főleg az általa behívott törökök ellen. Concini a váradi helyőrség néhány száz katonájával október 2-án ellenállás nélkül megszállta Szentjobbot, majd saját kezdeményezésből megtámadta Kerekit is. Örvéndy azonban ekkorra már felfogadta az Egri István vezetése alatt Kölesér romjai közt tanyázó 300 szabad hajdút, s ezek segítségével kivédte a kétnapos ostromot, bár Concini még néhány ágyút is bevetett.

Béketárgyalások és hajdútelepítés

Bocskai természetesen nem mehetett bele egy ilyen öngyilkos megalkuvásba. Fegyverben kellett tartania a hajdúságot, most már nem csupán a Habsburgok makacsságának megtörésére, hanem tábora teljes szétzüllésének megakadályozására. is. Kemény kézzel fékezte ugyan a hajdúság lázongását, békeellenes tiltakozását, de fel is használta azt a mindenáron való béke hirdetői ellen. A rendek legnagyobb megdöbbenésére és felháborodására bevonta az országgyűlési tanácskozásokba a hajdúkapitányokat, először biztosítva rendi állást a „vitézlő rendnek”, a közhajdúkat pedig kollektív nemesítéssel és szabad földre telepítéssel igyekezett kielégíteni. Korponán 1605. december 12-én kiadott oklevélben 12 megnevezett hajdúkapitány alatt harcoló 9254 vitézének nemességet adományozott, és Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid helységeket letelepedésre teljes adómentességgel nekik adta, azzal a feltétellel, hogy a székelyek szokása szerint teljesítsenek katonai szolgálatot, s erre ők és örököseik Magyar- és Erdélyországnak esküvel kötelezzék magukat. A következő év március 16-án kelt adománylevelével ugyanígy telepítette le Köleséren a hozzá Egri István vezetésével legkorábban csatlakozó 300 hajdút (ezek később Szalontára költöztek), valamint további 700-at Szoboszlóra.

A trón biztosítása

Erdély magára maradt a reménytelennek látszó helyzetben, de Rákóczi nem hátrált meg. Életében először és utoljára vállalt főbenjáró kockázatot, s a szerencse kedvezett neki. A török csapatok megindulásának hírére 1636. elején Váradra vonult seregével, s Kornis Zsigmond főgenerális alatt Huszár Mátyást a székelyekkel, Ibrányi Mihály váradi alkapitányt a bihari hajdúkkal küldte a Gyula felől Bethlennel együtt közeledő temesvári pasa elé. Október 6-án, eldöntetlen csata után mindkét fél visszahúzódott, de a szalontai hajdúk Győri Jakab kapitányuk vezetésével rácsaptak a visszavonuló törökre és megszalasztották őket.

Nem nemesi kiváltságok

Az Erdélyi Fejedelemség területén is Bocskai kezdeményezte a hajdú telepítést, Szalontára szállítva legelső megsegítőit, a köleséri hajdúkat. Példáját fejedelmi utódai is követték. A Bihar vármegyei fejedelmi hajdú községek száma 1626-ig 20-ra emelkedett, s mint Bocskai alapításai kerültek be az erdélyi törvénykönyv, az Approbata Constitutio szövegébe. Lakóik földjük szabad birtokosai, de nem nemesek; katonáskodás fejében mentesek a jobbágyterhektől, de a parasztnemesek módjára fejenként taxát fizetnek. Jogi státusukat 1634-ben úgy rendezték, hogy törvénykezés és katonáskodás tekintetében egyaránt a vármegye hatósága alá kerültek, szabad és nem jobbágyi állapotban – míg azután a Habsburg uralom jobbággyá tette őket.

Hajdu Tibor

Az intervenció megindulása

A front déli szárnyának megmaradt erőit Arad és Nagyszalonta között koncentráltak. Minden nélkülözhető egységet DebrecenNyíregyháza térségébe irányítottak, hogy onnan kíséreljék meg az ellentámadást. A következő két napon az ellenség előnyomulása átmenetileg lelassult, de ennyi idő kevés volt a magyar front megszilárdítására. A 39. dandár Nagyvárad kiürítése után felbomlott, Kratochvil pedig 20-a körül a formális érintkezést is beszüntette Budapesttel.

Húsvét hétfőn, április 21-én a román hadsereg nagyjából elérte támadásának eredeti, bevallott célját, elfoglalta a HusztSzatmárnémetiNagykárolyÉrmihályfalvaNagyváradNagyszalontaKisjenőArad vonalat.

Irodalom