Nagyszombat

A Múltunk wikiből

szlovákul Trnava, németül Tyrnau, latinul Tyrnavia

város Szlovákiában
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1238
IV. Béla kiváltságokat ad a nagyszombati polgároknak.
1542
december 30. A török elfoglalja Szegedet. A cívisek egy része Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekül.
1547
november 25. I. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Nagyszombatba. Személyesen nem jelenik meg. (XXVI. tc.: visszaadja a jobbágyköltözés szabadságát; XXVII–XXXI. tc.: szabályozza a jobbágyköltözés feltételeit.)
1558
Oláh Miklós esztergomi érsek újjászervezi a nagyszombati káptalan iskoláját.
1562
január 1. I. Ferdinánd aláírja a nagyszombati jezsuita kollégium alapítólevelét.
április 12. Római katolikus zsinat Nagyszombatban.
szeptember 25. I. Ferdinánd helytartónak nevezi ki Oláh Miklós esztergomi érseket.
1566
Megindul a római katolikus papképzés Nagyszombatban.
1567
június 21. A nagyszombati jezsuita kollégiumot a rend generálisa megszünteti.
1578
Nagyszombatban megkezdi működését Telegdi Miklós esztergomi prépost nyomdája. (1588-ban az esztergomi káptalan veszi át.)
1584
Nagyszombatban megjelenik az első hazai törvénygyűjtemény Mosóczy Zakariás és Telegdi Miklós kiadásában: Corpus Iuris Hungarici; Kolozsvárott Kovacsóczi Farkas De administratione Transsylvaniae című államelméleti munkája.
1603
Nagyszombatban megjelenik Pázmány Péter Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak című vitairata.
1610
augusztus 1. A magyar katolikus egyház nemzeti zsinata Nagyszombatban. A hazai egyház megújításának módjairól tárgyal.
1615
május 6. Megegyezés II. Mátyás és Bethlen biztosai között Nagyszombatban. (A király elismeri Erdély fejedelemválasztó jogát, Bethlen a Magyar Koronához tartozást. Kölcsönös szövetségi és segélynyújtási szerződést kötnek. Titkos szerződésben leszögezik, hogy Erdély különállása addig tart, amíg Buda és Eger török kézen van. Bethlen szükség esetén a Porta ellen is támogatja a királyt.)
Forgách Ferenc esztergomi érsek újra megalapítja az 1567-ben megszüntetett nagyszombati jezsuita rendházat.
1619
október 10. Bethlen Nagyszombatban fogadja Frigyes cseh király követeit.
október 11. Bethlen 10 ezer lovast indít a cseh-morva szövetségesek megsegítésére.
1621
január 1. Bethlen Gábor e napra országgyűlést hirdet Nagyszombatba, ahol maga is megjelenik. (A magyarországi nemesség körében általánossá vált a megbékélés szándéka a Habsburg uralkodóval.)
1622
január Bethlen Gábor az 1619 novemberében alapított nagyszombati főiskola diákjait áttelepíti Kassára.
1623
október 17. Bethlen szétszórja a Nagyszombatot védő császári sereget.
november 19. Bethlen Gábor e napra rendi gyűlést hív össze Nagyszombatba. A gyér számú résztvevő a békekötés mellett foglal állást.
1629
Nagyszombatban megkezdődik Antonio és Pietro Spazzo irányításával, a római Il Gesu mintájára az Esterházy Miklós által alapított jezsuita templom építése.
1635
május 3. Pázmány Péter esztergomi érsek egyetemet alapít Nagyszombatban. (Az egyetem irányítását a jezsuita rendre bízza. Ez a budapesti tudományegyetem őse.)
november 13. A májusban alapított nagyszombati egyetem – hittudományi és bölcsészettudományi karral – ünnepélyesen megnyílik.
1645
január 22. Megállapodás Nagyszombatban I. Rákóczi György közügyeket illető követeléseiről. (A vallásgyakorlat a templomhasználattal együtt legyen szabad mindenkinek, a parasztoknak is; más sérelmek ügyében döntsön az országgyűlés.)
május 28. Az erdélyi hadak elfoglalják Nagyszombatot.
1648
Megkezdi működését a nagyszombati egyetemi nyomda.
1662
Nagyszombatban megjelenik az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv, Lippay János Calendarium Oeconomicum perpetuumja; Kassán Johann Bayer Francis Bacon hatása alatt írt munkája, az Ostium vel atrium naturae.
1667
A nagyszombati katolikus egyetemen jogi kar kezdi meg működését.
1683
július 18. Nagyszombat hűségesküt tesz, és sarcot fizet Thökölynek.
1688. május 4.
I. Lipót a magyarországi könyvcenzúrát Szentiványi Mártonra, a nagyszombati egyetem tanárára és – vele együttműködve – az esztergomi káptalanra bízza.
1689
Szentiványi Márton nagyszombati jezsuita professzor megjelenteti (1689–1702 között három kötetben) kora tudományos ismereteit és babonáit egyaránt tartalmazó Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea című munkáját.
1690 október 25.
Nagyszombatban megjelenik Esterházy Pál nádor vallásos tárgyú prózai gyűjteménye, Az egész világon lévő Boldogságos Szűz képeinek röviden föl tett eredeti.
1692
Esterházy Pál nádor Nagyszombatban színpadot létesít.
Hevenesi Gábor jezsuita Nagyszombatban életrajzgyűjteményt ad ki a magyar szentekről (Ungaricae sanctitatis indicia).
1693
Nagyszombatban megjelenik Illyés István kanonok Soltári énekek és halottas énekek című gyűjteménye, amely másfél évszázadra meghatározta a magyar katolikus népénekek stílusát.
1696
Megjelenik Nagyszombatban a katolikus hitre tért volt gályarab, Otrokócsi Fóris Ferenc polemikus munkája: Examen reformationis Lutheri et sociorum eius.
1702
Megjelenik Nagyszombatban Timon Sámuel jezsuita történész Celebriorum Hungariae urbium et oppidorum topographia című munkája.
1704 január eleje
A nagyszombati nyomdában megjelenik – 1703. június 7-i antedatálással – Rákóczi Ferenc Manifestuma.
1704. december 26.
Rákóczi csatát veszít Nagyszombatnál Heister császári tábornaggyal szemben.
1706. július 22.
A Nagyszombatban folytatott béketárgyalások eredmény nélkül véget érnek.
1706
Megjelenik Veracius Constantius (valószínűleg Ráday Pál) Animadverstones apologicae című röpirata, amely a nagyszombati béketárgyalás kudarcáért a császáriakat teszi felelőssé.
1714
Nagyszombatban megjelenik Timon Sámuel Synopsis novae chronologicae regnorum Hungariae, Croatiae etc. című, Magyarország középkori történetét tárgyaló művének első két időrendi része.
1721. március 30.
III. Károly cenzúrarendelete a nagyszombati jezsuita egyetem. kancellárjára ruházza a könyvvizsgálat jogát.
1726. február 8.
A Helytartótanács átveszi a cenzúraügyek intézését a nagyszombati egyetemtől.
1731
Megjelenik Nagyszombatban Repszeli László eposza: Hunnias sive Hunnomm Scythia Asiatica egressus.
1750
Ez évi felmérés szerint az országban 884 jezsuita rendtag él, 30 gimnázium, 18 konviktus, 6 akadémia, a kassai főiskola, valamint a nagyszombati egyetem van a rend irányítása alatt. Jövedelmük évi 350 ezer forint. (A pálos rend évi jövedelme 160 ezer forint, az összes többi rendé együttesen 250 ezer forint.)
Nagyszombatban megjelenik Faludi Ferenc Bölcs és figyelmetes udvari ember című művének első kötete.
1754
A nagyszombati egyetemen megkezdődik a matematikai oktatás és a matematikusképzés.
1756
A nagyszombati egyetemen korszerű csillagvizsgáló obszervatóriumot szerelnek fel.
1769. július 17.
Mária Terézia a nagyszombati jezsuita egyetemet királyi oltalom és igazgatás alá veszi.
1769. december 14.
A Helytartótanács közzéteszi Mária Terézia november 7-i rendeletét a nagyszombati egyetem orvostudományi karának felállításáról.
1772. szeptember 7.
A Helytartótanács elrendeli, hogy a nagyszombati egyetemen vallási különbségre való tekintet nélkül kell megadni az orvosdoktori fokozatot.
1777. szeptember 26.
Mária Terézia elrendeli a nagyszombati egyetem Budára, a királyi várba való áthelyezését.
1777. november 13.
Megkezdődik az egyetem első tanéve Budán.
1846. június 1.
Megnyitják a PozsonySzered lóvasút Nagyszombatig terjedő szakaszát.

Tartalomjegyzék

Kristó Gyula

Város

  • Mindenesetre a XIII. század számos városi kiváltságlevele a fehérvári polgárok, illetve vendégek (cives, illetve hospites) jogára és szabadságára hivatkozott, így 1238-ban Nagyszombat, 1248-ban Nyitra, 1271-ben Győr és Szatmár, 1277-ben Sopron privilégiuma.
  • IV. Béla király 1237-ben a fehérvári polgárokat erősítette meg összes szabadságaikban, 1238-ban nagyszombati városprivilégiuma, 1239-ben engedélyezte az esztergomi vár alatt érseki város alapítását, míg 1240-ben a barsi vár aljában (in suburbio) levő magyar és német hospeseknek adományozott kiváltságokat.
  • Nagyszombat privilégiuma egyáltalán nem szól vásárról, de bizonyosra vehető, hogy az 1238. évi oklevelet megelőzően már tartottak szombati napokon vásárt az akkor Szombathelynek nevezett Pozsony megyei Nagyszombatban. A szatmárnémeti kiváltságtól kezdve rendszeres tartozéka a városprivilégiumnak az a szabadság, hogy a hospesek felett nem a megyésispán, hanem csak saját bírájuk ítélhetett mindenféle ügyben, amint ezt már a szatmárnémeti és nagyszombati kiváltság is hangoztatja.
  • Az egyházi kiváltság a szabad plébánosválasztásra terjedt ki, amint ezt Nagyszombat okleveléből tudjuk, Pest esetében pedig gyanítjuk. A városban, illetve városiasodó településen éltek kereskedők, akiknek a vásáron kívül vámmentesség volt az elemi érdekük. Nagyszombat polgárai kifejezetten a fehérvári polgárok jogát, tehát az egész országra és a határkapukra kiterjedő vámmentességet kapták meg. Ebből joggal gondolhatunk arra, hogy a már hosszabb idő óta vásárral rendelkező Nagyszombatnak izmos kereskedőpolgársága lehetett.
  • A teljes értékű városprivilégiumra Fehérvár, Pest és Nagyszombat, a csökkent értékűre pedig Bars és talán a szlavóniai hospestelepülések hozhatók fel példaként.
  • A XIII. század első évtizedeiben a városfejlődés élvonalában Fehérvár és bizonyos értelemben Esztergom mellett Pest és Nagyszombat haladt; ez utóbbiak sem magas szintű világi, sem egyházi központok nem voltak, előretörésüket kedvező földrajzi fekvésüknek, a rajtuk áthaladó kereskedelmi utaknak, lakosaik kereskedelmi és ipari tevékenységének köszönhették.

Egyházi társadalom

A ferencesek 1229-ben jelentek meg Magyarországon, elterjedésük lassúbb ütemű volt, mint a domonkosoké, de rövidesen önálló rendtartományt szerveztek, létrehozták első kolostorukat Fehérvárott és Nagyszombatban, s további kolostoraik is városokban, városias helyeken létesültek.

Sinkovics István

Fegyverszünet. Béke a törökkel.

Ferdinánd csak a béke életbelépése után, 1547 decemberében hozta a Magyar Tanács tudomására a megegyezést, azzal az utasítással, hogy a „titkosabb” részletek – valószínűleg a fizetendő adó összege és a török által adott indokolása – nélkül tájékoztassák róla az éppen ülésező nagyszombati országgyűlést.

A rémhírekkel elárasztott országgyűlésen a békepontok végül is nem keltettek megütközést. A rendek csak arra kérték a királyt, hogy a békében foglaltakat valóban tartassa meg a törökkel. A törökök ugyanis saját adóikat egyre emelik, a magyar adók beszedését, a váraknak járó közmunkákat és élelmiszer-szállítást viszont újabban akadályozzák. A közzétett békepontok közül csak egyet sérelmeztek, a török elől menekülők kiadatását. Ferdinánd azzal nyugtatta a rendeket, hogy a megegyezés véget vet a pusztulásnak és az ellenség terjeszkedésének. A végvidék kusza jogi helyzetében el kell ismernie ugyan a népesség kétfelé adózását, de a Portán maradt követe útján védelmezni fogja az érintetteket a török túlkapásokkal szemben.

Zimányi Vera

Az agrárkonjunktúra és az árforradalom kibontakozása Magyarországon

A rendelkezésünkre álló soproni, szepességi, nagyszombati és besztercebányai ársorok tanulmányozása alapján leszögezhetjük, hogy az árak ezekben a városokban is az Európa-szerte tapasztalható mozgást mutatták. Növekedésük mértéke az Ausztriában megfigyelt, viszonylag kisebb arányú emelkedéshez állt közel. Az 1. ábrán látható, hogy a 16. század első évtizedeiben még csak kismértékű áremelkedés nálunk is a század közepéétől fogva vált rohamossá, és a gabonaárak a kezdeti szinthez képest a század végére 4-6-szorosukra szöktek. A szarvasmarha árára vonatkozón sajnos a gabonáénál sokkal kevesebb sorozatos adat áll rendelkezésünkre, azonban így is megállapítható, hogy az 1520-1550-es évek árszintje mintegy háromszorosára emelkedett a század végéig. A borárak már néhány évtizeddel korábban erőteljesen fölfelé íveltek, és a 16. század elejétől az 1550-es évekig megkétszereződtek, majd a század végéig ismét megduplázódtak (2. ábra).

A külkereskedelmi forgalom föllendülése

A harmincadmentességek adományozása a 16. század utolsó harmadában egyre szélesebb körű gyakorlattá vált. Nagyszombaton, Szencen, Galgócon, de a Szepesi Kamara területén is – éppen a legnagyobb tőkével rendelkező kereskedők, köztük Konrad és Georgius Bechler nürnbergi kereskedők, Tar István, Thököly Sebestyén, Henckel Lázár, a Joanelli testvérek és még mások – nagy összegű kölcsönöket folyósítottak, vagy komoly mennyiségű árut szállítottak a Magyar Kamarának, amely azután harmincadmentes szállításokra szóló engedélyekkel törlesztette tartozása egy részét vagy egészét. Az így kiszállított, tekintélyes árumennyiségek nem szerepelnek a harmincadbevételek között. A kereskedők az általuk a Magyar Kamarának nyújtott 1-2 ezer, esetenként akár 10-20 ezer forintos kölcsönökről szóló elismervényeket a kereskedelmi forgalomban váltók gyanánt, fizetőeszközként használták fel; a kereskedők némelykor a Kamarával szemben fennálló követeléseik átruházásával fizették ki egymást, és egy-egy ilyen kötelezvény néha négy-öt kézen is átment. A vámmentes marhahajtást engedélyező „litterae liberi passus” hátlapjára pedig pontosan rávezették a dátumot, a kihajtott állatok számát és az értük járó, de be nem fizetett vám összegét. Ha a kihajtott mennyiség után be nem fizetett vám összege elérte a Magyar Kamarának nyújtott kölcsön összegét, akkor a „litterae”-t bevonták, és elküldték Pozsonyba, a Magyar Kamara központjába. Azt kell mondanunk, hogy a 16. század utolsó harmadában olyan élénk volt a kereskedelmi forgalom, hogy ténylegesen még több tízezer marhával többet hajtottak ki az országból, mint amennyi után harmincadbevételek befolytak.

A városhálózat és a városok fejlettségi színvonala

  • A magyarországi városiasodás színvonalát is alapvetően az európai gazdaság egészébe való beilleszkedésünk feltételei határozták meg. A magyar gazdaságnak már a középkor óta agrár- és bányatermékeket exportáló és iparcikkeket importáló profilja az amúgy is fázisbeli késéssel kialakult magyarországi városok iparosodására fékezően hatott, és hozzájárult ahhoz, hogy mezőgazdasági jellegük fennmaradjon, és városiasságuk is elsősorban a kereskedelemben, pontosabban a külkereskedelemben érvényesüljön. Ez az oka annak, hogy a 14. századtól kezdve a külkereskedelemben leginkább érdekelt határvárosok (Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Kassa, az erdélyi szász városok) kerültek a fejlődés élére.
  • 1529. szeptember 8-án Budán a törökök a várbeli német őrséget a szabad elvonulás ígérete ellenére is lemészárolták, a Budán maradt német polgárok nagy része is elpusztult. János király is azonnal megkezdte a hozzá hűtlen Ferdinánd-párti polgárok házainak elkobzását. A gazdag német kereskedők mellett kézművesek is elhagyták a várost, sokan Pozsonyba, Kassára, Kolozsvárra költöztek, kinek merre volt kapcsolata, rokonsága. János király megnemesítette a mellette kitartó budai polgárokat. A megnemesített, de leggazdagabb – német – polgárait elvesztett város igyekezett megtalálni a módját, hogyan élhet az új körülmények között. A város ereje, fénye azonban megtört. Az udvar menekülése után a luxusiparágak mesterei is elhagyták a várost, helyüket a délvidéki mezővárosok török elől menekülő kézművesei foglalták el, akik természetesen csak sokkal alacsonyabb színvonalú termékeket tudtak készíteni. A megmaradt kereskedők igyekeztek továbbra is fenntartani kapcsolataikat Nagyszombat, Selmecbánya és az északnyugati városok polgáraival.
  • Szeged gazdag, jómódú kereskedői Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatra költöztek.
  • A 16. században a magyarországi szabad királyi és bányavárosok egy részét német polgárok lakták. Öltözködésben, életvitelben egyszerűség, takarékosság és szorgalom jellemezte őket. Fiaik gyakran fordultak meg a német fejedelemségek vagy az osztrák tartományok városaiban vándorlegényként, az előkelőbbek külföldi egyetemeken. Társadalmilag egységet alkottak, csak egymás között házasodtak, rokoni kapcsolatba csak más vagyonos hazai, esetleg külföldi német polgárokkal kerültek. Mereven elzárkóztak mind a magyar polgároktól, mind a nemesektől, saját városuk német anyanyelvű középrétegeitől és plebejus elemeitől. Elzárkózásukon hatalmas rést ütöttek a mohácsi katasztrófát követő hadjáratok, hiszen elsősorban a központi fekvésű magyar vagy már részben magyar városok kerültek török uralom alá. Az innen elmenekülő iparos- és kereskedőelemek tömeges betelepülése azután egy sor város fokozatos elmagyarosodását vonta maga után. Kolozsvárott ez a folyamat már korábban megindult. Nagymértékben elmagyarosodott Nagyszombat és nem kevés viszontagság után Kassa is.
  • A 16. században egyes városok fellendülését nem a távoli piacokat ellátó ipar, hanem a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedés tette lehetővé. Példa erre Nagyszombat, ez a 15. században még meglehetősen jelentéktelen kis város, amely a 16. században a marhahajtás egyik legfontosabb átmenőállomásává vált. A jelentős külkereskedelem hatására a város helyi vagy szűkebb körzet számára dolgozó kézműipara is fellendült; ehhez járult még a bortermelés kedvező hatása. Ez a fellendülés állapítható meg a Nagyszombatból fennmaradt 1579., 1584., 1616. évi, igen részletes, a foglalkozások megállapítására is alkalmas adójegyzékek alapján is. A város az 1570-1580-as években a távolsági kereskedelem és a hazai piac egyik jelentős központja volt. 1579-ben 210, 1584-ben 171 személy fizetett kézműipar után adót, a két évben összesen 40 iparágban. A kereskedők száma is jelentős volt: 1579-ben 154, 1584-ben 101 személyt adóztattak ilyen címen. Ipar és kereskedelem után adózott a két vizsgált évben az adófizetők 47, illetve 30%-a. Magyarországi viszonylatban ez igen magas arány, csak Debrecené és Ráckevéé hasonlítható hozzá. A város kézműipara viszont csupán a várost és közvetlen környezetét látta el ipari termékeivel, és nem került sor arra, hogy a kereskedelmi tőke bedolgozó rendszerben szervezze meg a termelést. Ugyanekkor a kézművesek 68, a kereskedők 77%-ának volt föld- vagy szőlőbirtoka, esetleg mindkettő, ami a kedvező agrárárak mellett biztonságos jövedelemkiegészítőül szolgált.

A városi ipar és iparosság

  • Nagymértékben elmagyarosodott Nagyszombat és nem kevés viszontagság után Kassa is.
  • A 16. században egyes városok fellendülését nem a távoli piacokat ellátó ipar, hanem a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedés tette lehetővé. Példa erre Nagyszombat, ez a 15. században még meglehetősen jelentéktelen kis város, amely a 16. században a marhahajtás egyik legfontosabb átmenőállomásává vált. A jelentős külkereskedelem hatására a város helyi vagy szűkebb körzet számára dolgozó kézműipara is fellendült; ehhez járult még a bortermelés kedvező hatása. Ez a fellendülés állapítható meg a Nagyszombatból fennmaradt 1579., 1584., 1616. évi, igen részletes, a foglalkozások megállapítására is alkalmas adójegyzékek alapján is. A város az 1570-1580-as években a távolsági kereskedelem és a hazai piac egyik jelentős központja volt. 1579-ben 210, 1584-ben 171 személy fizetett kézműipar után adót, a két évben összesen 40 iparágban. A kereskedők száma is jelentős volt: 1579-ben 154, 1584-ben 101 személyt adóztattak ilyen címen. Ipar és kereskedelem után adózott a két vizsgált évben az adófizetők 47, illetve 30%-a. Magyarországi viszonylatban ez igen magas arány, csak Debrecené és Ráckevéé hasonlítható hozzá. A város kézműipara viszont csupán a várost és közvetlen környezetét látta el ipari termékeivel, és nem került sor arra, hogy a kereskedelmi tőke bedolgozó rendszerben szervezze meg a termelést. Ugyanekkor a kézművesek 68, a kereskedők 77%-ának volt föld- vagy szőlőbirtoka, esetleg mindkettő, ami a kedvező agrárárak mellett biztonságos jövedelemkiegészítőül szolgált.

Bányavárosok–kereskedőpolgárok

A kiemelkedően gazdag debreceni Tar István 1582-ben például a Magyar Kamaránál fennálló 11 ezer forintos követelését a Nagyszombatban lakó, ugyancsak marhakereskedésből meggazdagodott és egy évtizeddel korábban nemességet nyert Thököly Sebestyénre ruházta át. Tar István a következő évben már Joannes Rottenburger nürnbergi polgárt elégíti ki a Magyar Kamaránál borszállításért fennálló követelésével. 1588-ban Tar 36 ezer forintnyi, részben a kállói őrségnek szállított marhahús fejében fennálló követelése kielégítését kéri a Magyar Kamarától, arra hivatkozva, hogy az előző évben nagy kár érte; elsüllyedt egy 10 ezer forintnyi értékű áruval megrakott hajója. De 1594-ből is vannak adataink Tar István, Thököly Sebestyén és Joannes Regacz bécsi kereskedő üzleti kapcsolataira. E két kiemelkedően gazdag magyar kereskedő mellett azonban az 1590-es években egyre inkább külföldi nagykereskedők pénzügyleteiről értesülünk.

Főurak – nemesek

Miksa és Rudolf alatt emelkedtek fel a Pálffyak, Kasztellánffyak, Krusichok, Istvánffyak, Wesselényiek, Illésházyak, Czoborok, Rákócziak, Szunyoghok, Prépostváriak és Bocskai István; a századfordulón az Apponyiak és az 1572-ben nemességet nyert, gazdag nagyszombati tőzsér Thököly Sebestyén utódai.

Sinkovics István

A felső bíráskodás

  • 17 távolabbi vármegye kérésére 1546-ban területileg megosztották az országot, a nyugatabbra eső vármegyék részére márciusban kezdődött a tavaszi bíráskodási időszak Pozsonyban, a többiek számára több mint háromhetes szünet után Lőcsén folytatódott. Az őszi törvénykezési szakasz október végétől karácsonyig húzódott, színhelye Pozsony volt. 1548-ban az ügyek nagy száma miatt négyre emelték a törvénykezési szakaszok számát, kettő jutott a Pozsonyhoz közelebb eső 17 vármegye, kettő pedig a keleti 18 vármegye számára. A bíráskodás a négy időszakon együttesen 200 napig tartott. Két év múlva azonban a nagy terhelés miatt újból visszatértek a kétszeri bíráskodáshoz, amelyet a távolabbi területek részére az év elején, a közelebbiek részére pedig ősszel tartottak, időtartamukat viszont 60-60 napra emelték. A hatvanas években a keleti vármegyék részére ezt a lehetőséget sem tudták biztosítani. A bírák, ítélőmesterek túlságosan nagy tehernek tartották, hogy odautazzanak, ezért megmaradt a területi megosztás, de mind a két rész számára Pozsonyban tartották a törvényszéket, csak más-más időpontban. Majd a távolabbi vármegyék számára Nagyszombatban hirdették a törvénykezési időszakot.
  • A különféle bíróságok az ítéletek meghozatalában Werbőczy Hármaskönyvére és a törvényekre támaszkodtak. A Hármaskönyv a 16. században 12 kiadásban látott napvilágot, ennek több mint a fele latin; a többi magyar és horvát nyelvű. A törvényeket 1584-ben Nagyszombatban Mosóczy Zakariás nyitrai és Telegdi Miklós pécsi püspök nyomtatásban tette közzé (Decreta, constitutiones et articuli regnum ... Ungarie).

Péter Katalin

Vegyes vallású ország

A reformáció hatásának tudhatók be viszont egyes szerzetesek, valamint apácák családalapításáról tanúskodó tények és azok az esetek, amikor egy-egy városból testületi döntéssel űzik el a szerzeteseket vagy esetleg csak némely rendek tagjait. Az is gyakori, hogy a reformáció mellé állt földesurak tiltják ki őket birtokaikról. A népharag elemi kitöréseiről azonban feltűnően kevés adat maradt. Mert a szervezett kiűzés az esetek többségében súlyos atrocitásokkal jár ugyan, de spontán támadások a kolostorok ellen – minden jel szerint – ritkán fordulnak elő.

E sajátos magyarországi jelenségnek két magyarázata is kínálkozik. Az egyik az, hogy jelenlétük - lévén Magyarországon viszonylag kevés szerzetes – nem jelent szubjektív terhet. A másutt gyakran hangoztatott dühös érvelés semmittevésükről nálunk nem merül fel. Menekülésük pedig - előbb Ausztriába, majd Pozsonyba és Nagyszombatba – nagyon is szervezett. Egyes rendházak mintegy kötelékben távoznak. A másik magyarázat: sokan maguk is a reformáció terjesztőivé válnak.

Az utóbbi elsősorban a ferencesekre vonatkozik, akikről már a középkori társadalmi mozgalmakban, különösen pedig a Dózsa-felkelésben kiderült, hogy a nagybirtokossá vált hagyományos rendekkel szemben, eredeti, térítő feladatukat megőrizve, rendkívül érzékenyen reagálnak környezetük problémáira. A katolikus egyház belső megújulási tünetei is náluk voltak a legélénkebbek. Most pedig a reformáció megjelenése sokszor személy szerint hozzájuk kötődik. Az 1520-as években végrehajtott vizsgálatok során derül ki, hogy nem egy helyen ferences szerzetes prédikált először lutheri szellemben, s a számon tartott, név szerint ismert reformátorok egy része is a ferences rendből kerül ki. Mindez azonban nem azt jelenti, mintha a rend testületileg a reformáció mellé állt volna. Mert a 16. század során végig megmaradt kolostorok többsége is az övék: az ország minden vidékén, Nagyszombatban és a Szatmár vármegyei Nagybányán, Erdélyben több helyen is, a hódoltsági Budán, Gyöngyösön, Szegeden egyaránt megtalálhatók; Jászberényből a török űzi el őket 1583-ban. A ferencesek mellett elsősorban a pálosoknak maradnak rendházai, méghozzá a királyság keleti részén, továbbá Nagyszombat, valamint Pozsony válik – az ideköltözők nagy száma miatt – a szerzetesek központjává.

A reformáció befogadása

A hitújítás magyarországi terjedésének első szakasza az 1520-as évek legelejétől az 1540-es esztendők végéig tart. A bizonytalanság és az átmenet időszakának kell tekinteni, mert a szerzetesek és világi papok részéről indított hitújítás ekkor még a katolikus egyházon belül marad. Egészen addig, amíg a régóta sürgetett egyetemes zsinaton, Tridentben nem válik világossá, hogy a belső reformok sorozataként indult reformáció eszméit a pápaság elveti, Magyarországon sincs hivatalos egyházszakadás. Ez idő alatt jut el a reformáció, először Budáról, közelebbről a királyi udvarból, a bányavárosokba és Kassa környékére. Nagyjából egy időben, a városok saját tájékozódása nyomán mutatkozik Szebenben és Brassóban. Valamivel később, talán 1523-tól vannak nyomai Nyugat-Magyarországon, elsősorban városokban: Pozsonyban, Sopronban, Nagyszombatban.

A szerveződés időszaka

A prédikátorok számát viszont nem ismerjük. Még a lelkésznek tanulók névsorai is csak lényegesen későbbről maradtak meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a gyülekezetek számánál csak kevesebben lehetnek. Ebben az időben hal ki éppen a katolikusból lett protestáns lelkészek utolsó generációja; az 1550-es évektől már csak kivételesek voltak az átállások. A régi egyházból azonban már nem is jöhetne utánpótlás: az 1562-ben megnyitott nagyszombati katolikus papneveldébe összesen 10 tanuló jelentkezik. A protestánsok hasonló jellegű intézményei pedig csak az 1550-es évektől alakulnak ki.

Könyvek, olvasók, értelmiség

Nagybáncsai Mátyás nagyszombati polgár 1560-ban énekbe foglalja Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének történetét.

Iskolák

  • A vegyes vallású Nagyszombatban például a káptalani iskola az esztergomi érsek akaratából működik egy ideig részben városi ellenőrzés alatt.
  • A kiváló és modern képzést nyújtó jezsuiták aztán 1561-ben települnek az Oláh Miklós érsek alapította nagyszombati rendházba.
  • A felsőfokú képzés 16. századi kísérletei a maguk korában képtelenek jelentős hatást kifejteni, de egyik sem múlik el egészen nyomtalanul. Báthori szándékát majd Bethlen Gábor újítja fel, természetesen nem katolikus papok, hanem világi értelmiség nevelésének céljával. Oláh kezdeményezéséből pedig nagyon sok nehézség árán, de végül is létrejön a Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem, a jelenleg működő budapesti egyetemek közös őse.

A királyi udvar

Végül nagyon fontos a bécsi udvar és Magyarország kulturális kapcsolatában Zsámboki János szerepe. A tudomány világa Sambucus néven ismeri a nagyszombati származású polihisztort, aki bécsi, lipcsei, strassburgi, párizsi, padovai tanulmányok és egész Európa beutazása után 1564-ben telepedett le végleg Bécsben.

A városok

A 16. századi. nyomtatványok 91%-át állandóan megtelepedett vagy vándorló polgári vállalkozók adják ki. A fölény természetesen az állandóan működő városi nyomdáké: Szebenben, Brassóban, Kolozsvárott, Gyulafehérvárott és Bártfán jelenik meg a nyomtatványok 60%-a. A Debrecen mezővárosban megtelepedett műhely részesedése 18%. Eltörpül mellettük a katolikus egyházi nyomda Nagyszombatban a maga 7%-ával, és töredék csupán a földesúri alapítású nyomdák 12 kiadványa (1,46%).

A vallási ellentétek

A vallásszabadság kérdése ezzel lekerült az országgyűlés napirendjéről, a protestánsok igyekeztek kerülni az összeütközést. Az 1587-1588. évi országgyűlésen elfogadták a XIII. Gergely pápa által 1582-ben bevezetett új naptárt, amely 10 nap elhagyásával és a szökőévek számának szabályos csökkentésével összhangba hozta a napévet és a Julius Caesar-féle (Julianus) évszámítást. Hangsúlyozták azonban, hogy egyedül a király tekintélyének engedelmeskednek, és nem a pápa rendelkezésére fogadták el a naptárreformot, az „új stílust”. Ugyanekkor kérték, hogy a király a megüresedett turóci prépostságra magyarországi egyházi embert nevezzen ki, aki egy éven belül indíttassa meg a turóci konvent hiteles helyi működését. A rendek máskor is az üresedésben levő egyházi tisztségek betöltését és a hiteles helyek működésének biztosítását szorgalmazták. Most azt a választ kapták, hogy turóci prépostot nem lehet kinevezni, mert a prépostság birtokait a király a nagyszombati jezsuitáknak adta. A rendek mégis bevették az országgyűlés végzései közé, Rudolf azonban megtagadta jóváhagyását azzal, hogy a prépostságot kollégium, gimnázium és papnevelő létesítésére a jezsuitáknak engedte át. Nem fogadta el a király az országgyűlésnek azt a határozatát sem, hogy Ausztriából Magyarországra, valamint Stájerországból Szlavóniába nem szabad bort behozni, hacsak a magyar és szlavóniai bor számára a viszonosságot nem biztosítják.

Erre azután kitört a vihar, több vármegye úgy foglalt állást, hogy miután a két végzést az uralkodó nem erősítette meg, az azokkal együtt alkotott összes többi törvény is érvénytelen lett, és megtagadták az országgyűlésen megszavazott adó behajtását. Ernő főherceg megkísérelte menteni a helyzetet: a király nem akarta az országgyűlés két határozatát érvényteleníteni - állította -, szentesítésüket csak elhalasztotta, mert további tárgyalást és meggondolást kívánnak. Ugyanakkor a magyar tanácsosok is kifogásolták, hogy a király – nyilván idegen tanácsadóira hallgatva – nem erősítette meg a két törvénycikket, hiszen Ernő főherceg, akinek teljes meghatalmazása volt, előzetesen már elfogadta az összes végzést. Azt tanácsolták, hogy a király leiratban nyugtassa meg a vármegyéket: az osztrák borok kérdésében meg kell kérdezni az osztrák rendeket, és ezután kerülhet sor a törvénycikk megerősítésére, a jezsuitáknak a turóci prépostság helyett más birtokot fog adni; a két törvénycikket pedig iktassák a következő országgyűlés végzései közé. Azzal érveltek, ha a király nem csendesíti le a rendeket, további komoly zavargások támadhatnak. Nincsen nyoma annak, hogy Rudolf csakugyan tett volna valamit ebben az irányban; viszont öt évig nem hívott össze országgyűlést, és a turóci prépostság a jezsuiták kezében maradt, akik ezzel jelentős anyagi alaphoz jutva, megkezdték oktató- és térítő munkájukat az ellenreformáció érdekében.

Sinkovics István

A háború nyitánya

Számosan kaptak olyan levelet, mint Ecsedi Báthori István országbíró. Haszán temesvári beglerbég felajánlott számára egy bizonyos területet, ha elpártol a császártól, és a szultán zászlaját felveszi. Ez azt jelentette volna, hogy ha Báthori török segítséggel megegyezik a felső-magyarországi városokkal, a vármegyékkel és a főurakkal, a Kassától Nagyszombatig terjedő területet mint vajdaságot megkapja és örökösen bírja, s a török szövetség, „vazallitás” vállalása mellett évi 20 ezer tallér adót fizet.

Makkai László

Védekező külpolitika

Khlesl kancellár a központi hatalom ellen létrejött rendi konföderációt próbálta összbirodalmi szervezetté átkovácsolni, amikor 1614 nyarán, éppen az Erdély felől fenyegető veszély címén, Linzbe összehívta a Habsburg-országok rendjeit első és hosszú időre utolsó közös gyűlésükre. Pénzt akart tőlük szerezni a Bethlen ellen indítandó hadjáratra, azt állítva, hogy különben Bethlen veszi át a kezdeményezést, és török segítséggel támadni fog. Talán eljutott Bécsbe is Bethlen portai ajánlatának híre, hiszen a császári követség jó kémszolgálattal rendelkezett, de anélkül is Khlesl eddigi politikai vonalvezetésébe esett az előterjesztett javaslat. Ezúttal azonban váratlanul a magyarok gördítettek a terv elé akadályokat. Bethlen követjárásai, mint láttuk, nem maradtak hatástalanok, s nem csupán az amúgy is mérsékletre hajló Thurzó nádort, hanem a katolikus főpapi kar olyan tekintélyes tagját, mint Náprágyi Demeter kalocsai érseket is arra indították, hogy békés megegyezést javasoljanak. A gyűlés nagy többsége annál is inkább mellettük nyilatkozott, mivel így az adómegajánlástól is megmenekült. Hivatalosan tehát a tárgyalások útjára kellett lépni, így jött létre 1615 tavaszán a nagyszombati egyezmény, melyben Bethlen Husztot és Kővárt visszakapta, cserében annak elismeréséért, hogy Erdélyt a magyar király engedelméből bírja, Buda visszafoglalása esetén köteles visszaengedni, sőt a török ellen addig is katonai segítséget nyújtani. A szerződést azonban mindkét fél legfeljebb fegyverszünetnek tekintette, mely nem tartott sokáig.

Homonnai György támadásai

A sorozatos kihívások után Bethlen ellentámadásra szánta el magát; Kornis Zsigmondot néhány, összeesküvéssel gyanúsított katolikus úrral együtt elfogatta, birtokaikat elkobozta, s decemberben 12 ezer főnyi, komoly hadjáratra alkalmas sereg élén Debrecenbe vonult. Onnan szólította fel Felső-Magyarország rendjeit a csatlakozásra. Ezek azonban, bár Forgách hadba hívó parancsának sem engedelmeskedtek, ekkor még nem álltak melléje, semlegességükkel viszont fegyverszünet kérésére kényszerítették Forgáchot. A következő évben megújították a nagyszombati szerződést.

A szövetségesek Bécs alatt

Október 10-én Nagyszombatban fogadta Bethlen a cseh–morva rendek gyors segítséget kérő követeit. A megelőző tárgyalások során jelentős pénzsegélyt ígértek Bethlennek hadai fizetésére, de ennek teljesítéséről egyelőre szó sem lehetett, mert saját zsoldosaikat sem tudták rendesen fizetni, akik ezért kegyetlenül dúlták-fosztogatták a cseh falvakat, városokat. A cseh felkelés belső összeomlását csak Bethlen beavatkozása tartóztathatta fel. Azonnal elindította Rhédeyt 10 ezer emberrel Prága felé, míg ő maga Pozsony ellen vonult, melyet egy kisebb császári ellentámadás szétverésével október 14-én el is foglalt.

Bethlen, a protestánsok egyedüli reménysége

Bár csak 7 ezer katonája volt, a fejedelem 1621 januárjában portyákat küldött Morvaországba, ő maga pedig Nagyszombatban ütötte fel főhadiszállását.

Út a békekötés felé

Július végén azután Bethlen is megérkezett a fősereggel Nagyszombatba, ahol augusztus 9-én egyesült a Sziléziából magát 8 ezer emberével áttörő jägerndorfi őrgróffal.

Bethlen második hadjárata

1623 augusztusában indult meg, s úgyszólván ellenállás nélkül érkezett Nagyszombatig, ahol október elején egyesült a török csapatokkal. Csak itt tudta meg, hogy hiába jött, mert augusztus 6-án Tilly generális már megverte, és visszavonulásra kényszerítette Frigyes hadvezérét.

Bethlen társadalompolitikája

Bethlen valláspolitikájában – Báthori Gábornak hol a katolicizmussal, hogy a kálvinizmussal kacérkodó ingadozásaitól eltérően – a kálvinista államegyház kiépítésén munkálkodott. Ezért telepített be a Tisza vidékéről kálvinista papokat, támogatta, majd hívta haza a zsoltáraival és Kálvin Institutiójának magyar fordításával a magyar kálvinizmust felfegyverző Szenci Molnár Albertet. A kálvinista felekezetnek szánta előbb 1620-ban Nagyszombatban kezdeményezett egyetemét is, melyből azután 1629-ben a gyulafehérvári főiskola lett.

A barokk főúr

Az elrendelt önképzéshez könyvtár is tartozott, melyet Esterházy nagy gonddal gyarapított.

A beszélt és írott szó művésze volt, de más művészeteket is szeretett és pártolt. Legfőképpen a zenét, melynek költséges zenekar toborzásával és fenntartásával áldozott. Bethlen Gábor egy ízben tőle kért kölcsön egy hárfást. Kincstára, ruhatára éppen oly igényes és gazdag volt, mint a kor leggazdagabb mágnásaié, sőt az erdélyi fejedelemével vetekedett. Az iparművészeti tárgyakon már megjelent a barokk, a világi építészetben azonban még nem. Viszont az ő költségén és megrendelésére épült 1629 és 1647 között a nagyszombati jezsuita templom, az első magyarországi barokk építmény.

A linzi béke és az 1647. évi országgyűlés

A Linzben 1645. december 16-án aláírt békeszerződésben III. Ferdinánd „az erdélyi fejedelemnek és a pártjához szegődött magyaroknak a kívánságára és követelésére”[1] lényegileg a bécsi békét erősítette meg, de Rákóczinak életére átengedett hét felső-magyarországi vármegyét, sőt a vallásügyben is újabb engedményeket tett. Elsősorban – a Lónyai Zsigmond vezette erdélyi békeküldöttség hajthatatlanságának engedve – törvénybe iktatta a parasztok szabad vallásgyakorlását, a protestáns lelkészek elűzésének tilalmát, a templomfoglalások megszüntetését, a háború idején elfoglalt templomok kölcsönös visszaadását és – amiről eddig Bécsben és Nagyszombatban, az esztergomi érsek ideiglenes székhelyén hallani sem akartak – a vallási sérelmek országgyűlési megtárgyalását.

Zimányi Vera

Demográfiai viszonyok. Az agrárkonjunktúra megszűnése.

A magyarországi gabonaárak mozgása Sopronban, a Szepességben, valamint Nagyszombatban a 17. század elején tapasztalt zuhanás után kisebb emelkedéseket jelzett, míg végül nagyjából vízszintes irányúvá váltak az árgörbék, és hosszas pangás észlelhető.

Makkai László

Nem nemesi kiváltságok

  • A társadalmi rétegződés tekintetében viszonylag legjobban ismert Nagyszombat példája világosan mutatja ezt. A 16. század utolsó harmadában még teljes virágzását élő tőzsérváros a 17. század derekára – amellett, hogy lakossága is csökken – elszegényedik: népessége 45%-ának nincs saját háza, 80%-a a legkisebb adótételeket fizeti, kézművesipara apró üzemekre töredezik, s még ezek száma is fogy, a kézműves és kereskedői tevékenységet szőlőműveléssel kiegészítőké viszont növekszik. Az összezsugorodó és elaprózódó kézművesség nem fogadhatta be a faluról jötteket, akik legfeljebb napszámos kapásnak állhattak be a néhány nagyobb szőlőtulajdonosnál.
  • Az országos és megyei törvényszékek bírói és prókátori kara gyakorló jogászok mellett inaskodva, Werbőczyt, Kithonichot olvasgatva sajátította el a jogi műveltséget. Tevékenységük a nagyszombati egyetem jogi karának megalapításáig, 1667-ig, nem igényelt hazai, s még kevésbé külföldi iskolai képzettséget.

R. Várkonyi Ágnes

A nagyszombati zsinat és következményei

Önálló cikk.

A vasvári béke

Közvetlen veszélyzónába kerültek a királyság gazdaságilag legértékesebb területei, a bányavárosok, az érchegység vashámoros mezővárosai, a nagyszombati piackörzet és a Hegyalja.

Földrajzi adottságok, gazdasági értékek

A szállítmányok a királyi területről NagyszombatPozsony vagy KomáromGyőrSopron érintésével Bécsbe, s innen Klagenfurton át jutottak le Triesztbe.

Bányavállalatok és uradalmak üzemei

A besztercebányai bányák jövedelmét terhelő összegek 1676-ban
Kiadások Forint Dénár
Nagyszombati konviktusnak 2000

Városok, nyitott kapukkal

  • A magukat jól bíró, közepes anyagi helyzetűek száma Lőcsén, Nagyszombatban egyaránt megcsappan, esetleg csak néhány kézműves képviseli ezt a régebben a városi polgárság derékhadát alkotó réteget.
  • Az egyházi főhatalom székhelye, Nagyszombat, egyetemével művelődési központ, de az ország társadalmának vallási megosztottsága miatt hatása korlátozott.

Kézművesek és kereskedőpolgárok

Nagyszombatban a gazdasági fejlődés csúcspontját jelentő 1630. évi állapotokkal szemben a kereskedők és a szövőipari szakmák száma 1656-ra visszaesett.


Sopronban, Lőcsén, Nagyszombatban, Kassán magas a sütők, pékek, serfőzők, korcsmárosok, mészárosok, halárusok száma.


Nagyszombat 1656-ban ugyan már túl van városgazdasági virágzásának delelőjén, és a város lakosságának száma az 1634. évi állapotokhoz képest 20%-kal csökkent, viszont 225 kézműiparost, 41-féle kézműipari szakmát tart számon az adójegyzék.

Nagyszombat kézműveseinek megoszlása 1656-ban
Szakma Szám Szakma Szám
pék 26 hentes 3
szabó 20 sapkakészítő 3
fuvaros 17 szűrszabó 3
csizmadia 13 kardkészítő 2
szűcs 12 kerékgyártó 2
suszter 11 kőfaragó 2
szíjgyártó 10 könyvkötő 2
lakatos 9 rézműves 2
ács 8 szakács 2
kádár 8 szappanfőző 2
gombkészítő 7 bádogos 1
asztalos 6 esztergályos 1
borbély 6 fésűkészítő 1
kőműves 6 gyógyszerész 1
aranyműves 5 harangöntő 1
festő-mázoló 5 kesztyűkészítő 1
kovács 5 sírásó 1
nyereggyártó 5 szobrász 1
takács 5 téglakészítő 1
ványoló 5 üveges 1
fazekas 3

Nagyszombatban 1634-ben a kis kézműipari műhelyek az elért össztermelés 29%-át, a közepesek 68 %-át, a nagy kézműipari üzemek 3%-át állították elő, de 1656-ban a megtermelt összértéken belül a kis műhelyek részesedése 15%, a közepeseké 49%, a nagy kézműipari műhelyeké 36%.


Nagyszombatban 1656-ban 130 kereskedő él, kevesebb mint egyharmada a 20 évvel azelőttinek, és néhány évtized leforgása alatt ez is teljes egészében eltűnik a nem is olyan régen még Nyugat-Magyarország kereskedelmi központjának számító városból.

Főurak és köznemesek

A főúri ifjak a nagyszombati, grazi vagy bécsi egyetemet elvégezve, tanulmányaikat európai utazással zárták le.

Makkai László

Magyarok, szlovákok, németek a Felföldön

Nyomdák és könyvtárak

  • A 16. század 20 nyomdájából a századfordulót csak 6 élte túl: a katolikusok nagyszombati, a reformátusok debreceni, az unitáriusok kolozsvári, az evangélikusok nagyszebeni, bártfai és németkeresztúri műhelye, mely utóbbi vándornyomda volt, s később Csepregre költözve, 1643-ban meg is szűnt.
  • Az érseki káptalan nagyszombati nyomdájának felszerelését nagy részben Pozsonyba költöztették 1609-ben, de onnan 1648-ban visszahozták, s a jezsuita egyetem kezelésében az ország legnagyobb nyomtatóműhelyévé fejlesztették.
  • A nagy iskolák, Nagyszombat, Debrecen, Sárospatak könyvtárai a század végére 4–5 ezer kötetet tartalmaznak, olyan nagyuraknak, mint Thurzó György, Zrínyi, Nádasdy 500-tól 1000 kötetig terjedt a könyvgyűjteménye, de papok is birtokoltak 100–500 művet.

Iskola és értelmiség

  • Iskolai végzettséghez a 17 . századi Magyarországon egyedül a lelkészi és tanítói foglalkozást kötötték, ezeken kívül a nagyszombati egyetem jogi karának megalakulásáig semmiféle hivatásnak nem volt iskolai szakoktatása.
  • Werbőczy, Kithonich, a Corpus Juris, Erdélyben pedig az Approbatae Constitutiones és folytatásai meg néhány kéziratos formuláskönyv volt jogászaink egész szakmai felszerelése. Iskolákban a nagyszombati egyetem jogi karának felállításáig, 1667-ig ezeket sem tanították.
  • Az a gondolat, hogy a nemesség egy jelentős részéből szakszerűen képzett világi értelmiség alakuljon, a királyi Magyarországon csak a 17. század második felében merült fel. Akkor sem a rendi politika, hanem a katolikus egyház kezdeményezésére, amely az ellenreformáció térnyerésével az addig protestáns neveltetésű városi, vármegyei, kamarai és központi bírósági tisztviselőket gyorsan akarta katolikusokkal helyettesíteni, s ezért egészítette ki jogi karral a nagyszombati egyetemet.
  • A legalsó fokozaton, a kisiskolákban írás-olvasást tanítottak vallásos szövegeken, általában három évig. Ezután kezdődött a tulajdonképpeni gimnázium, melynek tananyaga latin nyelvtan, mondattan, poétika és retorika volt, klasszikus auktorok alapján, legalább négy éven át. A legtöbb latin iskola ezzel be is fejezte az oktatást, csak főiskolai igényű tanintézetekben került sor a logikára és esetleg a filozófiára, a 17. század közepéig protestáns és jezsuita iskolákban egyaránt a középkori skolasztika által kereszténnyé átértelmezett arisztotelészi „tudományra”. A logika és a filozófia legalább újabb három évet vett igénybe, így a 6–7 éves korában iskolába kerülő tanuló, ha kivételesen szorgalmas volt, 16–17 éves korára elvégezte gimnáziumi tanulmányait. A világiak oktatása Magyarországon – a nagyszombati egyetem jogi karának felállításáig – ezzel véget ért, orvosi továbbtanulásra pedig továbbra is csak külföldi egyetemeken volt lehetőség. Az egyházi pályára lépők viszont a filozófiai tanfolyam elvégzése után itthon is folytathattak teológiai tanulmányokat néhány protestáns „illustre gymnasium”-ban, illetve a katolikus szemináriumokban s természetesen a nagyszombati egyetem teológiai karán.

Katolikus közép- és felsőfokú iskolák

A királyi Magyarországon az első jezsuita gimnázium 1616-ban nyílt meg Nagyszombatban, majd sorra alakultak továbbiak is: 1626-ban Pozsonyban, 1627-ben Győrött, 1623-ban Szatmáron, 1636-ban Sopronban és Ungváron, 1649-ben Besztercebányán, 1655-ben Trencsénben és Kassán 1662-ben Sárospatakon, néhány más helyen pedig algimnáziumok is.


De még a kiváltságosok kevésbé tehetős rétegei számára sem nyílt meg a katolikus gimnáziumokban való tanulás lehetősége másként, mint kegyes alapítványokból fenntartott ingyenes vagy kedvezményes diákotthonok, úgynevezett konviktusok létesítésével. Ilyenek a nagyobb jezsuita gimnáziumok (Nagyszombat, Trencsén, Győr, Kassa) mellett alakultak. Szigorú tanári vezetés alatt állván, a diákönkormányzatnak semmiféle szervezett formáját nem engedték meg, az ájtatossági „kongregációk” is a fegyelmezés eszközei voltak. Ezért a jezsuita és általában a katolikus gimnáziumok, ha a szellemi elit képzésére alkalmasak voltak is, annak csak korlátozott mozgási szabadságot biztosítottak.


A lelkészi pályára való előkészítést a papképző szemináriumok szolgálták, a nagyszombati érseki egyházmegyei mellett még egy másik központi is a többi egyházmegye számára, amelyek közül a 17. században egyedül a győri tudott saját lelkészképző intézetet létesíteni. A szemináriumok a filozófiai tanfolyam után még kétévi gyakorlati és morális teológiai képzést adtak a papjelölteknek, de az ellenreformáció erőszakosan gyorsított ütemét nem tudták követni, s ezért egyeseket már a gimnázium retorikai osztályának elvégzése után papságra bocsátottak ki.

A magasabb teológiai képzettséget a Báthoriak által alapított kolozsvári jezsuita egyetem 1603-ban történt pusztulása után idehaza az 1635-ben alapított nagyszombati egyetemen lehetett megszerezni. Az egyetemet Pázmány kezdettől fogva kizárólag a jezsuita rend intézményének szánta. Az érseki jövedelméből erre a célra adott tekintélyes, 100 ezer forintos összeget külföldön rendelte el kamatra kiadni, nehogy az – és vele az egyetem – a jezsuiták esetleges száműzetésével a rend kezéből kikerülhessen. Ennek megfelelően e kezdetben két, filozófiai és teológiai kart magában foglaló egyetemnek is a jezsuita Ratio Studiorumot írta elő bevezetésre. A pápa csak orvosi és jogi karral kiegészítve lett volna hajlandó a nagyszombati egyetemet elismerni, Pázmány azonban a tanítani képes magyar orvosok hiányával érvelve, megmaradt eredeti terve mellett. Az olasz és német egyetemeken végeztek ugyan magyar orvosdoktorok, de ezek protestánsok voltak, s nem használhatta őket. Így azután II. Ferdinánddal hagyatta jóvá egyetemét, amelyet az a német birodalmi, szintén jezsuiták által irányított kölni, bécsi, mainzi, ingolstadti, prágai, olomouci és grazi egyetemek rangjára emelt, s a kisebb egyetemi címeken kívül a doktori cím adásának jogával is felruházott.

Az egyetem öt filozófiai (logikai, fizikai, matematikai, etikai, metafizikai) és hét teológiai (köztük egy nyelvi, a héber tanítására; a görög nyelv oktatását csak később vezették be) tanszékkel nyílt meg, ezekhez járult az 1667-ben alapított jogi kar 4 (kánonjogi, római jogi és két hazai jogi) tanszéke. A tanárok számát tekintve tehát a nagyszombati egyetem felvehette a versenyt a külföldi jezsuita egyetemekkel, s szellemi színvonala sem volt azokénál alacsonyabb. Ezt elsősorban a sűrű tanárcsere mutatja a bécsi, grazi és nagyszombati egyetem között, ami végső soron annak tulajdonítható, hogy a jezsuita rend tanító tagjait két-három évnél tovább nemigen engedte ugyanazon iskolánál működni, sőt egyetemi tanárokat gimnáziumokhoz vagy akár nem iskolai megbízatásokra is átrendelt. A nagyszombati egyetem első tanárnemzedékének ilyen, sok helyen (Bécs, Győr, Sopron, Zágráb) megfordult tagja volt Dobronoky György, a század harmadik harmadában pedig Berzeviczy Henrik, egy 1682-ben megjelent latin aritmetikai tankönyv szerzője, Hevenesi Gábor, az itt tárgyalt korszakban még kezdő tanár, később a magyar történeti források neves gyűjtője, valamint a sokoldalú Szentiványi Márton. De nemcsak helyüket, hanem tantárgyakat is gyakran változtatták, hol a filozófiai, hol a teológiai karon tanítottak, Szentiványi pedig még a jogin is.

A leginkább naptárkiadványairól nevezetes Szentiványi egyébként mind politikai beállítottságával (1673 után ő vezette a protestánsokra is kiterjedő, őket a nyomtatásból gyakorlatilag kizáró cenzúrát, élesen támadta a kuruc mozgalmakat), mind tudományos-világnézeti állásfoglalásával (alatta és általa lett a nagyszombati egyetem Magyarországon „a skolasztika utolsó fellegvára”) a legjellegzetesebb képviselője volt a 17. századi jezsuita tudomány- és népművelésnek. Évtizedekkel azután, hogy a hazai protestáns iskolákban már a kopernikuszi világképet tanították, Szentiványi 1689-ben megkezdett és később folytatott Miscellanea című tudománynépszerűsítő (de nyilván korábbi egyetemi előadásainak tartalmát és szellemét tükröző) kiadványsorozatában „hamis”-nak bélyegezi és a „mesék” világába utalja Kopernikusz tanait. Ugyanakkor azonban mindabban, amit egyháza enged, széles körű érdeklődéssel és éles szemű megfigyelőképességgel tanul, sőt kutat. Ha az arisztotelészi világképen belül is, de kitűnő csillagászati részleteredményeket ér el a távcső használatával, a hazai protestáns tudósokénál korszerűbb botanikai, optikai és műszaki tudással rendelkezik, mintegy előlegezve a 18. századi jezsuita természettudomány modernizálását.

Az ellenreformáció győzelmes előrehaladásának éveiben természetszerűleg a nagyszombati egyetemnek kellett a legnépesebb hazai tanintézetnek lennie; már az alapítás utáni években ezer, a század végén pedig 1200 körül járt a gimnázium és az egyetem együttes diáklétszáma, s a protestáns iskoláktól eltérően, nagy többségben nemesifjak látogatták. 1660-ban újabb katolikus egyetem alakult Kassán a már fennálló kisiskola és jezsuita gimnázium fölé, 3 éves filozófiai és 4 éves teológiai tagozattal, s 1674-ben nyomdát is kapott. A nagyszombati egyetem színvonalát azonban sem a tanárok és diákok számával, sem a tanítás minőségével nem érte el.

Protestáns kollégiumok

  • Keresztúri Pál „udvari scholá”-ja által is támogatva, Gyulafehérvár volt a század közepéig a nagyszombati egyetemmel egyedül versengeni képes protestáns szellemi központ, Bacon, Ratke, Comenius és a puritánok pedagógiai reformjainak első hazai bázisa, a három nagy puritán pedagógus, Tolnai Dali János, Apáczai Csere János és Mártonfalvi Tóth György nevelőiskolája.
  • Egy akadémiai rangú hazai evangélikus tanintézet alapításának tervét – a maga egyházában Apáczaihoz hasonló szerepet játszó – Johann Bayer dolgozta ki, és főleg Vitnyédi István támogatásával népszerűsítette, olyan sikeresen, hogy evangélikus mágnások, nemesek és városi polgárok adományaiból ugyanakkora összeg, 100 ezer forint, gyűlt össze az Eperjesen alapítandó akadémia javára, mint amennyit annak idején Pázmány a nagyszombati egyetemre adott.

Reneszánsz és barokk képzőművészet

A barokk leginkább, de mégsem kizárólag az irodalomban vett fel magyar tartalmi és formai vonásokat. Igaz, a képzőművészetben a szakmai tanultság hiánya nem engedte Zrínyihez vagy akár Gyöngyösihez fogható hazai alkotók fejlődését, sőt a műértő közönség is jóval szűkebb volt, mégis a barokk építészet megjelenése sem időben, sem színvonalban nem maradt el az irodalomtól. A közvetítő természetesen a Habsburg-birodalom nyugati fele volt, de mesterek a barokk szülőföldjéről, Itáliából jöttek hozzánk is. Először templomok épültek a jezsuiták számára, már 1629-ben az Esterházy Miklós által kezdeményezett, a római Il Gesu közvetlen hatását mutató nagyszombati (Antonio és Pietro Spazzo), 1637-ben a győri (Bartolomeo Torre), később – sok más közt – Nádasdy Ferenc alapítványa, a loretói szervita kegyhely és rendház, melynek mestere, Carlo Martino Carlone 1663-ban az első barokk kastélyt is elkezdte építeni Esterházy Pál számára Kismartonban.

R. Várkonyi Ágnes

Változások a városfalak mögött

  • Nagyszombat, Lőcse, Kassa lakói között a szegények száma nőtt, a tehetősebb polgárok vagyona ugyan gyarapodott, számuk azonban csökkent. A magukat jól bíró közepes anyagi helyzetűek száma ugyancsak csökkent vagy legalábbis nem növekedett arányosan; általában kisszámú kézműves képviselte ezt a régebben a városi polgárság derékhadát alkotó réteget. Lőcse és Nagyszombat adójegyzékeiből megállapítható, hogy a kézművesek, akik anyagi erő dolgában a század első felében a városi lakosság középső rétegét alkották, a század végére elszegényedtek. Nagyszombatban emelkedett a nagyobb műhelytulajdonosok, a több legénnyel dolgozó mesterek vagyona, a legény nélkül dolgoz kézművesmesterek pedig nincstelenségbe süllyedtek.
  • Az Udvari Kamara ellenőrzése alá vonta a városok pénzgazdálkodását és adóügyeit. A városok adója megnövekedett, a kereskedelmet és az ipart korlátozó vámok és rendeletek miatt a városgazdaság bevételei is elapadtak. Tönkrement bányatulajdonosok, az eperjesi gazdag kereskedők sorsa, a nagyszombati polgárság elszegényedése és az erdélyi iparosok tiltakozása az 1702. évi császári vámrendelet miatt egyaránt bizonyítja a polgárság szorongatott helyzetét.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

Schlick december közepére Pozsonyba húzódott vissza. A kurucok újra elfoglalták Lévát és a bányavárosokat, megnyitotta előttük kapuit Galgóc, Nagyszombat és Zólyom vára, Czelder Orbán ezereskapitány ostrom alá fogta Bajmócot.

Magyarország és az európai háborúk

Pálffy mintegy 2 ezer emberrel Nagyszombat tájékáról megindulva egyesülni akart Ritschan tábornok 4 ezer főnyi haderejével. A morva határtól a Kis-Kárpátok hegyszorosán át Szomolányra vonuló Ritschant azonban Rákóczi csapatai körülkerítették, s 1704. május 28-án Bercsényi és Károlyi ezredei a helyi felkelők segítségével tönkretették. Rákóczinak 300–400, a császáriaknak körülbelül ezer katonája esett el. A mintegy 100 fogoly között volt maga Ritschan tábornok is, aki majd 3 ezer forint váltságdíj és 50 magyar fogoly elbocsátása árán szabadul.

A szomolányi győzelem lehetővé tette, hogy Károlyi négy lovasezreddel átmenjen a Dunántúlra, Forgách segítségére. Heister 3600 főnyi haderővel és 12 ágyúval 1704. június 13-án Koroncónál mégis súlyos vereséget mért Forgách 18 ezer főnyi, de tüzérséggel kevéssé ellátott haderejére. A csatatértől nem messze álló Károlyi négy ezredével nem bocsátkozott harcba. Forgách seregének vesztesége 2 ezer ember (11%) volt, a császáriaké 100 fő (2,8%).

A koroncói csatavesztés következményein nem változtatott, hogy július 4-én Károlyi Szentgotthárdnál megverte Rabatta tábornokot; előnyét nem használta ki, Ausztria szélén portyázott, miközben a Dunántúlon Heister büntető hadjárata szántott végig.

A dunántúli hadjáratra készülő Rákóczi így hadseregével délre fordult, mivel a császári hadvezetés támadásra indította a Duna–Tisza közi rác helyőrségeket. A fejedelem vállalkozása sikeresen indult. A magyar sereg Titel alatt, Feketevíznél győzelmet aratott, s július 20-án bevette Szegedet, és megkezdte a vár ostromát. A várparancsnok, Globitz báró azonban sikeresen ellenállt. A közben súlyosan megbetegedett Rákóczi, értesülvén róla, hogy ha megvenné a várat, át kellene adnia a töröknek, három hét után visszafordult, de hatalmi támaszpontokat létesített. A Szeged városával egy vonalban, a Duna partján emelkedő véghelyet, Baját fegyverviselőkkel erősítette meg. Simontornyának augusztus 17-i kiváltságlevelében hajdúvárosi szabadságot, a tihanyi végvárhoz tartozóknak privilégiumot adományozott. Črnojević pátriárkát pedig tájékoztatta: önvédelemből visel hadat, és ismét megegyezési tárgyalásokat ajánlott a rác határőrségnek.

Rákóczi Gyöngyös felé vonulva értesült róla, hogy 1704. augusztus 13-án az egyesült császári és angol seregek Blenheim-Höchstadtnél megsemmisítő vereséget mértek a franciákra. Eredeti stratégiai terve, hogy csapatai a kelet felé előretörő francia erőkkel egyesüljenek, ezzel végleg meghiúsult. A spanyol örökösödési háború súlypontja pedig ily módon végérvényesen Németalföld, Itália és Spanyolország hadszíntereire helyeződött át, s Magyarországon a szabadságharc belső dinamizmusa és a kialakuló új magyar állam súlya következtében bizonyos egyensúlyi helyzet alakult ki. Döntő győzelmet egyik fél sem tudott aratni a másik fölött, miként azt az első nagy ütközet, a nagyszombati csata és körülményei bizonyítják.

Miután a császári fogságból a nyergesújfalui parasztok segítségével magát Rákóczi táborába átverekedett Bottyán János vezényletével a kurucok elfoglalták Érsekújvárt, és ostromzár alá vették Lipótvárt, a császári hadvezetés Heister generálist a vár felmentésére küldte. Heister 19–20 ezer főnyi sereggel karácsony napján Nagyszombat közelébe érkezett, s december 26-án megütközött Rákóczi ugyancsak 19–20 ezer főnyi seregével. A császári sereg megtartotta a csatateret, de nem tekinthető egyértelműen győztesnek; vesztesége (600 fő, 3%) nagyobb volt, mint a kurucoké (400 fő, 2%). Heister nem üldözte a magyar sereget, s bár Lipótvár kuruc ostromzárát feloldotta, stratégiailag semmit nem nyert. Később a csatavesztést Rákóczi tragikusnak minősítette, pedig a kezdeményezés a kezében maradt.

Szövetség Erdéllyel és a dunántúli hadjárat

A dunántúli vármegyék részben a ruszti gyűlésen, részben pedig Bercsényi táborában, Nagyszombatban csatlakoztak a szécsényi konföderációhoz.

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A nagyszombati béketárgyalások a fegyverszünet megkötése után, 1706. június 13-án kezdődtek. A magyar delegációban Csáky István, Sennyei István, Jánoky, Gerhard, Labsánszky és Kajali szenátorok képviselték a konföderációt, s a június 6-án kinevezett bizottság Károlyival, Pethes András püspökkel és Galambos Ferenc vicegenerálissal egészült ki. Erdélyt Mikes Mihály, Pekry, Teleki és Kemény Simon képviselte. A bizottság elnöke Bercsényi volt, de az ügyeket a tárgyalások írásbeli anyagát is megfogalmazó Ráday vezette. A császári békebizottság vezeteje Wratislaw gróf cseh kancellár, tagjai Sinzendorf és Lamberg miniszterek Lotharingiai Károly osnabrücki érsek voltak. József mint magyar király Széchényi Pál kalocsai érseket teljhatalmú személyes képviévé nevezte ki a bizottságba. A két közvetítő hatalom bécsi követei, Stepney és Hamel-Bruyninx mellé különmegbízottként Sunderland, illetve Renchteren követet küldte.

Egyik bizottság sem rendelkezett érdemi döntési joggal. A magyar és erdélyi koföderáció részéről Rákóczi mondta ki a döntő szót, a Habsburg oldalon pedig meg a részletkérdésekben is a Titkos Tanács döntött.

Rákóczi és kormányzó köre álláspontja szerint Magyarország ne legyen a Habsburg-tartományok mintájára örökös birtok, a császári hadak vonuljanak ki az országból, s a magyarországi várakban csak magyar őrség legyen. Békét külső hatalmak közvetítésével, Hollandia és Anglia mellett Svédország, Poroszország, Lengyelország és Velence garanciájával kössenek. A császár ismerje el Erdély állami önállóságát; ugyanakkor Rákóczi kijelentette, hogy nem ragaszkodik az erdélyi fejedelmi méltósághoz.

Válaszként I. József nyílt levélben szögezte le álláspontját: az 1687. évi törvény alapján uralkodik, de nem igényel magának despotikus kormányzási jogokat; az ország törvényeit, végzéseit és a nemesi szabadságokat megtartja.

A rendi kiváltságokat biztosító általános királyi ígéretekről a magyar konföderáció vezetőinek megoszlott a véleménye. Végül a tárgyalások mellett döntöttek, és feltételeiket huszonhárom pontban foglalták össze. Biztosítani kívánták a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságát. Elismerték a Habsburg-család örökös jogát a királyi méltóságra, de nem az ország örökös birtoklására. Ragaszkodtak a szabad vallásgyakorlathoz, s ahhoz, hogy a konföderáció minden tagja büntetlen maradjon. A nemesi előjogok csorbítatlan biztosításán kívül ahhoz is ragaszkodtak, hogy szavatolják a hajdúvárosok és a Jászkun kerület szabadságát, valamint a szabad kereskedelmet. Az önálló államiságért harcolók érdekében kívánták, hogy a fiskus a bányajövedelmek felét fordítsa a rézpénz beváltására.

A császári udvar, bár a fegyvernyugvási szerződés mindkét fél által ratifikált szövegében elismerte az új magyar államot, mégis megpróbálta elérni – mielőtt'a békepontokra válaszolt volna –, hogy Rákóczi visszavonuljon a politikától. A május 3-án megérkező Sarolta Amália fejedelemné asszony, majd Wratislaw cseh kancellár, végül a fejedelem nővére és sógora Rákóczi magyarországi birtokairól, főleg pedig erdélyi fejedelemségéről való lemondása fejében német birodalmi fejedelemséget ajánló császári javaslatokat hoztak. Rákóczi kész lett volna ezt elfogadni, ha megfelelő biztosítékot kap az ország állami önállóságáról.

A békepontokra adott császári válasz a Habsburg-kormányzatban időközben bekövetkezett belső hatalmi súlypontváltozást tükrözte. Több kérdést az összehívandó országgyűlésre utalt, leszögezve, hogy a régi törvények értelmében a király egymaga nem, csakis az ország dönthet. Megígérte, hogy eltörli a neoacquisticát, és háromévenként országgyűlést hívnak össze. Az európai hatalmak kezességére és az Erdélyi Fejedelemség állami önállóságara vonatkozó feltételeket azonban mereven elatusította, mondván, hogy a külső garancia a bizalmatlanság magvait hintené el a király és az országlakosok között. Erdélyről pedig leszögezte, hogy a fejedelemséget a török járom alól a császár fegyverei szabadították fel, s a karlócai békével ellenkező újításra nem lép. Ugyancsak elutasította – a konföderáció vezetőit az ország pénzének elsikkasztásával vádolva – a gazdasági feltételeket is. Az idegen katonaság kiviteléhez sem járult hozzá. A fegyvert fogottak büntetlenséget és harcuk érdemi elismerését kívánó pontot a királyi méltóságra sértőnek találta, s csak királyi kegyelmet helyezett kilátásba a hűtleneknek. A szabad vallásgyakorlatra irányuló kívánság elől végül azzal tért ki, hogy a szécsényi országgyűlés végzéseit nem ismeri el.

Július végén lejárt a fegyvernyugvás, s bár Rákóczi és a mediátorok szerették volna meghosszabbítani, az udvar erre nem volt hajlandó. Ezzel a békekonferencia megszakadt.

A Habsburg-álláspont nyílt és éles fordulatát az időközben elért itáliai katonai sikerek okozták. A katonai erőfölény tudatában a Habsburg-kormányzat visszatért régi álláspontjára: a rebellisek megcsendesítése a császári kegyelem dolga. Az udvar a tárgyalások megszakítását indokoló, nemzetközi tájékoztatásra szánt propagandairatában már határozottan a rendi kiváltságok védelmében érvelt Rákóczi hatalma ellen. A Hármaskönyvre és országgyűlési végzésekre hivatkozva állította, hogy a császár a nemesi kiváltságot védelmezi a zsarnok Rákóczival szemben, aki uralkodni akar a vele egyenlők felett, és személyes ambíciói miatt vetette ismét a háború romboló szekere alá a szegény országot.

A háború kényszerű folytatását bejelentő fejedelmi kiáltvány viszont a Magyar Királyságnak és Erdélynek az önálló államiság korabeli értelmében vett legfőbb feltételeihez való jogát hangsúlyozta. Ráday pedig – álnéven kiadott röpiratban vitázva a császári biztosok hozta válasszal – kifejtette, hogy az ellenállás jogát a zsarnoksággal szemben már István király hangsúlyozta, a gazdasági érdekeihez ragaszkodó ország önvédelme természet adta törvény, és ilyen jogokkal más nemzetek is élnek. Az országnak az önálló államiságot biztosító békéhez való jogát a konföderáció vezetői nem adták fel. 1706 őszén Rákóczi ismét XIV. Lajoshoz fordult, s az angol királynőt és a holland rendeket is kérte, hogy az általános békeértekezleteken karolják majd fel Magyarország és Erdély ügyét.

A béketárgyalások megszakítása után a magyar konföderáció katonai kezdeményező erejét, küzdőképességét az őszi hadjárat és a Dunántúl védelme tanúsította.

Rákóczi szeptember 16-án hatheti ostrommal bevette Esztergom várát, Szolnok és Eger szilárdan ellenállt az Erdélyből mintegy 20 ezer főnyi haderővel kivonuló Rabutin ajánlatainak, majd Radics András parancsnoksága alatt Esze Tamás ezrede és a polgárság megvédte Kassát. Rabutin október 10-én bekerítésből tartva, kénytelen volt a Hegyaljára visszavonulni. Ugyanekkor Starhemberg Guido generális, a magyarországi császári csapatok új főparancsnoka azt a parancsot kapta, hogy egyesülve Rabutin hadseregével, verje ki Rákóczi csapatait a Dunántúlról. Starhemberg ugyan könnyűszerrel elfoglalta a dunai átkelő védelmére emelt karvai sáncot, kardélre hányatta az odamenekült környékbelieket, s október 12-én Esztergom francia parancsnoka, Bonafous ezereskapitány feladta a várat, a dunántúli hadjárat mégis meghiúsult. A Stájerországból benyomuló Hannibál Heister generális 5 ezer főnyi haderejét Győrvár és Egervár mellett november 6-án legyőzték, és őt magát is elfogták Béri Balogh Ádám és Bezerédj Imre ezredei. Majd a dunántúli főkapitánnyá kinevezett Bottyán János generális mintegy 10 ezer főnyi haderejével 1706–1707 telén a császári haderőket egymástól elszigetelve és kiszorítva megvédte a Dunántúlt.

A hadműveleti sikereket és kudarcokat a Rákóczi államában zajló változások, az e változásokat kiváltó és kísérő társadalmi és politikai feszültségek kísérték. 1706 folyamán Rákóczi folytatta az állandó hadsereg kiépítését, erőfeszítéseket tett a központilag irányított szakszerű államigazgatás megteremtésére, és mindezek anyagi alapját, az országos gazdaságot korszerűen megszervezve, reformintézkedések sorával kívánta biztosítani. A döntések heves viták közben, a miskolci, az érsekújvári és a rozsnyói tanácsülésen születtek meg.

A központi hatalom nem adta fel a breznai szövetség alapelveit. Göncöt és Diószeget, mivel lakói közösen fegyvert fogtak, Rákóczi 1706. évi rendelkezései kiemelték a földesúri hatalom alól. Nehézséget okozott azonban, hogy a katonai törvénykönyvet nem tudták idejében kiadni. A katonai törvénykönyv a katonaságot minden vonatkozásban kiemelte a rendi kötelékekből: a hadsereg egyedül a központi hatalomtól függ. Érthető tehát, ha a miskolci tanácsülésen súlyos ellenállásba ütköztek azok, akik az állandó hadsereg teljes kiépítését szorgalmazták.

Fontos lépéssel vitte előbbre az állandó hadsereg megszervezésének ügyét, hogy az országot főkapitányságokra osztották. Az öt főkapitányság – a dunántúli Pápa, a tiszántúli Szatmár, a Duna-Tisza közi Szolnok, az alsó- és felső-magyarországi Érsekújvár, illetve Kassa székhellyel – nemcsak a hadkiegészítés és a hadellátás területi rendjét szabta meg, hanem a központi hatalom alá rendelt hadsereg-irányítás regionális egységeit is megtestesítette. 1706 nyarán számba vették az egész hadsereget, több töredék ezredet összevontak, a 78 ezredet a Bercsényi által kidolgozott Systema totius militiae alapján helyezték el az öt főkapitányság területén. A hadsereg ellátása megkövetelte, hogy rendezzék a kincstári birtokok ügyét, de a birtokok tulajdonviszonyai körül uralkodó zűrzavar sok nehézséget okozott.

A miskolci tanácsülésen elfogadott és többé-kevésbé meg is valósított gazdasági intézkedéseket a rozsnyói tanácsülésen fejlesztették tovább. Platthy Sándor és Bulyovszky Dániel, a Gazdasági Tanács tanácsosai országos költségvetési tervet készítettek, s mivel a várható bevételek messze alatta maradtak a szükséges kiadásoknak – ami ebben a korban Európa minden országában általános jelenség volt –, jelentős gazdasági reformokat javasoltak. Megállapították, hogy az állami bevételeket az élénk kereskedelmi forgalom, a célszerűbb és megbízhatóbb kincstári gazdálkodás és az állami készpénzadó növelné. A kereskedelmi forgalmat elsősorban a rézpénz inflációja bénította meg, a kincstári birtokokon pedig a fiskális tisztek az ország javaiból sokszor a maguk hasznára gazdálkodtak. A parasztságra és a polgárságra hámló terhek sokasága miatt állandó adót csakis a kor fogalma szerinti „közteherviselés” formájában vethettek ki, de a nemesi privilégiumok alfája az adómentesség volt.

A javaslatok leszögezték, hogy a rézpénzt be kell vonni, és jó nemesfém pénzt kell kibocsátani. Az ehhez szükséges nemesfémkészletet úgy kívánták biztosítani, hogy a főurak, a klérus és a nemesek adjanak bizonyos összeget, ezüstöt vagy aranyat. Ez az egyszeri vagyondézsma valójában az uralkodó osztály kényszerű államkölcsönének tekinthető. Javasolták továbbá, hogy az ország minden lakosa, nemes és nemtelen, főúr és mesterember egyaránt legyen adóköteles, és készpénzben fizessen rendszeresen adót. Indoklásul a nyugati országok példáját, az ország történeti tapasztalatait és államelméleti, nemzeti ideológiai érvek sorát számlálták elő.

A nemesség megadóztatására tett javaslatokat heves ellenkezés fogadta. A jó gazdasági érzékkel rendelkező Károlyi Sándor nem értett egyet azokkal, akik általában az adókivetés ellen voltak, de csak a jobbágyok adókötelezettségét ismerte el; pedig a nemesi adózás elvének Magyarországon is voltak már hagyományai. Az általános adókivetés alapos előkészítése érdekében tanulmányozta 1706 folyamán Ráday a magyar adó rendeleteket. Az általános adó fokozatos bevezetését javasolta Kajali Pál 1706. november 8-án kelt előterjesztésében.

1706 végén 2 millió forint értékű, részben készpénz-, részben iparcikk- és élelemadót vetettek ki. A rézpénz értékének stabilizálása érdekében a forgalomban levő érméket devalválták, és az újonnan veretetteket lepecsételték. Kimondták, hogy a rézpénz zálogbirtokok visszaváltására, adósságok kiegyenlítésére is felhasználható fizetési eszköz. Rendelkeztek róla, hogy bizonyos fizetéseket már ezüstpénzben folyósítsanak, és több ezüstpénzt verjenek.

A kereskedelmi forgalom fellendítése érdekében 1706 folyamán több intézkedést hoztak. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd mentesült a hadélelmezés, Debrecen a hadállítás kötelezettsége alól. Szabadalmakat kaptak a debreceni, nagyszombati, komáromi, pozsonyi, esztergomi stb. kereskedők.

Rákóczi megindítja a béketárgyalásokat

A salánki tanácsülésen pedig a csonka senatussal megállapodtak, hogy a nagyszombati feltételek alapján kötnek békét, s partikuláris megegyezésre senki nem lép: Rákóczi az államhatalmi testülettel Lengyelországban, a magyar határ közelében várja be a császári udvar válaszát.

Művelődés és országegység

A Grácban, Prágában vagy a nagyszombati egyetemen iskolázott katolikus főúr az osztrák és cseh arisztokratákhoz hasonló képzésben részesült, sokat forgott a nagy kulturális fellendülését élő Bécsben, s mentalitásában elkülönült az északkeleti országrészek és Erdély nemegyszer Angliát, Hollandiát megjárt protestáns nemeseitől.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Magyarország egyetlen egyeteme, a nagyszombati, a jezsuiták kezében még nem épült ki teljesen, a filozófiai és teológiai fakultás mellett később, 1667-ben nyitott jogi fakultás még alig működött, első nyilvános vitáját csak 1691-ben tartja majd meg. A katolikusok és főleg a jezsuiták az 1670–1680-as években nem az egyetem kiépítését, hanem a középfokú oktatás kifejlesztését szorgalmazták elsősorban A jezsuiták széles körű kollégiumi hálózatukat a nemesi ifjak nevelésére igyekeztek kiépíteni.

A katolikusok ugyancsak a haza határain kívül részesülhettek egyetemi színvonalú természettudományos vagy orvosi képzésben. A katolikus ifjúság, ha a nagyszombati egyetemmel nem érte be, Bécsben, Grácban vagy Rómában folytathatta tanulmányait. Rákóczit a prágai egyetemre irányította a gyámi teendőket ellátó Kollonich, Zrínyi János, Péter fia ugyancsak a prágai egyetemen tanult. Esterházy Pál Pozsonyban, Nagyszombatban kezdett tanulmányait Grácban folytatta, majd Nagyszombatban fejezte be. Erdélyben Apor István még régi módon, a fejedelmi udvarban nevelkedett. Magyarországon már valamennyi katolikus főúr új nevelésben részesült, Bercsényi Miklós, bár katonai pályára készült, elvégezte a nagyszombati egyetemet. A magyar mágnásfiak tanulmányaikat nagyobb európai utazással zárták. Nagy gondot fordított a katolikus egyház a lánynevelést ellátó női szerzetek betelepítésére. A Kisdy Benedek alapította kassai kollégiumot és papneveldét 1687-ben emelték főiskolai szintre.

Az egyházi rendbe lépők a bécsi Pazmaneumban, majd a római Collegium Germanicum et Hungaricumban szerezték meg a legmagasabb egyházi méltóságra előkészítő képzettséget.

A királyságban és Erdélyben az egyetemi végzettségű réteg száma más országokéhoz viszonyítva kicsiny, a hazai lélekszámbecsléseket és a páratlanul zaklatott időket tekintve viszont figyelemre méltó. Az isko larendszer egyetemet nélkülöző hiányosságából előny is származott: OxfordUtrechtBaselRóma vonalával körülkerítve, Európa csaknem minden szellemi központjából hoztak haza tudást. A társadalom egyes rétegeiben a tanultságnak nagy volt a becsülete. Nemesek, főurak, polgárok rendkívül sok alapítványt tettek szegény és tehetséges ifjak hazai vagy külországbeli iskoláztatására. Nem Vay Ádám az egyetlen, aki élete nagy veszteségének érezte, hogy a háborús idők miatt nem tanulhatott.

A királyságbeli és erdélyi könyvnyomtató műhelyekből – a külföldi nyomdákban megjelent magyar nyelvű könyvekkel együtt – az 1650–1680-as évek között évtizedenként átlagban körülbelül 500 könyv került ki. A változásra jellemző, hogy 1690–1700 között összesen 738, 1700–1711 között összesen 833 könyv jelent meg. 1681 és 1690 között összesen 11 nyomdában adtak ki könyvet. Bártfán és Lőcsén polgári vállalkozócsaládok keze alatt működött nyomda: Brewer János és Klösz Jakab lőcsei nyomdász Hollandiában szerzett szakmai gyakorlattal vezette műhelyét. Szeben, Debrecen, Brassó városi nyomdát tartott fenn. Debrecen városi nyomdájának vezetését 1676 óta Rosnyai János, képzett sárospataki tipográfus vette át. A kassai nyomda a jezsuitáké. Buda visszafoglalása idején sem Erdélyben, sem a királyságban nincs a korabeli értelemben vett központi, országos nyomda. A 17. század utolsó harmadára a legmagasabb egyházi és állami támogatást élvező, jezsuita vezetés alatt álló nagyszombati nyomda nyert országos feladatkört. A nagyszombati egyetem birtokába került nyomda papírkészletét korábban a gróf Pálffy család bazini malmából biztosította, a század végére szerzett saját papírmalmokat. Elöljáró alá rendelt factora nyomdászok, inasok, formametszők, példametszők seregével dolgozott. Több magyar és bécsi rézmetszőt, fametszőt, könyvkötőt dolgoztatott. Az egyetem épületével együtt a nyomda épületét is kibővítették. 1680-tól felújították betűanyagát, cirill betűkkel is felszerelték, és Bécsben bizományos könyvkereskedőt tartottak. Az „Akadémiai Nyomda”, a Typis Academicis impresszumot használó nagyszombati nyomda a török kiűzése idején a – a kor fogalmai szerint – már korszerű üzem, officina volt. Kiadványai az akkori legjobb európai színvonalon készültek.

Erdélyben Apafi Mihály fejedelem az államkincstárra szállott váradi nyomda felszerelését a kolozsvári és a nagyenyedi kollégiumnak adományozta, majd a fehérvári nyomda felszerelését is a két kollégium között osztotta meg azzal a céllal, hogy az iskolákat megerősítse. Kolozsvárott kiváló tipográfus működött: Veresegyházi Szentgel Mihály, Hollandiából hozott betűkkel, javarészt magyar könyveket nyomtatott, tizenhat év alatt száznál többet. Korszerű nyomdaofficínát azonban csak 1689 után próbált Tótfalusi Kis Miklós nagy tehetséggel és néhány karteziánus támogatásával létesíteni. Vállalkozása korszerűségben a nagyszombatin is túltesz majd. A nagyenyedi kollégium egykori neveltje 1680-ban ment ki Hollandiába, és kitanulva a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét, 1686-ban amszterdami nyomdájában kiadta a Zsoltárokat 4200 példányban. Könyveinek szedése, nyomása, kötése Európa legjobb nyomdáiéval vetekedett. Az első magyar nyomdász, aki angol, toscanai, grúziai megrendelésekre dolgozott.

A kiadványok példányszámáról kevés ismeretünk van: a Bibliát 3–4 ezer példányban nyomták, ezenkívül a kalendáriumok láttak napvilágot nagyobb, valószínűleg többezres példányszámban. Különben általában nagyon kis, ötven és néhány száz közötti példányban jelentek meg a könyvek. A könyv előállítása drága, a nyomtatás üzleti vállalkozás.

Feltűnik az új olvasóközönség, növekszik a nőknek ajánlott magyar könyvek száma, és a tömegvásárlásra szánt, ponyván terjesztett egylapos nyomtatványok, képkiadványok is szaporodnak.

Mátyás király világhírű Corvinájának néhány darabját 1686. szeptember 3-án – a kifosztott török főiskolai könyvtár töredékeivel együtt – Marsiglí mérnökezredes szedte össze a katonáknak szabad prédára engedett Budavárban, és Bécsbe küldte.

A Mohácsnál összeomlott magyar állam könyvkincsének mararadékát Pozsony, Nagyszombat, Győr egyházi intézményei, kolostorok, apátságok, zárdák, káptalanok kódexekben és ősnyomtatványokban gazdag tékái mentették át.

A könyvkultúrában döntő változást hozó reformáció emlékét a különböző kollégiumi könyvtárak őrizték, ezek meglehetősen zilált állapotban érték meg a 17. század végét. Tolna 16. századi mezővárosi könyvtárát a visszafoglaló háborúk söpörték el. Sopron evangélikus gimnáziumának 16. századi humanista irodalomban is gazdag könyvtára az 1672–1674. évek megpróbáltatásai következtében széthullott, de 1682-ben az újra megnyíló gimnázium új könyvtárat létesített. Az ellenreformáció térnyerése ellenére a sárospataki, eperjesi főiskola töredékesen, Beszterce gimnáziuma viszonylag épen mentette át könyvtárát. Debrecen az 1550-es években a középkori ferences téka gyűjteményéből alakított kollégiumi könyvtárát másfél ezret meghaladó jelentős gyűjteménnyé növelve vitte át az új századba.

A nagy jövő előtt álló nagyszombati egyetemi könyvtár – a török kiűzése idején közel 10 ezer kötetével – az ország legjelentősebb könyvtára volt. A nagyszombati káptalani könyvtárat Lippay György érsek – a Fuggerek 1681 kötetes könyvtárát 330 aranyért megvásárolva – 3 ezerre bővítette.

A Habsburg-abszolutizmus művelődéspolitikája

I. Lipót császár 1688. május 4-én kiadott királyi pátensével a magyarországi könyvnyomtatás ellenőrzését a jezsuita Szentiványi Mártonra, a nagyszombati egyetem tanárára bízta. Majd a cenzúrát az ország érsekének jogává nyilvánító pápai edictumra való tekintettel a cenzúra jogát és feladatát az esztergomi káptalanra és Szentiványi Mártonra ruházta, aki az állami könyvcenzúra szélesebb körű szervezeti kiépítését 1700-ban kezdte meg. I. József császár 1705-ben a naptárkészítés és -kiadás jogát császári privilégiumnak nyilvánította.

A jezsuiták a királyság és Erdély területén 1703-ban már több mint 30 középiskolával, 15 nagy kollégiummal, 11 rezidenciával és 11 missziós házzal rendelkeztek. A szerzetesrendek közül főleg a pálosok és a ferencesek létesítettek kolostorokat és iskolákat. A piarista rend most lépett a rendházalapítások korába (1685: Privigye; 1698: Nyitra). Megjelentek a leánynevelő iskolákat nyitó Orsolya-apácák. Pesten a már 1686-ban újjászervezett plébánia egy év múlva a budai jezsuiták plébániája alá került, s a ferencesek és a pálosok (1694) után letelepültek a domonkosok (1698), majd 1702-ben jezsuita rendház épült. A Magyar Kancellária rendeletére létesített a plébánia 1692-ben Budán kisiskolát. A Szepesi Kamara kiadásában készült ábécéskönyvet a kassai jezsuita nyomdában állították elő. Az ábécéskönyv, amelynek egyetlen ismert példánya a gyermek II. Rákóczi Ferenc betűvetését őrzi, a vallás elemeire a jezsuiták vitamodorában oktatta a 6–8 éves gyermekeket. A századfordulón már köznemesek és polgárok fiaiból szaporodtak a jezsuita rend tanítványai. A magasabb képzés a gráci egyetemen is nyitva állt az arra érdemes szegények előtt. A papnevelést több mint fél évszázad óta a jezsuiták irányították: az ő kezükben volt a bécsi Pazmaneum, a gráci egyetem. A római Collegium Germanicum et Hungaricum az Il-Gesú jezsuita kolostorban működött, és minden tanára jezsuita volt. Az egyházi főméltósághoz szükséges magasabb képzést biztosította, és nyitva állt a főúri családok másod-, harmadszülött fiai előtt.

A jezsuita kollégiumok oktatási rendszere a 16. század végén készült Ratio studiomra] épült, központjában a latin nyelvvel és a vitakészség elsajátításával. Nevelési elveik főleg az udvari arisztokrácia igényeihez szabva alakultak: önfegyelemre, nyelvekre, határozott fellépésre, udvarképes viselkedésre, vívásra, lovaglásra is tanították növendékeiket.

A különböző egyházi fórumok oktatási és valláspolitikai elvei között elég nagy különbségek voltak. Csáky Imre az 1690-es évek közepén kassai plébánosként eszközölte ki a kormányzattal szembeszállva, hogy a protestánsok Kassa külvárosában templomot építhessenek és a Sárospatakról 1687-ben elűzött református főiskola tanárainak egy csoportja újra megkezdhesse ott az oktatást (1695).

Kötelességéről anyanyelvén tájékoztatták a lakosságot: 1702-ben a császár parancsait például Debrecenben és Szatmárott egyedül magyarul, Trencsénben szlovákul, Nagyszombatban magyarul és szlovákul, Besztercebányán, Szentgyörgyön, Modorban németül és szlovákul, Kőszegen és Pozsonyban németül és magyarul, Kismartonban csupán németül hirdették ki. Az államkormányzás nyelve azonban a latin és egyre inkább a német. A magyar államnyelv kibontakozása elé egyre inkább gátak emelődtek. Nincs rá bizonyíték, hogy a tudomány és oktatás latin és német nyelvét azért szorgalmazták volna, miként a régebbi történetírás állította, hogy a magyar művelődés ne szigetelődjék el Nyugat-Európától. Viszont tények bizonyítják, hogy minden racionális szellemű művet üldöztek, legyen az holland, angol, francia vagy német nyelvű. Látványos könyvégetésekre Budától Bécsig sok a példa.

Talán az egészségügy viszonyai jellemzik leginkább, hogy a Habsburg-állam művelődéspolitikája végső soron a konzervatív rendi kötöttségeket erősítette. Az uralkodói bőkezűség az elsőrangú kiváltságosok közé emelte az orvosokat anélkül, hogy gyógyító munkájuk előtt szélesebb teret nyitott volna, hiszen erre az adott művelődési szerkezetben nem is igen volt lehetőség. A Szent Liga hadi költségvetésében a katonaság orvosi ellátását külön tételként jegyezték. Az így létesített néhány tábori kórház már magasabb színvonalú, mint amilyenek a várakban főleg kapitányok, nemesek magánalapítványaiból létrehozott ispotályok voltak. Az új tábori kórházakban azonban mégis szörnyű viszonyok uralkodtak. 1691-ben a Magyar Kancellária úgy rendelkezett, hogy a sebesülteket városokban, falvakban kell elhelyezni, mert a kórházakban újabb betegséget kapnak. 1692-ben ugyan részletes terv készült a tábori kórházak továbbfejlesztésére, de ebből semmi sem valósult meg.

Az 1698–1700. évi országos pestis megfékezésére a rendi és a központi hatalom átfogó, szervezett, hathatós intézkedéseket nem hozott, holott bőséggel születtek jobbnál jobb javaslatok. Nagy jelentőségű viszont, hogy – részben az esztergomi érsek alapítványának felhasználásával – megkezdték a rokkant katonák gondozását. Széchényi György prímásnak a rokkant katonák kórházára és otthonára tett nagy összegű alapítványát 1692-ben az udvar más célra használta fel, s noha az alapítvány biztosítékául a király a saskői kamarajószágot kötötte le (1695), az építkezés csak másfél évtized múltán indult meg.

Ezekben az években került Kollonich közreműködésével Nagyszombaton át Magyarországra Carpzov (1595–1666) lipcsei jogászprofesszor műve, a Practica Rerum Criminalium (1635). Ez hivatalosan ugyan csak az örökös tartományokban vált törvénykönyvvé, de a törvényesített démonhittel, sugalmazott, igennel vagy nemmel megválaszolható kérdéseivel és a beismerő vallomásig fokozható tortúrával, halálbüntetéssel, miként Európában általában, a boszorkányüldözés kézikönyvévé vált.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

Mivel az ausztriai rendfőnökséghez tartozó jezsuita rend tagjai nem esküdtek fel a konföderációra, a kormányzat úgy döntött, hogy el kell hagyniok az országot. A tanítás érdekében azonban halasztották a döntés végrehajtását. Végül a rozsnyói tanácsülés 1706 végén úgy rendelkezett, hogy a nagyszombati egyetem és a kassai kollégium jezsuita tanárai helyükön maradhatnak, munkájukat világi papokként folytathatják, és ellátásukat az államkincstárból kapják. A szervezetileg egyházi keretek között folyó oktatásban az evangélikusok újítottak a legmerészebben: elrendelték, hogy akinek két-három gyermeke van, az az egyiket pénzbüntetés terhe alatt tartozik iskolába járatni.

Garmadányi rendelet tiltatta, hogy a katonák iskolákat verjenek fel, vagy beszállásolással terheljenek. Az iskolák így is sokat szenvedtek. A nagyenyedi kollégium először 1704-ben lett a tűz martaléka. A Tige császári ezredes katonáival vívott védelmi harcban 2 tanár és 28 diák elesett. Könyvtárát 1707-ben Rabutin fosztogató katonái hányták szét, Diákjait professzoraival együtt – fejedelmi parancsra – Károlyi Sándor generális menekítette Szatmárra, majd Nagybányán és Máramarosszigeten kaptak helyet. A debreceni kollégiumot a város kiürítése alkalmából Beregszászra, majd Nagybányára telepítették, a kollégium könyvtára a császári hadsereg pusztításainak esett áldozatul.

Az Európa egyetemeire induló diákokat messzemenően támogatta a fejedelem. Amint tudomására jutott Szent István király római alapítványa, elrendelte, hogy a Gazdasági Tanács az esztergomi érsekség jószágának jövedelméből 50–50 arannyal indítson Rómába három ifjút. Az új magyar állam diplomáciai kapcsolatai rávetültek a kultúrára is, és talán itt hoztak leginkább tartós sikert. XII. Károly svéd király a greifswaldi egyetemen négy magyarországi protestáns diák számára alapított ösztöndíjat, és 20 ezer tallért küldött az eperjesi kollégiumnak. Anna angol királynő támogatásával az anglikán templomokban 11 ezer forintot gyűjtöttek össze a nagyenyedi kollégium számára. Kray Jakabot arra bíztatta Rákóczi, hogy tehetséges fiát mérnöknek képeztesse ki, mert arra van most legnagyobb szüksége a hazának. Az ifjú Dobozi Istvánt államtudományi tanulmányok végett akarta német egyetemre indítani. A központi hatalom pártját alkotó csoport tagjai – Roth, Zimmermann, Hellenbach – fiaikat a hallei egyetemre küldték.

Idő híján az oktatás belső rendjének, anyagának intézményes átalakításáig nem jutottak el. A szándék irányát azonban a természettudományokat és a tapasztalatokra építő oktatást támogató ösztönzések világosan mutatják. 1706-ban Ráday Pál a sárospataki kollégium számára matematikatanárokat kért Jablonskitól, és Comenius unokája megígérte, hogy mihelyt a béke helyreáll, Magyarországon matematikaprofesszorokban sem lesz hiány. Majd – ajánlatára – a fejedelem 500 tallér ösztöndíjjal támogatott egy matematikushallgatót, hogy tanulmányai végeztével Magyarországra jöjjön. Rákóczi felelevenítette a régi egyházi alapítványokat, újakkal növelte az iskolák jövedelmi forrásait a kincstári javakból, és rendkívül sok alkalmi segélyt adott. Pápai Páriz a nagyenyedi kollégium javára 600 forintot kapott. Főurak, nemesek, mezővárosok polgárai ugyancsak támogatták az iskolákat, Károlyi például az enyedi kollégiumot segítette. A központi kormányzat politikusai és vállalkozói - Hellenbach, Roth, Ráday, Kajali, Lányi, Szirmay, Bulyovszky, Jánoky és társaik – az eperjesi akadémia számára létesítettek tőkésített alapítványt 1708-ban. Az új magyar állam iskolapolitikája a súlyos háborús viszonyok ellenére is biztosította a folyamatos tanítást: Kassán a háború alatt 6–700 diák tanult, a nagyszombati egyetemen 1705-ben 880 hallgatót tartottak nyilván. A Rákóczi feltétlen híveként német és szlovák nyelven oktató Bél Mátyás tanítványainak száma megkétszereződött. Missovitz Mihály igazgatása alatt hirtelen felvirágzott a rozsnyói evangélikus gimnázium. Az eperjesi kollégium élére hazatért Rezik János és Simándy István Sárospatakra közel félszáz fizikai kísérleti eszközt hozott Hollandiából.

Hatálytalanították Szentiványi állami cenzori jogát, és 1704 elején a nagyszombati nyomdában nyomtatták ki a Recrudescuntot.

Vallások és világnézetek

Szentiványi Márton háromkötetes, a tudományokat összefoglaló munkája a skolasztika jegyében készült, s a nagyszombati nyomdában látott napvilágot (1689–1702). Szerzője enciklopédiának nevezte, s bár a kopernikuszi világképet elvetette, sok korszerű ismeretanyagot közölt.

Az újskolasztikusok is egyre többet kénytelenek elfogadni a természettudományok eredményeiből, sőt a karteziánus filozófia módszerére is kénytelenk figyelni. Óhatatlanul hódít a vizsgálódás szabad szelleme: maga a világ, a tökéletes mechanizmusra járó óragépezet bizonyítja a „nagy Órásmester” létét, s mert a gép tökéletes, alkotója a természet terrénumait most már átengedi vizsgálódásra az embereknek.

Az emberi természet önálló cselekvő erejébe vetett hitével, az értelemben bízó tanításaival a sztoicizmus sokakat vonzott. Az emberi méltóság felette áll a hatalomnak, a forgandó szerencsének, és csak az emberen múlik, hogy meg ne töressék. Seneca (1694), Epiktétosz (1707) kiadásai, Petrarca 1706-ban és 1707-ben megjelent sztoikus szellemű dialógusai, a fordítások, átdolgozások, átköltések növekvő érdeklődést jeleznek. A kor erkölcstanai ugyancsak gyakran nyúlnak a sztoikus szerzők műveihez. A 17–18. század fordulóján a sztoicizmus rejtett lázadás az ember egyéniségét uniformizáló, figyelmét a túlvilágra irányító újskolasztika ellen.

Minden vallásra jellemző, hogy előtérbe kerül az egyéniség kiteljesedésének igénye. Szinte minden felekezet újrafordítja vagy jobb kiadásban helyezi hívei kezébe a Bibliát. Komáromi Csipkés György nagyszabású, Károlyi Gáspárét felülmúló fordítása csak halála után, 1718-ban jelenik majd meg Debrecen költségén Leydenben. Az erdélyi reformátusok még az 1660-as évek végén tervbe vették a Biblia új kiadását, s miután az egyház csak 1681-ben hozott döntést, Tótfalusi Kis Miklós nyomtatta ki, a saját keresményéből fedezve a 10–12 ezer forintos költséget. Jelentősebb teológiai művet a pietista ifj. Ács Mihály adott ki (Magyar theológia. Bártfa, 1709). A pietizmus klasszikus vallástanából csak részletfordítások jelentek meg. Történeti érvek kezdik lassan felváltani a teológiai hitvitákat. Feltűnnek a vallást változtatók lelki megrázkódtatásait ecsetelő leírások. A személyiség élménye nagyszerű, misztikus elemekkel átszőtt és gyötrelmes, izgatott, felfokozott érzelmekkel áthatott hangon szólnak róla. Leghíresebb e műfajban a gályarabságot szenvedett, református lelkészből katolikusnak áttért Otrokocsi Fóris Ferenc nagyszombati jogtanár könyve. A misztikus élmény most kezdi átszínezni a protestáns vallásokat. Korszakunkban az egyetlen, magyar szerző tollából származó teológiai mű, amely nemzetközi vitát váltott ki, az Examen reformationis Lutheri et sociorum ejus (Nagyszombat, 1696; Woodroffe, Oxford, 1700).

Huszti István, a Hollandiában tanult orvos, a debreceni kollégium filozófiaprofesszora egymás után lefordította a pietista Arndt és a katolikus aszketizmus híres megtestesítője, Bona kardinális műveit. Drexer bajor jezsuita művét az emberi és az isteni akarat harmonikus egyberendezéséről Thököly titkára, Komáromi János magyarította; Újhelyi István Magyar napraforgóvirág címmel újra átültette magyar nyelvre, és 1703-ban Rákóczit kérte, hegy nyomtattassa ki. A vallások békés megegyezését nemcsak az államfő szorgalmazta, Bethlen Miklós, Otrokocsi Fóris Ferenc, Köleséri Sámuel egyaránt az országos megújhodás útját látta benne.

A vallásos keretek között egyéniséget feloldó, nagy közösségi érzelmi élmény a közös ének. Most jelenik meg id. Ács Mihály később ismételten kiadott énekeskönyve (Zöngedező mennyei kar. Lőcse, 1696), és most válik új kiadásával a 18. századra is nélkülözhetetlenné Szenci Molnár Albert zsoltároskönyve. Illyés István esztergomi kanonok protestáns dallamokra énekelhető, nagyrészt protestáns szövegekkel, prozódiai módosításokkal kiadott Soltári énekek és halottas énekek (Nagyszombat, 1693) című gyűjteménye közel két és fél évszázados állandósággal szabta meg a magyar katolikus népénekek stílusát.

Tudományok

A jezsuita Szentiványi Márton, a nagyszombati egyetemen a teológia, egyházjog, filozófia és matematika tanára kiegészítette és kiadta a magyar országgyűlési törvények gyűjteményét. A Corpus Iuris Hungarici seu decretum generale (1696) című, a kor enciklopédikus igényeit kifejező és akkor Európa-szerte divatos kiadvány Magyarország törvényeit és Werbőczy Tripartitumát foglalta magában, s idegen joganyaggal is kiegészült: elsőként a Kollonich kiadásában 1687-ben megjelent alsó-ausztriai Praxis Criminalist csatolták hozzá. A nagyszombati egyetemen a római és az egyházjog mellett tanított hazai jog (ius patrium) lényegében a Hármaskönyv magyarázatára szorítkozott.

Erdélyben Tótfalusi Kis Miklósnak a bevett jog teljes összegezett gyűjteményét magában foglaló kiadványával (1698) az volt a célja, hogy kézikönyvet adjon a köztisztviselők, az ország kormányzásának gondját viselők kezébe. A fejedelemség törvénykönyveit (Approbatae Constitutiones, Compilatae Constitutiones) és Werbőczy Tripartitumát kétnyelvű, latin-magyar kiadásban tette közzé (1695–1696; 1698).

Missovitz Mihály elsőként adott elő magyar jogot a gimnáziumi oktatás keretében.

A királyságban és Erdélyben, mint az átalakulását élő Európában általában, a jogi érvanyag politikai röpiratok, pamfletek lapjain is napvilágot látott. A Habsburg-állam magyarországi hatalmának jogosságát hirdető röpiratokat javarészt udvari szolgálatban álló német és osztrák szerzők írták, érvrendszerükbe magyar törvényeket is beépítettek, s így hatottak a hazai gondolkozásra.

A magyar viszonyok között főleg a hadijog fejlődött tovább. A sebesültek kölcsönös gondozásáról, a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódról a Habsburg-állam és Rákóczi állama között létrejött megállapodások már az újkori nemzetközi hadijog rendszerébe illeszkedtek.Töretlen utat vágott az állandó hadsereg megteremtését kísérő jogalkotói munka. Az 1705-ben elkészült és 1707-ben törvénybe iktatott Regulamentum Universale a katonaság testületi egységének megteremtését szolgálta, de a magyar konföderáció többi törvényével együtt 1711 után eltörölték (1715. évi 32. tc.).

Az egyházak jogi viszonyait rendező végzések és az országgyűlési törvények, heves tollharcot robbantottak ki. A Pyber László Esztergom vikárius megbízásából az egyházi tulajdon védelmében kiadott röpirat (1707) István, László és Kálmán királyok alapítványaira és törvényeire hivatkozik, és az egyházi javak állami kisajátításának joga mellett egy Anglia példájával érvelő, ma már ismeretlen röpiratra válaszol. A jezsuita rend magyarországi működését feltételekhez kötő szécsényi törvény ellen protestáló hat vármegye rendi törvények alapján jelentette ki, hogy a magyar konföderációnak nincs joga beavatkozni a vallás ügyeibe. Rákóczi viszont az uralkodói szuverenitásra hivatkozva írta meg a Responsiót, és elutasította az államnak az egyház honi ügyeibe való beleszólási szabadságát kétségbe vonó érvelést. A világ népeihez intézett kiáltvány, a Recrudescunt] Rákóczi és Ráday közös alkotása. Érvrendszere kettős: rendi törvényekre és a modern államelméletek elveire hivatkozik. Az ország lakosainak érdekeit és a múltbeli hagyományokat szolgáló kormányzást követel.A béketárgyalások meghiúsulása után Ráday Pál műve, az Explosio, amely némi stiláris változtatással Animadversiones apologicae (1706) címmel jelent meg, azért jelentős a magyar államjogi gondolkozás történetében, mert már nem csupán az Aranybullára hivatkozva veszi számba a megegyezés feltételeit. Kifejti, hogy a zsarnoki hatalommal szemben az országos fegyveres ellenállás jogát már István király is hangsúlyozta, természeti törvény (naturae lex), s az államhatalom nem mondhat ellent az emberi társadalom kötelékének (vinculum societatis humanae). Nagy hangsúllyal szól a városok, a jászkunok és főleg a katonaság érdekeiről. Az Explosiot fogalmazó Ráday szól talán először a magyar történelemben arról, hogy az Aranybulla az angol Magna Chartához hasonló jogokat biztosított. A trónfosztást Európának bejelentő kiáltvány az ellenállás jogát Szent István Intelmeinek negyedik, a hatalom önkorlátozását leszögező fejezetére vezeti vissza, és Hollandia, Portugália, Svájc példájára mutat. Grotiusra hivatkozva hangsúlyozza a magyar háború jogosságát a konföderáció védelmében kibocsátott vitairat, Brenner Domokos Egy lengyel királyi tanácsos levele egy birodalmi nemesúrhoz a magyarországi ügyekről című, latinul írt, majd 1710-ben és 1711-ben franciául megjelent munkája.

A kor politikai tudományát legfőképpen az foglalkoztatja, hogy milyen a jó államrendszer. A korszak államelméletére már a differenciálódás jellemző. Kialakulnak a szaktudományi ágazatok: az országgazdaság-elmélet, azíállandó hadsereg létesítésével, kívánalmaival foglalkozó hadtudományi irodalom. Létrejönnek a kormányzás gyakorlati segédkönyvei, például a működőképes adórendszerről, továbbfejlődnek az uralkodó feladatait, jogait és kötelességeit összefoglaló ún. fejedelmi tükrök.

A sajátos magyar államelméleti gondolkozásnak talán legszélsőségesebb példája a Rákóczi-szabadságharc idején Brassó városában írogató Cserei Mihály. Josephus Flavius Zsidó háborúját olvasva, széljegyzetekként írta le történetismereti megjegyzései között a kor szinte közhelyszámba menő államelméleti követelményeit a keménykezű uralkodóról, s azt, hogy a „publicum” előbbrevaló a magánérdekkel szemben.

A Habsburg-kormányzat politikáját szolgáló nagyszámú államelméleti írás java része latin és német nyelvű uralkodói életrajz vagy ünnepi köszöntés (aggratulatio) műfaji keretei között jött létre. Tacitus, Grotius elveit szabadon értelmezve, az uralkodó tökéletességét és bírálhatatlanságát a királyi hatalom isteni eredetéből vezették le.

Esterházy Pál nádor a rendi magyar állam reformját dolgozta ki 1698-ban. Ugyancsak reformokat javasolt Patachich Boldizsárnak, a Magyar Kancellária tanácsosának Batthyány Ádám országbíró neve alatt terjesztett műve (1700). Batthyány Ádám Mars politicus (1690) és Forgách Simon ezredes, majd győri vicegenerális Projectum az ország conserválásáról (1698–1699) című műveikben az önálló magyar hadsereg megszervezésével vélték ellensúlyozhatónak az idegen abszolutista hatalom erejét.

Erdélyben ifj. Teleki Mihály lefordította Johann Adam Weber tiroli ágostonrendi szerzetes Fejedelmi lélek, avagy a jó fejedelemnek szükséges ajándéka (1689) című művét. Bethlen Miklós kancellár legszemélyesebb alkotása, a Diploma Leopoldinum a központi államfői jogkör elvi érvényességét és a rendi önkormányzat gyakorlatát próbálta összeegyeztetni.Sürgette a katonai és a polgári hatalom szétválasztását és a korrupció felszámolását (Penetralia Transylvanlae. 1698), majd a kereskedelemről készített Projectumaiban (1689–1702) nagyszabású kereskedelmi útvonal kiépítésével látta biztosíthatónak Erdély gazdasági jelentőségét. A Columba Noe (Olajágat vivő Noe galambja. 1704) című politikai tervezete az erdélyi állam helyzetét az új európai viszonyok öszefüggésében próbálta újrafogalmazni. Felfogása szerint Erdély az európai hatalmi egyensúly tényezője, s ha külföldi protestáns uralkodócsaládból lenne fejedelme, szorosabb viszonyba kerülne Nyugat-Európa olyan országaival, mint Anglia, Hollandia és Poroszország. Pápai Páriz Ferenc államelméleti művét némileg Rákóczi állama, illetve az ennek összeomlásával együtt megszűnő önálló erdélyi államiság és a Habsburg-berendezkedés miatt érzett aggodalom ihlette. A De ratione status (1714) szerzője a kormányzás módszereiről, az államérdekről és az államérdek örvén űzött, a népeket elnyomó hatalom fogásairól akarja tájékoztatni a gyakorlati politikai cselekvésből kirekesztett közönséget.

Rákóczi államában az állandó hadsereggel foglalkozó hadtudományi irodalomból kiemelkedik Georg Andreas Böckler Schola militaris moderna (Frankfurt, 1685) című hadtudományi kézikönyvének fordítása Szentiványi János tollából. La Valiere Pratique et Maximes de la Guerre című, a francia állandó hadseregben kézikönyvként használt háromkötetes művének (1652, a negyedik kiadás: Hága, 1693) egy részét maga Rákóczi ültette át magyarra. A magyar hagyományokra épülő állandó hadsereg megteremtését szolgálva adta ki Forgách Simon Zrínyi Miklósnak Az török áfium ellen való orvosság című művét. Gazdaságpolitikai javaslataikkal Platthy Sándor, Bulyovszky Dániel, Prileszky Pál, Spáczay Gábor, Kajali Pál projektumai emelkedtek ki a sok esetben névtelen, rövidebb-hoszabb művek közül. Átfogva a kormányzás feladatait, merkantilista elveket, szigorú központi ellenőrzést kívántak, és a nemesség megadóztatását javasolták.

Az aggratulatoria-irodalomból államelméleti koncepciójával tűnik ki Bartha András ítélőmester beszéde: olyan „respublikát” kíván, ahol „a tudomány, bölcsesség, értelem nevekedgjék, az igazság uralkodgyék … haszontalan és tudatlan here barom módra senki ez hazában ne éllyen és légjen. Az lévén valóban boldog ország, mellyben mindenek az magok munkájokból és nem mások verétékéből élnek”[2] Rezik János, az eperjesi kollégium rektora szerint az uralkodók nemcsak Isten földi helytartói, hanem az emberi társadalom összetartói is, s nem bírálhatatlanok. Forgách Simon munkácsi fogságában írta meg a Discursusok című művét, melyben Rákóczi szerinte abszolút hatalmával szemben az arisztokráciával kormányzott rendi állam megteremtését javasolja. Ráday Pál már losonci tanulmányai idején megismerkedett a pietista eszmékkel, és tanulmányozta Lipsius és Machiavelli műveit, s mint Rákóczi kormányzókörének első embere, a modern államelmélet érveit alkalmazta Magyarország és Erdély sajátos viszonyaira. Erdély és Horvátország külön államiságát történeti tényként fogadva el, a régi országegységet konföderációval, tehát államszerződéssel vélte biztosíthatónak. Már a Recrudescunt] nemzetközi üggyé emelte az állami önállóságra törekvő országok ügyét. Az európai hatalmi egyensúly gondolatát a királyság és a fejedelemség érdekeire figyelve, az új magyar állam keretei között fogalmazták meg. A „Magyarország a kereszténység védőbástyája” eszmét a „Magyarország Európa védőbástyája” gondolat váltotta fel. A magyar politikai gondolkozásba ily módon Európa a nemzetköziség új, szekularizált és egyetemes fogalmaként került bele.

Az országismeret legfontosabb tájékoztatói, a régi térképek, a török kiűzésével elavultak. Az új viszonyoknak megfelelő térképészet már a Habsburg-kormányzat szolgálatában hozta meg első eredményeit. Hevenesi Gábor Parvus atlas Hungariae (1689) című kéziatlasza mintegy 2600 helynevet, 50 vármegyét, 31 királyi várost ábrázol. A karlócai békében megszabott határokat Weigel térképe (1703) rögzíti, Johann Müller Magyarország-térképe (1709) információinak gazdagságával emelkedik ki.

Rákóczi államának területén régebbi térképek és a De l'Isle-féle, Marsigli által 1703_ban javított térkép volt forgalomban. A postaállomásokon mindenütt kifüggesztették Magyarország és Erdély földabroszát. A hadsereg kötelékében szolgáló francia hadmérnökök több részletes helyi vázlatot készítettek, miként a magyar generálisok, többek közt Károlyi is. Az ország földrajzát már térképek után tanító Csécsi János pedig lerajzolta a szécsényi országgyűlés helyrajzát.

Az ország földrajzi viszonyairól a török háborúk és a Habsburg-berendezkedés szolgálatában több leírás készült. A Magyarország és Erdély leírása (1706) ismeretlen szerző alkotása. Timon Sámuel jezsuita tudós és Hidi Gergely nagyszombati tanár Magyarország városait és mezővárosait, id. Buchholtz György a Kárpátokat írta le.

Történetírás, nemzeteszmék

Otrokocsi Fóris Ferenc, a nagyszombati egyetem jogtanára és a káptalani levéltár őre, a magyarok eredetével és őstörténetével foglalkozott.

Dráma, próza, vers

A dráma legfőbb művelői és színterei most is, miként a század előző évtizedeiben, az iskolák. Sopronban, Nagyszombatban, Trencsénben, Iglón, Eperjesen, Rozsnyón, Kolozsvárott, Nagyenyeden, Szebenben és más helységekben 1687–1711 között a különböző felekezetű iskolákban pedagógiai céllal adtak elő nagy számban drámákat. Az ostromzár alatt élő Szebenben és Rákóczi országrészén egyaránt felhangzott a drámai játékot bevezető prológus. 1707-ben a szebeni jezsuiták az „asszonyok kedvekért”[3] ismételték meg előadásukat. Esterházy Pál herceg Nagyszombatban színpadot építtetett (1692).

Művészetek

A jezsuiták Rómából hozott rendi direktívák szerint építkezéseikben a nagyszombati templomok barokk stílusát folytatják. A kassai templomot (1671–1681) még a reneszánszból kinövő korai barokk vonásai jellemzik. Hatását a minoriták Tornyossy Tamás tervei szerint épült eperjesi temploma (1709) is magán hordja. A barokk új formáit viseli az újjáépített Szent György-dómtemplom Sopronban, barokk szószékén még reneszánsz motívumokkal, és a 120 ezer forintos költségvetéssel 1711-ben elkezdett trencséni templom. A magyarországi művészet fejlődése szempontjából a legjelentősebb templom építésze a jezsuita Christoph Tausch, a nagy hírű jezsuita építész és festő, Andrea Pozzo tanítványa. A tervezők és építők másutt is külföldi mesterek: a lékai templomot és a kőszegi jezsuita rendházat Pietro Orsolini, a zoborhegyi remeteséget (1690) Domenico Martinelli, az 1669-ben elkezdett és 1695-ben befejezett boldogasszonyi ferences templomot Francesco Martinelli építette.

A templomok középpontjában a faragott, festett főoltár állt, gazdag szoborkompozíciókkal. Az oltárképek a templomok védőszentjeit ábrázolták, vagy a magyar szentek kultuszát és a Regnum Marianum gondolatát sugározták. Sajátos átmenet jellemzi a boldogasszonyi ferences templom 1702-ig elhúzódó belső díszítését: Luca Antonio Colombo ívelt vonalú keretbe foglalt freskói a stukkódíszekbe illeszkednek. A trencséni templom mennyezetfestménye a nagy jövő előtt álló illuzionisztikus festészet első jelentős példája. Lőcse és Sárospatak jezsuita templomainak faragott oltárait 1695–1700 között a Lőcsén letelepedett, svéd származású Laurentius Olaf Engelholm készítette.

A csíksomlyói ferencesek Nagyszombatból hozattak oltárt. A templomban a Vest János bártfai mester keze alól kikerült faragott oltárt Stranoves Jeremiás nagyszeben festő festette.

A katolikus templomfalakat elborító képek többnyire az Újszövetség jeleneteit ábrázolják, szaporodnak a fogadalmi képek, majd az aktuális politikai eseményeket megörökítő festmények. Hazai mester munkája az alsókubin plébánia képe Tranoscius katolikus pap mártíromságáról, akit Thököly katonái végeztek ki (1686).

Erdély református templomaiban a régi építészeti stílusok keretei között főleg a belső teret rendezik át. Kiemelkedő szépségű a unitárius templom reneszánsz szószéke, mennyezetén az egyház nemzetközi szimbólumával, a fiait vérével tápláló pelikánnal. A kazettásan osztott, sík famennyezetet, a karzatot és a padokat helyi mesterek festették. A nyárádszentimrei mennyezeten mitológiai és történelmi rajzok vannak, a hollón lovagló Nagy Sándor, a magyar díszöltönyben zenélő Szent Dávid, szirének, najádok és a halál rémképe. A csíkszentmártoni templom mennyezetét székely asztalosok festették ki. A ketesdi és magyarbikali mennyezet, valamint a vistai karzatfestmények s a szántai mennyezet színpompás virágmintáit a gyalui Asztalos János készítette. Sajátos minta és színvilág jellemzi a kalotaszegi mennyezet-, karzat–és padfestményeket. A csíksomlyói kápolna kazettás mennyezetét ismeretlen, valószínűleg olasz származású szerzetes-festője barokk díszítéssel festette ki.

A Tiszántúlon és a visszafoglalt területeken a különböző felekezetű falusi templomokat többnyire ugyancsak sík famennyezettel építették újjá. A protestáns templomok – Csaroda, Ófehértó, Csempeszkopács – neszelt falait gazdag reneszánsz ornamentikával díszítették. A magyarszecsődi templomban a virágdíszes, festett táblára a tízparancsolat nagyar szövege került, s a szentélybe is feliratot festettek (1699). A templomépítés módja katolikus és protestáns területeken most már elvált; a fa harangtornyok főleg a protestáns vidékre jellemzőek.

A templomok falában elhelyezett halotti emlékek, az epitáfiumok stílusa és művészi színvonala nagyon változó. Jelentős értékű a szepesszombati Gross család epitáfiuma (1688).

A köztéri szobrok a városok középpontjába nemegyszer polgári áldozatkészségből kerülnek. Győrött 1688-ban Mária-szobor hirdeti Buda visszafoglalásának emlékét. Sopronban 1695-ben és 1701-ben emelnek Szentháromság-szobrot. Pesten a városi tanács az 1691-i pestisjárvány emlékére Szentháromság-szobrot, Budán 1703-ban Jónás Mátyás üvegesmester a mai Jakobinusok terén Mária-szobrot állíttat. Jelentősebb az 1690-ben létesített alapokra 1706-ban emelt Szentháromság-szoboremlék: az oszlop tetejét díszítő szobrot Kollonich ajándékozta a városnak, a többi már Budán letelepedett mesterek – Venerio Ceresola, Bernardo Feretti, Francesco Giuseppe Barbieri – munkája. Majd a budai városi tanács 1709-ben a pestisjárványtól való megszabadulásra újabb Szentháromságszoboremlékről határozott, és ezt, a város első jelentős szobrászati értékű alkotását, 1710–1711-ben Hölbling János építőmester, Vogl Konrád kőfaragó, Barbieri, majd Unglich Fülöp kismartoni mester közösen készítette.

A világi építészet súlypontja a nagybirtokra és a városokra helyeződött. Esterházy Pál Fraknón építkezett, 1687-ben a nádor lovas szobra került a kastélyra, s még 1696-ban is számos kőfaragó, szobrász, soproni mester és egy Pallas nevű stukkátor dolgozott az épületen. brunóci (Nyitra vármegye) várkastélyát 1687–1695 között építtette át egyemeletes, lakályos rezidenciává. Az aulikus nagybirtokos új életformáját szolgálta Savoyai Eugén 1702-ben Ráckevén Johann Lucas von Hildebrandtnak, az ausztriai német barokk egyik legjelentősebb mesterének tervei szerint épített kastélya. Korszakunkra épült újjá a csáktornyai kastély, a Zrínyiek törökellenes harcainak emlékét idéző, 1680 körül készült festményekkel. Az elhanyagolt és leromlott birtokait elfoglaló II. Rákóczi Ferenc a sárospataki és a nagysárosi kastélyt tette lakhatóvá, s nagy gonddal hozatta rendbe a háromemeletes ecsedit. Rákóczi Erzsébet kistapolcsányi kastélyát 1694-ben állították helyre.

A köznernesek ugyancsak igyekeztek korszerűsíteni kúriáikat és kastélyaikat. A dunántúli boltíves, tornácos köznemesi kúriák első emléke a sümegi Cseh László-féle tornácos ház. Klobusiczky Ferenc 1686-ban emeletet húzatott zétényi (Zemplén vármegye) kastélyára. Orosz Pál 1690-ben Ispán Ferenc egykori igen szép mikóházi kastélyát restauráltatta. Szirmay István pazdicsi (Zemplén vármegye) kastélyának főtermét Metzner Ézsaiás eperjesi festő keze alól kikerült történeti festmények ékesítették. A szabad királyválasztás történeti jeleneteit ábrázolták a Perényi család nagyszöllősi kastélyának festményei.

Az Esterházy Pál fraknói kastélyában elhelyezett nagyméretű kompozíciók a család tagjainak török harcait ábrázolják. A kismartoni kastély freskói a mitológia és a magyar múlt jeleneteivel, ókori hősök és magyar királyok képeivel és a Szent Korona középkori országainak allegorikus ábrázolásával a régi nagyság, a magyar állam eszmevilágát sugározzák.

A városok arculatát a polgárság és az intézmények építkezései formálták. Sopron most kapta meg barokk jellegét. A lőcsei Spillenberg-ház az átmeneti stílus emléke (1683). A pesti és a budai városházát 1702–1710 között helyi mesterek építették. Pest-Pilis-Solt vármegye már 1695-ben megépíttette vármegyeházát Pesten. Nagyobb szabású kincstári építkezés volt az 1686–1696 között épített budai fegyvertár (Zeughaus). Széchényi György érsek 1692-ben létesített alapítványt rokkant katonák otthonára, a pesti invalidusház, a kétezer személyt befogadó épület alapjait azonban csak 1717-ben rakták le Anton Erhard Martinelli vezetésével, valószínűleg Josef Emanuel Fischer von Erlach tervei szerint.

Rákóczi állami építészeti terveit nem tudta megvalósítani, energiáit a katonai célok, várerődítési munkálatok kötötték le 1704–1710 között.

A városok helységük eseményeinek megfestésére adtak megbízást, miként Eperjes és Somorja. Új, a kolozsvári unitárius diákok magyar társasága köréből ismert szokás, hogy újév, születés, névnap, esküvő alkalmából képíróval festetett emléklappal (charta pictore picta) tisztelik meg az ünnepeltet. A korszak legkiválóbb magyar művésze, az eperjesi születésű Bogdány Jakab Londonban élt, Anna királynő udvari festője volt.

Az új magyar állam fejedelmi udvarában két jeles művész tehetsége ért be. Mányoki Ádám először 1708-ban Sárospatakon, majd 1712-ben Danckában festette meg Rákóczi arcképét. Ez a piros tetejű kucsmás képmás nemcsak a magyarországi, hanem a 18. század eleji európai portrépikturának is kiemelkedő, kivételes teljesítményű alkotása. Mányoki ecsetje alól került ki később Ráday Pál portréja és felesége, lánya egész alakos képe. Bercsényi Miklós, Vay Ádám, Sréter János, Pekry Lőrinc, Károlyi Sándor és feltehetően Bottyán János egykorú olajfestményeinek mestere ismeretlen. Ugyancsak ismeretlen művészek alkotásai a szabadságharc csatajeleneteit és Rákóczi követeinek portai fogadását megörökítő olajfestmények.

Magyarország visszafoglalása az európai éremművészetet néhány évre ellátta témával, de magyarországi alkotást csak egyet ismerünk. Warou Dániel Rákóczi megbízásából három emlékérmet készített. Az első, az 1705 tavaszán a szabadságban megindulásának emlékére vert érem, Rákóczi jobbra néző mellképének hátlapján Libertast ábrázolja. a másdik az 1705 novemberére tervezett erdélyi fejedelmi beiktatásra készült, a harmadik pedig a szécsényi országgyűlés vallástörvényének emlékére.

A rézmetszet kikerült a könyvek lapjairól, és kép, röplap, képújság formájában önállósult. Illusztrált és politizált, tájékoztatott, nevelt és befolyásolt. A Nosce te ipsum felirattal és magyar verssel ellátott nyomtatvány valószínűleg felvidéki nyomdából került ki (1689), képe, az emberfejű madár és állattestű szfinksz az egyetemes emblémakincsnek egyetlen ismert, ponyvára került kultúrterméke. A ponyván árusított metszetnyomatok másik nagy csoportját a kegyképek alkották. Sokat a nagyszombati nyomdában nyomtak, ahol a század végén egyre több rézmetsző tűnt fel, Bécsben is készültek dúcok, Esterházy Pál udvari rézmetszőt tartott, Greischer Mátyást. A magyarországi események külföldi rézmetszők sokaságát foglalkoztatták.

A rézmetszetek sorozatából tömeghatásukkal emelkedtek ki a kalendáriumi címlapok. A magyar barokk művészet leggyakrabban használt, a Patrona Hungariae-gondolatot kifejező képe először Hevenesi Gábor Ungaricae Sanctitatis Indicia] című életrajzgyűjteményében 1692-ben látott napvilágot, J. Schott, Nagyszombatban is dolgozó bécsi rézmetsző alkotása: István király felajánlja a koronát Szűz Máriának. A Habsburg-kormányzatot bíráló képi ábrázolások új hullámát Thököly harcai hívták életre, a metszetek külföldi művészek alkotásai voltak. 1690-ben jelent meg a Nádasdy, Zrínyi, Tattenbach és Frangepán arcképét reneszánsz virágmintákkal keretbe foglaló lap. A törököt kiűző háború magyar társadalmát örökítették meg Ernst Burchard von Birckenstein hadmérnök metszetei. Valószínűleg a magyar társadalom életéről forrásértékű zsánerképei miatt lett a századvég legnépszerűbb könyve: 1686–1699 között összesen öt kiadása jelent meg.

Rákóczi szolgálatában nem állott rézmetsző, felismervén azonban a műfaj nagy jelentőségét, Mányoki Ádámmal külföldön akarta elsajátíttatni a rézmetszés tudományát. A nagyszombati, a koroncói ütközetet, az ónodi országgyűlés véres jelenetét és Nagymajtényt külföldi mesterek metszették rézbe. A bécsi Historischer Bildersaal közli Sopron ostromát, Kökényesdi László követ fogadását, a turóci követek ónodi tragikus végét, Bezerédj és Ocskay kivégzését. A Rákóczi-szabadságharc ihlette meg Rugendas augsburgi rézmetszőt. S. Thomassin párizsi sculptor regius az európai uralkodók képeit ábrázoló rézmetszet-sorozatába illesztette Rákóczi balra néző mellképét.

Az iparművészetre jellemző volt, hogy az egyes művészeti ágak között a tömegcikkekre kezdett áttolódni a hangsúly. Az ötvösművészet irányát a megrendelők szabták meg: a főurak, az egyházak és főleg a főpapság Stílusát pedig már a századfordulón az európai ötvösművészet központjának számító Bécs növekvő vonzereje alakította. Pozsony, Nagyszombat, Vác, Győr, Magyaróvár, Székesfehérvár ötvösművészetének a háború és az újonnan berendezkedő egyház igényei adtak újabb lendületet.

Ember Győző

A kerületi táblák

A szűkebb Magyarország négy kerületének megfelelően 1724-ben négy kerületi tábla kezdte meg működését. A dunáninneni kerületi tábla székhelye Nagyszombat lett, a dunántúlié Kőszeg, a tiszáninnenié Eperjes, a tiszántúlié Nagyvárad, ahonnan azonban már 1725-ben Debrecenbe helyezték át.

Vörös Károly

A nemzetiségi ellentétek előjelei

Bencsik Mihály nagyszombati jogászprofesszornak a szláv nyelvet fölényesen kicsinylő munkácskájára 1728-ban a szlovák nyelv régiséget és szépségét bizonygatva válaszoló Jan Baltazar Magin dubnici plébános sem szűnik meg a szlávokat a natio Hungarica tagjainak tartani.

A város

Igaz viszont, hogy ugyanakkor a töröktől nem járt Nagyszombat főterén 1704-ben egy- és kétszintes, jórészt kőházak állanak; Berényi János piactéri házát több festett kép, Orbán Pálné Szent Jakab utcai házát Szűz Mária kis aranyozott szobrocskája díszíti, Tolvay Gábor Nagy utcai házának emeletén hét stukkóval és különböző festett képekkel, valamint kék kárpitokkal díszített szoba található, az ámbitus falán különféle jelképes ábrázolások. De a kor magyarországi városaira még nem ez a kép a jellemző.

Kosáry Domokos

A második szint

A jezsuita Bertalanfi Pál magyar nyelvű, terjedelmes földrajzkönyve (Világnak két rend-béli rövid ismerete. 1757) például még teljesen régi, 17. századi szinten képviselte az elavult arisztotelészi skolasztikát, akkor, midőn a jezsuiták Nagyszombatban már sokkal korszerűbb természettudományt oktattak. Nem rájuk, hanem a szerző saját társadalmi szintjére és a késő barokk rendi provinciális változatára jellemző tehát, ha Bertalanfi még ekkor sem hajlandó elhinni, „hogy a föld planéta gyanánt a nap körül forogjon”.

Görögkeletiek és unitusok

A kárpátukrán ortodoxiát az udvarnak a 17. század végén sikerült vallási unióra bírnia. A máramarosi ortodox püspökség 1711 után végleg megszűnt. Az új, munkácsi unitus egyházmegye az egri püspök felügyelete alá tartozott. Mindez ott, az ország egyik gazdaságilag és kulturálisan elmaradt vidékén, inkább csak a papok helyzetén változtatott. Ezek kiemelkedtek a jobbágysorból, a földesúrtól telket, népüktől tizedet, robotot kaptak. A vicarius a század közepén állított fel Munkácson olyan iskolát, amelyben az egyházi pályára készülők elemi képzésben részesülhettek. A papnövendékek ezután Egerben, később Nagyszombatban tanultak. Az egri püspök egyébként még 1751-ben is úgy látta, hogy uniójuk csak külsődleges, hiszen orosz egyházi könyveket használtak.

Másként alakult a helyzet az erdélyi románok között. Itt az unitus egyház létrejötte az 1700-i zsinattól számítható, amelyen [[Atanasie Anghel|Athanasius (†1713), az utolsó gyulafehérvári ortodox metropolita és az első román unitus püspök 58 esperes és 1563 pópa élén elfogadta a vallásuniót. Az új szervezet az esztergomi érsek fősége alá került, aki ellenőrzésül állandó „teológust”, rendszerint jezsuitát delegált a fogarasi unitus püspök mellé.

Az uniót elősegítette, hogy a román klérusnak mindössze négy elvi pontot, köztük a pápa főségére vonatkozót, kellett elfogadnia, egyébként azonban változatlanul megtarthatta régi szervezetét, az ortodox rítust, a liturgikus nyelvet, a hagyományos külsőségeket. A falusi nép alig vette észre, hogy másik egyházba került át a korábbiból. Amiből persze az unió labilitása is következett, az, hogy a nép többsége alapjában véve nem szakadt ki az orosz vezetésű ortodoxia vallásos művelődési köréből, hanem ahhoz ragaszkodott, és több esetben, főleg szerb egyházi biztatásra, az unióval nyíltan szembefordult. A bécsi udvar jó ideig azt az álláspontot foglalta el, hogy az unió az egész románságra kiterjedt, tehát román ortodoxok nincsenek. Kivéve persze a történeti Erdélyen kívül, így a bihari részeken. Itt viszont a románok a szerb ortodox egyház fennhatósága alá kerültek, amellyel szemben a nagyváradi magyar püspökök igyekeztek a román unitus egyházi szervezetet megszilárdítani, eleinte igen változó, az 1730-as évek végétől már nagyobb sikerrel. A 18. század közepe felé Bécs végül mégis kénytelen volt tudomásul venni, hogy Erdélyben is maradt román ortodoxia. Művelődési lehetőségeket azonban időszakunkban csak az unitus egyház előtt nyitott. A jezsuita kollégiumok Kolozsvárott és más erdélyi városokban megkönnyítették a román tanulók, főként a papok, nemesek fiainak felvételét, és ezzel a papok jobb előképzését is. A görög katolikus román papnövendékek számára Nagyszombatban és a bécsi Pazmaneumban létesültek ösztöndíjas helyek. De hamar kialakult egy saját, helyi román művelődési központ is. A szabad parasztcsaládból származó Ion Inochentie Clain (Klein János Ince, 1692–1768) volt az, aki a nagyszombati jezsuita szeminárium elvégzése után, mint unitus püspök, 1737-ben csere útján a balázsfalvi (Blaj) uradalmat megszerezte, és ott bazilita kolostor, templom, többféle iskola, köztük papnevelő és könyvtár alapjait vetette meg.

Alsófokú iskolák

A nagyszombati jezsuita gimnáziumban pedig 1750-ben egyenesen 531 : 277 volt az elemisták és a nagyobbak aránya.

Közép- és felsőoktatás. A jezsuiták.

Valamennyi közt a nagyszombati egyetem volt a legfőbb és legnagyobb jezsuita oktatási intézmény. Ez, ha nem is érte egészen el a hasonló nagy osztrák intézmények, a bécsi vagy a gráci színvonalát, virágkorát élte ekkor. Kifejezetten jezsuita egyetemként, a régi középkori studium generaléktól eltérően, önkormányzattal nem rendelkezett. A rektort és más vezetőket a jezsuita rend mindenkori generálisa nevezte ki. Ez volt egyben a hazai jezsuita iskolahálózat mintaképe, anyaiskolája és központja is. Innen vitték az új tanárnemzedékek a vallásos, elvhű testületi szellemet mindenfelé. Annál is inkább, mivel a jezsuita tanárokat sűrűn helyezték ide-oda, ami elősegítette az apparátus egységét, fegyelmét. Uradalmakból és az alapítványi tőkék kamataiból anyagi bázisa is Nagyszombatnak volt a legnagyobb.

Az egyetem komplexumán belül mint „nyelvi kar” működött egy teljes hatosztályos nagy gimnázium is, amelynek 1765 körül a kereken ezer főnyi hallgatói összlétszámból 460 diákja volt. A még mindig előkészítő jellegű filozófiai karon a hallgatók száma időszakunkban 300–400, a teológiain 200, a jogon azonban mindössze 20–25 körül mozgott. A bécsi egyetem reformja után, amelyet a jezsuitákkal szemben Gerhard van Swieten, Mária Terézia németalföldi származású orvosa és bizalmas tanácsadója hajtott végre, az udvar 1753-ban tette meg az első lépéseket a nagyszombati egyetem korszerűsítésére. Előbb a bölcsészeti, majd a jogi karon, amely azonban ekkor is még csak a Foglár György kanonok által 1740-ben Egerben alapított jogakadémia színvonalán mozgott.

Cenzúra, nyomdák, könyvek

A hazai katolikus főpapság kérelmére 1718 őszén rendeletterv készült arról, hogy a cenzori jogokat, mint egykor a 17. század végén, ismét a nagyszombati jezsuita egyetem kancellárja kapja meg. Ezután, 1719-ben történt a Debrecen város által Leydenben nyomtatott Komáromi Csipkés-féle Biblia elkobzása, amelyben gróf Erdődy Gábor egri püspök vitte a főszerepet. A fent említett királyi rendelet némi módosítással 1721_ben látott napvilágot. A következő szakasz 1726-tól számítható, midőn a cenzúra intézését a pozsonyi Helytartótanács vette át. Így lassan megindult a politikai cenzúra különválása az egyházitól. A mereven katolikus szellemű pozsonyi cenzúra azonban sok protestáns panaszra adott okot. Sajátos módon ezért inkább némi könnyítést jelentett, midőn 1754-től kezdve Pozsonynak is a bécsi cenzúra előírásait kellett követnie, amelyekre van Swieten és munkatársai gyakoroltak befolyást. Időszakunk végén Bécsben már világi, állami cenzúra ellenőrizte a világi műveket. Magyarországon Barkóczy érsek élete végéig (1765) a cenzúra korábbi, egyházi-állami jellegét igyekeztek fenntartani. Halála után azonban az irodalmi termés ellenőrzését, a szorosan vett vallásos könyvektől eltekintve, a felvilágosult abszolutista állam vette át.

A nyomdák is nagyrészt még egyházi kézen voltak időszakunkban. Az egyházak és iskoláik igényeinek kellett főként eleget tenniök. Az ország legnagyobb és legkorszerűbb nyomdája Nagyszombatban, az egyetem székhelyén a katolikus egyház számára, jezsuita vezetés alatt végezte ezt a funkciót. A jezsuiták két másik főiskolájuk székhelyén is szereztek nyomdát maguknak: a kassait 1715-ben vették át, a kolozsvárit pedig 1727-ben rendezték be. A protestáns nyomdászat két fő központja, a reformátusok kezén, Debrecen és Kolozsvár volt. Az evangélikus nyomdák az ország exponált északnyugati peremvidékén sorvadóban voltak. Bizonyos kárpótlást jelentett egyrészt az, hogy a hazai pietisták külföldön, Halléban, Jenában, Lipcsében is nyomtathattak könyveket, másrészt pedig az, hogy időszakunkban itthon is létrejött már néhány olyan polgári vállalkozásszerű nyomda, amely nemcsak a katolikus, hanem a protestáns megrendelőknek is rendelkezésére állt. Ilyen volt a Royer-nyomda Pozsonyban, a Streibig-féle Sopronban majd Győrben, vagy a Landerer-féle Budán (1724).

E nyomdákban Magyarországon időszakunkban kereken 3700 mű látott napvilágot. Ebből az 1711–1720 közti évtizedre csak 321 esett, de aztán egyre több minden továbbira. A művek többsége már a közép- és a felsőoktatás profilja miatt is hagyományosan latin nyelvű volt. A latin nyelvű kiadványok száma az 1730-as években tetőzött (68,7%), majd lassan csökkenni kezdett. A magyar nyelvű kiadványoké ugyanakkor 19,4%-ról 28 %-ra emelkedett. Jelentősebb példányszámot értek el az ájtatossági munkák és az iskolai tankönyvek. A század legkeresettebb kiadványa azonban a kalendárium volt.

Az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap Nova Posoniensia] címen, latin nyelven, 1721 tavaszától 1722 őszéig jelent meg Pozsonyban, Bél Mátyás és az evangélikus líceum tanárai kezdeményezéséből, az oktatás segédeszközeként. Valamivel utóbb indult meg az első budai és egyben az első hazai német újság, amely Wochentlich zweymal neuankommender Mercurius] címen a hivatalos Wiennerisches Diarium függvényeként 1730-tól kezdve látott napvilágot, 1739-ig biztosan, de úgy látszik több-kevesebb megszakítással a továbbiakban is. A Pressburger Zeitung megindulása 1764-ben már új szakaszt nyitott.

Nagyobb, nyilvános könyvtárat, amelyben a kiadványok együtt várnák az olvasót, ekkor még nem találunk. Figyelmet érdemlő könyvtárral rendelkeztek azonban először is, belső használatra, a különböző felekezetek főbb oktatási központjai. Így a nagyszombati egyetem, amely régi anyagát főleg jezsuita kiadványokkal növelte, vagy a debreceni kollégium, a század eleji dúlásból újjáéledő gyűjteményével.

Társadalomtudományok

A jezsuita adatgyűjtő iskolából kiágazó jogtörténeti kutatást Szegedi János, a nagyszombati egyetem jogtanára, a Corpus Juris új kiadója (1740), Werbőczy kommentátora, több tankönyv szerzője képviselte.

Természettudományok

Az 1750-es években a fizika szakirodalma Nagyszombatban vált gazdagabbá, ahol Kéri Borgia Ferenc, Ádány András és más jezsuita tanárok könyvei képviselték a kompromisszumot Descartes és Newton között. Ugyanakkor a külföldön tanuló fiatalok, piaristák Rómában, protestánsok Göttingában már Franklin felfedezéséről, a légköri elektromosságról is értekeztek.

A newtoni „égi mechanika” győzelmével megindult Magyarországon a megfigyelő csillagászat önálló művelése is. Hell Miksa jezsuita tanár előbb Nagyszombaton, majd Kolozsvárott kezdett csillagvizsgálót felállítani, 1755-ben pedig a bécsi csillagvizsgáló igazgatója lett.

H. Balázs Éva

A középnemesség

Amikor Széchényi Ferenc a Terezianum neveltje lett, az új növendékek száma igen megcsappant. Igaz, hogy ott találta Batthyány Ignácot, Festetics Györgyöt s a magyar kulturális élet más jeles ígéreteit, de akár a katonai akadémián, itt, a jezsuitákkal megindított, majd ”világiasított” Terezianumban is kicsiny a magyarok arányszáma. A fentieknél valamivel idősebb Skerlecz Miklós például Bolognában folytat jogi tanulmányokat, s a legtöbb katolikus nemesifjú beéri a nagyszombati egyetem lehetőségeivel.

Kosáry Domokos

Más hazai népek és a felvilágosodás

A szlovák nemzeti ébredés kezdeteit az 1780-as évektől számítják. Első fő műhelyének pedig a jozefin kormányzat által felállított pozsonyi katolikus papnevelőt tekintik. Ennek volt növendéke Anton Bernolák, aki a régebbi, cseh liturgikus nyelv helyett a nagyszombati központ körül kialakult önálló nyugat-szlovák nyelvjárást emelte irodalmi szintre (Dissertatio philologico-critica de literis Slavorum. 1787 ; Grammatica slavica. 1787). A jozefinista szlovák katolikus egyháziak közül, akik a szlovák nemzeti nyelvi-irodalmi programnak felvilágosult úttörői lettek, mellette Juraj Fándly plébánost, valamint Josef Ignác Bajza pozsonyi kanonokot; az első szlovák nyelvű regény (1783) szerzőjét kell említenünk.

A szlovák nemzetiség ideológiája nem a semmiből született meg, hanem magába építette, folytatta a régebbi felfogásnak is jó néhány motívumát. A Kelet-Európa széles térségein élő, nagy szláv „nemzethez” való tartozás védekezőn büszke emlegetését, a „szláv” (szlovák) nyelv dicséretét, a szlovákok őshonos voltának hangsúlyozását, a nagymorva birodalom és Cirill s Metód legendás emlékével együtt, már jóval korábban megtaláljuk. Az ilyen motívumok jó ideig csak a szlovákok megfelelő elismertetésének ügyét szolgálták a, közös hazán, Magyarországon, a rendi nemzeten és a Hungarus fogalmán belül. A magyar és szlovák művelődés szimbiózisát elősegítette a közös katolikus, illetve evangélikus egyházi szervezet is, a művelődés még nagyrészt az egyházak körébe tartozott. Juraj Papánek katolikus plébános szlovák történelme (Historia gentis Slavae. 1780) vagy a volt jezsuita Juraj Sklenár vitairata Nagymorvaországról (1784) még sokban e vonalat követte. Az út azonban most már a Hungarus fogalom felbomlása, a közös rendi nemzetből való kiválás és az önálló nemzeti fejlődés felé vezetett.

A horvát nemesség fejlett saját rendi önkormányzattal és a magyarhoz hasonló előjogokkal rendelkezett. Sorai ugyancsak megoszlottak a felvilágosult rendiség hívei és a régi rendiséghez ragaszkodó többség között. A jozefin kormányzattal szemben itt is egy frontra került a két tendencia. Sőt átmenetileg közös frontra került a horvát és a magyar nemesi mozgalom is. Ezt az együttműködést főleg Skerlecz Miklós zágrábi főispán, a horvát felvilágosult rendiség vezető államférfia képviselte. De már kialakult az a politikai ideológia, amelynek alapján arra hivatkozva, hogy Kálmán király a horvátokkal egykor rousseau-i módon értelmezhető, állítólagos szerződést kötött, a horvát nemesek egyenrangú félként léptek fel a magyar nemesekkel szemben, arra hivatkozva, hogy a közös dolgokon, így a latin hivatalos nyelven nem lehet hozzájárulásuk nélkül változtatni.

A szerb ortodox egyházi szervezet nem volt a horvát rendi önkormányzathoz mérhető, de kiváltságaival mégis fontos „nemzeti” összetartó keretnek minősült. Az új fejlődés bázisát, minden külső hatás mellett, a hazai szerb társadalmi fejlődés hozta létre. Így a kereskedő és kézműves polgárság erősödése, főleg a bácskai városokban, azután a császári sereg szerb tisztjeinek szerepe, akik közül többen nemességet kaptak, valamint az értelmiség gyarapodása, olyanokból, akik az ortodox egyházból igyekeztek világi pályák felé utat találni, vagy olyan diákokból, akik esetleg Szegeden, vagy a pozsonyi evangélikus líceumban végezték a középiskolát, sőt olykor Halle, Lipcse vagy éppen Göttinga egyetemére is eljutottak.

A szerb irodalomban, főleg annak vallási jellegű termékeiben, az 1780-as évekig az egyházi ószláv-orosz keveréknyelv volt előtérben. Ezt képviselte a szépirodalomban a változatos életű Zaharija Orfelin érseki írnok. A szerbnek irodalmi nyelvvé emelését a bánsági születésű Dositej Obradović kezdte meg, aki az egyházi pályától elfordulva fő élményeit Bécsben, a felvilágosult abszolutizmus műhelyében szerezte, míg közben Halléban, Lipcsében is megfordult. Műveiben, amelyek az önéletrajztól a fabulákon, filozófiai és erkölcsi reflexiókon, a „józan ész tanácsain” át a költeményekig széles kört fogtak át, a jozefin reformok, személy szerint II. József, valamint a felvilágosult német irodalom hívének mutatkozott. Azt, hogy a jozefin indítású nemzeti nyelvi-irodalmi kezdetektől a szerbek mily hamar eljutottak a politikai kívánságokig, hamarosan megmutatták azután 1790 eseményei.

Az erdélyi román irodalom egészen a jozefin évtized küszöbéig az egyházi hagyományok keretei közt mozgott. A román felvilágosodás időszakát 1780-tól számítják, mivel ekkor látott Bécsben napvilágot Samuil Micu-Klein latin nyelvű román nyelvtana (Elementa linguae Daco-Romanae sive Valachicae), amely már az ószláv liturgikus nyelv és a cirill írás ellen foglalt állást. Micu-Klein és két társa, Gheorghe Sincai és Petru Maior alkotta az unitus egyház balázsfalvai latin iskolájának triászát. Ezek a Nagyszombatban, Rómában, Bécsben tanult görög katolikus papok román nemzeti programban foglaltak össze az új nyelvi-irodalmi és ismeretterjesztő törekvésektől kezdve a latin rokonság és a dák-római folytonosság hagyományos motívumáig mindent, amivel elmaradt népük felemelkedését kívánták szolgálni.

Felsőoktatás

Nem meglepő, hogy midőn a cseh és magyar egyetemek korszerűsítése is napirendre került, a kormányzat ezt a már bevált bécsi mintát vette alapul. Annyival is inkább, mivel Prágában is, Nagyszombatban is lényegében véve ugyanazt a régi jezsuita rendszert kellett valami jobbal, újjal felváltani, amellyel előzőleg Bécsben kellett megküzdeni.

Az átszervezés 1769/70-ben már Nagyszombatban megindult. De döntő stádiumába akkor jutott, midőn az egyetemet 1777-ben az ország központjába, Budára helyezték.

Cenzúra, nyomdák, könyvkiadás

Jelentős változás volt az is, hogy a hazai nyomdászat központja kezdett áthelyeződni Pest-Budára. Ehhez sokban hozzájárult, hogy 1777-ben ide került az immár állami kezelésbe vett, volt nagyszombati jezsuita egyetemi nyomda nagyobb része is.

Természettudományok

A matematika fejlődésében ugyancsak a nagyszombati, pest-budai egyetem volt jezsuita tanárai jártak élen.

Arató Endre

A katolikus nemzetkoncepció

Nagyszombat és Pozsony mint kulturális centrumok is magyarázzák, hogy az önálló szlovák nemzeti ideológia, itt bontogatta szárnyait. Jozef Ignác Bajza, alsódubováni katolikus pap, az első szlovák regény írója (Az ifjú René kalandjai és tapasztalataiRené mládenca príhodi a skúsenosti, 1783–1785) kritikusabban vizsgálta a múltat és a szlovákok kulturális fejlődését.

Bajza műveit (epigrammait és regényeit) szlovák nyelven, a nagyszombati tudományos-kulturális normához igazítva írta. Ekkor még nem volt irodalmi nyelv, de ő tudatosan hangsúlyozta: azért ír szlovákul, hogy a szlovák nemzet lássa, nyelve alkalmas irodalmi művek kifejtésére.

Bajza a vallási tolerancia híve volt, és nemcsak az egységes irodalmi nyelvvel, hanem a jozefinista felfogással is a szlovák nemzeti integráció útját egyengette. Nemzeti ideológiájának további előremutató vonásaként, annak szerves alkotórészeként tarthatjuk számon a feudális társadalmi rendszert bíráló fejtegetéseit: ő maga is gazdálkodott a plébániához tartozó földön, és a helyi földesúr önkénye ellen éles küzdelmeket folytatott. E harc során lázítónak kiáltották ki. Műveiben elítélte a hivatalnok—bürokratákat, a földesurak despotizmusát – ők csak a jobbágyok kiszipolyozásával tudnak maguknak fényűző életet teremteni –, általában állást foglalt a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, s mindezt a szlovák viszonyok pontos ismerete alapján tette. Keményen kritizálta az egyházi körülményeket, különösen a szerzetesrendek parazita életmódját, és a cölibátus létjogusultságában is kételkedett. Az egyházi viszonyoknak ez a kritikája összefonódott a vallási türelemmel, amely a szlovák nemzeti ideológia szempontjából oly jelentős katolikus—protestáns egység alapja volt. A parasztság iránti rokonszenve a nép nemzetbe fogadása felé vezető utat jelentette.

Szervezettebben és sokoldalúbban indult meg a szlovák önállósodási folyamat a pozsonyi katolikus szeminárium szlovák diákjai között, akik 1785-ben a Szlovák Nyelv Kedvelői nevű szervezetbe tömörültek.

Az önálló irodalmi nyelv megteremtésében Anton Bernolák plébánosnak, majd a nagyszombati vikáriusi hivatal titkárának volt oroszlánrésze, aki azt a nyugat-szlovák nyelvjárást emelte irodalmi szintre, amely a nagyszombati kulturális központban a cseh nyelv szlovakizálásának hosszú folyamataként alakult ki. Ideológiai koncepcióját a szlovák nyelvtanhoz (Grammatica slavica, 1790), valamint a szótárhoz (Slowár Slowenski, Česko-Lat'insko-Ňemecko-Uherskí: seu Lexicon Slavicum Bohemico-Latino-Germanico-Ungaricum. 1796, 1825–1827) írt bevezetőiben találjuk meg. A szláv nyelv régiségével, szépségével, gazdagságával, elterjedésével, széles körű használatával – amelyet a pápák és a császárok privilégiumai biztosítottak – kapcsolatos sokszínű hagyomány szövődött itt egybe a közvetlen előzményekkel. Az alapvető momentum Bernoláknál már határozottabban kifejezésre jutott: az egységes szláv nemzet teljesen egyenjogú részeit nemcsak a csehek, oroszok, lengyelek, horvátok stb. teszik ki, hanem a pannóniai vagy magyarországi szlávok, vagyis a szlovákok is. Bernolák is elfogadta korának ismert állásfoglalását – erről még a XII. fejezetben szólunk –, az egységes szláv nyelv koncepcióját, amelynek a szlovák egyik nyelvjárását alkotja. A nagy szláv nemzet tehát önálló, kölcsönösen egyenrangú törzsekre tagolódik, amelyeknek fő jellegzetessége a saját nyelv, illetve elfogadott egykorú terminussal, nyelvjárás volt. Ennek az ideológiának az alapján tisztázódott a szláv–szlovák fogalompár is: a korábbi egybemosódás, következetlenség és átfedés megszűnt. Bernolák és társai a szlávot és a szlovákot nagyon világosan, szinte a mai értelemben megkülönböztették.

Miután a nyelvi (s azzal együtt nemzeti) elhatárolódás mindenekelőtt a csehektől, illetve a csehtől történt, Bernolák nagyon világosan leszögezte, hogy az új norma megteremtésének nincs semmi köze a cseh nyelvvel szembeni ellenérzéshez, ugyanakkor természetesen két teljesen egyenjogú nyelvről – s ebből fakadóan –, nemzetről van szó. Valóban, Bernolák és követői jól ismerték a cseh nemzet kulturális örökségét, s a meginduló cseh nyelvművelő mozgalmat példaképül is állították a szlovákok elé. Bernoláknak szótárához írt kéziratos előszavát halála (1813) után, még a szótár kiadását megelőzően, a magyar felfogásnak engedve, átdolgozott formában jelentették meg. Az eredeti szöveg erőteljesebb nemzeti öntudatról tanúskodik.

Bernolák és hívei tudatosan törekedtek a nemzeti egység megteremtésére. Ezt a célt szolgálta maga az irodalmi nyelv, az első szlovák norma, amely kifelé a nemzeti elhatárolódást, befelé pedig a belső integráció ügyét készítette elő. S bár az új irodalmi nyelv alapját a katolikusok vetették meg, azt természetszerűen vallásfelekezetek felett állónak tekintették, szerették volna, ha ezt a normát a protestánsok is elfogadják.

A Szlovák Tudós Társaság megszervezése (1792), amelynek elsődleges feladata a nyelvművelés volt, azzal, hogy az egész szlováklakta területre igyekezett hatókörét kiterjeszteni, a belső nemzeti integráció feladatát kívánta teljesíteni. A központ, tudjuk, Nagyszombat volt, itt működött Bernolák.

Mérei Gyula

A szállítás és közlekedés

A legelső magyarországi vasút PozsonyNagyszombatSzered között még lóvontatással indult el az 1840-es évek elején.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A városok második szintjét azok a központok alkotják, amelyeknek egész vonzásterülete 50–100 ezer főre terjedt ki, tiszta körzetük népessége meghaladta a 20 ezer (a régión túlnyúló kereskedelmet folytató központoknál a 10 ezer) főnyi népességet, és piacközponti funkciójuk mellett valamilyen egyéb központi szerepkört is betöltöttek. Ezek közé sorolható a regionális és a régión túlnyúló kereskedelmi szerepkört egyaránt betöltő Eger, Vác, Nyíregyháza, Losonc, Versec, Balassagyarmat, Székesfehérvár, Földvár, Körmend, Nagyszombat, Rimaszombat, Nyitra, Sátoraljaújhely, Besztercebánya, Pápa, Sassin és Nagyszeben; a csak piackörzeti központok: Eperjes, Máramarossziget, Zombor, Esztergom, Homonna, Újvidék, Bártfa, Huszt és Keszthely; valamint az elsősorban régión túlnyúló piacközponti funkciót betöltő Gyöngyös, Nagykároly, Zsolna, Csakova, Gyula, Komárom, Lugos, Kecskemét, Vágújhely, Nagyszentmiklós, Galgóc, Érsekújvár, Kézsmárk és Eszék.

Mérei Gyula

A pénzpiac és a hitelviszonyok

Az 1819-ben Bécsben alakult Első Osztrák Takarékpénztár 1827-ben és 1828-ban Pozsonyban, Nagyszombaton, Érsekújvárott, Zólyomban, Győrött, Szegeden, Varasdon és Eszéken kereskedőket bízott meg takarékbetétek gyűjtésével, illetve kölcsönök közvetítésével. Az osztrák vállalat tevékenysége azonban csak rövid ideig tartott.

A tőkés ipar

A besztercebányai, a nagyszombati cukorgyár, a Pesti Cukorgyár Egyesület finomítója. a kassai és a pozsonyi cukorgyár mind jelentős tőkebefektetéssel működő, korszerű berendezésekkel felszerelt, gőzt hasznosító, kereskedelmi tőke befektetésével létesült üzem volt.

Benda Kálmán

Népsűrűség, települések, városok

Az ötezren felüli, tehát viszonylag már jelentősebb népességű városok viszont részben a központi fekvésű, régi történeti és közigazgatási szerepet betöltő városokból kerülnek ki (Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyszombat, Kolozsvár, Brassó, Buda stb.), részben az Alföldön, illetve az Alföld és a hegyvidékek érintkezésénél most vannak felfejlődőben, mint a már említett Szeged, Szabadka, Zombor, Temesvár, Komárom és Szatmárnémeti, sőt maga Debrecen is.

Társadalmi tagozódás, nemzetiségi és vallási megoszlás

Nem érdektelen megnézni a nemesség arányát a városokban. Míg a megyei átlag Magyarországon 4,6 %, a városi lakosság 3,8%-a volt nemes. Egyes városokban azonban ennél jóval nagyobb arányban tömörültek. Pest-Budán a lakosság 6,2, Győrött és Nagyszombaton 9,1, Komáromban pedig 14,5%-át alkották. Ugyanakkor a bányavárosokban alig találunk néhány nemes családot. Az erdélyi városokban számuk csekély volt, csak Kolozsvárott tömörültek nagyobb számban (8,5%). Horvátországban a nemesség központja Zágráb volt (12 %), de Fiuméban is 4,7 % volt a nemes.

A községenkénti eloszlás még változatosabb. A falvak legtöbbjében egyáltalában nem volt nemes, másutt 1–2 nemes család található. De akadtak úgynevezett nemesi falvak, ahol számuk több százra rúgott.

A kiváltságos elemek közt kell megemlékeznünk a papi rendről. Felekezeti megoszlásukat nem ismerjük, összes számuk 1787-ben 18 847 fő (O,47 %). Ennek egyhatod részeva királyi városokban élt: közülük Pesten 477, Pozsonyban 207, Egerben 156, Nagyszombaton pedig 129 fő.

Kabineti abszolutizmus, rendőruralom

Magyarországon hét titkos központot állítottak fel: Pozsonyban, Nagyszombaton, Debrecenben, Sopronban, Pesten, Temesvárott és Zágrábban. Ide futottak be mindenfelől a titkos jelentések, s innen küldték őket Bécsbe, a központba, majd az uralkodóhoz.

Napóleon és Magyarország

1798-ban, arra a hírre, hogy a franciak elfoglalták Rómát, és elűzték a pápát, Nagyszombatban ismeretlen személyek röpcédulát köröztek, mely az eseményekre hivatkozva, úgy vélte: ideje volna Magyarországon is a francia példát követni.

Vörös Károly

A polgárság a városi és az országos politikában

Így nem meglepők a polgárjoggal rendelkezők alacsony létszámáról az 1828. évi összeírásban közölt adatok, miként az sem, hogy Pesten 1848 küszöbén is csak alig 2000 a polgárok száma, Székesfehérvárott 1000, Pozsonyban alig 1500, Szatmárnémetiben éppenséggel csak 450: annyi, mint a fele akkora Nagyszombatban.

A magyar színjátszás kiteljesedése

1831-ben Nagyszombat, a harmincas évek elején Pécs, 1834-ben Temesvár, 1842-ben Sopron, a negyvenes évek közepén Lőcse színháza készül el; 1844-ben Budán már nyári színkör épül, és 1848-ra fejeződik be Szatmárnémeti és Szabadka színházának építése.

Az oktatásügy intézményei

A hazai művelődés legmagasabb fokú intézménye, a Pázmány Péter által 1635-ben Nagyszombatban alapított, 1777 óta Budán, illetve 1784 óta Pesten működő tudományegyetem, korszakunkban mindvégig az abszolutizmus és a támaszául szolgáló római katolikus egyház erős és szilárd, sőt egyre erősödő befolyása alatt áll.

Katus László

A szlovákok

A századfordulón azonban változott a helyzet: a szlovákság gazdaságilag és társadalmilag erősödni, nemzetileg öntudatosodni kezdett. Turócszentmárton mellé új nemzeti központok nőttek fel, amelyek súlyát már a korszerű tőkés gazdasági háttér adta: mindenekelőtt a gyorsan iparosodó Liptó megye két várossá növő községe, Liptószentmiklós és Rózsahegy, nyugaton pedig Nagyszombat, Szakolca és Vágújhely. E helyeken összpontosultak a szlovák ipari üzemek, pénzintézetek, itt alakult ki számottevő szlovák középburzsoázia.

Hajdu Tibor

A Clemenceau-jegyzék. Az északi hadjárat mérlege.

Stromfeld a vezérkarban folytatott viták után átdolgozta haditervet. „Az általános helyzet megköveteli, hogy mielőtt a hadsereg zöme a Tiszán átkelve a román haderő ellen fordulna, a cseh hadsereggel hosszú időre leszámoljon.”[4] A terv szerint az ellenség fő erejét Léva és a Duna közötti kis területen döntő csatára kényszerítve frontális támadással kell megverni, majd elfoglalni Pozsonyt, Nagyszombatot és Trencsént. Június 15-e, amikor az új offenzíva megindult volna, a csehszlovákiai választások napja volt, Bécsben pedig e napon akart Kun teljhatalmú megbízottja, Bettelheim Ernő az osztrák kommunista párt fegyveres tüntetésével új forradalmat kiváltani.

Lábjegyzet

  1. Corpus Iuris Hungarici 1647:V. törvénycikk
  2. Vízkelety András, Bartha Andrásnak II. Rákóczi Ferenc fejedelmi beiktatásán elhangzott beszédje. Irodalomtörténeti Közlemények 1960. 580–581
  3. Wesselényi István, Sanyarú világ. Napló], 1703–1708. II. 1707–1708. Közzéteszi: Demény LajosMagyari András. Bukarest, 1985. 111.
  4. A magyar Vörös Hadsereg. Szerkesztette Hetés Tibor. Budapest, 1959. 363.

Irodalom

A nagyszombati zsinatról és következményeiről: Zsilinszky Mihály, A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformációtól kezdve III (Budapest, 1894); B. Obál, Die Religionspolitik in Ungarn nach dem Westfälischen Frieden während der Regierung Leopold I, (Halle, 1910); Erdélyi A., Barcsay Ákos fejedelemsége (Kolozsvár, 1908).

A nagyszombati (később budapesti) egyetemről: Szentpétery Imre, A bölcsészeti kar története (Budapest, 1935); Eckhart Ferenc, A jog- és államtudományi kar története (Budapest, 1936); Hermann EgyedArtner Edgár, A hittudományi kar története (Budapest, 1938).

A nagyszombati béketárgyalások anyagát mindmáig nem gyűjtötték össze, nincs monografikus feldolgozása. Első részletesebb és objektív áttekintés: Szalay László, Magyarország története. VI. (Pest, 1860. 329–355). Gazdag új anyagot is feltár, de elvész a részletekben, és Bercsényi szerepét egyoldalúan hangsúlyozza Thaly Kálmán, A székesi gróf Bercsényi család. III. 450–713. Stepney és Hamel-Bruyninx jelentéseit felhasználva, részletes áttekintést nyújt Márki Sándor, II. Rákóczi Ferencz (Budapest, 1907–1910. I. 495–550). A bécsi levéltárak anyagára is épít L. Hengelmüller, Franz Rákóczi und sein Kampf für Ungarns Freiheit (StuttgartBerlin, 1913. 217–241). Szekfű Gyula, Magyar történet (Budapest, 19352. IV. 303) József császár ajánlatát „tisztességes békének”, a „szatmárinál jobb” megállapodásnak tekinti, amelyet megkötni Rákóczi erdélyi fejedelmi hivatástudata és a francia diplomácia miatt nem volt lehetséges. A béketárgyalások meghiúsulásában a francia diplomácia szerepének eltúlzását kimutatja és Des Alleurs szerepét tisztázza a francia külügyi levéltár gazdag anyaga alapján Köpeczi Béla, A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország (Budapest, 1966. 122–141). Rákóczi kiáltványa, az Animadversiones Apologicae című röpirat forráskritikai vizsgálata, Ráday szerzőségének tisztázása, a szövegek modern kiadása: Ráday Pál Iratai. I. 609–612, 635–673.

A Nagyszombatból Budára, majd Pestre áthelyezett egyetem filozófiai karán Mária Terézia mezőgazdaságtan, majd II. József állategészségügyi tanszéket létesített.

Kiadványok