Nemzetközi krízis — hazai krízis

A Múltunk wikiből
1787. május 23.
II. József és II. Katalin cárnő megbízottai Kerszonban szövetséget kötnek a török ellen.
1787. augusztus 24.
A török Porta hadat üzen Oroszországnak.
1787. október 19.
A Helytartótanács rendeletben szabályozza a katonasorozást.
1787. december 2.
II. József a május 23-i szövetség értelmében belép az orosz–török háborúba.
1789. július 14.
Párizsban a nép megostromolja és lerombolja a Bastille-t.
1789. augusztus 4.
A francia Nemzetgyűlés eltörli a feudális előjogokat és felszabadítja a jobbágyokat. .
1789. augusztus 26.
A francia Nemzetgyűlés elfogadja és kihirdeti az Emberi és Polgári Jogok Deklarációját.
1789. december 11.
A brüsszeli császári helyőrség leteszi a fegyvert a belga felkelők előtt.

József uralkodásának viharos esztendei oly mértékben bolygatták meg egyes országai belső életét, hogy a küleseményekre csak közvetlen veszélyek érzékelésekor figyeltek fel. Már 1783-ban tudták a kortársak, hogy az orosz–osztrák szerződés értelmében közel járnak egy háborúhoz, amikor Katalin cárnő seregei megszállták az egész Krím-félszigetet. A mi zónánk még néhány évig nem kapcsolódott a harcokba, de csapatösszevonások voltak, sőt regimentek indultak 1785-ben a renitens hollandok ellen. 1787 az az év, amikor a déli határokon a háború elkerülhetetlenné vált.

Amikor a belpolitikai reformok is katonai segédlettel folytak, amikor az összeírástól egészen a kerületi munkálatokig a mindenkori kommandó segítségét kellett-lehetett igénybe venni az esetleges ellenállással szemben, a katona már ott-élő részese volt a mindennapoknak. Nem túlságosan buzgó résztvevő egyébként – roppant sok körirat foglalkozik szökött katonákkal, körözéssel, helyez kilátásba szankciókat az őket rejtegetőkkel szemben.[1] A katonaság száma ebben az évtizedben megnövekedett. Nyugodtan támaszkodhatunk az éber francia követre, aki, amikor a hollandok ellenében II. József – tekintélye védelmében – mozgósítást rendelt el, a monarchia hadseregének állományát 3000 ezernél magasabb számú gyalogságra és 40 ezer lovasra becsülte. Ugyanő informál a Magyarországon tartott haderőről: 1785 júniusában 7 gyalogos, 24 könnyűlovas regimentről, 300 ágyúról, 300 csajkásról, Erdélyben állomásozó 4 gyalogos regimentről, összesen 87 779 katonáról ad számot.[2] Ezeknek eltartása jó esztendőkben a felesleg olcsó, de biztos elhelyezését jelentette. De a jó esztendők elmúltak.

A nemzetközi krízis hátterében, a Habsburg-monarchia területén jelentkező külpolitikai feszültségben a gazdasági problémák elsődleges hatását tapasztalhatjuk. A holland eseményeket is a nehezedő viszonyok magyarázták. A romló helyzet miatt fordul az ellenpárt a helytartóval szembe, és kerül mindkét fél egyre inkább a külhatalmak befolyása alá. A holland patrióták erélyes fellépését (hamarosan hallunk belga, majd magyar patriótákról is) részben a II. József akcióitól való félelem is magyarázza. Franciaország ugyan segítséget nyújt a Scheldeért vívott harcában, és József anyagi kárpótlás fejében kénytelen – megszégyenülve – lemondani tervéről, de sem a nyugati, sem a közép-európai krízist nem enyhíti valódi megbékélés. Franciaországban nagyon kiéleződik a politikai helyzet, és a belgák, két parázsló tűz között, maguk is egyre hevesebben lépnek fel.[3] Természetesen a londoni és az amszterdami tőzsde érzékenyen reagált a politikai változásokra: ez a monarchiában is pénzreformra vezetett. József meghökkentette országainak lakosságát, amikor 1786 januárjában rögzítette az arany árát: a körmöci arany 40 forint 30 krajcár, a németalföldi aranypénz 13 forint 20 krajcár, a milánói Louis d'or közel ennek a fele.[4] A szabályozással egy időben bejelentik, hogy 1788-ban bevonják az aranypénzeket, ezek árucikké válnak.

A krízisekhez gyakran kapcsolódnak halálesetek. A bécsi udvar 1786 nyarán egyszerre rendelt el kéthetes gyászt a jelentéktelen portugál király és a nagy öreg ellenfél, II. Frigyes halála alkalmából. De ugyanez a nyár arra is szolgált, hogy sok betegség után átmenetileg felépülve az uralkodó májustól augusztusig végiglátogassa különböző országaiban fölállított ezredeit. Magyarországra és Erdélyre két galíciai út között, június és július heteiben került sor.

Sem a hadi intézkedések, sem a pénzügyi rendelkezések nem tekinthetők kifejezetten háborús készülődésnek vagy éppen erőfitogtatásnak. A megrendült nyugati országok és a nekilendült keleti zóna között a monarchia számára nem adatott meg a békés nyugalom. Tény, hogy az uralkodó ambícióit a komolyodó betegség-hullámok egyáltalán nem csökkentették: sem a terjeszkedési tervekről, sem a belső reformok folytatásáról nem mondott le.

Az egyik allergiás pont az Osztrák-Németalföld, Belgium volt. A holland zavarok után, a legnagyobb belpolitikai reformsorozat mentén újra aktuálissá vált a bajor–belga csere. Zinzendorf Károlynak el kellett készítenie, hiányos belga elszámolások alapján, az onnan Bécsbe befolyó jövedelem kimutatását. Meg kellett vizsgálnia, hogy a rendi vezetés mekkora adóbevétellel rendelkezik, abból mennyit helyez ki 4–5%-os kamatra magánosok számára kölcsönként. Kiderült, ez a terület sokkal értékesebb, mint Bajorország. A bruttó belga jövedelem 19 047 953 forint volt. A kiadások levonásával 1 milliónál több tiszta nyereség mutatkozott, Bajorország viszont adósságoktól terhelten pénzügyi válságban vergődött.[5] Hogy ez a geográfiailag és monarchikus szempontból előnyös, egyébként azonban nyilván előnytelen csere nem jöhetett létre, az nem II. Józsefen, hanem II. Frigyes utolsó, hatásos akcióján múlott. Ez az újabb sikertelenség is hozzájárulhatott a túlterheltség, a ki tudja milyen fertőzések mellett ahhoz, hogy 1785-től kezdődően az uralkodó mind gyakrabban esett ágynak, magas lázzal, mellkasi bántalmakkal. A külföldi követek igyekeztek információkat szerezni orvosaitól, különösen Störck doktort környékezték meg.[6] Kétségkívül hűséges orvosai voltak a bátor betegnek, de más hűségre – élete utolsó éveiről van szó – mind kevésbé számíthatott. Kaunitz herceg, akit nem eléggé vont be a belpolitikai akciókba, akivel nem egyeztette a belga, a magyar bürokratikus átszervezést, sem az egész birodalomra kiterjesztett fiziokrata adótervet, több alkalommal is visszavonulásáról beszél esti fogadásainak látogatói előtt.

1785–1786 fordulóján az egymást érő reformok után és újabb, a társadalmak egészét érintő intézkedések küszöbén, tragikus szakasz kezdődik. Még nincs háború, de már nincs béke. S ami ebben a sajátos uralmi rendszerben különlegesen súlyos probléma, az az, hogy a felvilágosult uralkodó ugyan nem veszítette el önnön igazába vetett hitét, de mindenkiben csalatkozott. Régi erélye, mely gyakran gúnnyal, kíméletlenséggel ötvöződött, most keserű, kissé monomán intézkedési kényszernek adott helyet. József az utolsó években már nagyon magányos. Ha Bécsben volt, akkor is csak egyszer egy héten bukkant elő. Persze intézte az ügyeket, szignálta az aktákat, a margóra írta jegyzeteit, de rendetlenül, dátum és a hely megjelölése nélkül, zavarba ejtve munkatársait. A kormányzat szigorú vezetés ellenére elszemélytelenedett.

Irodalom

Marczalitól és Mitrofanovtól kezdődően a korral foglalkozó történészek döntő jelentőséget tulajdonítanak a nemzetközi krízisnek, ha esetleg nem illetik is ezzel a névvel. Legfeljebb abban térnek el egymástól, hogy a válságjelenségek közép- és kelet-európai jelentkezéséért mennyiben teszik felelőssé magát a császárt. Úgy tűnik, a század kiérlelte a válságot, hiszen az átalakulás több kontinensre terjedt ki. II. József aligha változtathatott a fejleményeken. Csak az indulatokkal bánhatott volna kíméletesebben, azokat nem felkorbácsolva, hanem – mint anyja tette volna – csendesítve. Az összkép legjobb foglalatát – nem véletlenül, hiszen a francia forradalom előtti évekről van szó – francia történésznek köszönhetjük: J. Godechot, Les Révolutions 1770–1799 (Paris, 1965); ő közvetíti a holland történetírás klasszikusának álláspontját: P. Geyl, De Patrottenbeweging (Amsterdam, 1947); P. Geyl, Geschiedenis van de nederlandse stam. III. (Amsterdam, 1959). Az Osztrák-Németalföldre ma is alapmű: H. Pirenne, Histoire de Belgique. V. (Bruxelles, 19262).

  1. A szökött katonákkal kapcsolatos köriratok közül csak néhányat idézünk: Országos Levéltár c 23 Circularia impressa, 370 (1784. május 17.), 433 (1785. szeptember 7.), 510 (1786. február 28.), 1508 (1787. október 3.).
  2. A regimentekről: Ugyanott 736.
  3. A francia követ bécsi jelentései nagy műgonddal összeszedett anyagról tanúskodnak. Archives des Affaires Etrangeres, Paris, Correspondance politique, Autriche, No 349 tartalmazza az 1785. év első felét. A követ február elején szerzi meg a katonai adatokat, ugyanakkor ad számot arról, hogy a parasztfegyverek „tapintatos” beszedéséről is ment ki körrendelet. A hónap fő témája azonban a holland kérdés, az a kiélezett helyzet, amibe II. József – részben önhibájából – került. J. Godechot, Les Révolutions… (Paris, 1965. 107–110) bemutatja a holland fejleményeket; mindazt, ami az Atlanti-óceán partvidékén a nyolcvanas években történik, az amerikai események függésében ábrázolja.
  4. Az arany kurzusáról kiadott 1786. január 23-i rendelet (Országos Levéltár c 23 Circularia impressa, 590) a magyar, szlovák, német nyelven kívül kivételesen görögül is megjelent: természetesen figyelembe kellett venni a legjobban érintett görög–örmény kereskedőréteget.
  5. Zinzendorf Károly gróf vagy maga adta át – rendkívül meleg kapcsolatban lévén a francia követtel és helyettesével – a tervezett bajor–belga cserét megelőző anyagi kimutatásokat, melyeket az uralkodó számára készített, vagy lehetővé tette megszerzésüket. Zinzendorf több anyaga került gondos másolatban – igen nagy terjedelmű iratok – ez idő tájt Párizsba. Kaunitz is igen közlékeny volt – a folyamatos csalódások ellenére – a francia követ irányában. Az információk megadása egészen 1789-ig közmegegyezés volt az udvarnál.
  6. A francia követ 1785. július 13-án sifrírozott levélben számol be József aggasztó egészségi állapotáról (Archives des Affaires Etrangeres, Paris, Correspondance politique, Autriche, No 350): Störck figyelmeztette a császárt, hogy „nedvesség” terjedt el egész testében, olasz útján fázott volna meg, s tüdeje is veszélyben van.


A nyolcvanas esztendők drámájaH. Balázs Éva
A mobilizált társadalom Tartalomjegyzék II. József és a jozefinizmus a mérlegen