Niš

A Múltunk wikiből

latinul Naissus, szerbül Ниш, románul Niş, görögül Ναϊσσός, régen magyarul Nissza

város Szerbiában
Wikipédia
Nis Coat of Arms.png
1072
Szláv felkelés tör ki a bizánci birodalom macedóniai részén; Salamon király Géza herceggel Nišig kalandozik.
1689. szeptember 24.
Badeni Lajos elfoglalja Ništ. (Ezzel megindul a szerbeknek a bécsi udvar által is szervezett felkelése a török uralom ellen.)
1737. július 23.
A császári sereg elfoglalja Ništ.
1737. október 18.
A császáriak feladják Ništ.

Mócsy András

A nagy válság és Dacia feladása

268-ban a gótok újból elözönlötték a Balkán félszigetet, és ezúttal nem Dacián vagy a Daciával szomszédos limes-szakaszokon áttörve támadtak, hanem az Al-Duna és az Égei-tenger irányában. A támadók zöme ezúttal azonban dél felől, a Vardar és a Morava völgyében hatolt észak felé, és épp azt a területet támadta meg, amelyet Dacia mint hídfőállás védelmezett. Gallienusnak Naissus (Niš) mellett sikerült döntő csapást mérnie rájuk de a központi sereg parancsnokának, Aureolusnak Mediolanumban (Milánó) kitört lázadása miatt azonnal Aureolus ellen kellett fordulnia.

A Mediolanumban összevont, nagyrészt már lovasokból álló központi sereg vezérkarában ekkor már az illyricumiak vették át a vezetést, mégpedig a moesiai származású Claudius és Aurelianus. A Gallienustól és Aureolustól hamarosan megszabaduló illyricumi junta jelöltje, Claudius a naissusi csata után a Balkánon még mindig pusztító gótok ellen indult, hosszas harcok után némileg rendet is teremtett a Balkánon, de 270-ben Sirmiumban a már régóta dühöngő pestis áldozata lett.

Pannonia és a központi hatalom megszilárdulása

293-ban a két illyricumi császár, Diocletianus és Maximianus egy-egy alacsonyabb rangú társuralkodót vett maga mellé, a naissusi Constantiust és az újdaciai Galeriust. Az első tetrarchia négy tagja így Illyricum négy legfontosabb provinciáját, Pannoniát, Dalmatiát, Moesiát és Daciát képviselte, amit semmiképpen sem tarthatunk a véletlen játékának. Az illyricumi hadsereg a tetrarchia megalapozásával és a központi hatalom konszolidálásával végrehajtotta azt a feladatot, amely rá mint a stratégiailag legfontosabb helyen fekvő és legnagyobb seregre hárult. Egy fél évszázaddal későbbi visszapillantás így értékeli művüket: „e császárok mindegyikének Illyricum volt a hazája, és bár a műveltségben nem tűntek ki, a katonáskodás és a paraszti élet nyomorúságán megedződve a lehető legjobbak voltak a birodalom számára.”

Bóna István

A hunok

  • Attila keleti hun serege csak 441-ben avatkozott be a háborúba, megostromolta és elfoglalta az Al-Duna déli partján fekvő Ratiariát. Az itt kezükbe került ostromgépek segítségével az egyesült hun hadak bevették Naiussust (Niš), Serdicát (Szófia), Philippopoliszt (Plovdiv) és Arkadiopoliszt.
  • Az ostrommal bevett pannoniai és moesiai városokat a hunok sikeres hadviselése üszkös romokká változtatta, legtöbbjüket csak Justinianus építtette újjá egy évszázaddal később. Naissusban, e nagyvárosban nyolc évvel az ostrom után csak az a pár ember lézengett a romok között, akiket egy keresztény gyógyszálló vonzott oda.
  • A béketárgyalások évekig elhúzódtak. Attila teljesíthetetlen követelései közé tartozott a Sirmiumtól az al-dunai Novae-ig terjedő, több száz kilométer széles, 5 nap járóföld mélységű gyepű követelése. Határvárosnak és egyben a kereskedelem központjának Naissust (Niš) szánta.

Györffy György

„Aktív” külpolitika

A Balkán nyugati fele lángba borulásának hírére Salamon tüstént követeket küldött a hercegekhez, és kérte, hogy mindketten vegyenek részt egy balkáni hadjáratban. A hercegekben azonban gyanú ébredt, hogy cselvetés készül ellenük, ezért László a fele hadsereggel Biharban maradt, és egyedül Géza vett részt az akcióban. László távolmaradása viszont nyugtalaníthatta Salamont, mert tarthatott attól, hogy amíg ők a Balkánon harcolnak, László elfoglalja az üresen maradt királyságot. A hadjárat során csak Nišig mentek, és a gazdag várost megsarcolták. A váltságdíjba kapott Szent Prokop-karereklyét idehaza a szávaszentdemeteri görög monostor kapta adományul.

Kristó Gyula

II. István

István serege, amelyet a magyarokon kívül 700 frank (talán német) nehézfegyverzetű zsoldos és sok besenyő könnyűlovas harcos alkotott, mélyen benyomult a bizánci birodalom területére, sorra-rendre foglalta el, dúlta fel az útjába került városokat, Barancsot, Ništ, Szardikét (Szófiát), s egészen Philippopoliszig (Plovdiv) hatolt előre.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

  • A magyar király támadása mögött az a megegyezés állott, amelyet Andronikosszal, Mánuel császár]] unokaöccsével kötött. Andronikosz apai ágon maga is Komnénosz volt, János császár öccsének, Izsáknak a fia, anyai ágon pedig a halicsi fejedelemmel, Vologyimerkóval tartott rokonságot. Miután a császár elégedetlen volt kilíkiai szereplésével, 1153-ban a Magyarországgal közvetlenül határos thema élére helyezte. Andronikosz mint Belgrád, Barancs és Niš városok bizánci elöljárója (dux) titokban tárgyalásokat kezdett Gézával, s egyezségre jutottak abban, hogy e városok magyar kézre juttatása fejében segítséget kap Gézától a császári korona elnyeréséért indítandó harcához.
  • Tekintettel arra, hogy 1149 végén a beállt tél nem tette lehetővé Mánuel számára a teljes leszámolást a szerb felkelőkkel, ezért a bizánci császár 1150 nyarának végén újból sereget vezetett Szerbiába. Nišben gyűjtötte össze seregét, s itt értesült róla, hogy a magyarok szövetséges csapatok küldésével siettek a szerbek segítségére, ezek egy részét besenyő lovasok és mohamedán vallású kálizok alkották.

A Bizáncból támogatott ellenkirályok

Maga a császár is útnak indult Magyarország felé, s Nišben letette a nagyzsupáni méltóságról azt a Deszát, aki Belos után jutott ebbe a méltóságba, s magyarbarátsága miatt vonakodott Mánuellel együtt Magyarország ellen vonulni. Ugyancsak Nišben fogadta a császár a hatalomba Magyarországon visszakerült III. István követeit, de mivel azok nem hoztak Mánuel számára elfogadható üzenetet, elbocsátotta őket, maga pedig továbbindult Magyarország felé, s Belgrádba érkezett.

III. István harcai Bizánccal

1165 végén a bizánciak megerősítették a Magyarországgal szomszédos bizánci védvonalat. Zimonyt helyreállították, a ledőlt tornyokat rendbe hozták. Nagy figyelmet fordítottak a Belgrád területén lévő kis településekre, Barancsot pedig benépesítették. Még a határtól távolabbi Ništ is falakkal övezték.

III. Béla hódító külpolitikája

  • Béla tovább folytatta hódításait a bizánci császárság rovására, a felkelt szerbekkel szövetségben 1183-ban előretört a Morava völgyében, s elfoglalta Ništ és Szófiát.
  • Igaz, a bizánciak 1184-ben csaknem a Duna vonaláig, Barancs és Belgrád vidékére szorították vissza Bélát, de a magyar király 1185. évi újabb hadjárata ismét Nišig és Szófiáig vitte előre a magyar hódítás vonalát.

Imre és III. László

Kalojan folytatta a bizánci kézen levő bolgár területek visszafoglalását. Észak-Bulgária mellett a Fekete-tenger partvidékén, továbbá Trákiában és Makedóniában is megszilárdult a bolgár uralom, III. (Angelosz) Elek bizánci császár 1201-ben békét kötött a bolgárokkal. E bolgár terjeszkedés egészen az Al-Dunáig terjedő területet bolgár fennhatóság alá vonta, így azt a vidéket is, amelyet — mint Imre érvelt — III. Béla csak nászajándékképpen engedett át II. (Angelosz) Izsák bizánci császárnak. Imre tehát igényt tartott a Morava-völgy északi részére, Barancs és Niš környékére.

Sinkovics István

Ferdinánd serege Buda falai alatt

Ferdinánd megkísérelte, hogy újabb követség küldésével tartóztassa fel a szultánt. Követei azonban csak Nišig jutottak, mert a török hadigépezet már megindult Magyarország felé.

Várak, kastélyok, őrházak

A budai pasa területe benyúlt a Balkán félszigetre, Vidinig, Nisig.

A török közigazgatás

Az elfoglalt Budát a törökök első magyarországi vilájetük központjává tették. Körzete dél felé magába foglalta az egykori macsói és a nándorfehérvári bánság területét is, Vidinig, Nisig ért.

R. Várkonyi Ágnes

A balkáni hadjárat

Siklós András

A központi hatalmak hadseregeinek veresége

A központi hatalmak hadseregének maradványai október elején gyors ütemben vonultak vissza: Albániában Cattaro, Szerbiában Niš, majd Belgrád irányába.

A belgrádi katonai egyezmény

Franchet d'Esperey Szalonikiből autón indult a tárgyalás színhelyére. Útközben Nišben Sándor régenssel és Mišić vajdával tárgyalt bolgár határkérdésekről és a magyar demarkációs vonal megvonásáról.

Irodalom

Bizánci—magyar harcokra Nándorfehérvárnál: SRH I. 369. kk.; Nišnél ugyanott 377, vesd össze Moravcsik Gyula, Bizánc és a magyarság (Budapest, 1953). 67—68.