Christoph Friedrich Nicolai

A Múltunk wikiből
(Nicolai szócikkből átirányítva)
18 March 1733 – 11 January 1811
German writer and bookseller
angol Wikipédia
Christoph Friedrich Nicolai

H. Balázs Éva

Sonnenfels professzor

A porosz Friedrich Nikolai valószínűleg jól látta: „Olyan igazságokat vágott olvasóinak arcába, olyan igazságokat mondott ki, amelyekre eddig csak általában mertek gondolni az emberek. Kár, hogy mindezt sok keserűséggel, s olyan hangnemben írta, mely túlzott önszeretetre vall.”[1]

A szabadkőművesség politikai színeváltozása

Így lehetett Nicolai, híres berlini lapszerkesztő, annak barátja, Bretschneider, a pesti egyetem könyvtárosa, talán Podmaniczky József, sőt Sonnenfels és a kiváló természettudós Born az illuminátus rend tagja.

Lábjegyzet

  1. Idézi D. Lindner, Der Mann ohne Verurteil. Wien, 1983. 94.

Műve

Sokban követője Chr. Fr. Nicolai, Beschreibung einer Reise durch Deutschland und die Schweiz im Jahre 1781. Nebst Bemerkungen über Belehrsamkeit, Industrie, Religion und Sitten (BerlinStettin, 1785). A cím csalóka. A Német Birodalomról, Svájcról kevés szó esik, annál több [[II. József király|II. József Bécséről, és sem oldalszámot, sem információt tekintve nem keveset ír rólunk, főként az V–VI. kötetben. Sajnálni való, hogy a megtévesztő cím miatt a magyar szakirodalom nem figyelt Nicolaira, legfeljebb az egyetemi könyvtáros Bretschneiderrel való kapcsolatáról emlékezett meg. Hírünket a világban a korszak művelt emberének kedvelt olvasmányai, az útleírások meghökkentő, kritikus, leleplező, hol komoly, hol humoros előadásokban rögzítették. Lehet, hogy máig viseljük e rajzolatok nyomait.

Irodalom

Bécsből átrándulni, az országgyűlések székvárosát összekapcsolni Eszterházával és a nyugati zóna más nevezetességeivel szinte kötelességszerű feladat volt. Ezt nem mulasztotta el sem a Berlinből közép-európai kirándulásra indult neves szerkesztő-író, Christoph Friedrich Nicolai sem, és azok sem, akik nyomában járva újra és újra „felfedezték” a fényűzés és a látványos nyomor országát. így megfelelő terepen mondhattak bírálatot a korról, a társadalmakról általában – és a mienkéről különösen.