Mikulov

A Múltunk wikiből
(Nikolsburg szócikkből átirányítva)

németül Nikolsburg, csehül Mikulov

város Csehországban, Dél-Morvaországban, Brnótól 50 km-re délre, a Pavlovi-hegység déli lejtőjén, az osztrák határnál
Wikipédia
Mikulov znak
1621
október 11. Béketárgyalások Nikolsburgban Bethlen, valamint II. Ferdinánd biztosai között, melyek december 31-én eredményesen zárulnak. (Bethlen lemond a királyi címről, és visszaszolgáltatja a Szent Koronát. Birtokadományait a következő országgyűlés felülvizsgálja, addig érvényben maradnak. Nemesítéseiről csak a diplomákat kell bemutatni. Személyes kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapja, ezeket unokaöccse örökli, valamint a maga életére hét felső-magyarországi vármegyét, ezek: Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod és Abaúj. II. Ferdinánd az említett vármegyék végvárainak fenntartására évi 50 ezer forintot fizet. Bethlen a kezén levő többi területet a várakkal együtt visszaszolgáltatja. A kereskedelem és a szolgálatba lépés kölcsönösen szabad.)
1622
január 6–7. Bethlen Gábor és II. Ferdinánd megerősíti a nikolsburgi békét.
1623
február Bethlen Gábor a nikolsburgi béke értelmében uralma alá került hét vármegyének részgyűlést hirdet Kassára. (Az 1622. évi soproni országgyűlés végzéseivel való elégedetlenségéről tájékoztatja a megjelenteket.)
1624
március 28. Bethlen Gábor e napra részgyűlésre hívja a hét vármegye rendjeit Kassára. (Amellett foglalnak állást, hogy a nikolsburgi pontok alapján kössék meg a békét II. Ferdinánddal.)
május 8. Bethlen Gábor fejedelem és II. Ferdinánd király biztosai a nikolsburgi pontok némi módosításával megkötik a bécsi békét.
1626
október 10. Bethlen levélben közli békekötési feltételeit II. Ferdinánddal. (Lényegében az 1620. évi nikolsburgi pontokat ismétli meg.)
december 20. Bethlen Gábor és II. Ferdinánd biztosai Pozsonyban az 1620. évi nikolsburgi pontok némi módosításával békét kötnek.

Bartha Antal

Az V–IX. századi műveltség a sztyeppen és az ősmagyarok

  • A nikolsburgi XV. század végi ősnyomtatványhoz kötött pergamenlapon egy XV. század közepe táján lejegyzett magyar rovásírásos ábécé van latin betűs átírással.
  • A nikolsburgi magyar ábécé 46 jelet tartalmaz, 35 egyszerűt és 11 összetettet, a Bolognában lejegyzett naptár 38 jelet használ, 31 egyszerűt és 7 összetettet.

Makkai László

Út a békekötés felé

  • 1622. január 6-án írták alá a békeszerződést a morvaországi Nikolsburgban. Bethlen lemondott a magyar koronáról, visszaadta Alsó-Magyarországot, de megtarthatta Felső-Magyarországból Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod és Abaúj vármegyéket Munkács, Tokaj és Ecsed uradalmaival mint magánbirtokaival. Ez a terület a nádor bírói főhatósága alatt maradt ugyan, és a megyék a magyar országgyűlésre küldték követeiket, de az egyházi javak kivételével minden adományozás és háramlás joga, valamint a kamarai és adójövedelmek Bethlent illették, s a végvárakkal is ő rendelkezett, bárt fenntartásuk költsége a császárt terhelte. Ezenkívül Bethlen megkapta a német birodalmi fejedelmi címet, a birodalmi gyűlésen való részvétel és szavazás joga nélkül, s Oppeln és Ratibor hercegségeit. Erdélynek a magyar királytól vagy a török szultántól való függéséről – először egy Habsburgokkal kötött szerződésben – szó sem esett. II. Ferdinánd Erdélyt hallgatólag szuverén államnak ismerte el.
  • Az a szükség, de reménység sem, ami őt 1619-ben a Habsburg-országok konföderációjával való szövetkezésre és támadó hadjáratra vitte, a nikolsburgi béke után már nem állt fenn, illetve szertefoszlott.

Bethlen második hadjárata

  • A számban és súlyban gyarapodó katolikus magyar főnemesség egyelőre megelégedett azzal, hogy a Bethlen által biztosított rendi önkormányzatot a maga uralmává rendezze be. Homonnai György fiatalon elhalálozván, közöttük is csak egy tettre kész ellenzője maradt Thurzó Szaniszló békepolitikájának, Esterházy Miklós, akit Munkács elvesztésével, bármennyire kárpótolta is őt a királyi kegy dunántúli birtokokkal, személyes sérelem ért a nikolsburgi békekötésben.
  • 1623 tavaszán Frigyes hadvezére, Christian von Brauschweig megindult Németországból, hogy Sziléziába törjön. Bethlen, aki a bujdosó cseh királlyal állandó kapcsolatot tartott fenn, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy beavatkozzék. Ezúttal nem számított a magyar rendek támogatására, nem is tűzte ki a vallás és haza szabadságának lobogóját, csak a nikolsburgi béke néhány pontjának teljesítetlenségre hivatkozott, amikor hadat üzent II. Ferdinándnak.
  • Ezért mindkét fél nagy megkönnyebbüléssel fogadta Thurzó Szaniszló fegyverszüneti közvetítését, mely azután béketárgyalásokban folytatódott, s 1624 májusában a (második) bécsi békére vezetett. Ebben Bethlen lemondott Oppeln és Ratibor hercegségéről, és belenyugodott, hogy a császár leszállítja a felső-magyarországi végvárak fenntartására Nikolsburgban kikötött összeget, egyebekben azonban minden maradt a régiben.

A keleti szövetség terve

Bethlen keserűsége mérhetetlen volt. Vádolta a törököt, a nyugati barátokat, legfőképpen azonban a magyarországi nagyurakat: „Rövid szóval, senkinek nagyobb gyalázatjára és kárára sem az nikolsburgi, sem az bécsi, sem az mostani pacificatio nem volt, mint mimagunknak. Ha valaki kérdezné, miért és kitül? egyebet nem felelhetnénk, hanem ezt: azon országnak státusitól, akiknek nagy szükségekben magunk életének és fejedelemségének periclitálásával, sok vitéz híveinek vérek hullásokkal igen hasznosan szolgálván, szoktól vöttül vala ezt az remumerációt.”[1]

A svéd szövetség

A legfontosabb azonban a haditerv volt, mely a svéd és erdélyi főseregek egyesülését és Bécs ellen vonulását írta elő, aminek már 1643 őszén meg kellett volna történnie, s Torstenssen 13 ezer emberével meg is jelent Nikolsburgnál. III. Ferdinánd, miután a meghirdetett magyarországi felkelésre nem támaszkodhatott, s a remélt 15 ezer helyett csak 3 ezer magyar lovast tudott összeszedni, kitért az ütközet elől, de Torstenssonnak sietve Holsteinbe kellett távoznia, mert a Habsburg-diplomácia gyorsabban támasztott diverziót az ő hátában, mint ahogyan neki sikerült az óvatos Rákóczit megmozdítania.

H. Balázs Éva

Sonnenfels professzor

Nagyapja még rabbi volt Berlinben, apja a héber nyelv egyetemi tanáraként tevékenykedett, majd a morvaországi Nikolsburgban telepedett le, Dietrichstein herceg szolgálatában. Vallása elzárta előle a felemelkedés lehetőségét, megkeresztelkedett és felvette az Alois Wiener nevet. Az áttérés idejét jelzi, hogy 1733-ban született József fiát már a nikolsburgi latin iskolába járatta.

Lábjegyzet

  1. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1979. 426.

Irodalom

A nikolsburgi és bécsi békékhez vezető diplomáciai és katonai eseményekre lásd a 4. alfejezet forrásanyagát.