Noailles herceg

A Múltunk wikiből

H. Balázs Éva

Novus ordo a társadalomban, a gazdaságban, a jogi életben

Nem mélyedünk el sem a kancelláriai, sem a helytartótanácsi iratokban, kommentárokban – ezúttal tanulságosabb azt megnézni: Magyarország új helyzetére hogyan reagált a külföld. Francia jelzésekkel rendelkezünk – ezek igen bőségesek, mert az év elején új követ, Noailles herceg érkezett Bécsbe, akit a francia külügyminiszter, különös tekintettel az Ausztriával éleződő viszonyra, éberségre biztatott és arra. ne kíméljen pénzt, energiát, ha információkhoz juthat. Így olvasható a párizsi külügyi levéltárban a budai Helytartótanácsban 1785. január 31-én datált regimentkimutatás, amely feltünteti a megfelelő várost, a regiment nevét, nemét, egységeit. Ugyanekkor szerzi meg a követ a parasztok „lefegyverzését”, vagyis mindennémű fegyver beszolgáltatását elrendelő iratot is, amelynek szoros összefüggése az erdélyi eseményekkel teljesen világos. A legnagyobb szerzemény a február 10-i dátumot viseli. Olyan úrral konzultált a követ, aki igen „járatos” a magyar dolgokban, és prezentálta a tíz kerület pontos beosztását elrendelő latin és német nyelvű iratot, továbbá egy hatalmas elaborátumot Magyarország alkotmányáról. Adalék ez arra, hogy a magyar politikai vezetők a külföld mozgósítását legalább az együttérzés szintjén szerették volna biztosítani.

A vármegye felszámolása. A kerületi bürokrácia.

Mint azt a francia követ jelentéséből már olvastuk, megszületett az ország közigazgatási beosztása: tíz adminisztratív kerület. A Kancellária kiváló tanácsosa, Ürményi József lett a nyitrai kerület biztosa, komisszáriusa, vagy ahogy hagyománykímélően; nevezték: főispánja. Haladjunk sorjában a megyecsoportokból álló kerületeken, a központ, a kinevezett biztos és az alája rendelt „volt” megyék megjelölésével:

A beosztás bizonyítja, József jó érzékkel csoportosított, és az összekényszerített megyék a továbbiakban kénytelen-kelletlen együtt is működtek, többek között az uralkodó ellen kibontakozó ellenállásban. Talán csak a dél-dunántúli és horvátországi megyékről nem mondható el ez ilyen határozottan.

1785 óta, röpiratokkal kezdődően a mai napig megjelenő történeti munkákig a jozefinus rendszer magyarországi jellemzésénél a kerületi beosztás, a komisszáriusi vezetés kiemelt tárgyalást és elmarasztalást is kap. 1785-ben Grossinger írta meg Valószerűtlenségek címen ötven pontba sűrített pamfletjét, amely Freiburg megjelöléssel németül jelent meg Pozsonyban. Az emlegetett francia követ már április 19-én – frissen-gyorsan – franciára fordíttatva elküldte a versailles-i kabinetnek. Az aktualitásokkal teletűzdelt szövegben a 19. pont az uralkodót s az új méltóságot elfogadó magas hivatalnokokat egyaránt támadja. Refrénszerűen leszögezi: „Valószínűtlen, hogy az az úr, aki hűtlen hazájához, hű legyen uralkodójához, ha nem fűződik ehhez személyes érdeke. Nem, nem lesz hűséges, ha más oldalról nagyobb hasznot remélhet…”[1]

Nemzetközi krízis — hazai krízis

Nyugodtan támaszkodhatunk az éber francia követre, aki, amikor a hollandok ellenében II. József – tekintélye védelmében – mozgósítást rendelt el, a monarchia hadseregének állományát 3000 ezernél magasabb számú gyalogságra és 40 ezer lovasra becsülte. Ugyanő informál a Magyarországon tartott haderőről: 1785 júniusában 7 gyalogos, 24 könnyűlovas regimentről, 300 ágyúról, 30 csajkásról, Erdélyben állomásozó 4 gyalogos regimentről, összesen 87 779 katonáról ad számot.

Lábjegyzet

  1. Archives de Affaires Etrangeres (Paris), Correspondance Politique, Autriche, Hc. 349.

Irodalom

Az uralkodó és az államkancellár külpolitikai koncepcióinak különbségét, a mindenképpen meglévő magatartási különbségeket, melyek nem maradtak következmény nélkül, nem annyira a bécsi levéltári anyagok, mint inkább a francia követi vagy ügyvivői jelentések alapján állapíthatjuk meg. Az egymást váltó bécsi francia követek, Rohan herceg, Breteuil és Noailles, illetőleg Barthélémy ügyvivő a politikai helyzetelemzésekben gyakran tévedtek, de a személyes benyomások regisztrálásánál nagyon pontosak voltak. Kaunitz önérzetes, II. József szenvedélyes politizálását pontosan mutatták be az 1774-től 1787-ig a francia külügyeket vezető Vergennes miniszternek.

E vonatkozásban nem a kancelláriai és a helytartótanácsi iratanyag volt számunkra a legtanulságosabb, hanem a bécsi francia követ, Noailles jelentései: éppúgy összegyűjtötte az udvari reflexiókat, mint a magyar információkat. 1785. június 15-én volt kész az a csomag, amelyet futárral Versailles-ba küldött, benne a március 18-i leirat kivonata és magyarázata (a külügyminiszter nem szerette a latin szövegeket), a német verzió, a tíz kerület beosztása, a biztos-főispánok nevével, az összes fizetési adatokkal. „Egy magyar úr, aki közel áll hozzám, aki bölcs, művelt, s országos ügyekben járatos, szedte össze számomra ezt az anyagot, és mellékelte saját megjegyzéseit is.” (Archives des Affaires Etrangeres, Paris, Correspondance politique, Autriche, 1785. No 349. p. 355–376). A magyar úr magvas alkotmány-képét, amely a múlt rögzítése és a nemesi jogok, a feudális társadalmi struktúra magyar változatának pontos leírása, elegáns francia nyelven (csak a méltóságok, a jogi formulák neve latin), kiadta K. Kecskeméti, Notes et rapports francais sur la Hongrie au XVIIIe siecle (Bruxelles, 1963, 98–127). Az iratnak Kecskeméti adott címet: Précis de ce qui est relatif aux lois et au gouvernement du Royaume de Hongrie; lelőhelye: Archives des Affaires Etrangerees, Paris, Mémoires et Documents, Autriche, No 42. p. 131–159 (cím nélkül).

A pamfletíró Grossinger már 1785 tavaszán zavart keltett Bécsben. Megszerezte az egyik magyar kancelláriai írnok révén József szigorúan bizalmas utasítását, mely a kinevezendő biztosok számára készült (Verbesserungs-Anstalten für das Königreich Hungarn, welche S Kais. Königl. Majestät in einem an die K. Königl. Hungarische Kommissäre eigenhändig erlassenen Befehlschreiben den 30. März 1785 ertheilet hat. „In Deutschland”, 1785) Lásd erről legutóbb: Kosáry Domokos, Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (Budapest, 1980. 528). Noailles az iratot, németből franciára fordítva, a margón számos megjegyzéssel gazdagítva, már 1785. április 19-én megküldte a külügyminiszternek: Archives des Affaires Etrangerees, Paris, Correspondance politique, Autriche, 1785, No) 349. p. 227–248. Ezúttal csak a szöveg és a fordítás pontos, a követ rosszul informált; azt hiszi, hogy egy Nagy Frigyeshez menekült protestáns írásáról referál – pedig a szöveg elárulja, hogy a szenvedély személyes, a gyűlölet az uralkodónak és nem annyira magának a szisztémának szól. Mindenesetre az (F. R. Grossing), Invraisamblances nagy sikert aratott a József ellen hangolt francia politikai körökben. A részletes utasítás nyomtatva Magyarországon 1785. szeptember 25-i dátummal ment szét (Országos Levéltár C 23 Circularia impressa, 421).

A kerületi beosztás okozta megrázkódtatást a „magyar úr” anyaga alapján referáló francia követ nem fogta fel, csak felületesen érzékelte. A kerületi biztosokat a francia intendánsokkal azonosította – jólértesült lévén, tudta, hogy II. József nyolc év előtti francia útja során Turgot és rendszere iránt erősen érdeklődött. Mégis téved Noailles, mint ahogy II. József sem mérte fel a történeti előzmények súlyát. Az intendánsok intézménye organikusan fejlődött a francia pays d'élection, vagyis a központi hatalom által keményen kézben tartott területeken, és két évszázados gyökerei voltak. Nálunk az összerendelt, egymáshoz kötött megyék között a szomszédság nem okozott feltétlen jó viszonyt. A megyei levelezés, egymás informálásának rendszere közelebb hozta Bihart Vashoz, mint Veszprém megyét Pesthez. A vezető családok, a lakosság vallási összetétele, a közös veszélyeztetések vagy előnyök és nem feltétlenül a közelség determinált. A francia követ összehasonlította a megyegyűléseket a. lengyel diétákkal. Nem figyelt fel arra a magyar sajátosságra, hogy megyegyűlést minden ügy megtárgyalására amúgy sem hívtak össze, és hogy a generális kongregációk helyett tulajdonképpen az úgynevezett partikuláris kongregációk intézték az ügyeket.