Nyomdák és könyvtárak

A Múltunk wikiből
1610
Kassán megkezdi működését Johann Fischer nyomdája.
1614
október Megkezdi működését idősebb Klösz Jakab nyomdája Lőcsén.
1621
január 8. A sárospataki főiskola első könyvtári szabályzata.
1625
Bréver Lőrinc megindítja nyomdáját Lőcsén. (A nyomda a család tulajdonában ettől kezdve több mint egy évszázadon át működik.)
1635
Lőcsén megjelenik a Girjik Tranowsky szerkesztette szlovák nyelvű evangélikus énekeskönyv, a Cithara Sanctorum.
1648
Megkezdi működését a nagyszombati egyetemi nyomda.

Anyanyelv és vallás sajátos összefonódását mutatja a nyelvművelést hordozó könyvtermelés is. A reformáció korából hozták át a nyomdák azt az elsődleges hivatásukat, hogy a vallásos nevelést szolgálják, részben latinul, részben az illető felekezet híveinek anyanyelvén. A 16. század 20 nyomdájából a századfordulót csak 6 élte túl: a katolikusok nagyszombati, a reformátusok debreceni, az unitáriusok kolozsvári, az evangélikusok nagyszebeni, bártfai és németkeresztúri műhelye, mely utóbbi vándornyomda volt, s később Csepregre költözve, 1643-ban meg is szűnt.

A 17. századi vallási változásokkal kapcsolatban eleinte az evangélikus nyomdák száma gyarapodott. 1625-ben, három évtizedes szünetelés után feltámadt a brassói, 1610-től pedig megalakult a kassai nyomda, előbb mint a bártfai fiókja, majd mint a városi hatóság tulajdona (1673-ig, a jezsuiták számára történt elkobzásig). 1641-ben létesült és a Breuer család kezén felekezetközi üzleti vállalkozássá fejlődött a lőcsei nyomda. 1636-ban a szlovák evangélikusok számára alapították Szencen a később Trencsénbe, majd Zsolnára vitt nyomdát. A 17. század végét így 5 evangélikus vezetés alatt álló nyomda érte meg, de számuk a nagy protestánsüldözés előtt volt a legnagyobb, amikor a már említett kassai és csepregi mellett még Tejfalun (1638–1646), valamint Somorján, majd Kőszegen (1651–1668) is működött két vándorműhely.

A reformátusok előretörését a debreceni nyomda mellett a Németújváron, majd Pápán 1610–1632 közt működő vándorműhelyen kívül három új, közvetlenül az erdélyi fejedelmek által támogatott nyomda alapítása jelzi: a gyulafehérvári (1623–1658), a váradi (1640–1660) és a sárospataki (1651–1671). Az Erdélyt sújtó katasztrófát viszont a váradi nyomdának 1660-ban, Kolozsvárra, onnan egy időre Nagyszebenbe, majd vissza Kolozsvárra, a gyulafehérvárinak 1673-ban ugyancsak Kolozsvárra, a sárospatakinak pedig 1671-ben Debrecenbe való menekítése követte. A kolozsvári nyomda betűanyagának egy részével rövid ideig működő keresdi nyomda mellett a reformátusoknak 1671 után csak Debrecenben és Kolozsvárt maradt saját nyomtatóműhelye, ezért számos kiadványuk az üzleti szempontokat a felekezetiek elé helyező bártfai, lőcsei és (elkoboztatásáig) kassai nyomdában jelent meg. Még rosszabbul jártak az unitáriusok, akik a református nyomás alatt 1660 után már képtelenek voltak a Heltai-féle, elavult nyomdájukat fenntartani. Csak 1691-ben tudtak újabb nyomdát alapítani.

Lendületesen fejlődött viszont a katolikus nyomdászat. Az érseki káptalan nagyszombati nyomdájának felszerelését nagy részben Pozsonyba költöztették 1609-ben, de onnan 1648-ban visszahozták, s a jezsuita egyetem kezelésében az ország legnagyobb nyomtatóműhelyévé fejlesztették. Pozsonyban 1669-ben létesült másik nyomda, ehhez csatlakozott 1673-ban az evangélikusoktól elkobzott kassai s 1676-tól a szerény teljesítményű csíksomlyói. A nyomdák száma a század végére végül is ugyanannyi (20) maradt, mint volt a 16. században, de teljesítményük megsokszorozódott (896 kiadványról mintegy 4 ezerre emelkedett), és tematikailag is erősebben differenciálódott.

A jelenleg ismert hazai nyomtatványok és a külföldön magyarul megjelent kiadványok száma a 17. században 4100, ebből hazai, megnevezett nyomdában 3841 készült.

A hazai nyomdákban megjelent kiadványok felekezeti megoszlása a 17. században
Év Katolikus nyomda Református nyomda Evangélikus nyomda Összes kiadvány
magyar egyéb magyar egyéb magyar egyéb
nyelvű nyelvű nyelvű
1601–1610 13 5 20 15 24 38 115 454
1611–1620 10 14 29 6 35 65 159
1621-1630 7 6 26 26 55 60 180
1631-1640 17 24 51 22 68 105 287 1699
1641–1650 16 17 74 37 54 182 381
1651–1660 9 25 101 72 46 179 432
1661–1670 22 73 81 25 72 326 599
1671–1680 48 110 94 34 18 164 468 1688
1681–1690 34 76 90 43 63 207 513
1691–1700 44 219 100 61 73 240 707
Összesen 220 569 666 442 508 1536 3841
789 1008 2044

Ami a kiadványok magyar nyelvűségét illeti, abban természetesen a szinte kizárólag magyar etnikumot képviselő reformátusok nyomdái vezetnek, a század összes magyar nyelvű nyomtatványainak mintegy 48%-ával, különösen 1640 után, amikor ez az adat 52%-ra emelkedik. Igen kicsiny, 16%-os a katolikus nyomdák részvétele a magyar nyelvű nyomtatásban, míg az evangélikusok részesedése, a dunántúli ellenreformáció sikereinek következtében, az első három évtized 36%-a után 31%- ra csökken, ebbe beleszámítva persze a lutheránus városok nyomdáiban megjelent református kiadványokat is. Érdekes megfigyelni az egyes felekezetek nyomdáin belül is a magyar nyelvűség arányát: 66% a reformátusoknál, 28% a katolikusoknál, 25% az evangélikusoknál, ami nemcsak az illető felekezetek etnikai összetételéből következik, hanem elsősorban abból, hogy a 17 . század hazai nyomtatványainak fele, körülbelül 50%-a latin (36% magyar, 10% német, 4% szlovák és román) nyelvű volt, s ebből is 85% a katolikus és evangélikus vezetés alatt álló nyomdákban látott napvilágot. Külön említjük az egyébként csekély számú, de a felekezet kulturális jellegére jellemző unitárius kiadványt; 80 közül 70 magyar nyelvű.

Felekezetre és nyelvre való tekintet nélkül azonos viszont a több mint 4 ezer nyomtatvány tartalma. Túlnyomó a vallásos irodalom: bibliák, káték, énekeskönyvek, hitbuzgalmi iratok, időnként hullámszerűen felszaporodnak a hitviták – mindez együttesen a kiadványok közel felét, 46%-át teszi. A soron következő kategória, a „szépirodalomnak” nevezhető vers és próza, 22%, persze ez is erősen vallásos szemléletű; már csak 19%-ot tesz ki az, amit némi jóindulattal „tudománynak” tekinthetünk (filozófia, orvoslás, politika, jog, történelem, nyelvészet), s ennél alig kevesebb a legszélesebb körökhöz szóló naptárak aránya (13%).

A fennmaradt könyvtárjegyzékek nagyjából ugyanezt a tárgyi megoszlást tükrözik, sőt a vallás és a „tudomány” még nagyobb helyet foglal el bennük, míg a „szépirodalom”, különösen a magyar nyelvű, szinte teljesen hiányzik, vagy csak az asszonyok külön tékáiban szerepel. A nagy iskolák, Nagyszombat, Debrecen, Sárospatak könyvtárai a század végére 4–5 ezer kötetet tartalmaznak, olyan nagyuraknak, mint Thurzó György, Zrínyi, Nádasdy 500-tól 1000 kötetig terjedt a könyvgyűjteménye, de papok is birtokoltak 100–500 művet. Köznemesek, városi polgárok hagyatékaiban 40–50 könyvről olvasunk, ez utóbbiak közt már több az anyanyelvű. Nagy és kis könyvtárakban egyaránt több a külföldi, mint a magyarországi kiadvány. A 17. század végéig tehát a könyv még nem tömegfogyasztás tárgya, a hazai kiadványok példányszámai kicsinyek. Ezren felül csak bibliákat, kátékat, énekeskönyveket, naptárakat nyomtattak, minden egyéb csak néhány száz vagy éppen csak 100 példányban jelent meg, többnyire gazdag mecénások költségén, akik így kívánták nevüket megörökíteni. A könyv viszonylagos ritkaságát nem szabad elfelejteni, mikor az iskoláról és az iskolát végzettek további önműveléséről lesz szó.

Irodalom

A nyomdákról és könyvtárakról: Fitz József, A magyar könyv története 1711-ig (Budapest, 1959); Gulyás Pál, A könyv sorsa Magyarországon I–II (Budapest, 1961).

A részletesen fel nem dolgozott 17. századi hazai nyomdatörténet rövid áttekintése: Borsa Gedeon, Magyarországi nyomdászattörténet, XV–XVII. század (Régi könyvek és kéziratok. Budapest, 1974. – bibliográfiával); Tarnóc Márton, A magyar könyv a XVII. század elején (Magyar Könyvszemle 1975). A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet megbízásából Hervay Ferenc összeállította az addig ismert 17. századi hazai (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványok hely, nyelv és szak szerinti kiadási statisztikáját, ennek alapján készült kimutatásunk. Azóta megjelent az Régi Magyarországi Nyomtatványok, 1473–1600. Kiadta Borsa GedeonHervay FerencHoll Béla, (Budapest, 1971) II (1600–1635), amelynek alapján a hazai nyomdák kiadványainak számát nagyobbra kell becsülnünk, de a 17. század egészének ismerete hiányában meg kell elégednünk Hervay adataival.

A 17. századi hazai könyvtárak szétszórt, még össze nem foglalt irodalma: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. Szerkesztette Vargha Kálmán–V. Windisch Éva (Budapest, 1972) II. 384–385. Kéziratban található Thurzó György könyvtárának katalógusa (Országos Levéltár 921 Fol. lat. XIV), melyet Zimányi Vera szívességéből használhattam.


A művelődés eszközei és otthonai
Tartalomjegyzék Iskola és értelmiség