Odessza

A Múltunk wikiből

ukránul Одеса, oroszul Одесса

Ukrajna ötödik legnagyobb városa és legfontosabb kereskedelmi központja,
az Ukrán Haditengerészet fő támaszpontja,
erős mediterrán jelleggel, épületeiben francia és olasz hatással
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Mérei Gyula

A bécsi kormány gazdaságpolitikája és Magyarország

A gazdaságpolitikai szemléletváltozásban – a politika részeként – minden bizonnyal szerepet játszottak a kivitelre szánt mezőgazdasági árutermelésben elsődlegesen érdekelt földbirtokosság áruértékesítési gondjai. Haladó, aktívan politizáló részének egyes tagjai tőkés vállalatok alapításában való részvételük alapján, mások az iparegyesület, a Védegylet, illetve az 1843–1844. évi országgyűlés kereskedelmi választmányának tagjaiként megismerhették az ország kereskedőtestületeinek legnevesebb kereskedőit, ipari vállalkozóit. Ezek tapasztalataiból levonhatták következtetéseiket az ország külkereskedelmére, mezőgazdaságára, iparának helyzetére. Megismerhették a legjelentősebb magyarországi mezőgazdasági termékek értékesítésének lehetőségeit, a Habsburg-uralom Lajtától nyugatra fekvő területein immár csaknem két évtizede fenyegető odesszai – a Kaiser Ferdinand Nordbahn üzembe helyezése után hamarosan –, a galíciai búza és szarvasmarha versenyét.

A szállítás és közlekedés

Fiume 1804 után kezdett veszíteni jelentőségéből. Ekkor jelent meg ugyanis az európai piacon a versenytárs, az olcsó, úgynevezett odesszai gabona.

A Magyar Királyság külkereskedelme 1790–1815

A hadi események, a sűrűn ismétlődő kiviteli tilalmak és a szállítási nehézségek mellett a magyarországi gabona örökös tartományok határain túlra irányuló kivitelét – hosszabb távlatban nézve – tartósnak bizonyuló tényezőként már ekkor kezdte befolyásolni az úgynevezett odesszai gabona megjelenése az európai piacon. A cári kormány 1804 óta a gabonakivitel hasznára fordította az 1774. július 10-i kücsük-kajnardzsi békében, a Boszporuszon szabad áthajózást biztosító lehetőséget Különféle kedvezményekkel buzdította az oroszországi gabonakivitelt a Fekete-tengeren át. Az odesszai gabona elnevezés azonban gyakorta a román fejedelemségekből, Lengyelországból, Osztrák-Galíciából származó gabonát is takart.

A Magyar Királyság külkereskedelme 1815–1848

Különösen szembetűnő az adriai kikötők felé irányuló gabonaszállítmányok viszonylag csekély értéke, amit a magas szállítási költségek, részben pedig – elsősorban Trieszt esetében – az úgynevezett odesszai gabona versenye okozott, minthogy 1824 óta a bécsi mázsánkénti 1 krajcárnyi vám immár nem állhatta útját a nagyobb arányú gabonakivitelnek.

Évenként 1–2 millió Ft C. M.-ot meghaladó értékű ital, főként bor került Alsó-Ausztriába, az évtized folyamán csökkenő tendenciával, Szilárd, ám az alsó-ausztriainak csupán 20–50 %-át felvevő piacnak bizonyult Morvaország és Szilézia, továbbá (az évenként 100–200 ezer Ft C. M. között mozgó értékű italt átvevő) Stájerország. A magas szállítási költségek és a vám következtében a magyarországi bor mire elért rendeltetési helyére, kétszer, háromszor annyiba került, mint a Magyar Királyság vásárain, ami nehezítette exportját. Trieszten át leginkább szerémségi szilvapálinka jutott más országokba nagyobb tételekben.

Az állami dohányfelvásárló szerv, az Abaldo működése révén a dohánykivitel túlnyomó része az alsó-ausztriai és a stájerországi dohányfeldolgozó üzemekbe került (évi átlagban 900 ezer és 1 millió Ft C.M. közötti értékben).

Külön figyelmet érdemel az eddig fel nem derített összetételű „természeti. készítmény" árukategória”, amelyből Alsó-Ausztria évi átlagban 800 ezer és 1 millió Ft GM. közötti értékűt vett át.

A többi exportáru közül csupán a Török Birodalomból érkezett, nagyobbrészt átmenő árunak számítható fűszer- és gyarmatáru kivitele érte el az évenkénti 900 ezer és 1 millió Ft közötti értéket. Minden más, még számottevő kivitt áru értéke már csupán 100 ezer és fél millió Ft CM. között mozgott. Ezek sorában külön érdekességként említhető a durva minőségű gyapjúszövet (takaró, posztó), amelyet rendszeresen szállítottak Galíciába is.

Más országok közül a szultán uralma alatt levő területek voltak a legjobb vevők. Leginkább rikító vörös, sárga, zöld, valamint barna színű durva posztót, ezenkívül takarót, pokrócot szállítottak oda a Magyar Királyságból (évenként közelebb az egy millió, mint a fél millió forint értékhez). Az ide került gyapjúszövetek értéke a más államokba irányuló kivitel 18,67%-át tette ki. Figyelmet érdemel még az ugyancsak odaszállított és évenként 100 ezer Ft C. M. körüli értékű bányatermék exportja.

1825-ig Dél-Németország és Szászország vett át évi átlagban 100 és 400 ezer Ft C. M. között mozgó értékű gyapjút. Azután a szászországi gyapjútermelés hatalmas méretű növekedése óta erősen hanyatlott a németországi gyapjúkivitel.

A Habsburg-uralom alatt levő területeken kívüli államokba irányuló gyapjúkivitelt megkönnyítette, hogy a bécsi kormány – miután Spanyolország leszállította a gyapjú vámját – az angliai piacon versenyben maradás érdekében 1819-ben az addigi, bécsi mázsánkénti 8 Ft C.M.-ról 1 Ft C. M.-ra mérsékelte a kiviteli vámot. Ezzel lehetővé tette a durva és közepes finomságú magyarországi gyapjú versenyképességének megóvását az angliai és más nyugateurópi piacokon is. Az egykorú sajtó arról is tudósít, hogy a statisziikában nem szereplő államokba is eljutott a magyarországi gyapjú. Franciaországba a pesti Medárd-napi gyapjúvásárokon részt vevő francia kereskedők útján rendszeresen, olykor egy-egy angol és németalföldi kereskedő megjelenése nyomán, időnként közvetlenül ezekbe az államokba is eljutott a magyarországi gyapjú. Tekintélyes mennyiségű ágytoll került Svájcba, Franciaországba, Hamburgba, rongy pedig az olasz államokba.

Dohánylevélből jelentősebb mennyiséget vett át Szászország (évi 100 ezer Ft C. M.-ot túlnyomórészt meghaladó értékben). A dohányexportot 1824 óta megkönnyítette a vám mérséklése a bécsi mázsánkénti 12 Ft-ról 20 krajcárra.

Az importnak csaknem ugyanolyan hányadát tette az örökös tartományokból származó gyapjú-, pamut-, kender- és lenszövet, mint amekkora a Magyar Királyság gyapjúáruexportjából a nyers gyapjú részesedése volt. A csekély értékű selyemszövetimport arról vall, hogy 1819 és 1828 között aránylag kevés pénz futotta luxuscikkek vásárlására.

A textiláruk közül a gyapjúszövetek zömét Morvaország és Szilézia (4–9 millió Ft C. M.), kisebb arányban Alsó-Ausztria, a pamutszövetek túlnyomó részét Alsó-Ausztria szállította, kisebb hányadát Morvaország és Szilézia. A selyemszövet Alsó-Ausztriából érkezett. Finom kender- és lenáru (fél és egy millió Ft C. M. között mozgó értékben) Morvaországból és Sziléziából, a durva minőségű Galíciából került a magyarországi vásárokra (átlagosan 900 ezer Ft C. M. értékben). Nyers kendert és lent nem is kismértékben (100 és 300 ezer Ft C. M.) Morvaország és Szilézia szállított. Fűszer- és gyarmatáru Alsó-Ausztriából és Triesztből (1–2 millió Ft C. M.) érkezett, míg Fiumén át az ugyanonnan szállított értéknek alig 10%-a. Rendszerint 1 millió Ft C. M. körüli értékben importált a Magyar Királyság bányaterméket túlnyomórészt Alsó-Ausztriából, és az onnan jövő értékének fele arányában Stájerországból. A fél milliót meghaladta a Galíciából a Magyar Királyságba hajtott élő állatok értéke. A többi fontosabb importáru (kikészített bőr, szőrme, prém Alsó-Ausztriából, dalmát borok, galíciai gabonapálinka) értéke 100–400 ezer Ft C. M. között mozgott.

A más országból származó behozatal értékének 37 %-át a Moldvából, Havasalföldről és a boszniai, szerbiai területekről érkezett élő állat tette ki. E mennyiség egy részét továbbhajtották az örökös tartományokba. Finom szőrmét, bőrt, prémet a szultán uralma alatt levő területről hoztak be, és ez a más országból származó behozatal értékének 20,4%-át tette ki. Évenként 1 és 4 millió Ft C.M. értékű bányatermék is került az országba ugyanonnan.

A kivitel mozgási irányának alakulását vizsgálva egy (1827 és 1828 között), a behozatalban pedig két szakasz észlelhető: az egyik 1821 és 1823, míg a másik 1825–1826 és 1828 között helyezkedett el.

Az örökös tartományokkal lebonyolított forgalomban a gyapjú, az élő állat, a dohány, a török területre irányuló gyapjúszövet kivitele végig egyenletesen, a bányatermékeké 1825 óta emelkedett. A más országokba irányuló kivitel esetében az italok, a nyers gyapjú, továbbá 1827–1828-ban a háborús események miatt a török területre szállított pamut-, kender- és lenszövetek, 1826-ig a bányatermékek, 1825 és 1828 között a dohány exportja lefelé tendált.

A belső piac felvevőképességének lassú növekedését jelezve állandóan emelkedett a legtöbb textiláru és a bányatermékek importja, ellenben hanyatlott az ital behozatala. Végig lefelé tendált a más országból hozott pamut és pamutáru értéke, szoros összefüggésben az örökös tartományok pamutszövetgyártó iparának fejlődésével.

Az első felfelé tartó időszak időpontja nagyjából megfelel a világpiaci tendenciáknak, a második esetben azonban – egy-egy áru kivételével – az emelkedési periódus a világpiaci hanyatlás idejével esik egybe. Úgy lehet, hogy a recesszió a Magyar Királyságban némi időbeli eltolódással csak 1828-tól kezdődött. Erre lehet következtetni abból a szinte minden áru esetében észlelhető jelenségből, amely szerint mind a kivitel, mind a behozatal 1827-ben éri el a legmagasabb értéket, 1828—ban pedig már árufajtánként változó mértékben ugyan, de lefelé tendál. Ez a piaci írányzat tart az 1830—as évek első harmadának legnagyobb részében is. További kutatások deríthetik fel majd azt, hogy a fellendülés, illetve a visszaesés forrásai melyik áru esetében mikor voltak világpiaci, ezen belül pedig mikor regionális tényezők, esetleg időjárási, egészségügyi vagy politikai körülmények.

Ámbár a Habsburgok nyugati örökös tartományaiban bontakozó ipari forradalom, szoros összefüggésben a közlekedés szintén – és elsősorban a hajózásban – meginduló forradalmával, az 1820-as évek vége felé és az 1830-as évek első felében – az említett hátráltató körülmények ellenére – lassan kezdte éreztetni hatását a Magyar Királysággal folytatott külkereskedelemben is, az egymással folytatott kereskedelem igazában az örökös tartományokban az 1830-as évek első felének végétől nekilendülő és 1847-ig tartó gazdasági konjunktúra hatására nőtt meg jelentős mértékben. Két esemény rövid. időre megzavarta ugyan a gazdasági életet, de a fellendülés tendenciáját megtörni nem tudta,

Az egyik az 1830-as évek végétől ismét jelentkező és még 1842 első felében is érezhető gazdasági válság volt, amelynek hatása egybeesett az évtized végén fellobbanó úgynevezett keleti válságéval, noha kétségtelen, hogy a gazdasági visszaesés volt az alapvető tényező. Ez az 1839-ben kezdődő kereskedelmi válság 1841—ben csaknem egész Európa gazdaságát megrázta, és valamennyi örökös tartományban hatott. Így a Magyar Királyság sem maradhatott érintetlen. 1842-ben az aratásig rossz volt az üzletmenet, és csak készpénzfizetés ellenében lehetett árut vásárolni a nagykereskedőktől.

A másik, és csupán az örökös tartományok és a Magyar Királyság egymással folytatott kereskedelmét érintő, igen rövid ideig tartó esemény a. magyarországi védegyleti mozgalom volt.

A Magyar Királyság gazdasági viszonyai az 1830-as évek második felétől az 1847–1848. évi újabb gazdasági válságig minden téren és fokozódó mértékben az örökös tartományok mint uralkodó helyzetben levő, első helyen álló vásárlók gazdasági fellendülésétől, növekvő mezőgazdasági termék és más eredetű nyersanyag felvevőképességétől meghatározottan alakultak.

Ugyanakkor az örökös tartományok iparának, elsősorban textil- és vasipari vállalatainak elemi érdekük volt a magyarországi belső piac minél gyorsabb és minél nagyobb méretű tágulása. A bécsi rendőrfőnök egyik 1841-ből származó jelentésében utalt is arra, hogy ha a Magyar Királyságban – ebben a bécsi ipar számára legfontosabb „tartományban” – bedugulnának az elhelyezési források, az ausztriai gyárosoknak korlátozniok kellene tevékenységüket.

A már korábbi évtizedekben is észlelhető kettős tendencia így továbbra is érvényesült, természetesen más – a külkereskedelem alakulását még ellentmondásosabbá tevő – külső piaci hatóerőkkel együtt.

A Magyar Királyság 1789 és 1847 között lebonyolított es sokszorosára nőtt külkereskedelmi forgalmát vizsgálva szembeötlik az 1840-es évek kiviteli és behozatali értékeinek jelentős gyarapodása. Míg az 1830-es években a kivitel értéke 1836 és 1839 között emelkedett a legmagasabbra, és növekedése évi átlagban elérte a 22%-ot, 1844 és 1847 között további 13%-kal növekedett. Az import értéke 1831-hez képest 1832 és 1835 között egyharmadával, 1836 és 1839 között több mint kétharmadával növekedett. Ez a tendencia érvényesült – az 1839 és 1842 között észlelhető és az 1845. évi átmeneti visszaesés ellenére – az 1840-es években is.

A Magyar Királyság külkereskedelmi forgalmának alakulását az egyes örökös tartományokkal lebonyolított kereskedelem összefüggéseibe állítva szembetűnő, hogy a kivitel végig egyenletesen növekszik Csehország, Morvaország, Szilézia és Galícia esetében. Az Alsó- és Felső-Ausztriába, Stájerországba irányuló kivitel értéke az európai gazdasági válság nyomvonalán haladva, 1842—ig, a Tirolba tartó exporté ellenben 1846-ig esik. Az első három örökös tartománynak szánt export értéke azonban 1843 és 1846 között már igen erősen emelkedik. A tengerpart felé tartó exporté 1841—ben éri el mélypontját, 1842-ben javul, de még az 1840. évi alatt marad, 1843 óta azonban meredeken ível fölfelé.

Az egyes örökös tartományoknak a lebonyolított külkereskedelmi forgalomból való részesedését bemutató adatok (6. és 7. táblázat) még egyértelműbben támasztják alá azt az 1819–1828. évi külkereskedelmi adatokból már levont következtetést, amely szerint a Magyar Királyság legfontosabb külkereskedelmi partnere egyre fokozódó mértékben Alsó-Ausztria lett, Morvaország, Osztrák-Szilézia és a tengerpart részesedése ellenben visszaesett. További kutatásokra vár eme jelenség forrásainak felderítése.

6. táblázat A Magyar Királyság kereskedelm az egyes örökös tartományokkal (1819cndash;1846) (évi átlagok, konvenciós forintban)
Örökös tartományok Kivitel Behozatal
1819–1828 1840–1846 index 1819–1828=100 1819–1828 1840–1846 index 1819–1828=100
Alsó-Ausztria 22 702 611 37 123 683 163,5 16 201 360 32 498 346 200,6 Felső-Ausztria 3470 89 165 2569,6 1237 17 518 1416,2
Stájerország, Illíria 3 013 454 4 783 132 158,7 1 590 326 3 005 943 189,0
Tengerpart 1 409 078 59 951 4,3 700 490 338 057 48,3
Tirol és Voralrberg 9909 48 384 488,3 256 11 116 4342,2
Csehország 193 693 92 384 47,7 2938 133 462 4542,6
Morvaország és Szilézia 8 448 212 11 118 580 131,6 10 205 525 8 798 737 86,2
Galícia 1 466 205 2 604 690 177,7 3 021 935 4 524 540 149,7
Források: Azonosak az 5. táblázat jegyzeteiben említettekkel. Mivel az ott idézett, az 1831–1842. évi adatokat közlő tanulmány nem tartalmazza a külkereskedelmi forgalom összegét tartományokra bontva, ebben az összehasonlításban nem volt hasznosítható.
7. táblázat Az egyes örökös tartományok részesedése a Magyar Királyság velük lebonyolított kereskedelméből (1819–1846) (évi átlagok, %-ban)
Örökös tartományok Kivitel Behozatal align="center" 1819–1828[1] 1881–1842[2] 1840–1846[3] 1819–1828[4] 1881–1842[5] 1840–1846[6]
Alsó-Ausztria 61,6 66,7 67,5 51,3 64,0 66,2
Felső-Ausztria 0,0[7] 0,0[8] 0,0[9] 0,0[10]
Stájerország és Illíria[11] 8,0 11,5 7,5 8,2 8,3" 5,0 7,1 7,5 6,1 6,8
Tengerpart[12] 3,5 0,1 2,1 0,7
Tirol és Vorarlberg 0,0[13] 0,0[14] 0,0[15] 0,0[16]
Csehország és Szilézia 23,0 21,5 20,0 32,1 18,5 17,8
Galícia 3,4 4,3 4,2 9,5 10,0 9,2

A kivitel értékét nézve Alsó-Ausztria járt az élen Morvaországgal és Sziléziával, Stájerországgal, Illíriával és Galíciával a nyomában. Százalékos részesedés dolgában Felső-Ausztria és Tirol lépett a legnagyobbat előre, ám egyikük évenkénti átlaga sem haladta meg a 100 ezer Ft C. M.-ot. További kutatás szükséges annak felderítéséhez, miért esett vissza a felénél is kevesebbre a Csehországba irányuló 1840–1846. évi kivitel évi átlaga az 1819–1828. évihez képest, és miért zsugorodott össze az 1819–1828. évi 5%-nal is csekélyebb értékűre a tengerparté.

Végig emelkedik a Stájerországból, Csehországból és Galíciából származó import értéke. Alsó-Ausztriáé híven követi az európai piac vonulatát. Ennek megfelelően 1842-ig csökken az import értéke, utána meredeken emelkedik, évi átlagban mintegy 30 %-kal. A Felső-Ausztriából származó import értéke az 1842. évi recesszió idején csökken ugyan, ám szintje még így is magasabb az 1840–1841. évinél. A tengerpartról jövő behozatal értéke 1841-ben hanyatlott erősen. A többi évben végig emelkedett, és mindig az 1840. évi szint fölött volt. A Tirolból behozott áruk értéke 1842-ig emelkedett, attól fogva olyan ütemben zuhant, hogy 1846-ban már mindössze néhány Ft C. M.—ra zsugorodott össze. Ugyanakkor a Csehországból, Tirolból és Vorarlbergből származó behozatal az 1819–1828. évinek negyvenszeresét is felülmúlta, a Felső-Ausztriából származó ugyanennek a tízszeresét is meghaladta. Igaz, hogy a felemelkedett import abszolút számban kifejezett értéke egyedül Csehország esetében haladta meg a 100 ezer Ft C. M. évi átlagot, míg a két másik tartományé nem sokkal múlta felül a 10 ezer Ft C. M.-ot. A visszaesés évi átlaga ellenben Morvaország és Szilézia esetében meghaladta az 1,4 millió Ft C. M.-ot, a tengerparté pedig a 360 ezret.

A termékszerkezet alakulásának és a külkereskedelem összefüggésének az 1819–1828. évihez hasonló és azzal összehasonlító vizsgálatát megakadályozza, hogy az illetékes bécsi kamarai hatóságok az 1830-as évek végén megváltoztatták az árucsoportokat. Az új árucsoportosítás alapján 1831 és 1846 között azonban szemléltethető a forgalmi tendencia (8. táblázat). A kivitel a természeti és mezőgazdasági termékek csoportjában 1841 és 1846 között az 1831—1834-es évek átlaga alá esett vissza, a másik két árucsoportban emelkedett. A visszaesés forrásainak feltárása további kutatás feladata lesz, de az 1842. évi recesszió kedvezőtlen hatása már most valószínűsíthető. Az import minden árucsoportban emelkedett.

8. táblázat A Magyar Királyság kereskedelmi forgalma az örökös tartományokkal árucsoportonként (1831–1846) (évi átlagok, ezer konvenciós forintban)
Kivitel
Időszak Árucsoport[17]
természeti és mezőgazdasági termékek index 1831–1834=100 nyersanyagok és ipari segédanyagok index 1831–1834=100 félgyártmányok és késztermékek index 1831–1834=100
1831–1834[18] 17 011 100,0 25 032 100,0 764 100,0
1835–1838[19] 20 827 122,4 25 520 102,0 984 117,0
1839–1842[20] 22 504 132,3 26 332 105,2 1151 150,7
1841&ndasdh;1846[21] 15 408 90,6 27 316 109,1 1330 174,1
Behozatal
Időszak Árucsoport[22]
természeti és mezőgazdasági termékek index 1831–1834=100 nyersanyagok és ipari segédanyagok index 1831–1834=100 félgyártmányok és késztermékek index 1831–1834=100
1831–1834[23] 2824 100,0 2659 100,0 19 839 100,0
1835–1838[24] 3857 136,6 2714 102,1 24 671 124,4
1839–1842[25] 3792 134,3 3324 125,0 34 760 175,2
1841&ndasdh;1846[26] 4346 153,9 4026 151,4 42 278 213,1

A magyarországi gyapjú az 1830-as évek végéig élvezhette a világpiaci értékesítés lehetőségeit, amelyek csak 1839 után korlátozódtak egyre fokozottabb mértékben. Ez a tény utalta mind kizárólagosabban – mint ismeretes – az örökös tartományok egyre szélesedő piacára. Emellett az 1840-es években már lassan érezhetővé lett az országhatárokon belül tevékenykedő ipar nyersanyagszükségleteinek növekedése is, szoros összefüggésben az árutermelésbe mindinkább és mind nagyobb tömegekkel bekapcsolódó népesség posztó- és szövetruházati igényeivel. Mindezeknek az együtthatóknak eredőjeként a Magyar Királyság exportjában a gyapjú megerősítette az 1819 és 1828 között már elhódított első helyét a kivitt áruk teljes értékéből való részesedésben. Ez 1831 és 1840 között kereken 4.0 %-ot tett ki, a gyapjú és gyapjúáruk árucsoportjának kiviteléből mindig 98–99 %-ot meghaladó arányban, és egyenletesen növekvő, évi átlagban inkább a 30, mint a 20 millió Ft C. M.-hoz közelálló értékben.

Egykorú becslések szerint a magyarországi birkákról lenyírt gyapjúmennyiségnek hozzávetőlegesen a tele vagy annál valamivel még több is az örökös tartományokba került. A termelés és az örökös tartományokba irányuló kivitel 1809 és 1846–1847 között egyformán 66,7%-kal növekedett. A kivitel átlagos évi értéke 1789 és 1831–1840 között 1147,4%-kal nőtt. 1831–1840 és 1841–1848 között ellenben 3,8%-kal csökkent. Ez a szám azonban – tekintettel a hivatalos statisztika irreálisan magas becslési áraira – a magyarországi gyapjúárak ténylegesen bekövetkezett esési folyamatában csak a tendencia jelzésére alkalmas. A gyapjú áresésének egyik forrása az ausztráliai gyapjú már említett rohamos térhódítása volt az európai piacokon. Az áresés másik forrása az volt, hogy a kiszállított gyapjú nehezen állta a minőségi versenyt, mert viszonylag kevés volt benne a finom, selymes áru, és a szennyező részektől való tisztítás is csak lassan javult. A hátráltató körülmények ellenére a magyarországi gyapjútermelők mennyiségi áruelhelyezési lehetőségei, elsősorban az örökös tartományok piacain, az 1840-es években nem csökkentek, sőt növekedtek, ami a nagybirtokosokat, de az Alföld és a Duna–Tisza köze mezővárosainak gazdag parasztjait is a birka, a finom és a közepes gyapjúfajták mennyiségét gyarapító tenyésztésére és a jó kezelésre serkentette. A más országba szállítandó gyapjú vámjának bécsi mázsánkénti 8 Ft CD.M.-ról 1 Ft-ra való leszállítása 1819-ben szintén a gyapjútermelés növelésére buzdított.

A különlegesen finom és finom egynyíretű gyapjú iránt az örökös tartományok kereskedői mellett a Medárd-napja táján rendezett, két hétig tartó pesti gyapjúvásáron rendszeresen megjelenő franciák, a ritkábban ide utazó svájci, az 1830-as évek második felében és az 1840-es évek első harmadának végén egy-egy alkalommal megjelenő angol és az 1843. évi vásáron részt vevő németalföldi kereskedők érdeklődtek. Az érdeklődés a közepes finomságú fehér, szépen mosott, tisztított kétnyíretű téli és nyári gyapjú iránt volt a legnagyobb. Fő vásárlói a cseh- és morvaországi posztógyártók és kereskedők mellett a sziléziaiak, a más országból jövők közül a franciák és a lombardiai olasz kereskedők voltak, bár a szultán fennhatósága alatt levő területekről is jöttek érdeklődők, nem is szólva a külföldiek számára vásárló hazai megbízott kereskedőkről és belföldi posztókészítőkről. Ebből a gyapjúfajtából bonyolították le – a jobb gyapjúfélék közül a legszámottevőbb forgalmat. A legfinomabb gyapjúfélék következő évi termését is elég sűrűn előre lekötötték, ám a legtöbb ilyen jellegű szerződést a kétnyíretű gyapjútermésre kötötték meg az alföldi nagy gyapjútermelő községekkel (és nem az egyéni termelőkkel; egyénileg csak a legfinomabb áru esetében, és csak nagybirtokosokkal szerződtek). Pest híres gyapjúvásárán kívül az azt néhány nappal követő váci, a tavaszi losonci és 1840. június 27-től fogva az újonnan létesített kassai gyapjúvásárokat is fölkeresték a vásárlók: elsősorban a morvaországi posztókészitő vállalkozók, de francia kereskedők is, a belföldi kereskedőkről, textilipari termékek előállítóiról nem is szólva. A pesti vásár legnagyobb vevői azonban a bécsi kereskedők voltak.

E gyapjúfélék áralakulását (10. táblázat) elsősorban a londoni gyapjúpiac és az ahhoz igazodó többi európai piac kereslete szabta meg. Elsőként a legfinomabb és a finom gyapjú keresletének csökkenése hatott az árakra azóta, hogy London már az 1840-es évek első felében kezdte visszafogni ennek az árufélének importját a kontinensről. Az örökös tartományok, elsősorban Bécs növekvő felvevőképessége azonban, de a boroszlói, francia, holland, svájci, olasz kereskedők vásárlásai is hamarosan kiegyenlítették ezt a hátrányt. A középminőségű kétnyíretű gyapjú kereslete változatlanul jó, és a recesszió idejét leszámítva javuló tendenciájú volt mind az örökös tartományok, mind más országok, elsősorban a francia és olasz piacok vonatkozásában.

A Magyar Királyság[27] gyapjútermelése és -kivitele az örökös tartományokba (1809–1847) (ezer bécsi mázsában)[28]
Év Termelés Év Kivitel (átlag)[29]
1809 240 235,0
1816&ndsh;1821 114[30] 1840–1847 235,2
1822–1827 165[31]
1835 400
1837 550
1841 340
1842 340
1842–1844 400[32]
1845 350 1846–1847 400[33]
10. táblázat A gyapjú ára (1828–1847) (konvenciós forintban, bécsi mázsánként)
Időszak Spanyol gyapjú Magyar gyapjú Német gyapjú
forint krajcár index 1828–1830=100 forint krajcár index 1828–1830=100 forint krajcár index 1828–1830=100
1828–1830 66 24 100,0 24 18 100,0 39 45 100,0
1831–1841 85 32 128,8 52 34 216,3 60 85 145,5
1841–1847 72 19 108,9 51 59 213,9 53 13 133,9
Forrás: Körösi József, Adalékok az árak történetéhez (In: Pestvárosi statisztikai évkönyv). Pest, 1873. Különlenyomat. Függelék. Az átlagárakat az évenkénti pesti piaci átlagárak alapján számítottuk ki.

Külön figyelmet érdemel a fajtanemesítés miatt hanyatlóban levő racka és cigája juhtenyésztés terméke, a durva gyapjú iránt megnyilvánuló állandó érdeklődés. A keresletet a folyamatosan csökkentett állatállomány csökkenő hozama nem tudta kielégíteni, úgyhogy 1841-ben már a Havasalföldről származó racka- és cigájagyapjú importjára került sor. A legnagyobb tételeket a Magyar Királyság déli részeinek és az ezekkel határos – török uralom alatt levő – területek kereskedői, magyarországi viszonylatban iparűzők: a posztó, takaró, halinaposztó gyártói vették meg. A racka- és cigájagyapjú termelésének csökkenése folytán keletkező űrt a halinaposztót készítő belföldi kézműiparosok, manufaktúra tulajdonosok a bunda- és szőrmekészítő és tobakos ipar termelőmunkája során megmaradt hulladékgyapjúból is igyekeztek kitölteni. Az örökös tartományok, elsősorban Bécs, ugyancsak vettek át, nem is kevés racka- és cigájagyapjút. Ez az elhelyezési forrás azonban 1844-re már bedugult, mivel a Galíciából vámmentesen, a Kaiser Ferdinand Nordbahnon szállított nagy mennyiségű rackagyapjú versenyét a magyarországi nem állta.

A gyapjúforgalom méreteit érzékeltetheti, hogy a június eleji pesti gyapjúvásáron 1836 óta kimutathatóan átlag 40–50 ezer bécsi mázsa gyapjú került forgalomba, és az esetek többségében el is kelt. Összehasonlításként említhető, hogy ebben az évben a lipcsei, a brünni, a Majna melletti frankfurti vásárok felhozatala nem, vagy csak alig múlta felül a gyapjú fő eladási időpontjául szolgáló Medárd-napi pestiét. Emellett még a pesti őszi, téli és tavaszi vásáron is tetemes gyapjúmennyiség talált vevőre. A losonci, a váci vásár forgalma lényegesen kisebb volt, és 4000–5000 bécsi mázsa között mozgott.

A kivitt árumennyiség értékét nézve 1819 és 1834 között a harmadik helyre visszaesett, ám 1838-tól második helyre lépő és ezt végig meg is őrző gabonaexport kilátásai az 1830-as évek óta, elsősorban a (vontatásnál gyorsabb és olcsóbb) gőzhajón történő szállítás egyre bővülő lehetőségei révén, 1848-ig emelkedő irányzattal javultak. Az örökös tartományok megmaradtak állandó és növekvő felvevőképességű piacnak, ahol a magyarországi gabona jól állta mind az odesszai, mind az 1840-es évek első harmadának vége felé már versenytársként fellépni tudó galíciai gabona versenyét.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

Horvátországban elsőként Károlyváros töltötte be az első csoportba sorolt piacközpont funkciót. Már a francia megszállás idején ez a város bonyolította le a tengermelléki és a balkáni országok felé irányuló átmenő forgalmat. Az 1830-as évek gazdasági fellendülése, különösen pedig az 1840-es évek a horvátországi kereskedelem fellendülését, a horvát kereskedelmi tőke súlyának gyarapodását eredményezték. Ekkor már nemcsak a dél-magyarországi (bánáti, bácskai), horvátországi és horvát határőrvidéki gabona, gyapjú és egyéb, e területekről származó mezőgazdasági termékek kereskedelmi, átrakó és továbbító központja volt Károlyváros, hanem részben a fiumei dohánygyárakban feldolgozott és a jórészt Tolna megyében, valamint a Tisztántúlon, továbbá Kőrös és Zágráb megyében termelt dohányé is. A Károlyvárosba érkezett dohánymennyiség másik részét a horvát kereskedők Olasz- és Franciaországba szállították tovább a tengermelléki kikötővárosokból (Fiume, Zengg), jórészt horvát tulajdonban levő hajókon. A gabonát nagyrészt az örökös tartományok és az odesszai gabona behatolásáig Franciaország vették át.

Mérei Gyula

A tőkés ipar

A gabonakivitel visszaesése és az odesszai gabona versenyétől fenyegetett, az örökös tartományok állandó felvevőképessége ellenére is csak lassan megszilárduló helyzete a nagy tömegű gabonát termelő földbirtokosokat nemcsak arra ösztönözte, hogy javítsák e termékük minőségét és mennyiségét, hanem arra is, hogy keressék: mely mezőgazdasági termékük (gabona, cukorrépa, burgonya) ipari feldolgozásával juthatnának biztosítottabb jövedelmi forráshoz.

Hajdu Tibor

Katonai és diplomáciai erőfeszítések az intervenció megállítására

28-án Csap és Munkács között találkozott a csehszlovák és a román hadsereg, ezzel elveszett a MáramarosszigetOdessza vasútvonal helyreállításának reménye, de elveszett Ruténföld is, amelynek csehszlovák katonai megszállása az első lépés volt az új államba való bekebelezésére.

Lábjegyzetek

  1. Tabellar Übersicht 1817–1828
  2. Handel Ungarns 1831–1842; Pesther Handlungszeitung 1845. 14. sz. 55. 5. jegyzet. Ebből az összeállításból hiányoznak Felső-Ausztria, Tirol és Voralrberg, CSehország %-os érszesedésének adatai.
  3. Hauptübersicht, 1840–1846. Erdély arányának hozzávetőleges meghatárosára lásd az 5. táblázat 5. jegyzetét.
  4. Tabellar Übersicht 1817–1828
  5. Handel Ungarns 1831–1842; Pesther Handlungszeitung 1845. 14. sz. 55. 5. jegyzet. Ebből az összeállításból hiányoznak Felső-Ausztria, Tirol és Voralrberg, CSehország %-os érszesedésének adatai.
  6. Hauptübersicht, 1840–1846. Erdély arányának hozzávetőleges meghatárosára lásd az 5. táblázat 5. jegyzetét.
  7. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  8. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  9. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  10. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  11. Illíria néven az 1840-es években Karintiát és Krajnát értették.
  12. Tengerpart: Küstenland, a Triesztből és Görzből szervezett örökös tartomány
  13. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  14. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  15. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  16. Nem éri el a 0,5%-os részesedést
  17. Az áruk csoportosítását 1831–1839-hez képest 1840-től megváltoztatták, más részletezésben közölték. Az összeállítás az új csoportosítás szerint készült.
    Természeti és mezőgazdasági termékek: gyarmati áru, déligyümölcsök és gyümölcsök, dohány, zsírok, olajok étkezési és technikai célokra, gabona és egyéb szántóföldi és kertit termékek, italok, halak, kagylók és egyéb vízi állatok, szárnyas és vad, vágóállat (marha,sertés), állati termékek élelmezési célra, igásállatok, tüzelő- és építőanyagok, egyéb természeti és mezőgazdasági termékek.
    Nyersanyagok és ipari segédanyagok: gyógyszerek, illatszerek, vegyi áruk, konyhasó, festék és festőanyag, mézga, gyanta és más technikai rendeltetésű hasonló olajok, cserzőanyagok, ásványi, kő-, földanyagok, nemesfémek, valódi gyöngyök, nyers nemesfémek, nem nemes fémek nyers és félfeldolgozott állapotban, nyersanyagok.
    Félgyartmányok és késztermékek: fonalak, gyártmányok, irodalmi és művészeti tárgyak.
  18. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  19. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  20. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  21. Hauptübersicht, 1840–1846
  22. Az áruk csoportosítását 1831–1839-hez képest 1840-től megváltoztatták, más részletezésben közölték. Az összeállítás az új csoportosítás szerint készült.
    Természeti és mezőgazdasági termékek: gyarmati áru, déligyümölcsök és gyümölcsök, dohány, zsírok, olajok étkezési és technikai célokra, gabona és egyéb szántóföldi és kertit termékek, italok, halak, kagylók és egyéb vízi állatok, szárnyas és vad, vágóállat (marha,sertés), állati termékek élelmezési célra, igásállatok, tüzelő- és építőanyagok, egyéb természeti és mezőgazdasági termékek.
    Nyersanyagok és ipari segédanyagok: gyógyszerek, illatszerek, vegyi áruk, konyhasó, festék és festőanyag, mézga, gyanta és más technikai rendeltetésű hasonló olajok, cserzőanyagok, ásványi, kő-, földanyagok, nemesfémek, valódi gyöngyök, nyers nemesfémek, nem nemes fémek nyers és félfeldolgozott állapotban, nyersanyagok.
    Félgyartmányok és késztermékek: fonalak, gyártmányok, irodalmi és művészeti tárgyak.
  23. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  24. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  25. Handel Ungarns 1831–1842; Pester Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.
  26. Hauptübersicht, 1840–1846
  27. A katonai határőrvidék nélkül
  28. 1 bécsi mázsa = 56 kg.
  29. Az 1831 és 1840 közötti évi átlagadatra, valamint az 1840 és 1845 közötti évekre vonatkozókra: Fényes Elek, Magyarország leírása. I. Pest, 1847. 96.; az 1846–1847, évire lásd ugyanott 3. jegyzet.
  30. Fényes Elek, Magyarország statisztikája. I. Pest, 1842. 264.
  31. Fényes Elek, Magyarország statisztikája. I. Pest, 1842. 264.
  32. Bárándy János, Magyarország összes statisztikai átnézete (I–X. tábla. Bécs, 1842–1844). VIII. tábla. A becslés alapjául szolgáló bázisadat éppúgy, mint Fényes 1842-ben megjelent művében szereplő is, hozzávetőlegesen az 1830-as évek végéről származott.
  33. Az 1846–1847. évi gyapjúkivitelt 200 ezer bécsi mázsában, 17 100 000 konvenciós forint értékben állapítja meg egy 1848. évi miniszteriális irat (Magyar Országos Levéltár. Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium. Vegyes iratok.

Irodalom

az 1790 és 1815 közötti évek gabonakivitelére és az odesszai gabona versenyére Iványi-Grünwald 17–19., 39., 86–87, 12–13., 19–20.; Belitzky 92–100., 120–123.; Gyömrei 216–217.; Eckhart 305–307.; Budapest története III. 309.