Odoaker itáliai király

A Múltunk wikiből
itáliai király (476–493)
433 – Ravenna, vélhetőleg 493. március 15.
hun származású germán hadvezér, Itália királya
Wikipédia
Young Folk's History of Rome
476–493
Odoaker itáliai királysága.
476–488
Pannonia nyugati fele és Dalmatia Odoaker itáliai királyságához tartozik.
488
Az Itália felé vonuló keleti gótok és királyuk, Theoderik nagy csatája a Drávától délre az Dica-mocsár átjáróit védő gepidákkal.
491–518
I. Anastasius keletrómai császár uralkodása.

Bóna István

Attila birodalma

Görög nyelvtudásával diplomataként is kiemelkedő szerepet játszott Attila irodafőnöke (notarius), a hunoknak átadott Saviából származó Orestes, római tartományi arisztokrata, aki feleségével együtt élt a hun udvarban. Noha az itáliai hadjáratra sem átallotta elkísérni Attilát, időben elhagyta az Attila-fiak süllyedő hajóját, s karrierjét Itáliában folytatta. A legmagasabb méltóságra emelkedett, patricius lett belőle. 475-ben az Itáliában állomásozó barbár csapatok segítségével (amelyet akkoriban éppen egy bizonyos Odoaker nevű gárdatiszt vezényelt, aki nem más, mint Orestes személyes ellenségének, Edika szkír királynak, Attila hű kísérőjének a fia) ő buktatta meg Julius Nepos császárt, és ültette trónra saját fiacskáját, Romulus Augustulust, az utolsó nyugatrómai császárt.

Nedao után

A Duna-vidék felbolydult a gótok túlkapásaitól. Végül a gepida liga népei összefogtak. Együtt voltak a gepidák, a szvébek Hunimunddal és Halarikkal az élükön, a rugiak, a Beuka és Babai vezette szarmaták és még sokan mások. A szövetség élén a szkírek álltak, két primatus, Edika és fia, Hunvulf vezetésével. A szövetségesek a gót hagyomány szerint Pannoniába nyomultak. Ez azonban alighanem a való helyzet szépítése, a támadók ezúttal is a gótok lehettek.

A mai nevén ismeretlen Bolia folyó (Ipoly?) mellett vívott véres csatában a szkír–szvéb–szarmata–gepida szövetség súlyos vereséget szenvedett a gótoktól (469). A kis népek ellen sorra bosszúhadjáratot indító, győztes Thiudimer elől a szélrózsa minden irányába menekültek a vesztesek. A szvébek a Duna mentén nyugatra futottak, a szarmaták a Dunán át keletrómai területre és szolgálatba menekültek. Edikáról nem hallunk többé, idősebb fia, Hunvulf szintén keletrómai szolgálatba állt, öccse, Odoaker pedig a szkír fegyveresek maradványaival Noricumon átvonulva, Itáliában próbált szerencsét (470).

Az interregnum

Nyugat- és Délnyugat-Pannonia 476 után Odoaker itáliai királyságához tartozott a két Noricummal együtt. A közlekedés ismét helyreállt az egykori Borostyánúton. Odoaker nem háborgatta a lakosságot, a parasztok és kézművesek újra dolgozhattak. A Dunántúl területén kisszámú, Odoakerhez hű germán élt, többnyire birtokosok. Az udvarházaik közelében talált, általában magányos sírjukból előkerült aranyozott ezüst ékszereik az Odoaker-korszak ötvösremekei, a késő római és germán stíluselemek olyan összefonódásai, mint amilyen Odoaker államrendszere volt. (Domolospuszta, Répcelak, Dombóvár stb.).

Zeno keletrómai császár (másodszor: 476–491) lépéseket tett arra, hogy leszámoljon nagy hatalmú patríciusával, régi személyes ellenségével, Odoakerrel. E célból barbár szövetségeseit kívánta felhasználni. 486-ban megbízta a rugiakat Odoaker hátbatámadásával; szvéb területen talált pénzei szerint alighanem a szvébeket is megkísérelte megvásárolni, de sikertelenül. A rugiak 487 nyarán támadásra készültek, de elkéstek. Odoaker értesült terveikről, és ugyanazon év késő őszén Nyugat-Pannonián át ellenük vonult szkírekből, herulokból és alánokból álló seregével. Kiszorította a rugiakat Noricumból, majd átkelt a Dunán, és az év utolsó hónapjában, véres csatában, saját országukban is vereséget mért rájuk. Egy évvel később Odoaker jobb keze, bátyja, Hunvulf elrendeli a Partmenti Noricum és feltehetőleg Nyugat-Pannonia római lakosságának kitelepítését. A pannon-noricumi dunai határvidék római élete ezzel az eseménnyel ért véget (488).

Ugyanezen év őszén és telén Nagy Theoderik és gótja az Al-Duna menti Novae-ből (a mai Szvistov Bulgáriában) kiindulva átverekedték magukat Dél-Pannonián. Theoderik közel négyéves háborúban megdöntötte Odoaker királyságát (489–493).

Az Odoaker utáni második interregnum idejéből keveset tudunk Pannonia sorsáról. A rugiak bukása után tűntek fel a Morvamezőn, majd a Morva és a Vág között(?), még később a Duna déli oldalán levő Kisalföldön a keleti germán herulok.

A langobardok

Miután 487–488-ban Odoaker és Hunvulf elűzték a Duna északi partjáról a rugiakat, Godeoc vezetésével benyomultak az elhagyott Rugilandiába.