Ogier Ghiselin de Busbecq

A Múltunk wikiből

latinul Augerius Gislenius Busbequius, sometimes Augier Ghislain de Busbecq

1522 in Comines – October 28, 1592
Flemish writer, herbalist and diplomat in the employ of three generations of Austrian monarchs
angol Wikipédia

R. Várkonyi Ágnes

Orvosság a török áfium ellen

A nemzetközi szövetségrendszerbe szerveződni kezdő országok a török elleni támadó háború közös ideológiáját 1663-ban alakították ki. Ez évben jelent meg – valószínűleg a Rajnai Szövetség kezdeményezésére – Busbequiusnak, a 16. század végi híres, flamand származású diplomatának Exclamatio sive de re militari contra Turcum instituenda consilium című, azóta többször kiadott műve kétnyelvű – latin–német – kiadásban úgy, hogy mellékelték hozzá az ugyancsak a század elejéről származó és eredetileg X. Leó pápa számára készített ferences rendi felterjesztés, az Anschlag wieder die Türken egyik részletét. Ugyancsak 1663-ban látott napvilágot Turenne Oratiója, a röpiratot Gravel regensburgi francia követ előszava vezette be. Valószínű, hogy 1663 késő nyarán öntötte végleges formába és adta ki Zrínyi is híres röpiratát. Az török áfium ellen való orvosság – a Zrínyi életében ismert, eddig egyetlen másolata szerint: Török Fatum ellen való orvosság – Magyarország katonai fővezérének programirata. A Török Áfiumról már régen kiderítette a kutatás, hogy Zrínyi, bár gondolatmenetében, felépítésében szorosan követte Busbequius művét, de helyenkénti tömörítéssel, a hazai történelemből vett példákkal, a hazai viszonyok érvanyagával kiegészítve, eredeti, költői szárnyalású magyar kiáltványt alkotott.

Mindhárom röpirat harci riadó. Az Oratio a Capitolium lúdjaínak veszélyre ébresztő példáját idézi. Busbequius művének nyitóképét Zrínyi klasszikus magyarításában ismerjük: „Cresus király fia, aki egész életében néma vala, és soha egy szót azelőtt nem szólhatott vala … látván veszedelmét atyjának, megszólala.”[1]

Mindhárom röpirat a formálódó új Európa érdekeire építi fel a török háború ideológiáját. A kereszténység védelmének 16. századi eszméje helyett a haza szeretete, az európai kereskedelem és ipar fejlődése az, amivel megindokolják, hogy nemzetközi szövetségben kell támadó háborút indítani a török ellen.

„Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, ímé kiáltok, ímé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz! Íme tudománt tészek előtted, nagy Isten, mindent akit tudok kikiáltok, hogy éntűlem elaluvásomért nemzetem vérét ne kérd elő.”[2] Zrínyi alapelve az, miként Busbequiusé is, hogy mindenekelőtt az ország belső viszonyait kell rendbe hozni, mert csak így számíthatnak külföldi segítségre. Ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb a szükség, az ország hadierejének megreformálásában. Mindhárom kiáltvány erős hadsereget követel. Az Anschlag írója és Busbequius egyaránt a feudális társadalom kiváltságokat nélkülöző rétegeiből építené fel a török ellen eredményesen harcoló hadsereget. Leszögezik: mesterembereket, kovácsokat, favágókat, parasztokat kell fegyverbe állítani. Zrínyi ugyancsak Vegetiust, a hadtudomány ókori klasszikusát idézi, miként Busbequius, amikor nemcsak Magyarország nemeseiből, hanem jobbágyaiból is válogatva állítaná fel az ármádiát. Kifejti, hogy a hadi mesterségtől elfordult magyar nemességnek meg kell reformálnia magát, és jó rendbe kell hozni a végvárak hadinépét is. Sokszor bebizonyosodott, hogy ideig-óráig tartó hadjáratokra felfogadott zsoldosokkal lehetetlen eredményesen harcolni a török ellen. A haza fiaiból felállított haderőt rendszeres fizetéssel, jó ellátással kell alkalmassá tenni a teherbíró hadakozásra, vagyis állandó hadseregre van szükség. Mégpedig olyan katonákra és generálisokra, akik vállalják a hadsereg fegyelmét, és elfogadják a központi irányítást. Ezt a nagy feladatot senki nem viheti egyedül végbe. Csak az ország egész társadalmának összefogásával valósítható meg. Országos „militaris discipliná”-t kell szabniok. Az állandó hadsereg megteremtése békeidőben is megköveteli az ország belső viszonyainak bizonyos fokú átrendezését. Zrínyi tökéletesen tisztában volt vele, hogy a hadsereg rendszeres ellátása milyen hatalmas erőfeszítéseket követel minden országban. A török háború költségeiről pedig személyes tapasztalatai voltak. A Török Áfiumban a hadikiadások előteremtésének korszerű megoldását vázolja fel: fizessenek adót a nemesek, a főurak nyúljanak ládáikba, és áldozzanak jövedelmeikből, adjanak az egyházak is. Zrínyi az adóra mutatott – állapította meg már Eötvös József, történetírásunkban mégis mind ez ideig megoszlanak a vélemények a Török Áfium államelméleti alapjairól. A legfőbb politikai tennivalót az országegység megvalósításában látta Zrínyi, s világosan leszögezte: a nagy feladat harcot, áldozatot és belső rendet kíván. „Fegyver, fegyver, fegyver kevántatik és jó vitézi resolutio”.[3] Zrínyi Busbequius szavait magyarítja, de az ország belső reformjáról, a török elleni szövetségről, a támadó háború szükségéről írtak előtte mások is Magyarországon és Erdélyben, miként Oláh Miklós, Báthori István, Magyari István, Esterházy Miklós és mások. Ennyire összefogottan, a tett és a gondolat, az európaiság és magyarság ilyen szétválaszthatatlan egységében azonban Zrínyi írt először a török kiűzéséről.

A tervezett török háború nemzetközi ideológiája kettős programot fejezett ki. Az egyik a nemzetközi cél: Európa megszabadítása a töröktől. A másik a nemzeti: az országok belső reformja. Az adott történelmi pillanatban a kettő egymásba illeszkedik. Már Busbequius röpirata beszél arról, hogy a Habsburg császár országa beteg, a betegnek orvosságra van szüksége. A betegség mibenléte sokértelmű. Beteg a széthulló, mert önmaga dolgaival nem törődő társadalom, beteg az ország, mely tétlenül nézi, hogy már küszöbét égeti a török.

A téli hadjárat

Az évszázados török háborúk ősi tapasztalata, hogy az oszmán hadsereg télen tehetetlen, s már Busbequius hangsúlyozta, s a magyar főméltóságok 1661. évi Opiniója is kifejtette a téli támadás előnyeit.

Lábjegyzetek

  1. Zrínyi Miklós, Az török áfium ellen való orvosság. Zrínyi Miklós összes művei. I. Sajtó alá rendezte Klaniczay Tibor. Budapest, 1958. 641.
  2. Zrínyi Miklós, Az török ellen való orvosság. Ugyanott 641–642.
  3. Zrínyi Miklós, Az török áfium ellen való orvosság. Ugyanott 650.

Irodalom

A Török Áfium keletkezésének időpontjáról, továbbá Busbequius és Turenne Oratiójáról lásd R. Várkonyi Ágnes, Török világ és magyar külpolitika (Budapest, 1975. 43&ndsah;51).