Ónd vezér

A Múltunk wikiből
(Ond vezér szócikkből átirányítva)

Ónd

a honfoglaló magyarok hét vezérének egyike
Wikipédia
Boedapest68

Györffy György

Milyen módon történt a föld felosztása?

Így került bele például tévesen a 955-ben kivégzett Vérbulcsú és Lél neve a honfoglaló vezérek névsorába. Mivel ennek a vezérnévsornak az összeállítója a kabarok szállásterületével egyáltalán nem számolt, az általa adott összképből nem indulhatunk ki.

A családi hagyományok alapján dolgozó Anonymus hét magyar vezér (Álmos fia Árpád, Előd fia Szabolcs, Kündü fia Kurszán, Ond fia Ete, Tas fia Lél, Huba, Tétény fia Harka) mellett hét csatlakozott „kun” vezért is szerepeltet (Ed, Edemen, Et, Böngér fia Bors, Osád fia Örsúr, Vajta, Ketel fia Alaptolma).

A vezérek folyó menti szállásváltása: Árpád és Kurszán

A másik visszakövetkeztetési lehetőség az úri nemzetségek címerképében rejlik. Megfigyelhető, hogy az Árpádok és néhány törzsfői nemzetség (a Szabolcstól származó Csák-nem, az Ónd vezértől származó Kalán-nem, a gyuláktól származó Zsombor-nem) oroszlán képét viseli címerében, míg a nemzetségfőktől származó családok valamilyen totemállat (ragadozó madár, kígyó, hal) képét.

Az Árpád-fiak szállásrendje és a dukátus

Anonymus korában az ország szó 'törzsi terület' jelentése már elhalványult, s amikor ő a hagyományból arról értesült, hogy Magyarország területén valaha országok voltak, ezeket honfoglalás előtti országokként értelmezte. Valójában a nála ducatus megjelöléssel szereplő országok: Ménmarót kazár lakosságú bihari dukátusa, amely azonos Zolta trónörökös országával, Gyalu erdélyi dukátusa, amely azonos Gyula törzsfő országával, Galád marosi dukátusa, amely azonos Ajtony törzsfő országával, Salán Tiszán inneni dukátusa, amely megfelel Ónd törzsfő országának, végül Zobor nyitrai országa, amely Hülek fiai, helyesebben Árpád fia Üllő foglalása révén vált másik dukátussá, egytől egyig X. századi „országok”, visszavetítve a honfoglalás előtti korba.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Ónd vezér a Tisza jobb parti partvidékét bírta két helyen. Első foglalású szállásterülete a hosszan elnyúló Zemplén megyében lehetett, ahol téli–nyári szálláspárjának magyar–szláv helynévpárban maradt emléke. A téli udvarhely a Szerencs melletti Ónd falu lehetett, míg nyári szállását a szláv -ava birtokosképzővel ellátott Ondava-folyó és a közelében levő, szláv ajkon az Ondava névből fejlődött Udava–Udva nevű patak mellett tartotta. (Hasonló X. századi magyar–szláv elnevezésű szálláspárok e vidéken: CsécsCsicsva, Borsi– Borsova, ma Bózsva, KarcsaKorcsva, BoldBoldva stb.). Ónd és fia, Ete második, végleges szállásterülete az Alpártól Titelig húzódó Tisza mentén, amint ezt az Alpár mögötti homokon fekvő Ete „nyári szállás” és a Titel környéki Ónd „téli szállás” igazolja. Váruk, amint ez az Anonymus fenntartotta családi hagyományból kiderül, a Tisza és a Körös összefolyásánál fekvő Csongrád lehetett.


Az áttekintést összegezve meg kell állapítanunk, hogy az Árpád-ház tagjain és szállásterületeiken kívül tudásunk nagyon hézagos. Árpád nemzedékébe tartozó vezér neve alig ismert (Kurszán, Ónd), inkább a következő generáció vezéralakjainak nevét tartotta fenn a hagyomány, mely azonban csak részben egyezik a hét vezér 942-ben feljegyzett, részben megfejtetlen névsorával.


Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Felső-Tiszavidék Alsó-Tiszavidék
I. nemzedék Ónd

A biztosan ismert három honfoglaló vezér, Árpád, Kurszán és Ónd első ideiglenes szálláshelye a Kárpát-medence északkeleti hegyeinek előterében többé-kevésbé kitapintható. A kabar segédhadakkal elsőként beköltözött Árpádé Biharban, a Fekete-Körös–Gyepes mellett, melynek derekánál Árpád, felső völgyében pedig a szakrális kovácsmesterségre mutató Tárkány–Kovácsi helynévpár található. Ónd első szállásai a Bodrog mentén feküdtek, Kurszánéi pedig esetleg a Maros vízvidékén; feltehető, hogy Kurszán egy erdélyi sóbánya közelében tartotta nyári szállását.

Az erőviszonyok átrendeződése

A Magyar Krónika egy igen archaikus részében Géza házasságáról szólván megemlíti, hogy Géza házasságát Béld vagy Belüd (Beliud) hozta létre, aki Kalán (Kulan) leányát bírta nőül. Kalán fivére pedig Kaján volt. Valószínű, hogy e Taksony és Zombor nemzedékénél alig fiatalabb testvérpár a Tisza-vidék nagy hatalmú vezérének, Ónd fia Etének leszármazottja volt, Anonymus ugyanis az Árpád-kori birtokviszonyokkal egyezően Csongrád megyében jelöli meg a Kalántól leszármazó úri nemzetség (a Kalán-, más néven Bor- vagy Bár-nem) szállásbirtokát, és itt bukkanunk a Kaján helynévre is.

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

A nemzetségi birtok jogalapnak a Szent István-kori rendezést tekintette, és a birtokközösséget alkotó úri nemzetség általában Szent István korában élő ősről nevezte magát de genere X megjelöléssel. Így például a Csákok nem honfoglaló ősükről, Szabolcsról nevezték magukat, hanem az 1000 körül élt Csákról, Ond fia Ete utódai nem e nagynevű ősökről, hanem hol a Taksony és Géza korában élt Kalánról, hol az István kori Borról.

Kristó Gyula

Uralkodó osztály

Az uralkodó osztály végső fokon ugyanolyan heterogén eredetű volt, mint a dinasztia, azzal a különbséggel, hogy idegen elemekkel való feltöltődése nem állandóan és egyforma mértékben ható folyamat volt, hanem a csekély állandó cserélődése mellett egy-egy történelmi sorsforduló hullámszerűen dobott be új elemeket, amelyek néhány generáció alatt részeseivé válván az uralkodó osztály nyelv-, rítus-, illetve hagyományközösségének, ugyanolyan tartóoszlopaivá váltak az Árpád-ház trónjának, mint azok, akiknek elei a vérszerződéskor Árpádot egyeduralkodóvá választották. Ilyen hullámszerű feltöltődéssel vegyültek el hajdanában az iráni, onogur, türk-kazár, majd szláv elemek a félnomád társadalom vezető rétegében, és ilyenformán nyomult Géza és István korában az alakuló új uralkodó osztályba – főként a sváb és bajor lovagsággal, kisebb részben a latin rítusú papsággal – jelentős nyugati elem; Magyarországon földbirtokot nyert leszármazottaik ugyanúgy besorolódtak a de genere kifejezéssel jelölt úri nemzetségek közé, mint Kurszán, Ónd és Zsombor leszármazottai.

A világi nagybirtokosság előretörése

Óndnak Duna-Tisza közi földet adományozott Árpád, márpedig Óndtól Anonymus a Kalán-nemet eredeztette, amely a XIII–XIV. században éppen az Anonymus által megjelölt vidéken birtokolt.