Orseolo Péter

A Múltunk wikiből
Velence, 1011 – Székesfehérvár, 1046 vagy 1059. augusztus 30.
király (1038–1041, 1044–1046)
Wikipédia
Orseolo Peter of Hungary
1026
II. Konrád elűzi Velencéből Orseolo Ottó dogét és fiát, Pétert, akik Bizáncba menekülnek.
1032
Orseolo Ottó Bizáncban meghal. Fia, Péter, Magyarországon trónörökös és a királyi testőrsereg vezére lesz.
1038
augusztus 15. István király meghal. Orseolo Péter (1038–1041; 1044–1046) elfoglalja a királyi trónt.
A pécsváradi apátság felszentelése.
1039
II. Konrád német király meghal. Fia, III. Henrik követi a trónon, aki hadat indít I. Bretiszlav cseh herceg ellen.
Péter pusztítja az osztrák határvidéket.
1040
ősz: III. Henrik hadjáratot indít I. Bretiszlav cseh herceg ellen, de a Péter által segített cseh hercegtől vereséget szenved.
Bulgáriában felkelés robban ki a bizánci uralom ellen. Delján Péter bolgár trónkövetelő Magyarországról Bulgáriába megy, ahol egy évig uralkodik.
1041
A magyar urak fellépnek a tirannus módjára uralkodó Orseolo Péter királlyal szemben. Midőn Péter hívét, Budát felkoncolják, Péter Németországba menekül.
Aba Sámuelt (István király unokaöccsét) királlyá választják. (Uralkodik 1044-ig.)
karácsony: Aba Sámuel követei III. Henrik udvarában, Strassburgban tartózkodnak; a császár nem hajlandó Aba Sámuel uralmát elismerni.
1042
tavasz: Aba Sámuel Ausztriában a Traisen folyóig pusztítja a vidéket, a várható német támadás útvonalán.
nyár: III. Henrik seregével betör Magyarországra, lerombolja Haiburg és Pozsony határvárat, és a Duna bal partján a Garamig hatolva, kilenc várat elfoglal. A nyitrai dukátusba István unokaöccsét, valószínűleg Bélát ültetik, akit Aba Sámuel visszaűz Csehországba.
1043
Aba Sámuel ismét követséget küld III. Henrikhez, de Henrik újabb támadást készít elő Magyarország ellen; a támadás a Rábca mocsaraiban elakad.
ősz: III. Henrik békét köt Aba Sámuellel, aki lemond a Lajta–Fischa közéről és a Morvamezőről.
1044
nagyböjt: Aba Sámuel Csanád lemészároltatja az ellene lázadó főurakat; az életben maradt főurak III. Henrik beavatkozását kérik.
július 5. III. Henriknek a Rábcán és Rábán átkelt serege Ménfőnél megveri Aba Sámuel hadát; a menekülő Aba Sámuelt a Tisza mellett megölik.
nyár: III. Henrik Péterrel Székesfehérvárra vonul, és Pétert visszahelyezi trónjára.
1045
pünkösd: Péter ingadozó trónja biztosítására behívja III. Henriket; Székesfehérvárott hűbéresként veszi át Magyarországot III. Henriktől, aki ekkor Szent Istvánnak a pápától nyert lándzsáját és koronáját elviszi, és visszaküldi Rómába.
Péter Magyarország váraiba német és olasz helyőrséget rendel. Péter uralma ellen Boja és Bonyha, Sarolt unokaöccsei vezetésével összeesküvést szőnek; Péter az összeesküvőket kivégezteti.
1046
tavasz: Az ország főurai Csanádon gyűlnek össze, s követeket küldenek Oroszországba Endréhez és Leventéhez, kérve őket, hogy jöjjenek haza, és vegyék át az uralmat.
szeptember: A Kijevből orosz segédcsapatokkal Magyarországra vonuló Endre és Levente herceg elé a pogányságot visszaállítani kívánók járulnak, élükön Vata békési nemzetségfő áll. Endre) színleg hozzájárul a pogánykodók követeléseihez, amivel szabad utat enged a kereszténység elleni pogánylázadásnak. Péter zsitvatoroki táborában is lázadás üt ki; a király Fehérvárra akar vonulni, de a vár kapuit bezárják előtte. Pétert Zámolynál megvakítják.

Györffy György

István király egyénisége

Ha a XI. század végén készült Magyar Krónikában felnégyelt Koppányról és az ezzel egykorú kislegendában felakasztott és megvakított bűnösökről olvasunk, ez azt jelenti, hogy az idealizálás folyamatában igen korán törés következett be. Ezt a törést pedig az utódlásban bekövetkezett törés okozta; az, hogy István fia halála után Árpád-házi unokaöccsét, Vazult mellőzve, olasz unokaöccsét, Pétert jelölte utódnak, az ellene támadt Vazult pedig megvakították. 1046-ban azonban Vazul fiai kerültek uralomra, akik számára István gyűlölt, kegyetlen uralkodó volt, ugyanakkor az ő koronája örököseinek tekintették magukat. Amikor tehát az első magyar krónikát, tulajdonképpen a Vazul-ág történetét megírták, ebben Istvánról viszonylag kevés szó esik, amelyben a szentség és kegyetlenség vonásai váltakoznak. A még korábban, 1080 körül írt nagyobbik Szent István-legenda látszólag idealizált képet ad, illetve abbahagyja az életrajzot azon a ponton, ahol az a Vazul-fiak szempontjából kényes kezd lenni: Péter trónörökössé tételénél, körülbelül 1031-nál, viszont az 1100 körül kiegészítésül szánt kislegenda már nem annyira a Vazul-ág érzelmeinek ad hangot, hanem Könyves Kálmán kemény uralkodásához keres igazolást, amikor István keménységét legendába nem illő módon hangsúlyozza.

Udvar és udvari szervezet

Az itt alapított bakonybéli apátságnak Gizella királyné is tett adományt többfelé, egyebek mellett az erdélyi Lapádon. Magyarlapád Asszonynépe faluval együtt egy patakvölgyet tölt ki, Asszonynépe jelentése pedig régi magyar nyelven „királyné népe”, ami igazolja a bakonybéli feljegyzés valódiságát, de egyben a királynéi birtokszervezet Gizella kori meglétét is. Erről egyébként az Altaichi Évkönyvek is tudatnak Péter király Gizellát megrövidítő intézkedései kapcsán.

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

A nemzetségi birtok jogalapnak a Szent István-kori rendezést tekintette, és a birtokközösséget alkotó úri nemzetség általában Szent István korában élő ősről nevezte magát de genere X megjelöléssel. Így például a Csákok nem honfoglaló ősükről, Szabolcsról nevezték magukat, hanem az 1000 körül élt Csákról, Ond fia Ete utódai nem e nagynevű ősökről, hanem hol a Taksony és Géza korában élt Kalánról, hol az István kori Borról. Bizonyos esetekben feltehető Taksony kori névadó, például Apor, aki esetleg István koráig is elélhetett, vagy Péter kori beköltöző, az esetek többségében azonban forrásszerűen igazolható, hogy a családi emlékezet a XIII. században a tényleges István-kori birtokszerzőtől eredeztette magát, például HontPázmány, Csanád, Szolnok stb.

Kincstár, pénzverés

Mivel Könyves Kálmán e 8 dénáros adót már meg is reformálta, Péter király pedig külön adókkal nyomorította a népet, az első állami egyenes adó, a 8 dénáros „szabad dénárok”, visszavihetők István király korára.

Szellemi művelődés

István koronája, illetve koronái nem maradtak az utókorra, aminek fő oka, hogy a pápától nyert koronát és zászlót, vexillumot III. Henrik a PéterAba Sámuel viszály alkalmával elvitte magával, visszaküldte Rómába, ahol nyoma veszett.

Trónutódlás

Imre a húszas évek végén – elkerülve szülei udvarából – bizonyára elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust, és apja megbízta a királyi sereg parancsnokságával, amely varég-orosz testőrség lehetett. Ezt a megállapítást a következő egybevetés igazolja, Imréről egykorú forrás jegyezte fel, hogy címe dux Ruizorum, azaz „oroszok vezére” volt, trónörökös utódjáról, Orseolo Péterről pedig azt írták, hogy mint trónörökös (princeps exercitus regis) „a királyi sereg parancsnoka” lett. Minthogy régi magyar nyelven az orosz szónak ‘királyi ajtónálló, csatlós, testőr’ jelentése is volt, a bizánci császárnak pedig, ugyanúgy, mint a kijevi nagyfedelemnek, rusz, illetve varég (varang, varjág) testőrsége volt, a magyar királyi testőrséget az államalapítás korában az a népelem alkothatta, amelynek Orosz és Varang helyneveinkben maradt emléke.


Valószínűleg a Vazul esetleges trónigényével szembeni katonai fölény bizosítása végett kapta meg a trónörökös a „királyi sereg” feletti főparancsnokságot, ez az intézkedés ugyanis csak Imre és Péter esetében mutatható ki, később nincs rá példa.

István király – fiát elvesztvén – szakított a fiági öröklés rendjével, és nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte utódnak.


A közel egykorú Altaichi Évkönyvek segítségével ellenőrízve az egyoldalú hazai forráshelyek hitelét, a következő állítások fogadhatók el a Vazul-esetben igaznak:

  1. Amikor István király Vazul mellőzésével Pétert jelölte királynak, Vazul összeesküdött a király ellen.
  2. A beteg király elleni sikertelen merénylet után a király bírósága a bűnösöket elfogatta és megvakíttatta, Vazul fiait pedig száműzette. Vazul forró ólommal való megsüketítése nem tekinthető történeti ténynek; az Altaichi Évkönyvek csak megvakításáról írnak.
  3. Gizella királyné aktív támogatója volt, és Péter még István életében esküt tett a királyné és javai védelmére. A Vazul-fiak Gizella elleni gyűlöletének volt objektív alapja.

A hazai közvélemény nem a merénylők megbüntetésének módját nehezményezte. Amikor a görög császár tízezernyi magát megadó katonát vakított meg, akkor néhány, a király életére törő megvakítása és gyermekeinek szabadon futni engedése a kor gyakorlata és megítélése szerint könyörületes cselekedet volt. A nemzet közvéleményét az öröklés törvényének sorozatos megsértése döbbentette meg, hiszen eredetileg a trónt ugyanolyan elvek szerint örökölték, mint bármely szegény szabad házát és állatait, és Péter trónöröklése azt példázta, hogy a jogos örököst kiűzik, és egy idegent ültetnek be helyére. Az idoneitás keresztényi elvét gyakorlatba átültető István a régi törvény szerinti örökösödési jogot kétszeresen sértette meg, amikor az Árpád-házi fiágat kizárta az utódlásból, és leányági hozzátartozói közül is – a magyart mellőzve! – egy „fecske módra ficserélő” olaszt jelölt a magyarok királyának.

Ennek volt következménye, hogy amikor a király 1038. augusztus 15-én lehunyta szemét, és Székesfehérvárt az általa emelt bazilikában örök nyugalomra helyezték, majd ugyanott Péter elfoglalta a trónt, olyan viharos évtizedek szakadtak az országra, ami az egész Szent István-i művet összeomlással fenyegette.

Péter és Aba

Önálló cikk.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

Önálló cikk.

Pogánylázadás

Önálló cikk.

Helyreállítás és továbbfejlesztés

  • I. Endre külpolitikájának másik fontos célkitűzése volt, hogy megkísérelje diplomáciai eszközökkel leszerelni III. Henrik várható támadását, ezért ismételten követeket küldött a császárhoz. Herimannus reichenaui szerzetes egykorú feljegyzése szerint követei által mentegetve magát Péter megvakítása miatt, az ebben bűnösök megbüntetéséről biztosította a császárt, sőt hajlamos volt a császárnak alávetni magát, és adót fizetni.
  • A pogánylázadás során a magyar egyházi testület kétharmad része megsemmisült. A tíz püspök közül csak három maradt meg, három–négy életét vesztette, kettő–három el is menekült, elsősorban a Péter által kinevezettek, de a Vazul-fiak haragja elől Németországba távozó Gizellával is mehetett el néhány hozzá hű főpap.
  • Péter uralma nyomán olyan ellenszenv támadt az országban a németekkel és olaszokkal szemben, hogy az egyház helyreállításához szükséges főpapi utánpótlást nem lehetett német és olasz papokra bízni.
  • Külső kiállításában és szerkezetében, kivált a tanúk névsorában, a tihanyi apátság 1055. évi alapítólevele is pontosan követi a lotaringiai püspöki okleveleket, és nincs köze ahhoz a német királyi oklevéladáshoz, amelyet István király Magyarországon meghonosított, és amelyet Péter írnokai is követhettek.
  • Ilyen szórt birtokokat kaptak a nyugatról beköltöző lovagok családjai, az említett Vecelin fia Rád és Győr fia Ata mellett a Géza kori Hont és Pázmány, valamint a Péter idejében szerepet játszó Gut és Keled utódai, de ez volt a birtoklási formája a magyar arisztokráciának, így az Abától, Csanádtól és Ákostól leszármazó úri nemzetségeknek is.

A német támadás és egy nomád invázió elhárítása

  • III. Henrik csak három évvel Péter elűzése után jutott olyan helyzetbe, hogy megkísérelje uralma alá hajtani Magyarországot, melyről úgy vélte, hogy Isten ítélete folytán neki jutott osztályrészül.
  • Vazul nyitrai hercegsége óta a dukátus csak ideig-óráig volt hercegi kézen, s Péter e tisztet alighanem idegenekkel töltötte be; a nyíri–biharit feltehetően Guttal – akit a XIII. században Péter kori advenának mondanak –, aki a Nyírségben kapott nagy birtokokat, s akinek fia, Vid ispán huszonöt év múlva a dukátus elnyerésére kapott ígéretet.]]
  • III. Henrik most már felhagyott a Velencei Péter ajándéka folytán ölébe hullott magyar hűbéri viszony fegyveres kikényszerítésével, annál is inkább, mer a belső zavarok a német tartományok nyugodt birtoklását is veszélyeztették.

A korona és kard viszálya

A sors iróniája, hogy Endre, aki tizennégy éve a német csapatok segítségével harcoló Pétert kiütötte a nyeregből, most átcsúszva elődje szerepébe, maga volt kénytelen német hadakkal felvenni a harcot öccse ellen.

Béla ezer napja

A német udvar úgy tekintett Bélára, mint egykor a Péter trónját „bitorló” Abára és Endrére, de most új védence érdekében nem indíthatott rögtön támadó hadjáratot.

Fegyverszünet. Pénzügyi reform.

A pénzújítás kezdeti formája az volt, hogy a trónra lépő király új pénzt veretett. István király után a hanyatló közállapotok eredményezték, hogy a trónra lépő új királyok ugyanazon ezüstmennyiségből mind több pénzt verettek ki. Egy fontból Szent István 510, Péter és Aba Sámuel 570, Endre 650, majd 570 darabot veretett, végül Endre alatt jelent meg a körülnyírt obulus, amit egyesek kezdetleges pénzújításnak tartottak.

Belháború. Géza uralma.

Vid attól a német Gut lovagtól származott, aki Péter alatt a Nyírség ura volt, és most minden törekvése arra irányult, hogy a hercegeket elűzve magának szerezze meg a dukátust.

Uralkodó osztály

  • E misztikusnak tetsző ragaszkodás az „atyai vonalhoz” végső soron a fiági öröklés abszolutizálásából fakad, s hogy ez a magyar társadalomban még erősebben nyilvánult meg, mint egyebütt, abban talán szerepet játszott az uralkodó osztály nomád eredetű gazdagsága. Így érthető a vezérek korából átmentődött harcos jobbágyság különös ragaszkodása az Árpád-fiakhoz, s ha két egyenlő között kellett választaniuk (Péter és Aba, Salamon és László), akkor ahhoz csatlakoztak, aki a nyugati főrangúak és zsoldosságuk helyett rájuk támaszkodott.
  • Az idegen udvaroncok meghonosodása természetesen nem következett be, ha uruk elbukott, mint Velencei Péter, vagy ha úrnőjük viszonylag hamar hazaköltözött, mint a bizánci Szünadéné, a frank házbeli Judit és Kálmán második neje, az orosz Euphemia, de I. Endre és Álmos herceg orosz neje is külföldi száműzetésben végezte életét.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Bármint áll is ez a kérdés, valószínű, hogy az ősgesta írója elsősorban az Árpádok Vazultól leszármazó ágának történetét foglalta össze 1031-től, Imre halálától, a XI. század végéig. Az ősidők és előzmények története, a bibliai származtatás, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás és a kalandozások, Szent István tettei nem kaptak bővebb teret, bár ezekről is esett szó.

Milyen politikai tendenciák érvényesültek a műben? Legerősebb pártosság a Vazul megvakításáért felelőssé tett Gizellával és a Vazul jussát bitorló Péterrel szemben nyilvánul meg, de elmarasztaló a gestaíró a Vazul-fiak helyét elfoglaló Aba Sámuellel szemben is.

Irodalom

Noha már S. Katona (Historia critica Regum Hungariae I. 402) 1032. év alatt a merénylet mögött Pétert sejtette,

Orseolo Péterre a fenti forrásokon kívül lásd Berno leveleit: E. Strehlke, AKöG 20. 1865. 197–206. és F.-J. Schmale, Die Briefe des Abtes Bern von Reichenau (Stuttgart, 1961). Péter jellemére az SRH I. 323. mellett lásd az Altaichi és Sankt Gallen-i Évkönyveket (Gombos I. 93, 200), valamint Monumenta Germaniae Historica Libelli de lite I. 364; Péter alakjára lásd Wertner, Az Árpádok családi története 61. kk.; Pauler Gyula (A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt p. 78. kk.) és Hóman Bálint (Magyar történet I6. 245) reális értékelésével szemben Péterből pozitív történeti alakot próbált rajzolni Gombos F. Albin (Századok 45. 1911. 507–512, 569–585) és Kristó Gyula (Megjegyzések az úgynevezett "pogánylázadások" kora történetéhez. Acta Universitas Szegediensis: Acta Historica. Szeged 18. 1965. 43. kk.). Vesd össze még A. Fest, Pietro Orseolo, secondo re d'Ungheria (Budapest 1923). Péter óbudai alapítására lásd Karácsonyi János, Századok 31. 1897. 291–297; Györffy, Budapest története 267. Abával való viszályára lásd még Szabó Károly, Péter és Aba. Értekezések a történeti tudományok köréből 1873). III. Henrik hadjárataira főként az Altaichi Évkönyvek (Gombos I. 94. kk.) adnak anyagot; jó feldolgozása: E. Strehlke, De Heinrici III. imperatoris bellis Ungaricis (Berlin, 1856); Steindorff, Jahrbücher des Deutschen Reich unter Heinrich III. I. 106. kk.; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I2. 80. kk.

Péter és Kázmér kapcsolatához vesd össze Gallus Anonymus: Monographie Anonima TZW. Galla kronika czyli dzieje ksiazat i wladcow polskich = Galli Anonymi cronicae et gesta ducum sive principum polonorum Editor K. Maleczyński (Kraków, 1946). 41–42.

Péter azon ténykedéseire, amelyek bukásához vezettek, valamint a pogánylázadásra a fő forrás a Magyar Krónika: SRH I. 339–342, melyből nézetem szerint a nagy Gellért-legenda írója is merített: SRH II. 501–503, vesd össze még a hitelesebb kislegendát: SRH II. 478. Gellért Deliberatiójának idevonatkozó szavaira vesd össze Karácsonyi Szent Gellért csanádi püspök és vértanú élete 198.