„Ottó császár” változatai közötti eltérés

A Múltunk wikiből
(Szabad György)
 
(Uralkodó osztály: családfa)
1. sor: 1. sor:
[[Köröstarcsa]], 1824. december 14. – [[Kolozsvár]], 1890. augusztus 31.
+
'''Nagy Ottó''' vagy '''I. Ottó'''
történész, műfordító
+
[https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_K%C3%A1roly_%28t%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz%29 Wikipédia]
+
  
[[Fájl:Szabó Károly.jpg|right|Szabó Károly]]
+
912. november 23. – 973. május 7.
  
== [[Szabad György]] ==
+
német király 936-973 között, német császár 962. február 2-tól, longobárd király, a Német-Római Császárság megszervezője
  
=== [[A társadalomtudományok]] ===
+
[http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Ott%C3%B3_n%C3%A9met-r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r Wikipédia]
Az időálló értékek sorába tartozik a ''Monumenta Hungariae Historica'' két sorozatának, az okmánytárakat közreadó [http://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/MonHunHist1/ Diplomataria-nak] és a magyar történetírás korai művelőinek munkáit közkinccsé tevő [http://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/MonHunHist2/ Scriptores-nek] a megindítása 1857-ben, a főleg önéletírásokat adó [http://arcanum.hu/hu/product/MTHNHS/ Magyar történelmi emlékek] megjelentetése, a kisebb forrásközléseknek is helyet biztosító [http://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/MagyarTortenelmiTar/ Magyar Történelmi Tár] tucatnyi kötete, s mellettük kora középkori, török kori, illetve erdélyi történelmi források kiadványsorozatai. Mindezek létrejötte elsősorban [[Szalay László]], [[Szabó Károly]], [[Szilágyi Sándor]], [[Mikó Imre]] és mások, köztük a gyűjtött anyagukat az emigrációból hazajuttató [[Horváth Mihály]] és [[Simonyi Ernő]] érdeme volt.
+
  
Alapos kutatómunkára épült [[Teleki József]] gróf nagyszabású alkotása [http://mek.oszk.hu/08800/08800/pdf/ A Hunyadiak kora Magyarországon] (1852–1856), amely befejezetlensége ellenére indokoltan lett egyik bázisa a hajdani „fénykor” iránt oly magasra csapó érdeklődés kielégítésének. Messzebb menő célokat tűzött maga elé az 1866-ig emigrációban élő [[Horváth Mihály]]. A korábbi összefoglaló művét alaposan bővítve kiadott, 6 kötetes [http://axioart.com/tetel/horvath-mihaly-magyarorszag-tortenelme-az-uj-dolgozat-2-,_72278 Magyarország történelmében] (1860–63), még inkább a reformkor politikai küzdelmeit tárgyaló [http://dtl1.ogyk.hu/view/action/nmets.do?DOCCHOICE=10205017.xml&dvs=1461996323584~123&locale=en_US&search_terms=&view_profile=user&adjacency=&VIEWER_URL=/view/action/nmets.do?&DELIVERY_RULE_ID=4&COPYRIGHTS_DISPLAY_FILE=copyrights3 Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig] (1864) és a forradalmi időszakot feldolgozó [https://archive.org/details/magyarorszgfgge00unkngoog Magyarország függetlenségi harcának története] (1865) című [[Genf]]ben kiadott munkáiban magyarázatot igyekezett találni az események alakulásának menetére, és igazolását adni azoknak a haladó társadalmi és nemzeti törekvéseknek, amelyeknek maga is elkötelezettje volt. S tette ezt olyan emelkedett előadásban, amelynek megelevenítő erejét közvetlen élményei csak fokozták. Forrásfelhasználása azonban a száműzetés viszonyai között kényszerűen korlátozott maradt. Minden bizonnyal ez is egyik oka annak, hogy úttörő reformkori munkásságához mérten is az 1860-as években készült műveiben háttérbe szorult a gazdasági-társadalmi tényezők alakulásának figyelemmel kísérése. Munkakörülményeinek és szubjektivitásának is nagy szerepe volt abban, hogy kortörténeti írásai korántsem maradtak visszavetítésektől mentesek. Elsősorban politikai jelentősége volt [[Irányi Dániel]] ''Magyarország forradalmának politikai története 1847–1849'' című, Ch. L. [[Chassin]] francia íróval együtt 1859–60-ban [[Párizs]]ban franciául kiadott munkájának. A bécsi forrásokból táplálkozó torzításokkal szembeszállva törekedett a reformkori fejlemények logikus következményének tekintett magyar forradalom céljainak és menetének tisztázására. Nemcsak a Habsburg-hatalom, hanem az aulikus magyar arisztokrácia szerepének is határozott bírálatát adta. A történtek egyik legfőbb tanulságaként az együtt élő népek összefogásának szükségességét hirdette.
+
[[image:Ubf_Richard-Wagner-Platz_Mosaik_Otto_I.jpg|thumb|Richard Wagner Platz Mosaik Otto I]]
  
[[Szalay László]] is a száműzetésben kezdte meg, majd 1855-től itthon folytatta Magyarország összefoglaló történetének megírását. Halála 1864-ben, [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] korának feldolgozásakor ütötte ki kezéből a tollat.. Munkásságában az elérhető forrásanyag átfogására irányuló törekvés párosult a korszerű forráskritikával és a magyar történet fő tendenciáinak a vizsgálatával. [[Szalay László|Ő]] volt az első, aki a magyar történelem korszakolását nem a trónváltozásokhoz kötötte, bár alkotmányjogi szemlélete folytán az általa zömében helyesen felismert fordulatok gazdasági-társadalmi meghatározóira csak korlátozott figyelmet fordított. [[Szalay László|Szalay]] &ndash; műve előszavának tanúsága szerint &ndash; a &bdquo;lelkesedést óvatossággal, erőt önmérséklettel, hazaszeretetet hazaismerettel&rdquo;<ref>[[Szalay László]], [http://books.google.hu/books/about/Magyarorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nete.html?id=ODA-AAAAYAAJ&redir_esc=y Magyarország története]. I. [[Lipcse]], 1852&ndash;1859. V.</ref> kívánta-párosítani. Azzal, hogy illúziómentességre intett, mellőzhetetlen tudományos követelményt hangoztatott. Ez azonban hazatérése után politikai megnyilatkozásaiban annak a volt centralista körnek az álláspontjával ötvöződött, amely igyekezett elhatárolódni a feudális világ polgárira váltásával járó megrázkódtatásoktól.
+
; 936–937 telén
 +
: A kalandozók Bajorországon átvonulva, Sváb- és Frankföldön, valamint az új német király, I. [[Ottó császár|Ottó]] hazája, Szászország szélén dúlnak, majd a Rajnán átkelve, Észak-Franciaországot pusztítják az Óceánig.
 +
; 938
 +
: Szászországban lázadás I. [[Ottó császár|Ottó király]] ellen; Csehországon keresztül magyar sereg támadja Szászországot, de a kalandozók két csapata vereséget szenved, mire a fősereg hazavonul. I. [[Ottó császár|Ottó]] az [[Andernach|andernachi]] csatában ellenfeleit leveri, és uralma megszilárdul.
 +
: A nagyobb kalandozásokat nyugatra leálIítják.
 +
; 942 vagy 943: augusztus Kisebb magyar sereg az Enns folyón átkelve Wels mellett vereséget szenved a bajor-karantán hadtól.
 +
; 948
 +
: Kisebb magyar sereg a bajor-cseh határon levő Nordgauig nyomul, de I. [[Henrik bajor herceg]]től vereséget szenved.
 +
; 950: nyár: Egyidejűleg azzal, hogy I. [[Ottó császár|Ottó király]] és I. [[Henrik bajor herceg]] Csehországot támadja, egy magyar sereg ismét Nordgauig nyomul, és megveri a bajor sereget.
 +
; 951
 +
: tavasz: Magyar sereg Itálián át Aquitaniába nyomul – zsákmányolni; eközben I. [[Henrik bajor herceg]] betör Magyarország nyugati végeire, és zsákmánnyal vonul vissza.
 +
; 954: eleje: Az I. [[Ottó császár|Ottó király]] ellen fellázadt hercegek felkérésére [[Bulcsú harka]] seregével [[Regensburg]]ban és [[Worms]]ban jelenik meg, de a hercegek innen továbbküldik őket Franciaországba kalandozni; Burgundián és Lombardián át vonulnak haza.
 +
; 955
 +
: június: Követek mennek Magyarországról a több oldalról támadott I. [[Ottó császár|Ottó]] táborába; [[Ottó császár|Ottó]] nem vállal adófizetést, mire bajor urak vezetésével [[Bulcsú harka]], [[Lél herceg]] és [[Súr vezér]] serege [[Augsburg]] ellen vonul.
 +
: augusztus 10. A Lech folyó mezején I. [[Ottó császár|Ottó]] és a szövetséges hercegek serege megveri a magyar sereget; a hazavonuló magyar vezéreket elfogják, és I. [[Henrik bajor herceg]] [[Regensburg]]ban felakasztatja őket.
 +
; 957: [[Bíborbanszületett Konstantin]] császár az I. [[Ottó császár|Ottó]] német királlyal való követváltás után beszünteti az adófizetést a magyaroknak.
 +
; 963: [[Taksony fejedelem|Taksony]] [[Szalk követ|Szalk]] (Saleccus) követet küldi követségbe [[XII. János pápa|XII. János]] pápához, aki [[Zacheus térítő püspök]]öt indítja Magyarországra, de I. [[Ottó császár|Ottó király]] emberei elfogják a püspököt a követséggel.
 +
; 970 körül
 +
: [[Taksony fejedelem|Taksony]]t Csepel-szigeti szállása mellett pogány rítus szerint eltemetik. II. [[Civakodó Henrik|(Civakodó) Henrik bajor herceg]] kiszorítja a magyar határőröket az Enns és Traisen közéről, valamint a Mura mellékéről, s itt két őrgrófságot szervez (Ostarrichi és Karantán mark).
 +
; 972
 +
: húsvét
 +
: [[II. Ottó császár|II. Ottó herceg]] (társcsászár) és a görög [[Theophanu császárné|Theophanu hercegnő]] házasságával a Német-Római Császárság és Bizánc harapófogóba szorítja Magyarországot. [[Géza fejedelem|Géza]] elküldi követeit I. [[Ottó császár]]hoz, jelezve készségét a kereszténység felvételére.
 +
: nyár: [[Szent Wolfgang|Wolfgang einsiedelni szerzetes]] kisérletet tesz magyarországi térítésre; [[Sankt Gallen-i Brunó|Prunward (Brunó) Sank Gallen-i szerzetest]] a magyarok püspökévé szentelik [[Mainz]] mellett, [[Ingelheim]]ben; [[Sankt Gallen-i Brunó|Brunó]] innen [[Piligrim passaui püspök]] papjaival Magyarországra jön téríteni.
 +
; 973
 +
: húsvét: [[Quedlinburg]]ban az I. [[Ottó császár]] által összehívott nemzetközi fejedelmi találkozón Magyarországról tizenkét főúr jelenik meg.
 +
; 973–974
 +
: [[Piligrim passaui püspök]] hamis oklevelekkel kísérli meg Magyarországot érsekinek mondott egyházmegyéje alá rendelni.
 +
; 977 körül
 +
: [[Szent István|Vajk (István)]] születése.
 +
; 983
 +
: I. [[Ottó császár]] halálával II. [[Civakodó Henrik|(Civakodó) Henrik]] fogságba ejti [[II. Ottó császár|II. Ottó gyermekkirályt;]] [[Géza fejedelem|Géza]] lovasai benyomulnak Ostarrichibe, és elfoglalják [[Melk]] várát.
  
Történészek egész sora kutatta a polgárosodás történelmi feltételrendszerének a kialakulását a magyar múlt gazdasági és társadalmi folyamataiban. [[Hunfalvy Pál]] 1850-ben már szinte programadóan szorgalmazta a társadalom- és a művelődéstörténeti kutatások fellendítését. Különös jelentőséggel bírt az, hogy a reformkori politikai küzdelmek idején felnövő s az önvédelmi háborút többségében már végigharcoló történésznemzedék java része a hajdani kiváltságosok múltján kívül ismerni kívánta a népét is, a hagyományosan kutatott országrészeken kívül az addig elhanyagoltakét is. Szoros összefüggésben azzal, hogy az Alföld népe 1848&ndash;49-ben minden korábbinál nagyobb politikai szerepet vállalt, a kapitalista fejlődés pedig ugrásszerűen növelte meg ennek az országrésznek a gazdasági és társadalmi jelentőségét, látott hozzá történészek sora múltjának a kutatásához. 1856-ban a [[Nagykőrös]] művelődési viszonyait vizsgáló [[Szabó Károly]] és [[Szilágyi Sándor]] kiadta a 18. században élt [[Balla Gergely]] [[Nagykőrös|nagykőrösi]] bíró krónikáját a [[Lugossy József]]fel együtt szerkesztett, de az 1860-as években elakadt [http://www.odrportal.hu/web/guest/record/-/record/MOKKAI0008889601 Történelmi emlékek a magyar nép községi s magán életéből] című sorozat első köteteként. [[Hornyik János]] városi jegyző és levéltáros 1860 és 1866 között jelentette meg a [http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=yJrwl0fDd3HDEpVZtCInNA**.Node3?_v=Hornyik_Janos_Kecskemet_varos_tortenete_I_IV_&id=109020&type=22 Kecskemét város története] négy kötetét. Még 1866-ban is azzal indokolta azonban, hogy a &bdquo;a kuruc világ története még nincs megírva: mert a történelem, mint növény a szabad légben, szabad sajtó hatálya alatt virul. Sokat nem szabad, sokat nem merünk, sokat nem akarunk megírni.&rdquo;<ref>[[Hornyik János]], [http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=yJrwl0fDd3HDEpVZtCInNA**.Node3?_v=Hornyik_Janos_Kecskemet_varos_tortenete_I_IV_&id=109020&type=22 Kecskemét város története oklevéltárral]. IV. [[Kecskemét]], 1860&ndash;1866. 216.</ref> [[Haan Lajos]] feldolgozta [[Békéscsaba]] mezőváros történetét, [[Gyárfás István]] megkezdte jászsági és kunsági, [[Pesty Frigyes]] pedig délvidéki kutatásait. [[Révész Imre]] és [[Szabó Károly]] új alapokra kívánták helyezni a sokak által művelt helynévgyűjtést, felismerve &ndash; többek között &ndash; a tulajdonviszonyok megörökítődését is a helynevekben.
+
== [[Györffy György]] ==
 +
 
 +
=== [[Görög adó, olasz zsold, német elhárítás]] ===
 +
{| border="1"
 +
|-
 +
|
 +
936. január 14-én meghalt [[Rudolf francia király]]; öccse, [[Hugó francia herceg|Hugó herceg]] hazahívatta az Angliába száműzött utolsó Karolingot, a gyámoltalan, tizenöt éves [[IV. Lajos francia király|IV. Lajost]]. Ez év július 2-án pedig [[Madarasz Henrik bajor herceg|I. Henrik német király]] halt meg, és a német választók huszonnégy éves, erélyes fiát, I. [[Ottó császár|Ottó]]t emelték trónra. Mivel mind Franciaországban, mind Németországban várható volt a tartományurak széthúzása, az időpont alkalmasnak kínálkozott egy nagy hadjáratra, amely esetleg adófizetésre kényszeríti az új német és francia királyt.
 +
 
 +
A magyar sereg 936–937 telén Bajorországon szabadon átvonult, és miután a sváb és frank hercegség útjába eső városaira tüzet vetett, nyugat felől próbatámadást intézett Szászország ellen. [[Ottó császár|Ottó]] azonban felkészülve várta a határon a kalandozókat, akik nem merészkedtek komolyabb csatába, hanem böjt havában [[Worms]]nál átkeltek a Rajnán, és Franciaországra rontottak.
 +
|-
 +
|
 +
[[Ottó császár|Ottó]] trónra lépése után Németországban két további haláleset siettette a belháború kirobbanását. 937. július 14-én meghalt [[Arnul bajor herceg]]; fia, [[Eberhard bajor herceg|Eberhard]], [[Ottó császár|Ottó]] király ellen fordult, s vele együtt fellázadt [[Ottó császár|Ottó]] féltestvére, [[Thankmar német gróf|Thankmar]] is, akit [[Ottó császár|Ottó]] a szláv markok grófjának elhunyta után e vezető poszt betöltésében mellőzött. Az elégületlenekhez állt [[Eberhard frank herceg]] és [[Wichmann szász gróf]] is. [[Ottó császár|Ottó]] 938 elején a bajor herceg ellen vonult, de ellenállásra találva visszafordult.
 +
 
 +
Ilyen körülmények között, bizonyára nyugatról származó értesítés nyomán határozták el a magyarok Szászország megtámadását. A hadat egy dux vezette, valószínűleg a nyitrai részekről. A támadásnak kedvezett, hogy igénybe lehetett venni az Elba vidéki szlávok segítségét. Ők ugyanis [[Ottó császár|Ottó]] trónra léptekor fellázadtak ellene, és a cseheknél is nemrégen következett be egy németellenes uralomváltozás. A csehek megkeresztelkedését elindító fejedelmet, [[Szent Vencel]]t még 935 őszén pogány öccse, [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] saját kezűleg megölte, és felmondta a németeknek fizetendő évi adót; 500 márka (kb. 110 kg) ezüstöt és 120 ökröt. Megtámadott egy szomszédos, a németeknek hódoló szláv törzsfőt, s midőn e törzsfő a szászok segítségét kérte, [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] az ellene Csehországba nyomult két német sereget megverte. [[Ottó császár|Ottó]] a függetlenné vált Csehországot ezúttal nem támadta meg újra, és a cseh fejedelem tizennégy éves nyugalmat élvezett, ami lehetővé tette számára a magyar fejedelmekkel való békét. Az a körülmény, hogy a magyarok 938-ban Csehország irányából szláv vezetőkkel támadtak Szászországra, csaknem bizonyossá teszi, hogy az akció [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlavval]] szövetségben történt.
 +
 
 +
Mint a hadjárat menetéből kivehető, a kalandozó sereg célja ekkor nem döntő csata kierőszakolása volt, hanem a dúlás révén adófizetésre kényszerítés. Ezért a Harz hegységtől északra, a Saaléba futó Bode-folyó partján ütötték fel központi táborukat, és innen minden irányba küldtek kisebb csapatokat. A katonai helyzet azonban Szászországban időközben [[Ottó császár|Ottó]] javára stabilizálódott; a király júliusban [[Thankmar német gróf|Thankmar]] várát, [[Eresburg]]ot ostrom nélkül bevette, csatlósai pedig a templomba menekülő lázadó herceget megölték. Ilyen körülmények között a magyarok mindenütt szervezett ellenállásba ütköztek. A [[Wolfenbüttel]] közelében, [[Steteraburg]] mellett táborozó magyar csapatot a várbeliek akkor támadták meg, amikor zuhogott az eső, és a magyarok íjaikat használni nem tudták. A támadók több magyart megöltek, vezetéklovakat és hadijelvényeket zsákmányoltak, sőt a menekülők között egy csapatvezér is életét vesztette. Egy másik csapatot [[Braunschweig]]től északkeletre a szláv vezető mocsárba vezetett, és a fegyverre kapott szászok a seregvezért elfogták, [[Ottó császár|Ottó]] elé vitték, aki csak nagy váltságdíj fejében bocsátotta szabadon. Ezek után a fősereg felszedte táborát, és többé nem támadt Szászországra.
 +
 
 +
Ezt a sikert használta ki [[Ottó császár|Ottó]] arra, hogy 938 őszén a magyarok régi szövetségeseire, [[Arnulf bajor herceg|Arnulf]] fiaira támadjon. [[Eberhard bajor herceg]]et és öccseit elűzte, és a hercegséget [[Arnulf bajor herceg|Arnulf]] öccsére, a Karintiát kormányzó [[Bertold bajor herceg|Bertoldra]] bízta. [[Bertold bajor herceg|Bertold]] hűségesnek bizonyult [[Ottó császár|Ottó]]val szemben, ami annál jelentősebb volt, mert 939-ben robbant ki az igazi felkelés [[Ottó császár|Ottó]] ellen. Ekkor a frank és lotaringiai herceg mellett [[Ottó császár|Ottó]] testvéröccse, [[Henrik bajor herceg|Henrik]] is ellene fordult. A támadó koalíciót [[Hermann sváb herceg]] verte le az [[Andernacht|andernachti]] csatában, s ezzel új korszak kezdődött Németország történetében: létrejött az egységes német királyság, az Ottók német birodalmának magva.
 +
 
 +
A Karintiát is birtokló új bajor herceg, [[Bertold bajor herceg|Bertold]], I. [[Ottó császár|Ottó]] politikájához igazodva, már 937 óta elzárta Bajorországot a magyar hadak átvonulása elől, de ebből nem fakadt semmi konfliktus, ami feltehetően egy öt évre szóló békekötésnek volt köszönhető. 942. augusztusában azonban. amikor egyébként a magyarok nem szoktak hadat indítani, egy seregük átkelt az Enns folyón. [[Bertold bajor herceg|Bertold]] bajor és karantán hada azonban a határ közelében, a Traun folyónál, [[Wels]] mellett felkészülten várta és szétverte a támadókat. A magyar fejedelmek nem erőltették tovább a németországi kalandozásokat, mert nyilvánvaló volt, hogy támaszpontot adó német szövetséges nélkül nincs kilátás hadisikerre. De mint a 933. évi vereség után tették elődeik, ezúttal is Bizáncban kerestek kárpótlást.
 +
|}
 +
 
 +
=== [[A fejedelemség erősítése és a bizánci misszió]] ===
 +
A zsákmány és az adó fogyatkozása 942-től, a bajor–magyar ellenségeskedés kezdetétől még nem volt komolyan érezhető, mert [[Fajsz fejedelem]] még élvezte az elődei által kiharcolt bizánci és olasz adót. Mindamellett a Németországból való fokozatos kiszorulás és I. [[Ottó császár|Ottó]] birodalmának erősödése sejteni engedte, hogy a fejedelemség eltartását nem lehet tartósan a kalandozásokon kiharcolt jövedelmekre építeni.
 +
 
 +
=== [[Az utolsó nyugati hadjáratok és az augsburgi csata]] ===
 +
I. [[Ottó császár|Ottó]] céltudatos birodalomépítő politikája fokozatosan szorította ki a kalandozó magyarokat Európa nyugati feléből.
 +
 
 +
947 végén meghalt [[Bertold bajor herceg]]. [[Ottó császár|Ottó]], hogy Bajorországot még erősebb szállal kapcsolja birodalmához, öccsét, [[Henrik bajor herceg|Henriket]] nevezte ki bajor hercegnek. Ezt hallva, 948-ban egy nem jelentős magyar sereg – mintegy kisérletképpen – támadást intézett Bajorország csehekkel szomszédos végeire. Minthogy a támadók a Dunától északra fekvő Nordgauig nyomultak, valószínűleg a nyitrai dukátus területéről indultak ki, és talán nem a csehek tudta nélkül. [[Henrik bajor herceg|Henrik]] azonban készen állt, és a támadást szétverte. Két év múlva az akció megismétlődött, amikor [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav cseh fejedelmet]], a magyarok virtuális szövetségesét német támadás érte. 950 nyarán [[Ottó császár|Ottó]] király és [[Henrik bajor herceg|Henrik herceg]] erős serege nyomult [[Prága]] ellen. Miután a németek [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] fiát, az ifjú [[II. Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlavot]] július közepén [[Nimburg]] várában ostrom alá vették, az apa megtört, és [[Ottó császár|Ottóhoz]] járulva behódolt. Feltehetőleg [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] kérésére történt, hogy júliusban, amikor a magyarok nem szoktak hadjáratot indítani, a Duna északi oldalán magyar sereg vonult a Csehországgal határos Nordgau felé. 950 augusztus 9-én, körülbelül ugyanakkor, amikor [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] megadta magát, a magyarok a Luhe folyónál megsemmisítették a bajor sereget. A győzelem jelentőségét csökkenti, hogy második vonalbeli seregek csaptak össze: magyar részről a Duna északi oldalán nem a fejedelmi had, hanem valamelyik dux ([[Lél vezér|Lél]] vagy [[Súr vezér|Súr]]) vonult fel, bajor részről szintén nem a herceg elit hadereje, hanem az otthon maradt katonaság vette fel a harcot.
 +
 
 +
A magyar győzelemnek mindamellett jelentős lélektani hatása lehetett odahaza, mert a magyarok huszonöt éve minden németországi vállalkozásukban kisebb-nagyobb vereséget szenvedtek. A vezérek, elsősorban [[Bulcsú harka|Bulcsú]] újból terveket szőttek, és a negyvenes évek tétlenségét nagy vállalkozókedv váltotta fel.
 +
 
 +
951 tavaszán sereget küldtek Itáliába. A magyarokkal szövetséges [[II. Berengár itáliai király|Berengár]], nem sejtve, hogy német támadás készül ellene, a magyarok átengedte zsákmányoló dúlásra Aquitániába, amely az [[Ottó császár|Ottó]]val szövetséges [[IV. Lajos francia király]]t uralta.
 +
 
 +
Ezt az alkalmat használta ki [[Henrik bajor herceg]]. A múlt évi vereségét megbosszulandó, 951 tavaszán betört Magyarország nyugati végeire, és még mielőtt komoly sereg gyűlt volna össze, sok állatot és embert zsákmányolva hazavonult. A magyarok saját hazájukban való megtámadásának híre gyorsan terjedt, és dagadt, mint a lavina. Franciaországba már olyan hír jutott el, hogy a magyarokat leigázták. Egyes történészek pedig – [[Widukind krónikás|Widukind]] szavait félremagyarázva – a Ticinon való átkelésből Tiszán való átkelést véltek kiolvasni. Ilyen hosszú hadjáratra azonban [[Henrik bajor herceg|Henriknek]] sem ereje, sem lehetősége nem volt. [[Henrik bajor herceg|Henrik]] az év elején még [[Ottó császár]] udvarában tartózkodott, nyáron pedig már Bajorországból intrikált [[Ottó császár]] fia, [[Liudolf német herceg|Liudolf]] ellen. [[Ottó császár|Ottó]] ugyanis – engedve [[II. Lothár itáliai király|II. Lothár olasz árnyékkirály]] özvegye, [[Adelhaid császárné|Adelhaid]] hívásának – nagy itáliai hadjáratra szánta el magát, amelyben [[Henrik bajor herceg|Henrik]] mint hadvezér vett részt. A királyi sereget önszántából megelőzte a Lombardia uralmára pályázó [[Liudolf német herceg|Liudolf herceg,]] de [[Henrik bajor herceg|Henrik]] követei előtte jártak, s így még a németbarát városok sem nyitottak kaput előtte.
 +
 
 +
[[Ottó császár|Ottó]] – hercegek és püspökök kíséretében – nyár végén indult el, és 951. szeptember 23-án ostrom nélkül bevonult [[Pavia|Paviába]], ahol feleségül vette [[II. Lothár itáliai király|Lothár]] özvegyét, és Itália királyává kiáltatta ki magát. [[II. Berengár itáliai király|II. Berengár]] elmenekült, [[Ottó császár|Ottó]] pedig Kelet-Lombardiát [[Aquileia|Aquileával]] és [[Verona|Veronával]] együtt [[Henrik bajor herceg]] uralma alá rendelte. A kortárs, de távol élő [[Widukind krónikás|Widukind]] [[Henrik bajor herceg|Henrikről]] ezt írta: ''„elfoglalta [[Aquileia|Aquileát,]] a magyarokat kétszer legyőzte, a Ticinót átúsztatta és nagy zsákmányt szerezve sértetlenül tért haza.”<ref"|[[Gombos Ferenc|Gombos]] III. 2663.</ref>'' [[Flodoard krónikás|Flodoard]] elmondja, hogy a Franciaországban pusztító magyar sereg 951-ben Itálián át tért haza, nyilván ősszel, amikor [[Pavia|Paviában]] már [[Ottó császár|Ottó]] székelt. Bizonyos, hogy [[Henrik bajor herceg|Henrik]] kapta feladatul, hogy a hazatérő magyar sereget, még mielőtt [[II. Berengár itáliai király|Berengár]] segítségére sietne, megverje. [[Henrik bajor herceg|Henrik]] a 951. évben csak itt, a Ticino mellett kerülhetett másodszor magyar sereggel szembe, és győzedelmeskedett felette.
 +
 
 +
[[II. Berengár itáliai király|Berengár]] 952-ben behódolt [[Ottó császár|Ottó]]nak, s ezzel teljessé vált Magyarország nyugatról való elvágása. Hozzájárult ehhez a kelet és nyugat felől való bekerítés veszélye. 951 táján [[Ottó császár|Ottó]] követeket váltott [[Bíborbanszületett Konstantin]]nal, és egy dinasztikus házasságot vettek tervbe: [[Bíborbanszületett Konstantin|Konstantin]] kisfia, [[II. Rómanosz császár|II. Rómanosz]] számára kiszemelték [[Henrik bajor herceg]] kislányát, [[Hadvig bajor hercelány|Hadvigot]], és 952-ben görög eunuchok érkeztek [[Augsburg]]ba, hogy a leányt görögül tanítsák. Bár a házassági terv 955-ben füstbe ment, a szövődő görög–magyar kapcsolatok idején aligha maradt rejtve a magyar udvar előtt, és így ez is hozzájárulhatott a magyar vezérek döntéséhez: a görög-keresztény misszió elindításához.
 +
 
 +
Ebben a helyzetben egy váratlan fordulat borított fel minden józan belátást, és rántotta vissza a magyar vezéreket a békés élet küszöbéről: Németországban új belháború robbant ki, amelyhez a lázadó hercegek a magyarok segítségét kérték. Az olaszországi hadjáratban súlyos sérelem érte a német trón várományosát, [[Liudolf német herceg|Liudolf herceget]], aki maga akart Lombardia ura lenni, valamint [[Ottó császár|Ottó]] vejét, [[Vörös Konrád]] lotaringiai herceget is, aki minden erejét latba vetette [[II. Berengár itáliai király|II. Berengár]] itáliai királyságáért. Mindketten [[Henrik bajor herceg]]ben látták kudarcuk okát, s örömest csatlakozott hozzájuk az elhúnyt [[Arnulf bajor herceg|Arnulf herceg]] mellőzött fia, [[Arnulf regensburgi palotagróf]] és rokona, [[Herold salzburgi érsek]]. Az összeesküvők 953-ban [[Mainz]]ban I. [[Ottó császár|Ottó]]t feltételeik elfogadására kényszerítették. [[Ottó császár|Ottó]] azonban mihelyt hazatért Szászországba, azon nyomban sereget gyűjtött összeesküvő hozzátartozói leverésére. Mivel hiába ostromolta őket [[Mainz]]ban, majd [[Regensburg]]ban, eredménytelenül volt kénytelen télire hazatérni.
 +
 
 +
Az ellenpárt szorongatott helyzetében a magyarokhoz fordult katonai segítségért. A 954. év elején, amikor [[Arnulf regensburgi palotagróf|Arnulf]] sikertelenül ostromolta a királyhű [[Ulrik [[Augsburg|augsburgi]] püspök]]öt várában, hatalmas magyar sereg nyomult Németországba [[Bulcsú harka|Bulcsú]] személyes vezetésével. [[Regensburg]] táján találkozhatott össze a bizánci patríciussá vált [[Bulcsú harka|Bulcsú]] [[Arnulf regensburgi palotagróf|Arnulffal,]] akit talán még gyermekkorából, a magyar fejedelmi udvarból ismert, továbbá [[Liudolf német herceg|Liudolf herceggel]]. A lázadók azonban minden várakozás ellenére nem vezették a király ellen a magyar sereget. [[Liudolf német herceg|Liudolf]] kalauzokat adott a magyaroknak, akik elkísérték a sereget [[Vörös Konrád]] herceghez [[Worms]]ba. 954. március 19-én [[Vörös Konrád|Konrád]] vendégül látta, gazdagon megajándékozta, majd ráeresztette őket ellenségei, elsősorban [[Brunó kölni érsek]], a király öccse birtokaira, és a Maasnál továbbküldte a sereget nyugatra. A magyarok ellenállás nélkül zsákmányoltak a francia lakosságú Felső-Lotaringiában. A városok és kolostorok ostromáról sok egykorú feljegyzés, csodás történet maradt fenn. Ezek egyike arról számol be, hogy [[Namur]] mellett [[Wikbert bemblous-i szerzetes]] a magyarok közé vegyülve többeket megtérített, ami annál inkább hihető, mert ekkor már két éve folyt a térítés Magyarországon. Egy másik történet szerint a [[Lobbes|lobbesi]] apát 200 pénzen váltotta meg a magyarok elvonulását, és túszokat vett tőlük. Állítólag ennek ellenére ostromra készülődtek a magyarok, de egy záporeső az íjakat használhatatlanná tette, s ezért elvonultak. Az elhurcolt foglyok később hazatértek, nyilván másutt kiváltották őket.
 +
 
 +
[[Cambrai]] püspökváránál történt, hogy a magyarok felégették a külvárost, és amikor táborukba készültek vonulni, a várbeliek megtámadták a hátvédet, amelyben [[Bulcsú harka|Bulcsú]] öccse lovagolt. A lovasok elvágtattak, de [[Bulcsú harka|Bulcsú]] öccse egyedül szembeszállt a kitörőkkel, és életét vesztette. Fejét a várbeliek lándzsára húzva a városfalra tűzték ki. [[Bulcsú harka|Bulcsú]] ekkor ostrom alá fogta a várost, s miután nem sikerült bevennie, minden zsákmányt és foglyot felajánlott öccse fejéért. [[Cambrai]] lakói azonban e számukra érthetetlen babonás ragaszkodás mögött cselt sejtve megtagadták a kérelmet. Erre a magyarok megostromolták és felgyújtották a külvárosban álló Saint Géry-monostort, az elfogott férfiakat leölték, és a zsákmánnyal átmentek Franciaországba. A Champagne-beli [[Reims]] és [[Chalons-sur-Marne]] városok érintésével Burgundián és Lombardián át vonultak haza.
 +
 
 +
Nem egy történész tette fel a kérdést: Mi volt az oka annak, hogy e döntő pillanatban, amikor [[Ottó császár|Ottó]] birodalmának sorsa forgott kockán, a magyarok kitértek a döntő harc elől?
 +
 
 +
Az a körülmény, hogy az ország harmadik méltósága, az idős [[Bulcsú harka]] indult hadba, valószínűvé teszi, hogy nem zsákmányolás volt a cél, hanem felkészültek az [[Ottó császár|Ottó]]val való összecsapásra. Valójában a lázadó hercegek rémültek meg saját tettüktől, akik a király ellen behívták a magyarokat. [[Liudolf német herceg|Liudolf]] végül is nem szánta rá magát, hogy apja ellen, [[Vörös Konrád]], hogy apósa ellen vezesse a magyar hadat; az utolsó pillanatban kalauzaik átirányították őket Franciaország felé. Ez a megoldás aligha tetszett a magyar vezéreknek, de kénytelenek voltak belemenni, már csak saját vitézeik miatt is, akiknek a zsákmányolás a zsoldot pótolta.
 +
 
 +
A lázadók gyengeségét [[Ottó császár|Ottó]] saját uralmának megerősítésére használta fel. A magyarokkal való cimborálás címén közhangulatot támasztott ellenfeleivel szemben. Előbb [[Vörös Konrád|Konrád]] hódolt meg, majd miután [[Regensburg]] ostrománál [[Arnulf regensburgi palotagróf|Arnulf]] elesett, decemberben [[Liudolf német herceg|Liudolf]] járult apjához bocsánatért. 955 elején [[Ottó császár|Ottó]] már a szászföldi pártütők és a velük szövetkezett elbai szlávok ellen vonulhatott.
 +
 
 +
[[Henrik bajor herceg]] újra bevonult [[Regensburg]]ba, és először [[Arnulf regensburgi palotagróf|Arnulf]] magyarbarát rokonságára, a scheierni grófokra támadt. 955 tavaszán kitolatta [[Herold salzburgi érsek]] szemét, aki 954-ben a magyarokkal szövetkezett. Alighanem ez váltotta ki, hogy [[Arnulf regensburgi palotagróf|Arnulf]] fia, [[Bertold palotagróf|Bertold]] és [[Ottó scheierni gróf]] újból a magyarokhoz fordult segítségért.
 +
 
 +
955-ben a magyar vezérek nem készültek hadat vezetni, ami kiderül abból, hogy kora tavasszal nem vonultak ki. Az adott helyzetet – Bajorország újból lázadás küszöbén áll, [[Ottó császár|Ottó]] király harcban áll a szász grófokkal és az elbai szlávokkal – úgy ítélték meg, hogy a király olyan nehéz helyzetben van, hogy hajlandó lesz a békét évi adó fejében megvásárolni; ajánlatot tesznek, és ha [[Ottó császár|Ottó]] nem fogadja el, akkor támadnak.
 +
 
 +
955. július 1. körül megjelentek a magyar követek [[Ottó császár|Ottó]] király szászországi táborában. [[Ottó császár|Ottó]] azonban a krízisen már túljutott, a választófejedelmek és családtagjai neki hódoltak, s így nyeregben érezte magát. A magyar követeknek csekély ajándékon kívül mást nem adott. Amíg a követek távol voltak, [[Bulcsú harka|Bulcsú]] újból felkészült a harcra. A harka uralma alatt levő nyugati országrész harcosain kívül az Árpád-házi [[Tas vezér|Tas]] fia [[Lél vezér|Lél]] nyitrai dux és [[Súr vezér|Súr]] pozsonyi vezér kabar dukátusi serege vonult fel. Amint a követek eredménytelenül visszaérkeztek, júliusban a scheierni gróf vezetésével megindultak Bajorországon át [[Augsburg]] megvételére, ahol [[Ottó császár|Ottó]] egyik fő támasza, [[Ulrik augsburgi püspök|Ulrik püspök]] székelt. Amíg a kisebb csapatok szerteszóródva pusztítottak, addig a fősereg augusztus első napjaiban [[Augsburg]]gal szemben, a Lech jobb partján ütött tábort. Innen keltek át a város ostromára. Az első nagy ostromot a város Lech felőli kapuja előtt azért hagyták abba, mert egyik vezérük elesett: holttestét magukkal víve vonultak vissza. Másnap harci gépekkel kezdték támadni a falakat, de déltájban a magyarbarát [[Arnulf regensburgi palotagróf|Arnulf]] fia, [[Bertold palotagróf|Bertold]] hozta a hírt, hogy [[Ottó császár|Ottó]] király serege [[Ulm]] felől közeleg, mire felhagytak az ostrommal.
 +
 
 +
[[Ottó császár|Ottó]] Szászországból elindulva futárokat küldött hűbéruraihoz, és csatlakozásra szólította fel őket. Mire [[Augsburghoz]] ért, 8 légióból állt serege. Három bajor légiót a beteg [[Henrik bajor herceg|Henrik]] küldött; ez lett az élcsapat. A negyediket, a frank légiót, [[Vörös Konrád]] vezette, az ötödik, számban a legnagyobb, a szász királyi sereg volt, a hatodik és hetedik, sváb légiót [[Burghardt sváb herceg|Burghardt herceg]] vezette, a nyolcadik, cseh légió [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav fejedelem]] vezetésével a hátvédet adta, és a tábort őrízte. Egykorúak 23 000 főre teszik a sereg létszámát; ma 10 000 és 20 000 közötti létszámra becsülik.
 +
 
 +
A magyarok létszámát egyes német krónikák 100 000-nél is többre tódítják. A német gyalogoshaddal szemben a magyarok sok lovasa és vezetéklova nagyobb tömegűnek tetszhetett a ténylegesnél, de tudva azt, hogy ez a had csak alig negyedrésze volt a magyar haderőnek, bizonyos, hogy jóval 20 000 alatt volt.
 +
 
 +
955. augusztus 10-én a magyar sereg [[Augsburg]] mellett a nyugatról közelgő német haddal szemben vonult, ugyanakkor egy seregszárny a Lechen átkelve, hátulról megtámadta a német tábor felől elhelyezkedő cseh légiót. A támadást sikerült visszaverni, amit [[Widukind krónikás|Widukind]] nem a cseheknek, hanem az őket megsegítő sváboknak és [[Vörös Konrád|Konrád]] frankjainak tulajdonít, de a Sankt Gallen-i évkönyvek szerint a csehek verték meg [[Lél vezér|Lél]] seregét. A megkerülő hadmozdulat a magyar taktika szerint a katonai segédnépek feladata volt, s így ez a sereg a [[Lél vezér|Lél]] vezette kabar-székely haddal azonosítható. A német fősereg is ellenállt [[Bulcsú harka|Bulcsú]] hadereje nyílzáporának, noha [[Vörös Konrád|Konrád herceg]] torkán nyíltól találva halt meg, és amikor a nehéz fegyverzetű falanx megindult, a magyarok egy része futásnak eredt, amitől felbomlott a hadrend. A Lech átkelője felé siető magyar seregről az [[Augsburg]] falairól figyelők kezdetben meg sem tudták állapítani, hogy a magyarok hadmozdulatot hajtanak-e végre, avagy menekülnek. Bár a csatában és a Lech folyón való átkeléskor sokan ott pusztultak, a menekülők vesztesége ekkor még nem volt sokkal nagyobb, mint a győzteseké.
 +
 
 +
A magyar sereg megfutamítását a bajor nép felkelése változtatta megsemmisítő győzelemmé. [[Ottó császár|Ottó]] a magyar tábor megszállása és a foglyok kiszabadítása után másnap reggel futárokat küldött a várakba és a révekhez, hogy tartóztassák fel a magyarokat. A felkelők ideje az éjjel volt, amikor a magyarok nyilaikat nem használhatták. Ahol betértek egy faluba éjjelezni, ott a falut körülfogták és felgyújtották, ahol éjjel a révekhez érkeztek, ott a magyarokat évtizedeken át kiszolgáló révészek a vízbe fordították a kompot, és a túlparton is ellenség várta őket.
 +
 
 +
A menekülés fő iránya a [[München|münchen]]-[[Ebersbergi]] út lehetett. Valószínűleg ezen az úton, valamelyik révnél esett [[Bulcsú harka|Bulcsú]] fogságba. [[Lél vezér|Lél]] és [[Súr vezér|Súr]] vezéreket a XIII. századi ''[[Ebersberg]]i Krónika'' szerint [[Ebersberg]] vár ura, [[Eberhard ebersbergi gróf|Eberhard gróf]] a várnál fogta el, és a magyar vezérek díszeiből 3 font aranyat és sok ezüstöt adott saját egyházának kegytárgyak készítésére. Ez a tárgyhoz fűződő hagyomány több hitelt érdemel, mint a távoli [[Sankt Gallen]]-i szerzetes feljegyzése, aki szerint [[Lél vezér|„''Lél'' királyt”]] a csehekkel vívott csatában fogták el. Mivel [[Boleszlav cseh fejedelem]] nem vett részt a magyar had üldözésében, hanem seregével az elbai szláv hadszíntérre követte [[Ottó császár|Ottó]] királyt, valószínűbb, hogy [[Lél vezér|Lél]] és a csehek ütközete az [[Augsburg|augsburgi]] csata első nagy összecsapásának emlékéből fakadt, amellyel összekapcsolták [[Lél vezér|Lél]] elfogásának hírét.
 +
 
 +
=== [[Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége]] ===
 +
{| border="1"
 +
|-
 +
|
 +
A fentebb előadottak szerint nyugat és a magyarok viszonyában már a 951. év fordulatot hozott, amikor is először tört be nyugati sereg Magyarországra, amikor [[Ottó császár|Ottó]] benyomult Itáliába, és a Csehországtól [[Aquileia|Aquileiáig]] kiterjesztett bajor hercegség végleg elzárta Magyarországot nyugattól.
 +
|-
 +
|
 +
Reálisabb képet ad a magyar és német veszteséget egyaránt számba vevő ''Szász Évkönyv'' adata, amely a ''[[Quedlinburg]]i, [[Hersfeld]]i, [[Hildesheim]]i'' és ''[[Altaich]]i Évkönyv''ekben maradt fenn: ''„955. [[Ottó császár|Ottó]] király a magyarokat saját maga és övéi nagy veszedelmével kegyetlen öldökléssel szétszórta, amely háborúban [[Vörös Konrád|Konrád herceg]], a király veje sok másokkal elesett.”<ref"|[[Gombos Ferenc|Gombos]] I. 92, 140, 186.</ref>''
 +
Az [[Augsburg|augsburgi]] csatát két tényező avatta a magyarokat megsemmisítő korszakos német győzelemmé. Egyrészt [[Ottó császár|Ottó]] király trónjának 955. évi megszilárdulásával megindult a nagy uralkodó dicsőítése, ami csak fokozódott császárrá koronázása, 962 után. A propagandát maga [[Ottó császár|Ottó]] indította el az Isten adta győzelemről szétküldött proklamációval. A propagandának a továbbiakban fontos eleme volt a magyarokon vett győzelem nagyítása, ami két tódításban nyilvánult meg: egyrészt a magyar sereg létszámának a sokszorosára való nagyításában, másrészt a megsemmisítő győzelemnek a Lech mellé helyezésében, ahol [[Ottó császár|Ottó]] is jelen volt. Ezt a tendenciát tükrözi még a realitás határai között a ''[[Salzburg]]i Évköny'' következő években bejegyzett adata: ''„a magyarok <u>legnagyobb</u> serege megöletett Bajorországban a Lech mellett”<ref"|[[Gombos Ferenc|Gombos]] I. 754.</ref>'' Egy [[Sankt Gallen]]-i évkönyvíró már 100 000 emberből álló magyar sereg legyőzéséről beszél, a ''Kaiserchronik'' szerint pedig a 128 000 magyart 26 000 német győzte le. Ha figyelembe vesszük, hogy 870 körül a magyarok fejedelme 20 000 lovassal vonult ki, és a brentai csatát eldöntő magyar haderő létszáma 5000 fő volt, továbbá, hogy a Lech-mezőről még sikerült a magyar sereg zömének sietve elvonulnia, akkor [[Ottó császár|Ottó]] győzelmének nagyítása nyilvánvaló.
 +
 
 +
A másik tényező, ami a győzelmet egyedülállóvá fokozta, az a néhány év elmúltával észlelt jelenség volt, hogy a magyarok nyugati hadjáratai ezzel abbamaradtak, sőt még bosszuló betörésre sem került sor. A nyugati krónikások pedig ebből azt a logikus következtetést vonták le, hogy a magyarok azért nem támadnak, mert mind elpusztultak a csatában. Hogy mekkora volt a magyarok vesztesége, arra az első feljegyzők nem tértek ki. Nem is tudhatták, hogy a Lechtől az Ennsig különböző területeken hány magyar esett el, még kevésbé sejthették, hogy mennyi tért belőlük haza a folyókat átúsztatva. Az egykorú [[Sankt Gallen]]-i feljegyzés szerint a 100 000 magyarból „sokan” vesztek ott. Az [[Ottó császár|Ottó]] dicsőítésére tollat ragadó [[Widukind krónikás|Widukind corvey-i szerzetes]] gestájának 967-ben lezárt részében már így fogalmaz: ''„egy sem tudott megmenekülni, vagy csak kivételesen.”<ref"|[[Gombos Ferenc|Gombos]] III. 2664.</ref>''
 +
|-
 +
|
 +
A XI. század végi gestaíró az [[Augsburg|augsburgi]] csatához felhasználhatta [[Regino krónikás|Regino]] rövid híradását; röviden szól a Lih menti harcról, és [[Ottó császár|Ottó]] nevét ki sem ejtve, egyedül [[Vörös Konrád|Konrád]] halálát említi.
 +
|-
 +
|
 +
Magyarok iránt ellenséges historikusok nem egy ízben felvetették, hogy [[Ottó császár|Ottó]] az [[Augsburg|augsburgi]] csata után miért nem semmisítette meg a magyarokat, mint annak előtte [[Nagy Károly]] az avarokat.
 +
 
 +
Ennek első és legfontosabb oka a nomád avar és a félnomád magyar társadalom közötti különbség. Az avar birodalom vitézei szétverésével szükségszerűen szétesett, a magyar nép a vitézek részleges pusztulása után is fennmaradt. Emellett [[Ottó császár|Ottó]] tisztában volt az erőviszonyokkal, és nyilván felmérte, hogy ha a magyarok külföldön is olyan súlyos veszteséget okoztak az egyesült német seregnek, mint 955-ben [[Augsburg]] mellett, az ismeretlen Magyarországon seregére könnyen megsemmisülés várhat. [[Henrik bajor herceg]] is csak akkor mert támadni, amikor a nyugatmagyarországi sereg Franciaországban kalandozott.
 +
 
 +
Az újabb német támadás elmaradásának az is oka lehetett, hogy az agresszív [[Henrik bajor herceg|Henrik herceg]] 955 őszén meghalt, és négyéves fiúgyermeke, [[Civakodó Henrik|„Civakodó” Henrik]] helyett bajor régensként anyja, [[Judit bajor hercegné]]Judit]] (Jutta) uralkodott, aki nem volt más, mint a magyarokkal hagyományosan jó viszonyt fenntartó [[Arnulf bajor herceg|Arnulf herceg]] leánya. [[Judit bajor hercegné|Judit]] nyilván tartott attól, hogy a magyarok bosszuló hadjáratot indítanak, és ezt igyekezett azzal is elkerülni, hogy az Enns folyót mint a gyepűelve nyugati határát továbbra is tiszteletben tartotta.
 +
 
 +
Mindehhez hozzájárult az is, hogy [[Ottó császár|Ottó]] királyt személyi és családi törekvései más célok felé vonzották. 951-ben, az olasz királyi cím megszerzésekor [[Pavia|Paviából]] követséget küldött [[Róma|Rómába]] [[II. Agapit pápa|II. Agapit pápához]], hogy a császári koronát elnyerje. Ezt nem sikerült elérnie, de továbbra is ez maradt egyik fő törekvése. Szász uralkodóként a kelet felé törés, a „Drang nach Osten” színteréül a szomszédos elbai szláv területet választotta. Már az [[Augsburg|augsburgi]] csata előtt megfogadta, hogy ha győz, [[Merseburg]]ban püspökséget alapít, és itt levő udvarházát felajánlotta e célra. Ide sietett vissza [[Augsburg]] mellől, s miután októberben [[Reknitz]] mellett legyőzte a német lázadókkal szövetkezett szlávokat, a keleti markokban a kereszténység és a németség elterjesztésére törekedett.
 +
 
 +
Csehekkel kapcsolatos politikájában megelégedett a 950-ben elért hűbéri függéssel, sőt a 955-ben hűnek bizonyult [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav cseh fejedelmet]] azzal jutalmazta, hogy szabad kezet adott neki a saját portáján való „Drang nach Osten”-re; [[Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] az elkövetkező évtizedben a magyarok által feladott Felső-Morvaországon át benyomulhatott a viszlyánok központjába, [[Krakkó]]ba.
 +
 
 +
Magyar politikájában [[Ottó császár|Ottó]] leszámolt az életképtelennek bizonyult „Karoling Pannonia” visszaszerzésének gondolatával, és a fennálló Magyarországot úgy fogta fel, mint Avaria, Avarország folytatását. Ezt a felfogást világosan tükrözi a dinasztia szász történetíróinak, [[Widukind krónikás|Widukindnak]] és [[Thietmár krónikás|Thietmárnak]] a szóhasználata, akik a X. század utolsó harmadában újból elkezdték a magyarokat ''Ungarii > Ungri'' helyett avaroknak nevezni, s még inkább [[Piligrim passaui püspök]] ''Avaria'' megjelölése, amelyet a magyar püspökség megszerzésének jogcíméül használt.
 +
|}
 +
 
 +
=== [[A külpolitika átfordulása]] ===
 +
{| border="1"
 +
|-
 +
|
 +
955–956 telén [[Bíborbanszületett Konstantin|Konstantin]] császár követséget menesztett [[Ottó császár|Ottó]]hoz, akinek egyoldalú információja [[Bulcsú harka|Bulcsú]] istentelenségéről, vereségéről és felakasztásáról [[Szkülitzész krónikás|Szkülitzész]] híradásában is tükröződik. Az [[Ottó császár|Ottó]]val való követváltásnak lehetett a következménye, hogy [[Bíborbanszületett Konstantin|Konstantin császár]] 957-ben, az öt évre kötött szerződés utolsó évében beszüntette a magyar fejedelemnek fizetendő évi adót, s tette ezt annál inkább, mert ez évben egy másik kelet-európai ország fejedelemnője érkezett Bizáncba, aki a keresztség felvétele mellett ajándékokra is igényt tartott.
 +
|-
 +
|
 +
[[Liudprand krónikás|Liudprand]] szélsőségesen elfogult előadásából kiderül, hogy [[XII. János pápa]] 962 végén vagy 963 elején térítő püspököt indított útnak Magyarországra egy [[Szalek követ|Szalek]] nevű, magyarországi bolgár származású követtel. A küldöttséget azonban [[Ottó császár]] emberei [[Capua|Capuában]] elfogták, és a velük küldött pápai levelet elvették.
 +
 
 +
[[Liudprand krónikás|Liudprand]], aki ekkor [[Ottó császár|Ottó]] szolgálatában állott, és az [[Ottó császár|Ottóval]] szembefordult [[XII. János pápa|XII. János pápát]] nem győzi eléggé mocskolni szentségtelen élete miatt, azt állítja, hogy a pápa azért küldte az ''„elvetemült, isteni és humán tudományokban járatlan”<ref"|[[Gombos Ferenc|Gombos]] II. 1475.</ref>'' [[Zacheus püspök]]öt Magyarországra, hogy a császár megtámadását készítse elő.
 +
 
 +
Ami [[Zacheus püspök]] megrágalmazását illeti, elég felhozni, hogy [[Zacheus püspök|Zacheus]] mint térítő püspök ''(gentium episcopus)'' a következő évben összehívott zsinaton is részt vett a római egyház bíborosai és püspökei között, és ha a pápának csak magyar segédcsapatokra lett volna szüksége, ehhez szükségtelen lett volna püspököt felszentelni. Egyébként a magyarországi követ személye eléggé bizonyítja, hogy itt nem a pápától, hanem a magyar fejedelemtől kiinduló akcióról van szó.
 +
 
 +
[[Taksony fejedelem]] a bizánci–magyar kapcsolatok zátonyra futása után megkísérelte azt, amit nem egy szomszédos szláv fejedelem megtett ez idő tájt: a németek megkerülésével közvetlenül Rómából kért püspököt. Mivel az itáliai utat [[Ottó császár|Ottó]] zárta le, viszont Magyarország baráti viszonyban volt a bolgár fejedelemséggel, [[Taksony fejedelem|Taksony]] egy bolgár eredetű, de a magyar udvarban nevelkedett [[Szalek követ|''Saleccus'']] nevű főembert, alighanem a [[Taksony fejedelem|Taksony]] partvonalán szállással rendelkező Szalkot küldte a Balkánon át [[Róma|Rómába]]. A pápa örömmel kapott az alkalmon, ami nemcsak egyházfői tekintélyét emelte volna, hanem politikai súlyát is, sőt alkalmilag katonai támogatást is jelentett volna, s így került sor a térítő püspök felszentelésére, továbbá a pápa ''„névbetűivel ellátott és ólombullájával megjelölt levél”<ref"|[[Gombos Ferenc|Gombos]] II. 1473.</ref>'' kiállítására. A levél [[Ottó császár|Ottó]] kezei közé került. A császár ebből és a bizánci jelentésekből világosan látta, hogy a magyarok újból kopogtatnak a keresztény egyház kapuján, s maga, miután zátonyra futtatta a görög és római püspök működését, már csak arra törekedett, hogy a magyarok az általa kinyitott kapun térjenek be az egyházba. A második magyar kísérlet a keresztény hit felvételére ilyenformán megfeneklett, de a cél, a Rómával való kapcsolatfelvétel a magyar fejedelmi ház jövőbeli törekvéseit meghatározta;ha ez másként nem ment, a németekkel való kompromisszum útján.
 +
 
 +
[[Taksony fejedelem|Taksony]] viszonyát a németekkel még a mozdulatlanság jellemezte. Ezt elsősorban a minden kezdeményezést megbénító mágikus hiedelem okozta. Ezen túllépni csak a régi hit eldobásával és a kereszténység felvételével lehetett volna, ami az adott időpontban csak a németek útján volt lehetséges. E circulus vitiosus okozta, hogy a pozitív kezdeményezések ellenére a hatvanas években, amikor lengyel földön elindult a keresztény berendezkedés, Magyarország lemaradt.
 +
|}
 +
 
 +
=== [[A nyugati térítés kezdete]] ===
 +
{| border="1"
 +
E potenciális veszélyek fenyegető veszedelem méretét 971–972-ben öltötték, amikor [[Tzimiszkesz János]] császár és [[Ottó császár]] szövetségre lépett, aminek zálogaként az ifjú [[II. Ottó császár|II. Ottó társcsászárt]] [[Theophanu császárné|Theophanu görög hercegnővel]] házasították össze. A hercegnő 972 kora tavaszán ért [[Konstantinápolyból]] [[Róma|Rómába]], ahol április 14-én keltek egybe. Útjáról [[Géza fejedelem|Géza]] a [[Perejaszlavec|perejaszlaveci]] kereskedelmi gócon és a bolgárokon keresztül pontosan értesülhetett.
 +
 
 +
Felismerve a harapófogóba kerülés veszélyét, [[Géza fejedelem|Gézának]] cselekednie kellett. A görögökkel való tizennégy éves rossz viszony és a németekkel való tizenhét éves nyugalom állapotában csak [[Ottó császár|Ottó]]hoz fordulhatott, s jól tudta, hogy a tartós békének egy ára van, a megkeresztelkedés. Csaknem bizonyos, hogy a fenti értesülés hatására indította el követeit a hosszabb itáliai tartózkodásról hazatérő császár elé. [[Ottó császár|Ottó]] 972 nyarán kelt át az Alpokon [[Pavia|Paviából]] [[Sankt Gallen]]be. [[Pavia|Paviából]] elindulva követséget menesztett Lengyelországba és meghívta [[Meskó lengyel fejedelem|Meskó lengyel fejedelmet]] a húsvétkor [[Quedlinburg]]ban tartandó gyűlésre, amelyet a keresztény hatalmak találkozójának szemelt ki. Úgy látszik, hogy augusztusban, [[Sankt Gallen]]-i tartózkodása alatt ért el hozzá [[Géza fejedelem|Géza]] üzenete elhatározott szándékáról, mert legott püspökké szenteltetett egy [[Sankt Gallen-i Brunó|Prunward nevű Sankt Gallen-i barátot]], és Magyarországra küldte. Már régebben rámutattak, hogy a ''Prunward'' névnek a ''Prun~Brun~Brunó'' név a rövid alakja. Ugyanolyan „Kurzform” ez, mint a ''Gerhard''é a ''Gero, Kuonrad''é a ''Kuno, Tankred''é a ''Thammo.'' Prunward pedig azonosítható azzal a ''Prun,'' illetve ''Brunó'' néven szereplő püspökkel, akinek [[Ottó császár|Ottó]] által írt ajánlólevele egy korabeli kódexbe bemásolva fennmaradt. ''„[[Ottó császár|Ottó,]] Isten kegyelméből felséges császár [[Piligrim passaui püspök|Biligrimnek]]'' (=Piligrimnek) ''a [[Passau|passaui]] egyház tisztelendő püspökének üdvözletünk és kegyelmünk. [[Sankt Gallen-i Brunó|Brunó]]'' (=Prun) '' püspököt küldjük hozzátok és kedveltségteknek ajánljuk, azzal, hogy a legmesszebbmenőkig segítsétek, bármire is volna nálatok szüksége, és tiszteletteljesen és legkörültekintőbben vezessétek embereitekkel, valamint lovakkal és más úti szükségletekkel ellátva a magyarok végeire, amilyen közel csak lehet. Őt azért delegáljuk oda, hogy királyukat minél előbb összeköttetésbe hozza hatalmunkkal. Nektek pedig igen nagy gondotok legyen, hogy ez a követség a legbiztonságosabban létrejöjjön, mert ha feltett szándékunk sikerrel jár, abból nektek és mindnyájatoknak felettébb nagy hasznotok lesz. Isten veletek!”''<ref"|[[Gombos Ferenc|Gombos]] III. 1776.</ref>
 +
[[Ottó császár|Ottó]] levelének vigyázóan sürgető hangneme nemcsak az első találkozó izgalmát leheli magából, hanem benne sűrűsödik húsz év gondja, várakozása: az [[Augsburg|augsburgi]] csatától kezdve, a magyarok megtérési kísérleteinek zátonyra futtatásáig s végül [[Ottó császár|Ottó]] saját „kivárási politikájának” beigazolódása. Az idős császár erejét már gyengülni érezte, de azt a diadalt meg akarta érni, hogy ő vezesse be Krisztus aklába a megszelidített fenevadakat.
 +
|-
 +
|
 +
[[Géza fejedelem|Géza]] bizonyára már mint megkeresztelt király, de még nem mint ''rex christianus'' küldte el tizenkét főúrból álló ünnepélyes követségét [[Quedlinburg]]ba. A 973. március 23-án, húsvétkor összejött fejedelmi találkozón megjelent [[Kékfogú Harald]] dán király, [[II. Boleszló cseh herceg]], míg a megfélemedett [[Meskó lengyel fejedelem]] maga helyett fiát, [[Bátor Boleszló]]t ''(Boleslaw Chrobry)'' küldte túszul; ezenkívül követséget küldött [[Vasfejű Pandulf]] beneventói herceg, [[Tzimiszkesz János]] görög császár, sőt a Macedóniában ekkortájt alakult új bolgár ellenkormány is.
 +
 
 +
A hűbéri függésen levő dán, cseh és lengyel uralkodók személyes megjelenésével szemben [[Géza fejedelem|Géza]] és családtagjai ekkor – úgy, mint ahogy a továbbiakban is – távol maradtak; ez alkalmas volt annak hangsúlyozására, ami a középkori magyar állam külpolitikai vezérmotívuma maradt: Magyarország a keresztény Európa része, de független idegen hatalmaktól.
 +
 
 +
[[Ottó császár|Ottó]] [[Sankt Gallen-i Brunó]]t adta a magyaroknak püspökül, aki egyházilag a [[Konstanz|konstanzi]] püspök mellett [[Rudbert mainzi érsek]]től, a császár főkáplánjától függött. [[Sankt Gallen]] ugyanis mint császári monostor a császár kápolnájának volt alárendelve; a megtérő uralkodókat a császár kápolnájához kapcsolni nem csupán kitüntetés volt, hanem rejtett kifejezése annak az igénynek, hogy minden keresztény uralkodó a császártól, a római egyház védnökétől függ. Ez lehetett az oka, hogy amikor [[Szent Olga|Olga orosz nagyfejedelemnő]] Bizánctól elfordulva időlegesen [[Ottó császár|Ottó]]tól kért püspököt, a császár 961-ben [[Vilmos mainzi érsek]]kel, főkáplánjával szenteltetett püspökké egy [[Mainz|mainzi]] szerzetest, de ez nyilvánult meg abban is, hogy 973–976-ban az újonnan létesített [[Prága|prágai]] püspökséget is a [[Mainz|mainzi]] érsek alá rendelték.
 +
 
 +
Hogyan indult el az új magyarországi térítés?
 +
 
 +
A történeti köztudat [[Szent Wolfgang]]ot tartja az első nyugati térítőnek. [[Szent Wolfgang|Wolfgang]] kiindulásának helye és időpontja azonban arra mutat, hogy akciója nem volt független a [[Sankt Gallen]]ből kiinduló missziótól. [[Szent Wolfgang|Wolfgang]] ugyanis a [[Sankt Gallen]]nel szomszédos [[Einseideln|einseidelni]] bencés apátság szerzetese volt, és [[Ottó császár]] 972. augusztus 14-én éppen [[Sankt Gallen]]ben állított ki kiváltságlevelet az odajáruló [[Einseideln|einseidelni]] szerzeteseknek.
 +
|}
 +
 
 +
=== [[Géza békés külpolitikája]] ===
 +
{| border="1"
 +
|-
 +
|
 +
A bajor házasság jött legutoljára létre, s ebben szerepe volt annak, hogy I. [[Ottó császár|Ottó]] a [[Quedlinburg|quedlinburgi]] találkozó után néhány héttel meghalt, és [[Géza fejedelem|Géza]] közvetlen szomszédja [[Civakodó Henrik]] bajor herceg lett, aki arra törekedett, hogy az új ausztriai határgrófságot, Ostarrichit kelet felé kiterjessze.
 +
 
 +
Az [[Augsburg|augsburgi]] csata után a magyarok [[Melk]] várát rendezték be határerődnek; egy későbbi feljegyzés szerint [[Géza fejedelem|Géza]] volt az utolsó, aki birtokolta. A magyarbarát [[Arnulf bajor herceg|Arnulf]] leánya, [[Judit bajor hercegné|Judit]] 969-ben adta át a kormányzást nyugtalan, támadó kedvű fiának, [[Civakodó Henrik|Henriknek]]. [[Civakodó Henrik|Henrik]] uralma kezdetén a magyar gyepűőröket elkergette a határvidékről, amit bizonyít, hogy 970-ben a Mura-völgyi Talmács ([[Tilmitsch]]) telep környékén tett adományt. Amikor 972 augusztusában I. [[Ottó császár|Ottó]] és [[Géza fejedelem|Géza]] megbízottai között létrejött a megállapodás, ez nyilvánvalóan kapcsolatos volt azzal, hogy [[Géza fejedelem|Géza]] lemondott a gyepűelvéről a Traisen folyóig, amely az ekkori viszonyokat tükröző Nibelung-ének szerint [[Pochlarni Rüdiger]] őrgrófságának keleti határa volt, s ahol, [[Traismauer]]ben a hun király vára állt. Alig szerzett [[Piligrim passaui püspök|Piligrim püspök]] tudomást a megállapodásról, 972. október 18-án már adománylevelet eszközölt ki magának a császártól [[Wachau]] birtokára, melyet állítólag még a [[Jámbor Lajos|Karoling Lajos királytól]] kapott püspöksége.
 +
|-
 +
|
 +
A [[Prága|prágai]] püspökség I. [[Ottó császár|Ottó]] által történt alapítását egy [[III. Henrik bajor herceg|III. Henrik]] nevében hamisított 1086. évi oklevél beszéli el. Bár ez 1086 táján azzal a tendenciával készült, hogy a [[Prága|prágai]] egyházmegyét kiterjessze Morvaországra, sőt keletebbre fekvő részekre is, és elbeszélése nem egy ponton ellentétben áll egykorú hiteles feljegyzésekkel, történeti visszapillantása több tekintetben valószínűsíthető, ha a magyar viszonyokkal állítjuk párhuzamba.
 +
 
 +
Oroszország 961-ben, Magyarország pedig 972-ben térítő püspököt kapott, egy-egy exempt császári monostor szerzetesét, aki indulásakor a császári kápolna fejének, a [[Mainz|mainzi]] érseknek volt alárendelve. [[Sankt Gallen-i Brunó]] működésének eredményeképpen vonult fel [[Quedlinburg]]ba a magyar küldöttség, ahol [[II. Boleszlav cseh fejedelem]] is megjelent. Csaknem bizonyos, hogy a friss magyar példa is hozzájárult, hogy a cseh [[II. Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] püspököt igényelt országának, aki egyenesen a császári kápolna fejétől, a [[Mainz|mainzi]] érsektől függött. I. [[Ottó császár|Ottó]] beleegyezett, s miután a magyarok ekkor szerződésszerűen is lemondhattak [[II. Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] javára Morvaországról – a Bécsi-medencéhez kapcsolódó Morva-torkolat vidékének kivételével, körülbelül [[Uherské Hradište]] vidékéig –, elvben megállapodás jött létre a Morvaországot is felölelő [[Prága|prágai]] püspökség alapítására. Az 1086. évi hamisítványban körülírták a határokat is, amelyeket a prágai egyház alapításra való hivatkozással igényelt; keleten felölelte [[Krakkó]]t, délkeleten pedig határos volt a magyarok végeivel, a Tátra hegyén és a Vág felső folyásán. Hogy 973-ban [[Quedlinburg]]ban [[Géza fejedelem|Géza]] követei lemondtak volna a csekélyebb katonai erővel rendelkező [[II. Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] javára az északnyugati határt jelentő Nyugati-Beszkidekről – ugyanakkor, amikor a nagyhatalmú [[Ottó császár]], [[II. Boleszlav cseh fejedelem|Boleszlav]] hűbérura [[Bécs]]et is a magyarok kezén hagyta –, az több mint kétséges. De a cseh püspökség alapítása sem történt meg, mert – még mielőtt a pápai hozzájárulás megérkezett volna – I. [[Ottó császár]] meghalt, az új császár, [[II. Ottó császár|II. Ottó]] ellen pedig 974-ben [[Civakodó Henrik]] bajor herceg a cseh és a lengyel fejedelemmel szövetkezve fellázadt.
 +
|-
 +
|
 +
Nem ellentétes [[Géza fejedelem|Géza]] békepolitikájával, hogy ebben a helyzetben nem maradt semleges, 983–984-ben lovasaival újból megszállta [[Melk]] várát és a környező gyepűelvét, melyről az I. és [[II. Ottó császár|II. Ottóval]] kötött szerződés alapján mondott le.
 +
|}
 +
 
 +
=== [[A keresztény királyság megalapítása]] ===
 +
Ami az ottoniánus ideológiát illeti, e tekintetben éppen a szlávokra beállított szász politika eredményezte, hogy Magyarországot elismerték „Avaria” utódjának – másnak, mint „Sclavania” –, ami azt is jelentette, hogy elhalt a bajor Pannonia-gondolat. A szász felfogás bajorországi terjedéséhez hozzájárulhatott, hogy I. [[Ottó császár|Ottó]] öccse, [[Henrik bajor herceg|Henrik]] alapította az új bajor házat, s hogy [[Henrik bajor herceg|Henrik]] utódain felesége, a bajor [[Judit bajor hercegné|Luitpolding Judit]] révén elhatalmasodott a bajor partikularizmus gondolata, anélkül, hogy feltámadt volna bennük a bajor Pannonia-gondolat.
 +
 
 +
=== [[Vármegye, vár, város]] ===
 +
[[Szent Istvan|István]] állama kezdetben nem nélkülözte a több megyét átfogó tartományúri kormányzást, ezt azonban – mint I. [[Ottó császár|Ottó]] tette birodalma kiépítésénél – jobbára közeli családtagjaira bízta.
 +
 
 +
=== [[Uralkodó osztály]] ===
 +
[[Szent László]] felmenői között Árpád-fi [[Zolta fejedelem|Zolta]] ugyanúgy egyharmincketted részt képvisel, mint [[Madarász Henrik]] fia, I. [[Ottó császár]], s ha csak az ismert vagy valószínűsíthető egyéb felmenőket vesszük sorra, akkor besenyő, örmény, bolgár, lengyel, cseh, elbai szláv, német, burgundi és görög főrangúakkal találkozunk. [[Könyves Kálmán|Kálmánban]] még kevesebb volt [[Árpád fejedelem|Árpád]] vére, mert apai ősei [[Szent László|Lászlóéival]] azonosak, anyja pedig bizánci arisztokrata volt. De Európa korabeli uralkodóházait áttekintve ugyanilyen változatos összetételű ősfákat találunk; [[Szent László|László]] és [[Könyves Kálmán|Kálmán]] – származásukat tekintve – bármely közép- vagy kelet-európai trónon ülhettek volna.
 +
{| align="center" border="3"
 +
|+ [[Szent László]] ősfája<ref>[[Szent László|I. László]] származására lásd [[Wertner Mór|Wertner,]] [http://www.scribd.com/doc/105210874/Wertner-Mor-Az-Arpadok-csaladi-tortenete-1892 Az Árpádok családi története] adatait.</ref>
 +
|- align="center"
 +
| [[Árpád fejedelem|Árpád nagyfejedelem]]
 +
| colspan="55" bgcolor="grey"|<br>
 +
| [[Madarász Henrik]] király
 +
| bgcolor="grey"|<br>
 +
| [[II. Rudolf burgundi király]]
 +
| colspan="3" bgcolor="grey"|<br>
 +
|- align="center"
 +
| colspan="2"| [[Zolta fejedelem|Zolta herceg]]
 +
| colspan="54" bgcolor="grey"|<br>
 +
| colspan="2"| [[Ottó császár]]
 +
| colspan="2"| [[Adelhaid burgundi hercegnő]]
 +
| colspan="4" bgcolor="grey"|<br>
 +
|- align="center"
 +
| colspan="4"| [[Taksony fejedelem|Taksony nagyfejedelem]]
 +
| colspan="4"| besenyő hercegnő
 +
| colspan="4"| bizánci örmény „comes”?
 +
| colspan="4"| bolgár hercegnő?
 +
| colspan="4"| ?
 +
| colspan="4"| ?
 +
| colspan="4"| ?
 +
| colspan="4"| ?
 +
| colspan="4"| [[Meskó lengyel herceg]]
 +
| colspan="4"| [[Dubravka cseh hercegnő]]
 +
| colspan="4"| [[Dobremir elbai szláv herceg]]
 +
| colspan="4"| ?
 +
| colspan="4"| [[Hermann lotaringiai Pfalzgraf]]
 +
| colspan="4"| [[Helwig]]
 +
| colspan="4"|[[II. Ottó császár|II. Ottó német császár]]
 +
| colspan="4"| [[Theophanu görög hercegnő]]
 +
|- align="center"
 +
| colspan="8"|[[Mihály herceg|Mihály (Béla?) herceg]]
 +
| colspan="8"|bolgár hercegnő?
 +
| colspan="8"|?
 +
| colspan="8"|?
 +
| colspan="8"|[[Bátor Boleszló|Boleszló lengyel herceg]]
 +
| colspan="8"|[[Emnildis elbai szláv hercegnő]]
 +
| colspan="8"|[[Ehrenfried rajnai Pfalzgraf|Ehrenfried (Ezzo) rajnai Pfalzgraf]]
 +
| colspan="8"|[[Matild német hercegnő]]
 +
|- align="center"
 +
| colspan="16"|[[Vazul herceg]]
 +
| colspan="16"|„Tatun nembeli” leány (Katun?)
 +
| colspan="16"|[[III. Meskó lengyel herceg]]
 +
| colspan="16"|[[Richeza német grófnő]]
 +
|- align="center"
 +
| colspan="32"|[[Béla király]]
 +
| colspan="32"|[[Richeza lengyel hercegnő|Richeza (?) lengyel hercegnő]]
 +
|- align="center"
 +
| colspan="64"|[[Szent László]]
 +
|}
  
 
== Lábjegyzetek ==
 
== Lábjegyzetek ==
 
<references />
 
<references />
  
== Művei ==
+
== Irodalom ==
* [[Balla Gergely]], [https://books.google.hu/books/about/Nagy_K%C5%91r%C3%B6si_kr%C3%B3nika.html?id=2OIBAAAAMAAJ&hl=hu Nagy-Kőrösi krónika]. Kiadta [[Szabó Károly]] és [[Szilágyi Sándor]], [[Kecskemét]], 1856;
+
[[Ottó császár|I. Ottó]] politikájára a 940-es évektől lásd [[Ernst Dümmler|Dümmler]]&ndash;[[Rudolf Köpke|Köpke]] 155. kk.; [http://books.google.hu/books/about/Festschrift_zur_Jahrtausendfeier_der_Kai.html?id=c8gqAQAAMAAJ&redir_esc=y Festschrift zur Jahrtausendfeier der Kaiserkrönung Ottos des Grossen] (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung Ergänzungsbände 20. 1962. 53&ndash;190); a magyar hadjáratokra 948 és 954 között lásd [[Rudolf Lüttich|Lüttich,]] [http://books.google.hu/books?id=vVmSQAAACAAJ&dq=L%C3%BCttich,+Ungarnz%C3%BCge&hl=hu&sa=X&ei=3Vs5UtTCK4iPkwW6jYGIBA&ved=0CDYQ6AEwAA Ungarnzüge in Europa] 97&ndash;113; [[Gina Fasoli|Fasoli,]] [http://journals.cambridge.org/action/displayAbstract?fromPage=online&aid=7760568 Le incursioni ungare in Europa] 178&ndash;202; [[Holtzmann]], GSKz. 127. kk.
* [[Balla Gergely]] könyvtára: [[Szabó Károly]]&mdash;[[Szilágyi Sándor]], ''Történeti emlékek a magyar nép községi és magánéletéből'' ([[Kecskemét]], 1856);
+
 
* A második hajdúfelkelés főbb forrásai: [[Szepsi Laczkó Máté]] idézett krónikája ([http://mek.oszk.hu/06800/06860/pdf/ Erdélyi történelmi adatok] I&ndash;III. Szerkesztette [[Mikó Imre]] gr.; IV. Új folyam I. Szerkesztette [[Szabó Károly]] ([[Kolozsvár]], 1855&ndash;1862) III);
+
A másik bő leírás a szász dinasztia 968 körül dolgozó történetírójától, [[Widukind krónikás|Widukindtól]] származik ([[Gombos Ferenc|Gombos]] III. 2663&ndash;2664), ő azonban a dinasztikus propaganda megtestesítője; [[Ottó császár|Ottó]] központi szerepének és dicső győzelmének, valamint a király hűségére tért [[Vörös Konrád|Konrád herceg]] példamutató hősességének akar irodalmi emléket állítani, s csekély ismeretanyagát [[Sallustius|sallustiusi]] és biblikus kölcsönzésekkel hígítja fel. Az ostromról mit sem tud, a német had felállásáról és a csata két fő ütközetéről viszont, bizonyára résztvevők információja alapján, elég megbízhatóan tudósít. E két ütközet összhangban van a magyar taktikával, mely szerint a magyarok katonai segédnépei, azaz a kabarok, kiknek vezére [[Lél vezér|Lél]] volt, megkerülő mozdulattal, oldalról támadva kerültek szembe a cseh sereggel és a mögöttük álló németekkel; ez [[Lél vezér|Lél]] seregének vereségével végződött. [[Widukind krónikás|Widukind]] azonban a csehekről nem tud jót mondani, és a győzelem pálmáját [[Vörös Konrád|Konrádnak]] juttatja, holott [[Vörös Konrád|Konrád]] a fősereg harcában lelte halálát. Az [[Ottó császár|Ottó]] vezette fősereg döntő harca a Lechtől nyugatra ([[Augsburg]]tól szintén nyugatra?) volt, itt szenvedett vereséget a [[Bulcsú harka|Bulcsú]] vezette magyar sereg, és menekült a bajorországi jobb partra, a táborba, melyet [[Ottó császár|Ottó]] csak másnap támadott meg. A [[Sankt Gallen]]-i Évkönyv rövid és bibliai hatásról tanúskodó bejegyzése a két csatáról: [[Bulcsú harka|Bulcsúnak]] [[Ottó császár|Ottóval]] és [[Lél vezér|Lélnek]] a csehekkel vívott ütközetéről ([[Gombos Ferenc|Gombos]], I. 199) csakis a fentiekkel azonosítható, mert a csehek ugyanúgy nem üldözték a magyarokat, mint [[Ottó császár|Ottó,]] és az [[Ebersberg|ebersbergi]] feljegyzés [[Lél vezér|Lél]] és [[Súr vezér|Súr]] fogságba kerülését több hitelt érdemlően mondja el ([[Gombos Ferenc|Gombos]] I. 522). Ha [[Lél vezér|Lélt]] a csehek fogták volna el, nem került volna [[Regensburg]]ban [[Henrik bajor herceg|Henrik]] elé, hanem [[Ottó császár|Ottó]] foglya lett volna.
* Az erdélyi viszonyokra: [https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kely_Oklev%C3%A9lt%C3%A1r Székely Oklevéltár] I&ndash;III. Szerkesztette [[Szabó Károly]]; IV&ndash;VII. Szerkesztette [[Szádeczky Lajos]]; VIII. Szerkesztette [[Barabás Samu]] ([[Kolozsvár]], 1872&ndash;1898; [[Budapest#1934|Budapest, 1934]]);
+
 
* [[Aba Sámuel|Abával]] való viszályára lásd még [[Szabó Károly]], [http://digilib.mtak.hu/B339/issues/vol02/B3390203.pdf Péter és Aba. Értekezések a történeti tudományok köréből 1873]).
+
A kérdésben módszertani fordulatot jelent [[Lorenz Weinrich|Weinrich,]] [http://www.librarything.com/work/12477205 Tradition und Individualität in den Quellen zur Lechfeldschlacht 955] cikke, mely a források "Aussagefähikeit"-jét vizsgálja, s filológiai módszerrel mutatja ki, hogy a csata jelentőségét [[Ottó császár|I. Ottó]] propagandája fújta fel.
* [[Szabó Károly]], [http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=68847 Bethlen Gábor és nejének, Károlyi Zsuzsannának levelezése 1620&ndash;1621], ([http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04111201/index.html Történelmi Tár] 1879);
+
* [http://konyvtar.hu/wiki/RMK Régi Magyar Könyvtár]. Szerkesztette [[Szabó Károly]], [[Hellebrant Árpád]]. I&ndash;III/1&ndash;2 ([[Budapest#1879|Budapest, 1879]]&ndash;1898);
+
** [[Hevenesi Gábor|G. Hevenesi]], [http://axioart.com/tetel/hevenesy-gabriel-hevenesi-gabor-meteora-rationibus-et-exp_477310?set_lang=en Meteora rationibus et experientiis physicis illustrata] ([[Viennae]], 1690.;
+
** [[Király István|St. Király]], [http://nektar.oszk.hu/peldinfo_spring/peldinfo.htm?id=3387328&language=en&view=1 Dissertatio philosophica de studii mathematici utilitate] ([[Franeker]], 1695;
+
** [[Szentiványi Márton|M. Szent-Iványi]], [http://axioart.com/tetel/szentivanyi,-marton-martinus-curiosiora-et-selectiora-var Curiosiora et selectiora variarum scientiarum miscellanea] ([[Tyrnaviae]], 1689&ndash;1709;
+
* [[Szabó Károly]], [https://www.google.hu/url?q=https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/2437/85654/1/file_up_B%25C3%25A1thory%2520G%25C3%25A1bor%2520%25C3%25A9s%2520kora.pdf&sa=U&ei=vrjkVKmXMNX1atzvgdAI&ved=0CBMQFjAA&sig2=P5gSqo9rs90FSlm5TTDGOw&usg=AFQjCNEWHmfQwPoH52cNMSQSJIEHkpUlQQ Báthory Gábor és a hajdúk, 1608&ndash;1611]. ([http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04111201/index.html Történelmi Tár] 1880);
+
* [[Szabó Károly]], [http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=68899 Bethlen Gábor politikai levelezése, 1613&ndash;1620]. ([http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04111201/index.html Történelmi Tár] 1880&ndash;1881);
+
* [[Szabó Károly]], [http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=69708 Bocskai István politikai levelezése, 1605&ndash;1606]. ([http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04111201/index.html Történelmi Tár] 1882);
+
* [[Anonymus gestaíró|Anonymus]] hitelességét valló részletes honfoglalás-történet ad [[Szabó Károly|Szabó K.]], [http://books.google.hu/books?id=xC5AAAAAYAAJ&printsec=frontcover&dq=Szab%C3%B3+K%C3%A1roly&hl=hu&sa=X&ei=yWErUtetN8f34QS9vYHgDA&ved=0CEsQ6AEwBA#v=onepage&q=Szab%C3%B3%20K%C3%A1roly&f=false A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig]. A 889. évet fogadta el [[Szabó Károly]] a honfoglalás évszámának ([[Szabó Károly|Szabó K.]] [http://books.google.hu/books?id=xC5AAAAAYAAJ&printsec=frontcover&dq=Szab%C3%B3+K%C3%A1roly&hl=hu&sa=X&ei=yWErUtetN8f34QS9vYHgDA&ved=0CEsQ6AEwBA#v=onepage&q=Szab%C3%B3%20K%C3%A1roly&f=false A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig] 44. kk.). A honfoglalás évének pontos meghatározására a milleniumi ünnepségek előtt számos kísérlet történt (irodalmát lásd ÁÁ 371 és [[Banner János|Banner]]&ndash;[[Jakabffy Imre|Jakabffy]] I. 506&ndash;511); [[Ipolyi Arnold]], [[Frankl Vilmos]], [[Pauler Gyula]], [[Salamon Ferenc]] és [[Szabó Károly]] együttes véleményét kiadta a Magyar Tudományos Akadémia: Jelentés a honfoglalás időpontjának meghatározása tárgyában ([[Budapest#1883|Budapest, 1883]]).
+
* A megtelepedés történetét főként [[Anonymus gestaíró|Anonymus]] alapján, de a hamis Csíki Székely Krónika felhasználásával rajzolta meg [[Szabó Károly|Szabó K.]], [http://books.google.hu/books?id=xC5AAAAAYAAJ&printsec=frontcover&dq=Szab%C3%B3+K%C3%A1roly&hl=hu&sa=X&ei=yWErUtetN8f34QS9vYHgDA&ved=0CEsQ6AEwBA#v=onepage&q=Szab%C3%B3%20K%C3%A1roly&f=false A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig], kritikájához vesd össze [[Szádeczky Lajos]], A Csíki Székely Krónika ([[Budapest#1905|Budapest, 1905]]).
+

A lap 2014. március 4., 08:43-kori változata

Nagy Ottó vagy I. Ottó

912. november 23. – 973. május 7.

német király 936-973 között, német császár 962. február 2-tól, longobárd király, a Német-Római Császárság megszervezője

Wikipédia

Richard Wagner Platz Mosaik Otto I
936–937 telén
A kalandozók Bajorországon átvonulva, Sváb- és Frankföldön, valamint az új német király, I. Ottó hazája, Szászország szélén dúlnak, majd a Rajnán átkelve, Észak-Franciaországot pusztítják az Óceánig.
938
Szászországban lázadás I. Ottó király ellen; Csehországon keresztül magyar sereg támadja Szászországot, de a kalandozók két csapata vereséget szenved, mire a fősereg hazavonul. I. Ottó az andernachi csatában ellenfeleit leveri, és uralma megszilárdul.
A nagyobb kalandozásokat nyugatra leálIítják.
942 vagy 943
augusztus Kisebb magyar sereg az Enns folyón átkelve Wels mellett vereséget szenved a bajor-karantán hadtól.
948
Kisebb magyar sereg a bajor-cseh határon levő Nordgauig nyomul, de I. Henrik bajor hercegtől vereséget szenved.
950
nyár: Egyidejűleg azzal, hogy I. Ottó király és I. Henrik bajor herceg Csehországot támadja, egy magyar sereg ismét Nordgauig nyomul, és megveri a bajor sereget.
951
tavasz: Magyar sereg Itálián át Aquitaniába nyomul – zsákmányolni; eközben I. Henrik bajor herceg betör Magyarország nyugati végeire, és zsákmánnyal vonul vissza.
954
eleje: Az I. Ottó király ellen fellázadt hercegek felkérésére Bulcsú harka seregével Regensburgban és Wormsban jelenik meg, de a hercegek innen továbbküldik őket Franciaországba kalandozni; Burgundián és Lombardián át vonulnak haza.
955
június: Követek mennek Magyarországról a több oldalról támadott I. Ottó táborába; Ottó nem vállal adófizetést, mire bajor urak vezetésével Bulcsú harka, Lél herceg és Súr vezér serege Augsburg ellen vonul.
augusztus 10. A Lech folyó mezején I. Ottó és a szövetséges hercegek serege megveri a magyar sereget; a hazavonuló magyar vezéreket elfogják, és I. Henrik bajor herceg Regensburgban felakasztatja őket.
957
Bíborbanszületett Konstantin császár az I. Ottó német királlyal való követváltás után beszünteti az adófizetést a magyaroknak.
963
Taksony Szalk (Saleccus) követet küldi követségbe XII. János pápához, aki Zacheus térítő püspököt indítja Magyarországra, de I. Ottó király emberei elfogják a püspököt a követséggel.
970 körül
Taksonyt Csepel-szigeti szállása mellett pogány rítus szerint eltemetik. II. (Civakodó) Henrik bajor herceg kiszorítja a magyar határőröket az Enns és Traisen közéről, valamint a Mura mellékéről, s itt két őrgrófságot szervez (Ostarrichi és Karantán mark).
972
húsvét
II. Ottó herceg (társcsászár) és a görög Theophanu hercegnő házasságával a Német-Római Császárság és Bizánc harapófogóba szorítja Magyarországot. Géza elküldi követeit I. Ottó császárhoz, jelezve készségét a kereszténység felvételére.
nyár: Wolfgang einsiedelni szerzetes kisérletet tesz magyarországi térítésre; Prunward (Brunó) Sank Gallen-i szerzetest a magyarok püspökévé szentelik Mainz mellett, Ingelheimben; Brunó innen Piligrim passaui püspök papjaival Magyarországra jön téríteni.
973
húsvét: Quedlinburgban az I. Ottó császár által összehívott nemzetközi fejedelmi találkozón Magyarországról tizenkét főúr jelenik meg.
973–974
Piligrim passaui püspök hamis oklevelekkel kísérli meg Magyarországot érsekinek mondott egyházmegyéje alá rendelni.
977 körül
Vajk (István) születése.
983
I. Ottó császár halálával II. (Civakodó) Henrik fogságba ejti II. Ottó gyermekkirályt; Géza lovasai benyomulnak Ostarrichibe, és elfoglalják Melk várát.

Györffy György

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

936. január 14-én meghalt Rudolf francia király; öccse, Hugó herceg hazahívatta az Angliába száműzött utolsó Karolingot, a gyámoltalan, tizenöt éves IV. Lajost. Ez év július 2-án pedig I. Henrik német király halt meg, és a német választók huszonnégy éves, erélyes fiát, I. Ottót emelték trónra. Mivel mind Franciaországban, mind Németországban várható volt a tartományurak széthúzása, az időpont alkalmasnak kínálkozott egy nagy hadjáratra, amely esetleg adófizetésre kényszeríti az új német és francia királyt.

A magyar sereg 936–937 telén Bajorországon szabadon átvonult, és miután a sváb és frank hercegség útjába eső városaira tüzet vetett, nyugat felől próbatámadást intézett Szászország ellen. Ottó azonban felkészülve várta a határon a kalandozókat, akik nem merészkedtek komolyabb csatába, hanem böjt havában Wormsnál átkeltek a Rajnán, és Franciaországra rontottak.

Ottó trónra lépése után Németországban két további haláleset siettette a belháború kirobbanását. 937. július 14-én meghalt Arnul bajor herceg; fia, Eberhard, Ottó király ellen fordult, s vele együtt fellázadt Ottó féltestvére, Thankmar is, akit Ottó a szláv markok grófjának elhunyta után e vezető poszt betöltésében mellőzött. Az elégületlenekhez állt Eberhard frank herceg és Wichmann szász gróf is. Ottó 938 elején a bajor herceg ellen vonult, de ellenállásra találva visszafordult.

Ilyen körülmények között, bizonyára nyugatról származó értesítés nyomán határozták el a magyarok Szászország megtámadását. A hadat egy dux vezette, valószínűleg a nyitrai részekről. A támadásnak kedvezett, hogy igénybe lehetett venni az Elba vidéki szlávok segítségét. Ők ugyanis Ottó trónra léptekor fellázadtak ellene, és a cseheknél is nemrégen következett be egy németellenes uralomváltozás. A csehek megkeresztelkedését elindító fejedelmet, Szent Vencelt még 935 őszén pogány öccse, Boleszlav saját kezűleg megölte, és felmondta a németeknek fizetendő évi adót; 500 márka (kb. 110 kg) ezüstöt és 120 ökröt. Megtámadott egy szomszédos, a németeknek hódoló szláv törzsfőt, s midőn e törzsfő a szászok segítségét kérte, Boleszlav az ellene Csehországba nyomult két német sereget megverte. Ottó a függetlenné vált Csehországot ezúttal nem támadta meg újra, és a cseh fejedelem tizennégy éves nyugalmat élvezett, ami lehetővé tette számára a magyar fejedelmekkel való békét. Az a körülmény, hogy a magyarok 938-ban Csehország irányából szláv vezetőkkel támadtak Szászországra, csaknem bizonyossá teszi, hogy az akció Boleszlavval szövetségben történt.

Mint a hadjárat menetéből kivehető, a kalandozó sereg célja ekkor nem döntő csata kierőszakolása volt, hanem a dúlás révén adófizetésre kényszerítés. Ezért a Harz hegységtől északra, a Saaléba futó Bode-folyó partján ütötték fel központi táborukat, és innen minden irányba küldtek kisebb csapatokat. A katonai helyzet azonban Szászországban időközben Ottó javára stabilizálódott; a király júliusban Thankmar várát, Eresburgot ostrom nélkül bevette, csatlósai pedig a templomba menekülő lázadó herceget megölték. Ilyen körülmények között a magyarok mindenütt szervezett ellenállásba ütköztek. A Wolfenbüttel közelében, Steteraburg mellett táborozó magyar csapatot a várbeliek akkor támadták meg, amikor zuhogott az eső, és a magyarok íjaikat használni nem tudták. A támadók több magyart megöltek, vezetéklovakat és hadijelvényeket zsákmányoltak, sőt a menekülők között egy csapatvezér is életét vesztette. Egy másik csapatot Braunschweigtől északkeletre a szláv vezető mocsárba vezetett, és a fegyverre kapott szászok a seregvezért elfogták, Ottó elé vitték, aki csak nagy váltságdíj fejében bocsátotta szabadon. Ezek után a fősereg felszedte táborát, és többé nem támadt Szászországra.

Ezt a sikert használta ki Ottó arra, hogy 938 őszén a magyarok régi szövetségeseire, Arnulf fiaira támadjon. Eberhard bajor herceget és öccseit elűzte, és a hercegséget Arnulf öccsére, a Karintiát kormányzó Bertoldra bízta. Bertold hűségesnek bizonyult Ottóval szemben, ami annál jelentősebb volt, mert 939-ben robbant ki az igazi felkelés Ottó ellen. Ekkor a frank és lotaringiai herceg mellett Ottó testvéröccse, Henrik is ellene fordult. A támadó koalíciót Hermann sváb herceg verte le az andernachti csatában, s ezzel új korszak kezdődött Németország történetében: létrejött az egységes német királyság, az Ottók német birodalmának magva.

A Karintiát is birtokló új bajor herceg, Bertold, I. Ottó politikájához igazodva, már 937 óta elzárta Bajorországot a magyar hadak átvonulása elől, de ebből nem fakadt semmi konfliktus, ami feltehetően egy öt évre szóló békekötésnek volt köszönhető. 942. augusztusában azonban. amikor egyébként a magyarok nem szoktak hadat indítani, egy seregük átkelt az Enns folyón. Bertold bajor és karantán hada azonban a határ közelében, a Traun folyónál, Wels mellett felkészülten várta és szétverte a támadókat. A magyar fejedelmek nem erőltették tovább a németországi kalandozásokat, mert nyilvánvaló volt, hogy támaszpontot adó német szövetséges nélkül nincs kilátás hadisikerre. De mint a 933. évi vereség után tették elődeik, ezúttal is Bizáncban kerestek kárpótlást.

A fejedelemség erősítése és a bizánci misszió

A zsákmány és az adó fogyatkozása 942-től, a bajor–magyar ellenségeskedés kezdetétől még nem volt komolyan érezhető, mert Fajsz fejedelem még élvezte az elődei által kiharcolt bizánci és olasz adót. Mindamellett a Németországból való fokozatos kiszorulás és I. Ottó birodalmának erősödése sejteni engedte, hogy a fejedelemség eltartását nem lehet tartósan a kalandozásokon kiharcolt jövedelmekre építeni.

Az utolsó nyugati hadjáratok és az augsburgi csata

I. Ottó céltudatos birodalomépítő politikája fokozatosan szorította ki a kalandozó magyarokat Európa nyugati feléből.

947 végén meghalt Bertold bajor herceg. Ottó, hogy Bajorországot még erősebb szállal kapcsolja birodalmához, öccsét, Henriket nevezte ki bajor hercegnek. Ezt hallva, 948-ban egy nem jelentős magyar sereg – mintegy kisérletképpen – támadást intézett Bajorország csehekkel szomszédos végeire. Minthogy a támadók a Dunától északra fekvő Nordgauig nyomultak, valószínűleg a nyitrai dukátus területéről indultak ki, és talán nem a csehek tudta nélkül. Henrik azonban készen állt, és a támadást szétverte. Két év múlva az akció megismétlődött, amikor Boleszlav cseh fejedelmet, a magyarok virtuális szövetségesét német támadás érte. 950 nyarán Ottó király és Henrik herceg erős serege nyomult Prága ellen. Miután a németek Boleszlav fiát, az ifjú Boleszlavot július közepén Nimburg várában ostrom alá vették, az apa megtört, és Ottóhoz járulva behódolt. Feltehetőleg Boleszlav kérésére történt, hogy júliusban, amikor a magyarok nem szoktak hadjáratot indítani, a Duna északi oldalán magyar sereg vonult a Csehországgal határos Nordgau felé. 950 augusztus 9-én, körülbelül ugyanakkor, amikor Boleszlav megadta magát, a magyarok a Luhe folyónál megsemmisítették a bajor sereget. A győzelem jelentőségét csökkenti, hogy második vonalbeli seregek csaptak össze: magyar részről a Duna északi oldalán nem a fejedelmi had, hanem valamelyik dux (Lél vagy Súr) vonult fel, bajor részről szintén nem a herceg elit hadereje, hanem az otthon maradt katonaság vette fel a harcot.

A magyar győzelemnek mindamellett jelentős lélektani hatása lehetett odahaza, mert a magyarok huszonöt éve minden németországi vállalkozásukban kisebb-nagyobb vereséget szenvedtek. A vezérek, elsősorban Bulcsú újból terveket szőttek, és a negyvenes évek tétlenségét nagy vállalkozókedv váltotta fel.

951 tavaszán sereget küldtek Itáliába. A magyarokkal szövetséges Berengár, nem sejtve, hogy német támadás készül ellene, a magyarok átengedte zsákmányoló dúlásra Aquitániába, amely az Ottóval szövetséges IV. Lajos francia királyt uralta.

Ezt az alkalmat használta ki Henrik bajor herceg. A múlt évi vereségét megbosszulandó, 951 tavaszán betört Magyarország nyugati végeire, és még mielőtt komoly sereg gyűlt volna össze, sok állatot és embert zsákmányolva hazavonult. A magyarok saját hazájukban való megtámadásának híre gyorsan terjedt, és dagadt, mint a lavina. Franciaországba már olyan hír jutott el, hogy a magyarokat leigázták. Egyes történészek pedig – Widukind szavait félremagyarázva – a Ticinon való átkelésből Tiszán való átkelést véltek kiolvasni. Ilyen hosszú hadjáratra azonban Henriknek sem ereje, sem lehetősége nem volt. Henrik az év elején még Ottó császár udvarában tartózkodott, nyáron pedig már Bajorországból intrikált Ottó császár fia, Liudolf ellen. Ottó ugyanis – engedve II. Lothár olasz árnyékkirály özvegye, Adelhaid hívásának – nagy itáliai hadjáratra szánta el magát, amelyben Henrik mint hadvezér vett részt. A királyi sereget önszántából megelőzte a Lombardia uralmára pályázó Liudolf herceg, de Henrik követei előtte jártak, s így még a németbarát városok sem nyitottak kaput előtte.

Ottó – hercegek és püspökök kíséretében – nyár végén indult el, és 951. szeptember 23-án ostrom nélkül bevonult Paviába, ahol feleségül vette Lothár özvegyét, és Itália királyává kiáltatta ki magát. II. Berengár elmenekült, Ottó pedig Kelet-Lombardiát Aquileával és Veronával együtt Henrik bajor herceg uralma alá rendelte. A kortárs, de távol élő Widukind Henrikről ezt írta: „elfoglalta Aquileát, a magyarokat kétszer legyőzte, a Ticinót átúsztatta és nagy zsákmányt szerezve sértetlenül tért haza.”<ref"|Gombos III. 2663.</ref> Flodoard elmondja, hogy a Franciaországban pusztító magyar sereg 951-ben Itálián át tért haza, nyilván ősszel, amikor Paviában már Ottó székelt. Bizonyos, hogy Henrik kapta feladatul, hogy a hazatérő magyar sereget, még mielőtt Berengár segítségére sietne, megverje. Henrik a 951. évben csak itt, a Ticino mellett kerülhetett másodszor magyar sereggel szembe, és győzedelmeskedett felette.

Berengár 952-ben behódolt Ottónak, s ezzel teljessé vált Magyarország nyugatról való elvágása. Hozzájárult ehhez a kelet és nyugat felől való bekerítés veszélye. 951 táján Ottó követeket váltott Bíborbanszületett Konstantinnal, és egy dinasztikus házasságot vettek tervbe: Konstantin kisfia, II. Rómanosz számára kiszemelték Henrik bajor herceg kislányát, Hadvigot, és 952-ben görög eunuchok érkeztek Augsburgba, hogy a leányt görögül tanítsák. Bár a házassági terv 955-ben füstbe ment, a szövődő görög–magyar kapcsolatok idején aligha maradt rejtve a magyar udvar előtt, és így ez is hozzájárulhatott a magyar vezérek döntéséhez: a görög-keresztény misszió elindításához.

Ebben a helyzetben egy váratlan fordulat borított fel minden józan belátást, és rántotta vissza a magyar vezéreket a békés élet küszöbéről: Németországban új belháború robbant ki, amelyhez a lázadó hercegek a magyarok segítségét kérték. Az olaszországi hadjáratban súlyos sérelem érte a német trón várományosát, Liudolf herceget, aki maga akart Lombardia ura lenni, valamint Ottó vejét, Vörös Konrád lotaringiai herceget is, aki minden erejét latba vetette II. Berengár itáliai királyságáért. Mindketten Henrik bajor hercegben látták kudarcuk okát, s örömest csatlakozott hozzájuk az elhúnyt Arnulf herceg mellőzött fia, Arnulf regensburgi palotagróf és rokona, Herold salzburgi érsek. Az összeesküvők 953-ban Mainzban I. Ottót feltételeik elfogadására kényszerítették. Ottó azonban mihelyt hazatért Szászországba, azon nyomban sereget gyűjtött összeesküvő hozzátartozói leverésére. Mivel hiába ostromolta őket Mainzban, majd Regensburgban, eredménytelenül volt kénytelen télire hazatérni.

Az ellenpárt szorongatott helyzetében a magyarokhoz fordult katonai segítségért. A 954. év elején, amikor Arnulf sikertelenül ostromolta a királyhű [[Ulrik augsburgi püspök]]öt várában, hatalmas magyar sereg nyomult Németországba Bulcsú személyes vezetésével. Regensburg táján találkozhatott össze a bizánci patríciussá vált Bulcsú Arnulffal, akit talán még gyermekkorából, a magyar fejedelmi udvarból ismert, továbbá Liudolf herceggel. A lázadók azonban minden várakozás ellenére nem vezették a király ellen a magyar sereget. Liudolf kalauzokat adott a magyaroknak, akik elkísérték a sereget Vörös Konrád herceghez Wormsba. 954. március 19-én Konrád vendégül látta, gazdagon megajándékozta, majd ráeresztette őket ellenségei, elsősorban Brunó kölni érsek, a király öccse birtokaira, és a Maasnál továbbküldte a sereget nyugatra. A magyarok ellenállás nélkül zsákmányoltak a francia lakosságú Felső-Lotaringiában. A városok és kolostorok ostromáról sok egykorú feljegyzés, csodás történet maradt fenn. Ezek egyike arról számol be, hogy Namur mellett Wikbert bemblous-i szerzetes a magyarok közé vegyülve többeket megtérített, ami annál inkább hihető, mert ekkor már két éve folyt a térítés Magyarországon. Egy másik történet szerint a lobbesi apát 200 pénzen váltotta meg a magyarok elvonulását, és túszokat vett tőlük. Állítólag ennek ellenére ostromra készülődtek a magyarok, de egy záporeső az íjakat használhatatlanná tette, s ezért elvonultak. Az elhurcolt foglyok később hazatértek, nyilván másutt kiváltották őket.

Cambrai püspökváránál történt, hogy a magyarok felégették a külvárost, és amikor táborukba készültek vonulni, a várbeliek megtámadták a hátvédet, amelyben Bulcsú öccse lovagolt. A lovasok elvágtattak, de Bulcsú öccse egyedül szembeszállt a kitörőkkel, és életét vesztette. Fejét a várbeliek lándzsára húzva a városfalra tűzték ki. Bulcsú ekkor ostrom alá fogta a várost, s miután nem sikerült bevennie, minden zsákmányt és foglyot felajánlott öccse fejéért. Cambrai lakói azonban e számukra érthetetlen babonás ragaszkodás mögött cselt sejtve megtagadták a kérelmet. Erre a magyarok megostromolták és felgyújtották a külvárosban álló Saint Géry-monostort, az elfogott férfiakat leölték, és a zsákmánnyal átmentek Franciaországba. A Champagne-beli Reims és Chalons-sur-Marne városok érintésével Burgundián és Lombardián át vonultak haza.

Nem egy történész tette fel a kérdést: Mi volt az oka annak, hogy e döntő pillanatban, amikor Ottó birodalmának sorsa forgott kockán, a magyarok kitértek a döntő harc elől?

Az a körülmény, hogy az ország harmadik méltósága, az idős Bulcsú harka indult hadba, valószínűvé teszi, hogy nem zsákmányolás volt a cél, hanem felkészültek az Ottóval való összecsapásra. Valójában a lázadó hercegek rémültek meg saját tettüktől, akik a király ellen behívták a magyarokat. Liudolf végül is nem szánta rá magát, hogy apja ellen, Vörös Konrád, hogy apósa ellen vezesse a magyar hadat; az utolsó pillanatban kalauzaik átirányították őket Franciaország felé. Ez a megoldás aligha tetszett a magyar vezéreknek, de kénytelenek voltak belemenni, már csak saját vitézeik miatt is, akiknek a zsákmányolás a zsoldot pótolta.

A lázadók gyengeségét Ottó saját uralmának megerősítésére használta fel. A magyarokkal való cimborálás címén közhangulatot támasztott ellenfeleivel szemben. Előbb Konrád hódolt meg, majd miután Regensburg ostrománál Arnulf elesett, decemberben Liudolf járult apjához bocsánatért. 955 elején Ottó már a szászföldi pártütők és a velük szövetkezett elbai szlávok ellen vonulhatott.

Henrik bajor herceg újra bevonult Regensburgba, és először Arnulf magyarbarát rokonságára, a scheierni grófokra támadt. 955 tavaszán kitolatta Herold salzburgi érsek szemét, aki 954-ben a magyarokkal szövetkezett. Alighanem ez váltotta ki, hogy Arnulf fia, Bertold és Ottó scheierni gróf újból a magyarokhoz fordult segítségért.

955-ben a magyar vezérek nem készültek hadat vezetni, ami kiderül abból, hogy kora tavasszal nem vonultak ki. Az adott helyzetet – Bajorország újból lázadás küszöbén áll, Ottó király harcban áll a szász grófokkal és az elbai szlávokkal – úgy ítélték meg, hogy a király olyan nehéz helyzetben van, hogy hajlandó lesz a békét évi adó fejében megvásárolni; ajánlatot tesznek, és ha Ottó nem fogadja el, akkor támadnak.

955. július 1. körül megjelentek a magyar követek Ottó király szászországi táborában. Ottó azonban a krízisen már túljutott, a választófejedelmek és családtagjai neki hódoltak, s így nyeregben érezte magát. A magyar követeknek csekély ajándékon kívül mást nem adott. Amíg a követek távol voltak, Bulcsú újból felkészült a harcra. A harka uralma alatt levő nyugati országrész harcosain kívül az Árpád-házi Tas fia Lél nyitrai dux és Súr pozsonyi vezér kabar dukátusi serege vonult fel. Amint a követek eredménytelenül visszaérkeztek, júliusban a scheierni gróf vezetésével megindultak Bajorországon át Augsburg megvételére, ahol Ottó egyik fő támasza, Ulrik püspök székelt. Amíg a kisebb csapatok szerteszóródva pusztítottak, addig a fősereg augusztus első napjaiban Augsburggal szemben, a Lech jobb partján ütött tábort. Innen keltek át a város ostromára. Az első nagy ostromot a város Lech felőli kapuja előtt azért hagyták abba, mert egyik vezérük elesett: holttestét magukkal víve vonultak vissza. Másnap harci gépekkel kezdték támadni a falakat, de déltájban a magyarbarát Arnulf fia, Bertold hozta a hírt, hogy Ottó király serege Ulm felől közeleg, mire felhagytak az ostrommal.

Ottó Szászországból elindulva futárokat küldött hűbéruraihoz, és csatlakozásra szólította fel őket. Mire Augsburghoz ért, 8 légióból állt serege. Három bajor légiót a beteg Henrik küldött; ez lett az élcsapat. A negyediket, a frank légiót, Vörös Konrád vezette, az ötödik, számban a legnagyobb, a szász királyi sereg volt, a hatodik és hetedik, sváb légiót Burghardt herceg vezette, a nyolcadik, cseh légió Boleszlav fejedelem vezetésével a hátvédet adta, és a tábort őrízte. Egykorúak 23 000 főre teszik a sereg létszámát; ma 10 000 és 20 000 közötti létszámra becsülik.

A magyarok létszámát egyes német krónikák 100 000-nél is többre tódítják. A német gyalogoshaddal szemben a magyarok sok lovasa és vezetéklova nagyobb tömegűnek tetszhetett a ténylegesnél, de tudva azt, hogy ez a had csak alig negyedrésze volt a magyar haderőnek, bizonyos, hogy jóval 20 000 alatt volt.

955. augusztus 10-én a magyar sereg Augsburg mellett a nyugatról közelgő német haddal szemben vonult, ugyanakkor egy seregszárny a Lechen átkelve, hátulról megtámadta a német tábor felől elhelyezkedő cseh légiót. A támadást sikerült visszaverni, amit Widukind nem a cseheknek, hanem az őket megsegítő sváboknak és Konrád frankjainak tulajdonít, de a Sankt Gallen-i évkönyvek szerint a csehek verték meg Lél seregét. A megkerülő hadmozdulat a magyar taktika szerint a katonai segédnépek feladata volt, s így ez a sereg a Lél vezette kabar-székely haddal azonosítható. A német fősereg is ellenállt Bulcsú hadereje nyílzáporának, noha Konrád herceg torkán nyíltól találva halt meg, és amikor a nehéz fegyverzetű falanx megindult, a magyarok egy része futásnak eredt, amitől felbomlott a hadrend. A Lech átkelője felé siető magyar seregről az Augsburg falairól figyelők kezdetben meg sem tudták állapítani, hogy a magyarok hadmozdulatot hajtanak-e végre, avagy menekülnek. Bár a csatában és a Lech folyón való átkeléskor sokan ott pusztultak, a menekülők vesztesége ekkor még nem volt sokkal nagyobb, mint a győzteseké.

A magyar sereg megfutamítását a bajor nép felkelése változtatta megsemmisítő győzelemmé. Ottó a magyar tábor megszállása és a foglyok kiszabadítása után másnap reggel futárokat küldött a várakba és a révekhez, hogy tartóztassák fel a magyarokat. A felkelők ideje az éjjel volt, amikor a magyarok nyilaikat nem használhatták. Ahol betértek egy faluba éjjelezni, ott a falut körülfogták és felgyújtották, ahol éjjel a révekhez érkeztek, ott a magyarokat évtizedeken át kiszolgáló révészek a vízbe fordították a kompot, és a túlparton is ellenség várta őket.

A menekülés fő iránya a münchen-Ebersbergi út lehetett. Valószínűleg ezen az úton, valamelyik révnél esett Bulcsú fogságba. Lél és Súr vezéreket a XIII. századi Ebersbergi Krónika szerint Ebersberg vár ura, Eberhard gróf a várnál fogta el, és a magyar vezérek díszeiből 3 font aranyat és sok ezüstöt adott saját egyházának kegytárgyak készítésére. Ez a tárgyhoz fűződő hagyomány több hitelt érdemel, mint a távoli Sankt Gallen-i szerzetes feljegyzése, aki szerint Lél királyt” a csehekkel vívott csatában fogták el. Mivel Boleszlav cseh fejedelem nem vett részt a magyar had üldözésében, hanem seregével az elbai szláv hadszíntérre követte Ottó királyt, valószínűbb, hogy Lél és a csehek ütközete az augsburgi csata első nagy összecsapásának emlékéből fakadt, amellyel összekapcsolták Lél elfogásának hírét.

Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége

A fentebb előadottak szerint nyugat és a magyarok viszonyában már a 951. év fordulatot hozott, amikor is először tört be nyugati sereg Magyarországra, amikor Ottó benyomult Itáliába, és a Csehországtól Aquileiáig kiterjesztett bajor hercegség végleg elzárta Magyarországot nyugattól.

Reálisabb képet ad a magyar és német veszteséget egyaránt számba vevő Szász Évkönyv adata, amely a Quedlinburgi, Hersfeldi, Hildesheimi és Altaichi Évkönyvekben maradt fenn: „955. Ottó király a magyarokat saját maga és övéi nagy veszedelmével kegyetlen öldökléssel szétszórta, amely háborúban Konrád herceg, a király veje sok másokkal elesett.”<ref"|Gombos I. 92, 140, 186.</ref> Az augsburgi csatát két tényező avatta a magyarokat megsemmisítő korszakos német győzelemmé. Egyrészt Ottó király trónjának 955. évi megszilárdulásával megindult a nagy uralkodó dicsőítése, ami csak fokozódott császárrá koronázása, 962 után. A propagandát maga Ottó indította el az Isten adta győzelemről szétküldött proklamációval. A propagandának a továbbiakban fontos eleme volt a magyarokon vett győzelem nagyítása, ami két tódításban nyilvánult meg: egyrészt a magyar sereg létszámának a sokszorosára való nagyításában, másrészt a megsemmisítő győzelemnek a Lech mellé helyezésében, ahol Ottó is jelen volt. Ezt a tendenciát tükrözi még a realitás határai között a Salzburgi Évköny következő években bejegyzett adata: „a magyarok legnagyobb serege megöletett Bajorországban a Lech mellett”<ref"|Gombos I. 754.</ref> Egy Sankt Gallen-i évkönyvíró már 100 000 emberből álló magyar sereg legyőzéséről beszél, a Kaiserchronik szerint pedig a 128 000 magyart 26 000 német győzte le. Ha figyelembe vesszük, hogy 870 körül a magyarok fejedelme 20 000 lovassal vonult ki, és a brentai csatát eldöntő magyar haderő létszáma 5000 fő volt, továbbá, hogy a Lech-mezőről még sikerült a magyar sereg zömének sietve elvonulnia, akkor Ottó győzelmének nagyítása nyilvánvaló.

A másik tényező, ami a győzelmet egyedülállóvá fokozta, az a néhány év elmúltával észlelt jelenség volt, hogy a magyarok nyugati hadjáratai ezzel abbamaradtak, sőt még bosszuló betörésre sem került sor. A nyugati krónikások pedig ebből azt a logikus következtetést vonták le, hogy a magyarok azért nem támadnak, mert mind elpusztultak a csatában. Hogy mekkora volt a magyarok vesztesége, arra az első feljegyzők nem tértek ki. Nem is tudhatták, hogy a Lechtől az Ennsig különböző területeken hány magyar esett el, még kevésbé sejthették, hogy mennyi tért belőlük haza a folyókat átúsztatva. Az egykorú Sankt Gallen-i feljegyzés szerint a 100 000 magyarból „sokan” vesztek ott. Az Ottó dicsőítésére tollat ragadó Widukind corvey-i szerzetes gestájának 967-ben lezárt részében már így fogalmaz: „egy sem tudott megmenekülni, vagy csak kivételesen.”<ref"|Gombos III. 2664.</ref>

A XI. század végi gestaíró az augsburgi csatához felhasználhatta Regino rövid híradását; röviden szól a Lih menti harcról, és Ottó nevét ki sem ejtve, egyedül Konrád halálát említi.

Magyarok iránt ellenséges historikusok nem egy ízben felvetették, hogy Ottó az augsburgi csata után miért nem semmisítette meg a magyarokat, mint annak előtte Nagy Károly az avarokat.

Ennek első és legfontosabb oka a nomád avar és a félnomád magyar társadalom közötti különbség. Az avar birodalom vitézei szétverésével szükségszerűen szétesett, a magyar nép a vitézek részleges pusztulása után is fennmaradt. Emellett Ottó tisztában volt az erőviszonyokkal, és nyilván felmérte, hogy ha a magyarok külföldön is olyan súlyos veszteséget okoztak az egyesült német seregnek, mint 955-ben Augsburg mellett, az ismeretlen Magyarországon seregére könnyen megsemmisülés várhat. Henrik bajor herceg is csak akkor mert támadni, amikor a nyugatmagyarországi sereg Franciaországban kalandozott.

Az újabb német támadás elmaradásának az is oka lehetett, hogy az agresszív Henrik herceg 955 őszén meghalt, és négyéves fiúgyermeke, „Civakodó” Henrik helyett bajor régensként anyja, Judit bajor hercegnéJudit]] (Jutta) uralkodott, aki nem volt más, mint a magyarokkal hagyományosan jó viszonyt fenntartó Arnulf herceg leánya. Judit nyilván tartott attól, hogy a magyarok bosszuló hadjáratot indítanak, és ezt igyekezett azzal is elkerülni, hogy az Enns folyót mint a gyepűelve nyugati határát továbbra is tiszteletben tartotta.

Mindehhez hozzájárult az is, hogy Ottó királyt személyi és családi törekvései más célok felé vonzották. 951-ben, az olasz királyi cím megszerzésekor Paviából követséget küldött Rómába II. Agapit pápához, hogy a császári koronát elnyerje. Ezt nem sikerült elérnie, de továbbra is ez maradt egyik fő törekvése. Szász uralkodóként a kelet felé törés, a „Drang nach Osten” színteréül a szomszédos elbai szláv területet választotta. Már az augsburgi csata előtt megfogadta, hogy ha győz, Merseburgban püspökséget alapít, és itt levő udvarházát felajánlotta e célra. Ide sietett vissza Augsburg mellől, s miután októberben Reknitz mellett legyőzte a német lázadókkal szövetkezett szlávokat, a keleti markokban a kereszténység és a németség elterjesztésére törekedett.

Csehekkel kapcsolatos politikájában megelégedett a 950-ben elért hűbéri függéssel, sőt a 955-ben hűnek bizonyult Boleszlav cseh fejedelmet azzal jutalmazta, hogy szabad kezet adott neki a saját portáján való „Drang nach Osten”-re; Boleszlav az elkövetkező évtizedben a magyarok által feladott Felső-Morvaországon át benyomulhatott a viszlyánok központjába, Krakkóba.

Magyar politikájában Ottó leszámolt az életképtelennek bizonyult „Karoling Pannonia” visszaszerzésének gondolatával, és a fennálló Magyarországot úgy fogta fel, mint Avaria, Avarország folytatását. Ezt a felfogást világosan tükrözi a dinasztia szász történetíróinak, Widukindnak és Thietmárnak a szóhasználata, akik a X. század utolsó harmadában újból elkezdték a magyarokat Ungarii > Ungri helyett avaroknak nevezni, s még inkább Piligrim passaui püspök Avaria megjelölése, amelyet a magyar püspökség megszerzésének jogcíméül használt.

A külpolitika átfordulása

955–956 telén Konstantin császár követséget menesztett Ottóhoz, akinek egyoldalú információja Bulcsú istentelenségéről, vereségéről és felakasztásáról Szkülitzész híradásában is tükröződik. Az Ottóval való követváltásnak lehetett a következménye, hogy Konstantin császár 957-ben, az öt évre kötött szerződés utolsó évében beszüntette a magyar fejedelemnek fizetendő évi adót, s tette ezt annál inkább, mert ez évben egy másik kelet-európai ország fejedelemnője érkezett Bizáncba, aki a keresztség felvétele mellett ajándékokra is igényt tartott.

Liudprand szélsőségesen elfogult előadásából kiderül, hogy XII. János pápa 962 végén vagy 963 elején térítő püspököt indított útnak Magyarországra egy Szalek nevű, magyarországi bolgár származású követtel. A küldöttséget azonban Ottó császár emberei Capuában elfogták, és a velük küldött pápai levelet elvették.

Liudprand, aki ekkor Ottó szolgálatában állott, és az Ottóval szembefordult XII. János pápát nem győzi eléggé mocskolni szentségtelen élete miatt, azt állítja, hogy a pápa azért küldte az „elvetemült, isteni és humán tudományokban járatlan”<ref"|Gombos II. 1475.</ref> Zacheus püspököt Magyarországra, hogy a császár megtámadását készítse elő.

Ami Zacheus püspök megrágalmazását illeti, elég felhozni, hogy Zacheus mint térítő püspök (gentium episcopus) a következő évben összehívott zsinaton is részt vett a római egyház bíborosai és püspökei között, és ha a pápának csak magyar segédcsapatokra lett volna szüksége, ehhez szükségtelen lett volna püspököt felszentelni. Egyébként a magyarországi követ személye eléggé bizonyítja, hogy itt nem a pápától, hanem a magyar fejedelemtől kiinduló akcióról van szó.

Taksony fejedelem a bizánci–magyar kapcsolatok zátonyra futása után megkísérelte azt, amit nem egy szomszédos szláv fejedelem megtett ez idő tájt: a németek megkerülésével közvetlenül Rómából kért püspököt. Mivel az itáliai utat Ottó zárta le, viszont Magyarország baráti viszonyban volt a bolgár fejedelemséggel, Taksony egy bolgár eredetű, de a magyar udvarban nevelkedett Saleccus nevű főembert, alighanem a Taksony partvonalán szállással rendelkező Szalkot küldte a Balkánon át Rómába. A pápa örömmel kapott az alkalmon, ami nemcsak egyházfői tekintélyét emelte volna, hanem politikai súlyát is, sőt alkalmilag katonai támogatást is jelentett volna, s így került sor a térítő püspök felszentelésére, továbbá a pápa „névbetűivel ellátott és ólombullájával megjelölt levél”<ref"|Gombos II. 1473.</ref> kiállítására. A levél Ottó kezei közé került. A császár ebből és a bizánci jelentésekből világosan látta, hogy a magyarok újból kopogtatnak a keresztény egyház kapuján, s maga, miután zátonyra futtatta a görög és római püspök működését, már csak arra törekedett, hogy a magyarok az általa kinyitott kapun térjenek be az egyházba. A második magyar kísérlet a keresztény hit felvételére ilyenformán megfeneklett, de a cél, a Rómával való kapcsolatfelvétel a magyar fejedelmi ház jövőbeli törekvéseit meghatározta;ha ez másként nem ment, a németekkel való kompromisszum útján.

Taksony viszonyát a németekkel még a mozdulatlanság jellemezte. Ezt elsősorban a minden kezdeményezést megbénító mágikus hiedelem okozta. Ezen túllépni csak a régi hit eldobásával és a kereszténység felvételével lehetett volna, ami az adott időpontban csak a németek útján volt lehetséges. E circulus vitiosus okozta, hogy a pozitív kezdeményezések ellenére a hatvanas években, amikor lengyel földön elindult a keresztény berendezkedés, Magyarország lemaradt.

A nyugati térítés kezdete

E potenciális veszélyek fenyegető veszedelem méretét 971–972-ben öltötték, amikor Tzimiszkesz János császár és Ottó császár szövetségre lépett, aminek zálogaként az ifjú II. Ottó társcsászártTheophanu görög hercegnővel házasították össze. A hercegnő 972 kora tavaszán ért KonstantinápolybólRómába, ahol április 14-én keltek egybe. Útjáról Géza a perejaszlaveci kereskedelmi gócon és a bolgárokon keresztül pontosan értesülhetett. Felismerve a harapófogóba kerülés veszélyét, Gézának cselekednie kellett. A görögökkel való tizennégy éves rossz viszony és a németekkel való tizenhét éves nyugalom állapotában csak Ottóhoz fordulhatott, s jól tudta, hogy a tartós békének egy ára van, a megkeresztelkedés. Csaknem bizonyos, hogy a fenti értesülés hatására indította el követeit a hosszabb itáliai tartózkodásról hazatérő császár elé. Ottó 972 nyarán kelt át az Alpokon PaviábólSankt Gallenbe. Paviából elindulva követséget menesztett Lengyelországba és meghívta Meskó lengyel fejedelmet a húsvétkor Quedlinburgban tartandó gyűlésre, amelyet a keresztény hatalmak találkozójának szemelt ki. Úgy látszik, hogy augusztusban, Sankt Gallen-i tartózkodása alatt ért el hozzá Géza üzenete elhatározott szándékáról, mert legott püspökké szenteltetett egy Prunward nevű Sankt Gallen-i barátot, és Magyarországra küldte. Már régebben rámutattak, hogy a Prunward névnek a Prun~Brun~Brunó név a rövid alakja. Ugyanolyan „Kurzform” ez, mint a Gerhardé a Gero, Kuonradé a Kuno, Tankredé a Thammo. Prunward pedig azonosítható azzal a Prun, illetve Brunó néven szereplő püspökkel, akinek Ottó által írt ajánlólevele egy korabeli kódexbe bemásolva fennmaradt. Ottó, Isten kegyelméből felséges császár Biligrimnek (=Piligrimnek) a passaui egyház tisztelendő püspökének üdvözletünk és kegyelmünk. Brunó (=Prun) püspököt küldjük hozzátok és kedveltségteknek ajánljuk, azzal, hogy a legmesszebbmenőkig segítsétek, bármire is volna nálatok szüksége, és tiszteletteljesen és legkörültekintőbben vezessétek embereitekkel, valamint lovakkal és más úti szükségletekkel ellátva a magyarok végeire, amilyen közel csak lehet. Őt azért delegáljuk oda, hogy királyukat minél előbb összeköttetésbe hozza hatalmunkkal. Nektek pedig igen nagy gondotok legyen, hogy ez a követség a legbiztonságosabban létrejöjjön, mert ha feltett szándékunk sikerrel jár, abból nektek és mindnyájatoknak felettébb nagy hasznotok lesz. Isten veletek!”<ref"|Gombos III. 1776.</ref> Ottó levelének vigyázóan sürgető hangneme nemcsak az első találkozó izgalmát leheli magából, hanem benne sűrűsödik húsz év gondja, várakozása: az augsburgi csatától kezdve, a magyarok megtérési kísérleteinek zátonyra futtatásáig s végül Ottó saját „kivárási politikájának” beigazolódása. Az idős császár erejét már gyengülni érezte, de azt a diadalt meg akarta érni, hogy ő vezesse be Krisztus aklába a megszelidített fenevadakat.

Géza bizonyára már mint megkeresztelt király, de még nem mint rex christianus küldte el tizenkét főúrból álló ünnepélyes követségét Quedlinburgba. A 973. március 23-án, húsvétkor összejött fejedelmi találkozón megjelent Kékfogú Harald dán király, II. Boleszló cseh herceg, míg a megfélemedett Meskó lengyel fejedelem maga helyett fiát, Bátor Boleszlót (Boleslaw Chrobry) küldte túszul; ezenkívül követséget küldött Vasfejű Pandulf beneventói herceg, Tzimiszkesz János görög császár, sőt a Macedóniában ekkortájt alakult új bolgár ellenkormány is.

A hűbéri függésen levő dán, cseh és lengyel uralkodók személyes megjelenésével szemben Géza és családtagjai ekkor – úgy, mint ahogy a továbbiakban is – távol maradtak; ez alkalmas volt annak hangsúlyozására, ami a középkori magyar állam külpolitikai vezérmotívuma maradt: Magyarország a keresztény Európa része, de független idegen hatalmaktól.

Ottó Sankt Gallen-i Brunót adta a magyaroknak püspökül, aki egyházilag a konstanzi püspök mellett Rudbert mainzi érsektől, a császár főkáplánjától függött. Sankt Gallen ugyanis mint császári monostor a császár kápolnájának volt alárendelve; a megtérő uralkodókat a császár kápolnájához kapcsolni nem csupán kitüntetés volt, hanem rejtett kifejezése annak az igénynek, hogy minden keresztény uralkodó a császártól, a római egyház védnökétől függ. Ez lehetett az oka, hogy amikor Olga orosz nagyfejedelemnő Bizánctól elfordulva időlegesen Ottótól kért püspököt, a császár 961-ben Vilmos mainzi érsekkel, főkáplánjával szenteltetett püspökké egy mainzi szerzetest, de ez nyilvánult meg abban is, hogy 973–976-ban az újonnan létesített prágai püspökséget is a mainzi érsek alá rendelték.

Hogyan indult el az új magyarországi térítés?

A történeti köztudat Szent Wolfgangot tartja az első nyugati térítőnek. Wolfgang kiindulásának helye és időpontja azonban arra mutat, hogy akciója nem volt független a Sankt Gallenből kiinduló missziótól. Wolfgang ugyanis a Sankt Gallennel szomszédos einseidelni bencés apátság szerzetese volt, és Ottó császár 972. augusztus 14-én éppen Sankt Gallenben állított ki kiváltságlevelet az odajáruló einseidelni szerzeteseknek.

Géza békés külpolitikája

A bajor házasság jött legutoljára létre, s ebben szerepe volt annak, hogy I. Ottó a quedlinburgi találkozó után néhány héttel meghalt, és Géza közvetlen szomszédja Civakodó Henrik bajor herceg lett, aki arra törekedett, hogy az új ausztriai határgrófságot, Ostarrichit kelet felé kiterjessze.

Az augsburgi csata után a magyarok Melk várát rendezték be határerődnek; egy későbbi feljegyzés szerint Géza volt az utolsó, aki birtokolta. A magyarbarát Arnulf leánya, Judit 969-ben adta át a kormányzást nyugtalan, támadó kedvű fiának, Henriknek. Henrik uralma kezdetén a magyar gyepűőröket elkergette a határvidékről, amit bizonyít, hogy 970-ben a Mura-völgyi Talmács (Tilmitsch) telep környékén tett adományt. Amikor 972 augusztusában I. Ottó és Géza megbízottai között létrejött a megállapodás, ez nyilvánvalóan kapcsolatos volt azzal, hogy Géza lemondott a gyepűelvéről a Traisen folyóig, amely az ekkori viszonyokat tükröző Nibelung-ének szerint Pochlarni Rüdiger őrgrófságának keleti határa volt, s ahol, Traismauerben a hun király vára állt. Alig szerzett Piligrim püspök tudomást a megállapodásról, 972. október 18-án már adománylevelet eszközölt ki magának a császártól Wachau birtokára, melyet állítólag még a Karoling Lajos királytól kapott püspöksége.

A prágai püspökség I. Ottó által történt alapítását egy III. Henrik nevében hamisított 1086. évi oklevél beszéli el. Bár ez 1086 táján azzal a tendenciával készült, hogy a prágai egyházmegyét kiterjessze Morvaországra, sőt keletebbre fekvő részekre is, és elbeszélése nem egy ponton ellentétben áll egykorú hiteles feljegyzésekkel, történeti visszapillantása több tekintetben valószínűsíthető, ha a magyar viszonyokkal állítjuk párhuzamba.

Oroszország 961-ben, Magyarország pedig 972-ben térítő püspököt kapott, egy-egy exempt császári monostor szerzetesét, aki indulásakor a császári kápolna fejének, a mainzi érseknek volt alárendelve. Sankt Gallen-i Brunó működésének eredményeképpen vonult fel Quedlinburgba a magyar küldöttség, ahol II. Boleszlav cseh fejedelem is megjelent. Csaknem bizonyos, hogy a friss magyar példa is hozzájárult, hogy a cseh Boleszlav püspököt igényelt országának, aki egyenesen a császári kápolna fejétől, a mainzi érsektől függött. I. Ottó beleegyezett, s miután a magyarok ekkor szerződésszerűen is lemondhattak Boleszlav javára Morvaországról – a Bécsi-medencéhez kapcsolódó Morva-torkolat vidékének kivételével, körülbelül Uherské Hradište vidékéig –, elvben megállapodás jött létre a Morvaországot is felölelő prágai püspökség alapítására. Az 1086. évi hamisítványban körülírták a határokat is, amelyeket a prágai egyház alapításra való hivatkozással igényelt; keleten felölelte Krakkót, délkeleten pedig határos volt a magyarok végeivel, a Tátra hegyén és a Vág felső folyásán. Hogy 973-ban Quedlinburgban Géza követei lemondtak volna a csekélyebb katonai erővel rendelkező Boleszlav javára az északnyugati határt jelentő Nyugati-Beszkidekről – ugyanakkor, amikor a nagyhatalmú Ottó császár, Boleszlav hűbérura Bécset is a magyarok kezén hagyta –, az több mint kétséges. De a cseh püspökség alapítása sem történt meg, mert – még mielőtt a pápai hozzájárulás megérkezett volna – I. Ottó császár meghalt, az új császár, II. Ottó ellen pedig 974-ben Civakodó Henrik bajor herceg a cseh és a lengyel fejedelemmel szövetkezve fellázadt.

Nem ellentétes Géza békepolitikájával, hogy ebben a helyzetben nem maradt semleges, 983–984-ben lovasaival újból megszállta Melk várát és a környező gyepűelvét, melyről az I. és II. Ottóval kötött szerződés alapján mondott le.

A keresztény királyság megalapítása

Ami az ottoniánus ideológiát illeti, e tekintetben éppen a szlávokra beállított szász politika eredményezte, hogy Magyarországot elismerték „Avaria” utódjának – másnak, mint „Sclavania” –, ami azt is jelentette, hogy elhalt a bajor Pannonia-gondolat. A szász felfogás bajorországi terjedéséhez hozzájárulhatott, hogy I. Ottó öccse, Henrik alapította az új bajor házat, s hogy Henrik utódain felesége, a bajor Luitpolding Judit révén elhatalmasodott a bajor partikularizmus gondolata, anélkül, hogy feltámadt volna bennük a bajor Pannonia-gondolat.

Vármegye, vár, város

István állama kezdetben nem nélkülözte a több megyét átfogó tartományúri kormányzást, ezt azonban – mint I. Ottó tette birodalma kiépítésénél – jobbára közeli családtagjaira bízta.

Uralkodó osztály

Szent László felmenői között Árpád-fi Zolta ugyanúgy egyharmincketted részt képvisel, mint Madarász Henrik fia, I. Ottó császár, s ha csak az ismert vagy valószínűsíthető egyéb felmenőket vesszük sorra, akkor besenyő, örmény, bolgár, lengyel, cseh, elbai szláv, német, burgundi és görög főrangúakkal találkozunk. Kálmánban még kevesebb volt Árpád vére, mert apai ősei Lászlóéival azonosak, anyja pedig bizánci arisztokrata volt. De Európa korabeli uralkodóházait áttekintve ugyanilyen változatos összetételű ősfákat találunk; László és Kálmán – származásukat tekintve – bármely közép- vagy kelet-európai trónon ülhettek volna.

Szent László ősfája[1]
Árpád nagyfejedelem
Madarász Henrik király
II. Rudolf burgundi király
Zolta herceg
Ottó császár Adelhaid burgundi hercegnő
Taksony nagyfejedelem besenyő hercegnő bizánci örmény „comes”? bolgár hercegnő?  ?  ?  ?  ? Meskó lengyel herceg Dubravka cseh hercegnő Dobremir elbai szláv herceg  ? Hermann lotaringiai Pfalzgraf Helwig II. Ottó német császár Theophanu görög hercegnő
Mihály (Béla?) herceg bolgár hercegnő? ? ? Boleszló lengyel herceg Emnildis elbai szláv hercegnő Ehrenfried (Ezzo) rajnai Pfalzgraf Matild német hercegnő
Vazul herceg „Tatun nembeli” leány (Katun?) III. Meskó lengyel herceg Richeza német grófnő
Béla király Richeza (?) lengyel hercegnő
Szent László

Lábjegyzetek

  1. I. László származására lásd Wertner, Az Árpádok családi története adatait.

Irodalom

I. Ottó politikájára a 940-es évektől lásd DümmlerKöpke 155. kk.; Festschrift zur Jahrtausendfeier der Kaiserkrönung Ottos des Grossen (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung Ergänzungsbände 20. 1962. 53–190); a magyar hadjáratokra 948 és 954 között lásd Lüttich, Ungarnzüge in Europa 97–113; Fasoli, Le incursioni ungare in Europa 178–202; Holtzmann, GSKz. 127. kk.

A másik bő leírás a szász dinasztia 968 körül dolgozó történetírójától, Widukindtól származik (Gombos III. 2663–2664), ő azonban a dinasztikus propaganda megtestesítője; Ottó központi szerepének és dicső győzelmének, valamint a király hűségére tért Konrád herceg példamutató hősességének akar irodalmi emléket állítani, s csekély ismeretanyagát sallustiusi és biblikus kölcsönzésekkel hígítja fel. Az ostromról mit sem tud, a német had felállásáról és a csata két fő ütközetéről viszont, bizonyára résztvevők információja alapján, elég megbízhatóan tudósít. E két ütközet összhangban van a magyar taktikával, mely szerint a magyarok katonai segédnépei, azaz a kabarok, kiknek vezére Lél volt, megkerülő mozdulattal, oldalról támadva kerültek szembe a cseh sereggel és a mögöttük álló németekkel; ez Lél seregének vereségével végződött. Widukind azonban a csehekről nem tud jót mondani, és a győzelem pálmáját Konrádnak juttatja, holott Konrád a fősereg harcában lelte halálát. Az Ottó vezette fősereg döntő harca a Lechtől nyugatra (Augsburgtól szintén nyugatra?) volt, itt szenvedett vereséget a Bulcsú vezette magyar sereg, és menekült a bajorországi jobb partra, a táborba, melyet Ottó csak másnap támadott meg. A Sankt Gallen-i Évkönyv rövid és bibliai hatásról tanúskodó bejegyzése a két csatáról: Bulcsúnak Ottóval és Lélnek a csehekkel vívott ütközetéről (Gombos, I. 199) csakis a fentiekkel azonosítható, mert a csehek ugyanúgy nem üldözték a magyarokat, mint Ottó, és az ebersbergi feljegyzés Lél és Súr fogságba kerülését több hitelt érdemlően mondja el (Gombos I. 522). Ha Lélt a csehek fogták volna el, nem került volna Regensburgban Henrik elé, hanem Ottó foglya lett volna.

A kérdésben módszertani fordulatot jelent Weinrich, Tradition und Individualität in den Quellen zur Lechfeldschlacht 955 cikke, mely a források "Aussagefähikeit"-jét vizsgálja, s filológiai módszerrel mutatja ki, hogy a csata jelentőségét I. Ottó propagandája fújta fel.