Ottó morva herceg

A Múltunk wikiből
Wikipédia – magyar királyok leányainak listája
1074
március 14. Géza, László és Ottó morva herceg serege Mogyoródnál megveri Salamon és szövetségesei seregét.
1109
február: Ottó morva herceg Nyitra vidékét pusztítja.

Györffy György

„Aktív” külpolitika

  • A határos tartományokat Béla leányai házasságokkal kapcsolták szövetségbe: Euphemiát az Olmützben székelő Ottó morva herceg, Zsófiát a Krajnát és Isztriát kormányzó Ulrik karantán őrgróf, Ilonát a lika–korbávai partvidéket igazgató Zelemér (Zvoinimir) Demeter horvát bán vette nőül.
  • Midőn Vratiszlav 1061-ben trónra lépett, Morvaországot két öccse között osztotta meg: Konrád kapta meg a nyugati, Brünn körüli, Ottó pedig a keleti, Olmütz körüli részt. Valószínűleg Ottó volt az, aki néhány év múlva betört Trencsénvár vidékére, majd embereket és állatokat zsákmányolva vonult vissza. Salamon és Géza megtorló hadjárata alatt a cseh ellenfél nem mutatkozott, úgyhogy számos foglyot hozva tértek haza. Ezt a hadjáratot követte a megbékélés, amelynek zálogaként Ottó feleségül vette Géza és László herceg legifjabb húgát, Euphemiát. Ezzel a házassággal hozható kapcsolatba a magyar–cseh kulturális érintkezések egyik sajátos megnyilvánulása. Ottó herceg és Euphemia 1078-ban monostort alapított az Olmütz (Olomouc) melletti Hradison; a kiállított alapítólevél arengája és formulái szó szerint követik az 1067 körül kiadott százdi alapítólevél formuláit.

Belháború. Géza uralma.

A készülődésről Vilmos szekszárdi apát értesítette kegyurát, a Biharban vadászó Gézát, aki az Oroszoroszágból eredménytelenül visszatért Lászlót tüstént sógorukhoz, Ottó morva herceghez küldte segédcsapatokért. 1074 februárjában Salamon megindult Géza ellen, átkelt a Tiszán, és a „kemeji részeken”, a mai Nagykunság vidékén útját állta a Nyitra felé tartó hercegnek.

A kemeji csatában két főúr három vármegye csapatával elhagyta a herceget, s így az amúgy is csekély haderővel rendelkező Géza súlyos vereséget szenvedve, a befagyott Tiszán át Vác felé menekült, ahol sikerült egyesülnie László seregével és a morva segédhadakkal. Salamon a hercegek egyesült seregével szemben a Rákos-patak mezején állt fel, mely úgy látszik, már ekkor hagyományos gyülekezőhelye volt a hadaknak. Salamon magyar vármegyei csapatai mellett a birodalom délkeleti hadaival, a karantán, osztrák és cseh légiókkal megerősítve állt fel. Vele szemben, Mogyoródnál, Géza, László és Ottó közel húsz dandárral sorakozott, melyek mindegyike 400 embert számlált. A csatát a hercegek ügyes haditaktikája, a megtévesztő felállás és Salamon seregének hátbatámadása döntötte el, amihez hozzájárulhatott az is, hogy az egyszerű harcos jobbágyság lélekben a hercegekhez húzott.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Vratiszlav császárhű magatartása László számára nem volt veszélyes, mert Vratiszlav öccse, Ottó, Morvaország keleti felének ura (1087) László sógora és barátja volt. László csak annyiban foglalt állást a cseh ügyekben, amennyiben a Psemiszlidák belső ellentétei során egyik vagy másik fél László udvarában keresett menedéket. Csehországban az eltelt évtizedekben a belső ellentétek fő forrása a prágai és olmützi püspökök között vívott harc volt. A prágai püspökséget 1068 óta Vratiszlav öccse, Jaromir–Gebhard bírta, aki olykor a tettlegességig fajuló küzdelmet vívott a jogait csorbító olmützi püspökkel, s ezért bátyjával is szembekerült. A prágai püspökök e korbeli törekvéseit tükrözi az az 1086-ra hamisított császári oklevél, amely Morvaországot a Felső-Vágig „ősi jogon” bekebelezte a prágai egyházmegyébe.