Ottomány

A Múltunk wikiből

románul Otomani

település Romániában, Bihar megyében
Wikipédia

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A korai bronzkor

Valószínűleg a Morva völgyéből költözött a Temesközbe a perjámosi kultúra népe. Magába olvasztotta a rokon pitvarosi csoportot, és új, erős tömböt alkotott a Maros-torkolat vidékén. Nyomában újabb déli elemek érkeznek a Bánátba, az egyik águk Arad környékén átkel a Maroson, és behatol a Tiszántúlra. Feltehetőleg hatására alakul át a Tiszántúlon elszórtan élő hatvani lakosság és vele együtt talán a nyírségi csoport népességének művelődése is a déli színezetű ottományi kultúrává.

A középső bronzkor

A Marostól északra, a Tiszántúlon, keleti eredetű hatvani–ottományi elemek fölött alakult ki a gyulavarsándi csoport. Déli eredetű vezetői telltelepeket létesítettek. A telepek mellett, saját alattvalóikkal szemben is jól védhető, különálló várakban éltek (Gyulavarsánd, Tarhos–Várdomb, Sarkad, Vésztő–Mágorhalom, Herpály, Ottomány stb.), váraikon kívül feküdtek a „körüllakók” védtelen falvai. A várakban a hódítók gerendákból ácsolt boronaházakban éltek, alattvalóik a telepeken nagyméretű nagycsaládi házakban laktak. A várakban voltak a bronzöntő műhelyek.

A halomsíros nép támadása

A Felső-Tisza és Alsó-Szamos vidékén gyulavarsándi maradványokból és a helyi ottományi alapok feléledéséből alakult ki a felsőszőcsi csoport, a középső bronzkori déli hagyományok legtisztább őrzője és továbbfejlesztője. Miközben a régi hamvasztásos temetkezés válik uralkodóvá, területén tovább működnek a gyulavarsándi uralom alatt keletkezett fegyverkészítő bronzöntő műhelyek. Az „apa-gaurai” bronzműves hagyományok szerves folytatásai a zajtai leletben talált kardok és harci fokosok. A Körös–Berettyó völgyétől északra a gyulavarsándi maradványokból helyi hatvaniottományi alapokon alakult ki a hamvasztással temetkező ki hajdúbagosi csoport.