Pálffy Pál

A Múltunk wikiből
1592-1653
nádor és királyi helytartó (1649-1653)
Wikipédia
1649
március 24. Pálffy Pált a pozsonyi országgyűlés nádorrá választja. (Méltóságát haláláig, 1653-ig viseli.)

Makkai László

Éhező katonák – romladozó végvárak

Pálffy Pál – 1625 és 1647 között kamaraelnök – úgy egyengette a nádorsághoz vezető politikai pályáját, hogy a kamarai jövedelmek felhasználásában inkább hallgatott a bécsi kívánságokra, mint Esterházy nádor követeléseire. A Magyar Tanáccsal azonos rendi kormányzó testület e két legenergikusabb tagjának viszonya ádáz gyűlölködéssé fajult, s az udvarhoz beadott kölcsönös vádaskodásaikra többnyire a nádor kapott türelemre intő figyelmeztetéseket, bár nemegyszer saját elmaradt fizetését kellett sürgetnie.

Zimányi Vera

A majorságépítés újabb hulláma

Thurzó György, Pálffy Pál és Pázmány Péter ugyancsak többször adott el a kincstárnak gabonát és bort.

Makkai László

Örökös főrendiség

A 17. század közepéig egyetlen magyar mágnás, Pálffy Pál, a mindenható Trauttmansdorf miniszter sógora került be a Titkos Tanácsba, a többiek csak magyar rendi hivatalokat vállaltak, az osztrák-cseh arisztokráciával való összeházasodásuk is fokozatosan elapadt.

R. Várkonyi Ágnes

Pálffy Pál nádor és az új magyar politika

Önálló cikk.

Az 1655. évi országgyűlés. A Habsburg-dinasztia és a magyar rendek kompromisszuma.

  • Az országgyűléstől azt várták a rendek, hogy érje el a királyi hatalomnál: szervezze ütőképessé az ország katonai erejét, biztosítsa a nyugat-magyarországi és a kassai kereskedelmi utak védelmét a török becsapásokkal szemben. Mindenekelőtt pedig töltse be a király az üres nádori széket, mert a Pálffy Pál halála után kinevezett helytartó, Lippay György érsek nem tudja ellátni a nádor katonai ügyekre is kiterjedő, széles körű feladatait.
  • A dinasztikus érdekre hivatkozó udvari csoport azt akarta, amit már korábban is szorgalmaztak, hogy a magyar rendek szabad királyválasztási jogukról lemondva, koronázzák meg Lipót főherceget. Porcia kezdeményezésére a magyar királyi kancellár, a római tanulmányai során nagy diplomáciai ismereteket szerzett Szelepcsényi György, az aulikus rendiség képviselője vállalta, hogy a magyar főurak körében javaslattevő csoportot alakít. Úgy döntöttek, hogy a javaslat elvi indokait röpiratban foglalják össze, s ezt a röpiratot terjesztetik el az országgyűlésen, mielőtt a kérdést a tárgyalásokon érdemben szóba hoznák. Pálfalvay János választott erdélyi püspök és szepesi prépost fogalmazta meg, miért szükséges a Magyar Királyság alkotmányát átalakítani úgy, hogy a választott királyságból örökös királyság legyen. A Modus reparandí Hungariae okfejtése szerint csakis akkor remélhetik a rendek, hogy a császár megvédi különböző privilégiumaikat, és kiűzi a törököt, ha lemondanak a szabad királyválasztási jogukról, elfogadják, hogy a Habsburg-dinasztia leszármazottai mint jogos és vitathatatlan örökségüket foglalják el ezentúl a magyar királyi trónt. Pálfalvay államelméleti és politikai képzettségét a bécsi Pázmáneumban szerezte meg, érveiben hatásosan szerkesztette össze a dinasztikus szempontokat a magyar rendek földesúri és nemesi kiváltságok védelménél messzebb nem tekintő csoportjának érdekeivel, s fűzte össze mindezt a legfőbb országos szükséggel, a török kiűzésével. Elméletére hosszú út vár még a magyar politikában. Nem sokkal később az örökös királyság itt kifejtett elméletét már úgy fogalmazzák újra, hogy Lipót császár csak mint örökös király lehet abszolút uralkodó Magyarországon. 1655-ben azonban az 1650–1652. évi törökellenes háború jó konjunktúrájának elszalasztása miatt amúgy is feszült a légkör. Az udvarnak a gazdasági kulcspozíciók elfoglalására irányuló politikája következtében pedig különösen nagy az izgatottság. Mindehhez járul, hogy a javaslat nemcsak a néhai Pálffy nádor programjával fordul szembe, hanem elveti Bethlen hagyományát, sőt szakítást követel Pázmány Péter politikai örökségével is.

Adó- és kereskedelempolitika

A másik elgondolásnak mindjárt 1651-ben Pálffy Pál nádor adott hangot, amikor az országos érdekekre hivatkozva tiltakozott a magyar tőzsérek kereskedelmét korlátozó uralkodói döntés ellen. Ez az évek folyamán egyre határozottabb formát öltő elgondolás sok szállal kötődött ugyan még a rendi állásponthoz, de már merkantilista elveket is tükrözött. Nem nemesség, hanem az ország lakosságának kereskedelmi szabadsága mellett foglalt állást. A Magyar Kamara elnöke, Lippay Gáspár 1651 őszén tiltakozása kifejezéséül megírja: soha eszünkbe nem jutott volna, hogy a hazai magyarokat azért kell eltiltani a kereskedéstől, hogy a külföldiek több hasznot vághassanak zsebre. A nádor Győr polgári és cívis lakóinak megélhetését látja veszélyeztetve.

A földesúri officinák és kereskedelem

Pálffy Pál kamarai felterjesztésében az üveghuta alapítását így indokolta: „Az arany, ezüst, ón, ólom bányászata úgy is tilos már …, tehát csak az üvegfúvást, salétromfőzést, cement és kőfejtést űzhetjük, mert ez nem tilos.”[1]

Vájárok, bányapolgárok, sóvágók

1650-ben az alkamaragróf azért tekinti veszedelmesnek, hogy Pálffy Pál nádor a bíróválasztás kérdésében a magyar lakosságot támogatta Besztercebányán, és egyezséget hozott létre a német polgársággal, mert ebben „a német nemzet lejjebbítését” látja, s figyelmezteti az Udvari Kamarát, milyen veszélyekkel járna, ha a bánya a Magyar Kamara kezébe kerülne.

Főurak és köznemesek

A családi földtulajdon oszthatatlanságát és elidegeníthetetlenségét biztosító hitbizomány-alapítási jogot Pálffy Pál nádor kapta meg elsőként a királyságban 1653-ban.

Makkai László

Udvari iskola

A királyi Magyarországon az Esterházyakkal szinte egyenrangú udvartartó mágnások voltak a Batthyányak, Ferenc és katolizáló fia, Ádám, a Zrínyi testvérek, Miklós és Péter, valamint a Forgách család tagjai, főleg a két kassai főkapitány, Miklós és Ádám, továbbá a Nádasdyak, Ferenc, Pál és az ifjabb, ugyancsak katolizált Ferenc, nagyapa, apa és fia, a Pálffyak közül pedig főleg Pál, a nádor. Ők honosították meg a barokk stílust Magyarországon, egyelőre idegen mesterekkel, de mint megrendelők elsőrangú műértést tanúsítva.

A rendi reformgondolat apálya és feléledése

Az Erdélyi Fejedelemséghez való közeledést Pálffy Pál nádor kezdeményezte 1651-ben, amikor elvileg elfogadta Rákóczi Zsigmond herceg Habsburg-ellenes szövetségi ajánlatát, de semmi jel nem mutat arra, hogy Pálffy részéről egyébről is szó lett volna, mint Erdélynek Bocskai óta hagyománnyá vált beavatkozásáról a királyságbeli rendi szabadságjogok védelmében. A rendi önvédelmen túllépő, a két magyar hazát egyesítő s egyben mind a Habsburgoktól, mind a töröktől függetlenítő, a rendi reform központosító hagyományait nemcsak felelevenítő, hanem korszerűen továbbfejlesztő politikai program kialakítása olyan kivételes képességű és műveltségű emberre várt, mint Zrínyi Miklós, aki Pálffy halála után a rendi reformmozgalom élére került.

Lábjegyzet

  1. Pálffy Pál felterjesztése az Udvari Kamarához, 1635. július 18. Staatarchiv HKA fasc. 14 491; MGSz 1899. 242.

Irodalom

Pálffy Pál politikai csoportjának jelentőségét és Rákóczi Zsigmonddal való kapcsolatát hangsúlyozza: Péter Katalin, A magyar romlásnak századában (Budapest, 1975). Pálffy kamaraelnöki működésének gazdaságpolitikai tapasztalatairól: Takáts Sándor, Magyar üveg, magyar üvegesek (Századok 1907).