Pápai Páriz Ferenc

A Múltunk wikiből
Dés, 1649. május 10. – Nagyenyed, 1716. szeptember 10.
tanár, az orvoslás és a filozófia doktora
Wikipédia
1675
Pápai Páriz Ferenc lesz Nagyenyed város orvosa. (1677-től a fejedelem orvosa.)
1690
Kolozsvárott megjelenik az első magyar nyelven nyomtatott orvosi könyv, Pápai Páriz Ferenc Pax Corporis című műve. (A 18. század folyamán még nyolc kiadása jelenik meg.)
1695
Megjelenik Kolozsvárott Pápai Páriz Ferenc Ars heraldicája, az első magyarországi heraldikai munka.
Pápai Páriz Ferenc kiadja az Erdélyi Fejedelemség törvénykönyveit (Approbatae Constitutiones, Compilatae Constitutiones) és Werbőczy Tripartitumát kétnyelvű (latin-magyar) kiadásban (1695–1696; 1698)
1708
Megjelenik Lőcsén Pápai Páriz Ferenc Dictionarium Latino-Hungaricum című szótára, függelékében Csécsi János Observationes orthographico-grammaticae című nyelvtani tanulmányával.

R. Várkonyi Ágnes

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Az értelmiségi könyvtárak az egyetemi tanulmányok idején külföldről hazahozott gyűjteményekből gyarapodtak. Színvonaluk európai, miként azt Apáczai Csere János vagy Pápai Páriz Ferenc könyvtára bizonyítja. A korszak egyik legnagyobb ismert magán könyvgyűjteménye Köleséri Sámuel orvos 4 ezer kötetes könyvtára volt Nagyszebenben.

Az erdélyi és a magyarországi magánkönyvtárakban a könyvek java része latin vagy idegen nyelvű. Batthyány Ádámé főleg német és olasz nyelvű könyvekben bővelkedik, Rákóczi Machiavellit is legutóbbi francia kiadásában olvassa. A főúri és tanári könyvtárak francia, német, olasz, angol szótárai és nyelvtanai a korszerű igények emlékei. A könyvállomány nagy része a vallás tárgykörébe vág. Jól felismerhető azonban a világi érdeklődés, Rákóczi könyvtára például szinte teljesen világi jellegű. Többé-kevésbé minden magánkönyvtárnak számottevő részét klasszikusok alkotják: Cicero, Vergilius, Arisztotelész. Seneca-, Epiktétosz-, Marcus Aurelius-kötetek minden valamirevaló könyvtárban megtalálhatók, még mindig különös érdeklődéssel olvasták a sztoikusokat. A humanizmus élő hagyományát elsősorban az Erasmus kötetek bizonyítják. A korszerű világi műveltség igényeit szolgáló művek azonban nemcsak II. Rákóczi Ferenc vagy Pápai Páriz könyvtárában találhatók meg.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Pápai Páriz Ferenc baseli doktori disszertációjában fejtette ki, hogy tudását az ország műveltségének fejlesztésére, a haza felvirágoztatásának szolgálatába szeretné állítani. Tótfalusi Kis Miklós a haza hasznára gondolva hagyott fel a teológiával, Pápai ösztönzésére, hogy megtanulja a betűmetszést, a nyomdászat tudományát, mivel erre van szükség. Világosan megfogalmazta azt is, hogy az ország ipari fejlődésének alapvető feltétele lenne a széles körű műveltség.

Az Erdélyi Fejedelemség hagyományaiban mélyen gyökeredző karteziánus művelődéspolitikai elveknek a királyságban is kialakultak a bázisai. A protestánsok iskolahálózatát ugyan szétzilálta a Habsburg-művelődéspolitika szolgálatába állított ellenreformáció: 1687-ben a sárospataki kollégium kényszerült – mint már volt róla szó – ismét „bujdosásba”, Göncre, majd részben Marosvásárhelyre, részben Kassára, 1689-ben a kolozsvári unitárius kollégiumot alakították át gabonaraktárrá. Mégis, a Comenius hagyományait folytató sárospataki főiskola, a kartezianizmus fellegvárának számító debreceni kollégium, majd több felső- és alsó-magyarországi város, Eperjes, Bártfa, Selmecbánya, Losonc, Pozsony, nehézségekkel dacolva, széles hatósugarú, új szellemi központtá lett.

A külföldi egyetemeken képzett tanárok, lelkészek új hulláma hozza magával az evangélikus vallási mozgalom, a pietizmus művelődéspolitikai elveit. Pilarik István, Major Pál, Lazarus Ágoston, Günther Sámuel, Burius és mások munkássága nyomán a század utolsó másfél évtizedében Pozsonytól Lőcséig, Selmecbányától Rozsnyóig kialakulnak a pietizmus társadalmi bázisai. ERdélyben a pietista elvek különösen Kolozsvárott és a szászok között terjednek. 1690-es években már a Dunántúlon is hirdetik, Győrött Torkos András, akit Bél Mátyás és Bárány György mellett a pietizmus legfőbb hazai képviselőjének tekintettek, s mások, mint például a nagyvázsonyi Hegyfalusi György. A pietista művelődéspolitika következetes szorgalmazói közül többen Ladiver Illés tanítványai, miként Csécsi János és Debreceni Ember Pál.

A pietizmus hirdetői, szétválasztva a hit és a világi élet dolgait, a lélek békéjét bensőséges vallásosságban, a társadalom rendjét a nevelés racionális megreformálásában vélik megteremthetőnek. Mivel a társadalom belső békéjének feltétele a tudás, a tanultság minél szélesebb körű elterjedése, felfogásuk szerint elsősorban a polgári rend és a falusi lakosság gyermekeinek kell iskolákat emelni. A szegények ingyenes népiskolában tanuljanak. Az anyanyelvi oktatást szorgalmazzák a hit tanaitól kezdve a történelemig és a földrajzig. Az anyanyelvre épülő oktatás új utakat nyithat nemcsak a magyar, hanem a szlovák, német lakosság nemzeti műveltségének kifejlődése előtt is. Leszögezik, hogy a kórházak, gyógyszertárak a racionális természetismeret alapján gyógyítva működjenek. Öregjeit, árváit, elesettjeit pedig célszerű otthonokban gondozza a társadalom.

Az új művelődéspolitikai elvek regionális körzetei már a századfordulón jól kirajzolhatóak a vállalkozó főurak, köznemesek, polgárok és értelmiségiek körében. Jól felismerhetőek ezek az elvek Bethlen Miklós és Platthy Sándor egybehangzó társadalomkritikájában, a fiát Halléba küldő Hellenbach és a kolozsvári orvos, Vizaknai Bereck György hasonló műveltségfelfogásában. Innen eredeztethető Dobner Nándor soproni polgármester felfogása a túlhajtott nemesi őskultuszt és a féktelen mulatozást elítélő nézeteiben és több köznemes meggyőződése a tanulás értékéről, a tudás sorsfordító erejéről.

1689 őszén Kolozsvárra hazatérve állította fel Tótfalusi Kis Miklós tipográfus officínáját, az első korszerű erdélyi nyomdát, ahol több műhelyben végzett munkafolyamatok összehangolt szervezésével tudott nagyobb példányszámban, olcsón, célszerű kiállítású könyveket kiadni. Az addig 10–12 forinton árult Biblia árát 3–4 forintra szállította le. Nyomdájából nyolc év alatt száz magyar könyv került ki. Amíg működött, sokkal több világi könyv jelent meg Kolozsvárott, mint a királyság vagy Erdély bármely nyomdájában. A magas szintű tipografizálás hazai meghonosítája a maga költségén nyomtatta ki és ingyen osztogatta szét az ugyancsak Utrechtben tanult Szőnyi Nagy István kolozsvári prédikátor Magyar oskola című ábécéskönyvét. Tömegfelfogást fordító jelentőséggel hatott az ugyancsak Tótfalusi nyomdájában megjelenő, magyar szerző tollából származó, első magyar orvosi könyv. Pápai Páriz a józan ész és a természeti törvények alapjaira helyezte a gyógyítást, és elsőként írt a hatósági intézkedések, a köztisztaság és a népegészségügy fogalomkörébe tartozó dolgokról. A Pax Corporist egy évszázadon át kézikönyvként használták Magyarországon, 1774-ig tizenegy kiadást ért meg.

A protestáns iskolaügynek nem kis lendületet adott, hogy a holland ösztöndíjakat újabb külföldi egyetemi ösztöndíjakkal szaporították, elsősorban Pápai Páriz tudatos kezdeményezésére. Pápai főrendű tanítványa, Teleki Pál útján és Comenius unokája, Daniel Ernest Jablonski udvari prédikátor segítségével elérte, hogy III. Frigyes brandenburgi választófejedelem, a későbbi I. Frigyes porosz király 1696–1700 között két ösztöndíjat alapított a frankfurti egyetemen enyedi diákok számára. Majd megszervezve a leydeni, franekeri és zürichi ösztöndíjakat, Pápai ösztönözte a vezető szellemi elit angliai tanulmányait is. Feltehető, hogy Bethlen Miklós fia, Mihály, 1694-ben angliai útján az ő tanácsaira jegyezte fel a könyvtárakban, kollégiumokban, laboratóriumokban szerzett tapasztalatait, és ösztönzésére látogatta meg a Royal Societyt. A hazai akadémia-alapítás gondolatával is foglalkozó Pápai Páriz még baseli tanulmányai idején lemásolta a Német-római Természettudományi Akadémia szabályzatát.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

Rákóczi felelevenítette a régi egyházi alapítványokat, újakkal növelte az iskolák jövedelmi forrásait a kincstári javakból, és rendkívül sok alkalmi segélyt adott. Pápai Páriz a nagyenyedi kollégium javára 600 forintot kapott.

Vallások és világnézetek

Az 1690-es években Pápai Páriz Ferenc tanítványai kezébe adta a karteziánus filozófia tankönyvét. A Tyrocinium philosophiae verae (Az igazi filozófia kezdete) című, kéziratban ránk maradt művében a filozófia fogalmát korszerűen határozta meg: a természetes ésszel felfogható és az emberi gyakorlatban felhasználható igazságok ismerete. Alapvető elvként Descartes első princípiumát húzta alá: „Amíg gondolkodom, létezem.”[1]

Tudományok

Pápai Páriz – látva, hogy Európa műveltebb nemzeteinél közfeladat a latin szavakat honi nyelvre átültetni – tizenöt éves munkával átdolgozta és továbbfejlesztette Szenci Molnár szótárát. Az 1708-ban megjelent Dictionarium Latino-Hungaricum (Latin-magyar szótár) egymást érő kiadásaival a reformkorig pótolhatatlan segédkönyve lett a tisztább latinság igényével fellépő magyarországi tudománynak.A magyar nyelv fejlesztésének kérdését Haller János fejtette ki (1682): „Súlyos hiba, hogy a tudósok semmibe tartván szülötte nyelvüket, vagy úgy vélvén, hogy deákul igazabban, szebben fejezhetik ki magukat – latinul írnak … Nem csak illetlenség ez, hanem nemzeti veszedelem is, mert mint eleink tartották – amely nemzetnek szokását, ruházatját felveszik az emberek, végre azon népnek birtoka alá esnek.”[2] Fölösleges iparkodás a latin nyelvet tanulni – szögezte le Cvittinger Dávid 1711-ben –, és számba véve a magyar irodalmi alkotásokat, a legsürgősebb feladatok között vázolta fel a nyelvművelés programját. Rákóczi államában a kormányzat magyar nyelve lendületet adott a fejlődésnek. A korszak anyanyelvi teljesítményének tudatformáló erejére jellemző, hogy most születik meg egy sereg szó, vagy most válik közhasználatúvá, esetleg új tartalmat kap. „Indusztriáskodik”, „szorgalmatoskodik”, „közügy”, „közérdek”, „közigazság”, „közteherviselő nemzet”, „polgármester”, „alattvaló”, „lázad”, „staféta”, „ószeres” szavainkat ez a kor formálta vagy terjesztette el széles körben a magyar nyelv két nagy ágazata, a műveltek és a nép nyelve között.

Az ország más nyelvű lakói számára az anyanyelvükön megjelent vallásos művek és a német, szlovák, román pátensek és rendeletek segítették a már nevezetes múltra visszatekintő nyelvi fejlődést. Kájoni János, a csíksomlyói ferencesek főnöke orvosbotanikai művében a természet román szavait is számba vette. A román szótárkészítő Mihail Halici és fia karteziánus képzettségű volt. 1704-ben adta ki ]]Zittau]]ban az első szlovák kátét Simonides János. A rózsahegyi zsinaton 1707-ben szlovák nyomda felállításáról döntöttek pietista művelődési meggondolásból.

A teológiai, jogi, bölcsészeti, orvosi tanulmányokhoz szükséges nyelvtudás – latin, görög, héber, arab – mellett az ország lakosságának idegen nyelvi kultúrájában két érdekes változás figyelhető meg. A török iránt egy csapásra megszűnt az érdeklődés, az ifjúság franciául és angolul tanult. Az arisztokrácia neveltetése során nemegyszer családi, rokoni kapcsolatok révén kellett hogy elsajátítsa a németet, nélküle sem a bécsi udvarban, sem a Habsburg-kormányszervekben nem boldogulhatott, de érdekes, hogy Rákóczi saját bevallása szerint nem tudott jól németül, pedig különleges nyelvtehetséggel rendelkezett, és Károlyi is csak törte a németet. Mivel az ország lakossága sokféle kevert nemzetiségű, sok a kétnyelvű, és általában jól megértik egymást. Bercsényi kárpátukrán jobbágyaitól elsajátított „orosz” nyelven tárgyalt a cárral.

A pedagógia még nem önálló tudomány, noha az oktatás és nevelés gyakorlati feladatait szolgáló tankönyvek sok elméleti tapasztalatot gyűjtöttek össze. Az oktatás módszertanát Comenius új kiadásokban sűrűn megjelenő művei nyújtották. Szőnyi Nagy István Magyar oskolája a hangoztató módszerrel új utat vágott az olvasás tanításában. Kolozsvárott, saját bevallása szerint, írástudatlan idősebbeket sikerrel vezetett be a betűismeret tudományába. Pápai Páriz felismerve a gyermekek és ifjak testi nevelésének fontosságát, hangsúlyozta, hogy a test gyakorlása, fegyelmezése a lelkierő próbája. A híres neveléstani könyv, a pietista Francke Oktatás a gyermeknevelésről (1711) című munkája Bárány György magyarításában jelent meg. Legfőbb érdeme, hogy leszögezi: amíg a vallás, a történelem, a geográfia, a grammatika elemeit anyanyelvükön el nem sajátították, addig nem szabad a gyermekeket latinra fogni. Megállapítja, hogy a nemesi gyermeket ugyanolyan szigorral kell nevelni, mint az egyszerű szülők sarjadékait.

Az oktatásban már helyet kapnak a reáliák, a földrajz, a számtan, s felismerik a gyakorlat, a szemléltetés nagy jelentőségét: a botanikát a kertben vagy a mezőn, füvek, fák, virágok természetes környezetében ajánlják tanítani. A földrajzot mappák vagy „országtáblái” segítségével oktatják. Tudatosan állítják a különös gonddal művelt retorikai képzés szolgálatába a jezsuiták példája nyomán az iskoladrámát. Tantárgyként tanítják a fogalmazást, az irodalomtörténetet, a verselést és a szónoklást.

A természettudományok kevés, de jelentős alkotása Descartes szellemében fogant. A karteziánus fizikát Régeni Pál Mihály, a kolozsvári unitárius kollégium későbbi tanára foglalta össze (Physica contracta. Lipcse, 1689). A kopernikuszi világkép mechanikáját és a heliocentrikus csillagászat ismeretanyagát Pápai Páriz tanította a karteziánus fizika keretei között. A holland és angol egyetemeken tanult Kaposi Sámuel, 1689 óta marosvásárhelyi kollégium tanára, több matematikai és fizikai munkát hagyott kéziratban.

Korszakunk legjelentősebb természettudományi alkotása Pápai Páriz orvosi műve, a Pax Corporis (1690). Kora legjobb tudományos színvonalán, gyakorlati, társadalmi igényeket szolgáló, nem a tudósok, hanem a házi gyógyítók számára készült magyar nyelvű orvosi könyv. Tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy a mindennapi betegellátásban a racionális gyógyításra, az orvostudományra és az ember autonóm felelősségére helyezte a hangsúlyt. Köleséri Sámuel ásványtana és a skorbutról írott disszertációja mellett kiemelkedő jelentőségű Király Istvánnak, a debreceni főiskolán a bölcseleti tanszék orvostanáranak Dissertatio philosophica de studii mathematici utilitate … (1695) című műve.

A jogtudománynak. sokféle feladatot adtak az új viszonyok, a berendezkedéssel változó birtok- és tulajdonjogok, valamint a különböző társadalmi rétegek helyzetében bekövetkezett módosulások. Az egymást követő politikai változások, a büntetlenül maradó hatalmaskodások megingatták a kor emberének a törvényes rendbe vetett hitét. Új szabályokat követeltek az egyén és a társadalom viszonylatai. Grotiusnak a nemzetközi jog történetében korszakos jelentőségű munkáját elég sokan forgatták ahhoz, hogy gondolkozzanak az ország helyéről Európában.

A jezsuita Szentiványi Márton, a nagyszombati egyetemen a teológia, egyházjog, filozófia és matematika tanára kiegészítette és kiadta a magyar országgyűlési törvények gyűjteményét. A Corpus Iuris Hungarici seu decretum generale (1696) című, a kor enciklopédikus igényeit kifejező és akkor Európa-szerte divatos kiadvány Magyarország törvényeit és Werbőczy Tripartitumát foglalta magában, s idegen joganyaggal is kiegészült: elsőként a Kollonich kiadásában 1687-ben megjelent alsó-ausztriai Praxis Criminalist csatolták hozzá. A nagyszombati egyetemen a római és az egyházjog mellett tanított hazai jog (ius patrium) lényegében a Hármaskönyv magyarázatára szorítkozott.

Erdélyben Tótfalusi Kis Miklósnak a bevett jog teljes összegezett gyűjteményét magában foglaló kiadványával (1698) az volt a célja, hogy kézikönyvet adjon a köztisztviselők, az ország kormányzásának gondját viselők kezébe. A fejedelemség törvénykönyveit (Approbatae Constitutiones, Compilatae Constitutiones) és Werbőczy Tripartitumát kétnyelvű, latin-magyar kiadásban tette közzé (1695–1696; 1698).

Missovitz Mihály elsőként adott elő magyar jogot a gimnáziumi oktatás keretében.

A királyságban és Erdélyben, mint az átalakulását élő Európában általában, a jogi érvanyag politikai röpiratok, pamfletek lapjain is napvilágot látott. A Habsburg-állam magyarországi hatalmának jogosságát hirdető röpiratokat javarészt udvari szolgálatban álló német és osztrák szerzők írták, érvrendszerükbe magyar törvényeket is beépítettek, s így hatottak a hazai gondolkozásra.

A magyar viszonyok között főleg a hadijog fejlődött tovább. A sebesültek kölcsönös gondozásáról, a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódról a Habsburg-állam és Rákóczi állama között létrejött megállapodások már az újkori nemzetközi hadijog rendszerébe illeszkedtek.Töretlen utat vágott az állandó hadsereg megteremtését kísérő jogalkotói munka. Az 1705-ben elkészült és 1707-ben törvénybe iktatott Regulamentum Universale a katonaság testületi egységének megteremtését szolgálta, de a magyar konföderáció többi törvényével együtt 1711 után eltörölték (1715. évi 32. tc.).

Az egyházak jogi viszonyait rendező végzések és az országgyűlési törvények, heves tollharcot robbantottak ki. A Pyber László Esztergom vikárius megbízásából az egyházi tulajdon védelmében kiadott röpirat (1707) István, László és Kálmán királyok alapítványaira és törvényeire hivatkozik, és az egyházi javak állami kisajátításának joga mellett egy Anglia példájával érvelő, ma már ismeretlen röpiratra válaszol. A jezsuita rend magyarországi működését feltételekhez kötő szécsényi törvény ellen protestáló hat vármegye rendi törvények alapján jelentette ki, hogy a magyar konföderációnak nincs joga beavatkozni a vallás ügyeibe. Rákóczi viszont az uralkodói szuverenitásra hivatkozva írta meg a Responsiót, és elutasította az államnak az egyház honi ügyeibe való beleszólási szabadságát kétségbe vonó érvelést. A világ népeihez intézett kiáltvány, a Recrudescunt] Rákóczi és Ráday közös alkotása. Érvrendszere kettős: rendi törvényekre és a modern államelméletek elveire hivatkozik. Az ország lakosainak érdekeit és a múltbeli hagyományokat szolgáló kormányzást követel.A béketárgyalások meghiúsulása után Ráday Pál műve, az Explosio, amely némi stiláris változtatással Animadversiones apologicae (1706) címmel jelent meg, azért jelentős a magyar államjogi gondolkozás történetében, mert már nem csupán az Aranybullára hivatkozva veszi számba a megegyezés feltételeit. Kifejti, hogy a zsarnoki hatalommal szemben az országos fegyveres ellenállás jogát már István király is hangsúlyozta, természeti törvény (naturae lex), s az államhatalom nem mondhat ellent az emberi társadalom kötelékének (vinculum societatis humanae). Nagy hangsúllyal szól a városok, a jászkunok és főleg a katonaság érdekeiről. Az Explosiot fogalmazó Ráday szól talán először a magyar történelemben arról, hogy az Aranybulla az angol Magna Chartához hasonló jogokat biztosított. A trónfosztást Európának bejelentő kiáltvány az ellenállás jogát Szent István Intelmeinek negyedik, a hatalom önkorlátozását leszögező fejezetére vezeti vissza, és Hollandia, Portugália, Svájc példájára mutat. Grotiusra hivatkozva hangsúlyozza a magyar háború jogosságát a konföderáció védelmében kibocsátott vitairat, Brenner Domokos Egy lengyel királyi tanácsos levele egy birodalmi nemesúrhoz a magyarországi ügyekről című, latinul írt, majd 1710-ben és 1711-ben franciául megjelent munkája.

A kor politikai tudományát legfőképpen az foglalkoztatja, hogy milyen a jó államrendszer. A korszak államelméletére már a differenciálódás jellemző. Kialakulnak a szaktudományi ágazatok: az országgazdaság-elmélet, azíállandó hadsereg létesítésével, kívánalmaival foglalkozó hadtudományi irodalom. Létrejönnek a kormányzás gyakorlati segédkönyvei, például a működőképes adórendszerről, továbbfejlődnek az uralkodó feladatait, jogait és kötelességeit összefoglaló ún. fejedelmi tükrök.

A sajátos magyar államelméleti gondolkozásnak talán legszélsőségesebb példája a Rákóczi-szabadságharc idején Brassó városában írogató Cserei Mihály. Josephus Flavius Zsidó háborúját olvasva, széljegyzetekként írta le történetismereti megjegyzései között a kor szinte közhelyszámba menő államelméleti követelményeit a keménykezű uralkodóról, s azt, hogy a „publicum” előbbrevaló a magánérdekkel szemben.

A Habsburg-kormányzat politikáját szolgáló nagyszámú államelméleti írás java része latin és német nyelvű uralkodói életrajz vagy ünnepi köszöntés (aggratulatio) műfaji keretei között jött létre. Tacitus, Grotius elveit szabadon értelmezve, az uralkodó tökéletességét és bírálhatatlanságát a királyi hatalom isteni eredetéből vezették le. '

Esterházy Pál nádor a rendi magyar állam reformját dolgozta ki 1698-ban. Ugyancsak reformokat javasolt Patachich Boldizsárnak, a Magyar Kancellária tanácsosának Batthyány Ádám országbíró neve alatt terjesztett műve (1700). Batthyány Ádám Mars politicus (1690) és Forgách Simon ezredes, majd győri vicegenerális Projectum az ország conserválásáról (1698–1699) című műveikben az önálló magyar hadsereg megszervezésével vélték ellensúlyozhatónak az idegen abszolutista hatalom erejét.

Erdélyben ifj. Teleki Mihály lefordította Johann Adam Weber tiroli ágostonrendi szerzetes Fejedelmi lélek, avagy a jó fejedelemnek szükséges ajándéka (1689) című művét. Bethlen Miklós kancellár legszemélyesebb alkotása, a Diploma Leopoldinum a központi államfői jogkör elvi érvényességét és a rendi önkormányzat gyakorlatát próbálta összeegyeztetni.Sürgette a katonai és a polgári hatalom szétválasztását és a korrupció felszámolását (Penetralia Transylvanlae. 1698), majd a kereskedelemről készített Projectumaiban (1689–1702) nagyszabású kereskedelmi útvonal kiépítésével látta biztosíthatónak Erdély gazdasági jelentőségét. A Columba Noe (Olajágat vivő Noe galambja. 1704) című politikai tervezete az erdélyi állam helyzetét az új európai viszonyok öszefüggésében próbálta újrafogalmazni. Felfogása szerint Erdély az európai hatalmi egyensúly tényezője, s ha külföldi protestáns uralkodócsaládból lenne fejedelme, szorosabb viszonyba kerülne Nyugat-Európa olyan országaival, mint Anglia, Hollandia és Poroszország. Pápai Páriz Ferenc államelméleti művét némileg Rákóczi állama, illetve az ennek összeomlásával együtt megszűnő önálló erdélyi államiság és a Habsburg-berendezkedés miatt érzett aggodalom ihlette. A De ratione status (1714) szerzője a kormányzás módszereiről, az államérdekről és az államérdek örvén űzött, a népeket elnyomó hatalom fogásairól akarja tájékoztatni a gyakorlati politikai cselekvésből kirekesztett közönséget.

Történetírás, nemzeteszmék

Pápai Páriz Ars heraldica – Címertan (1695) címmel kiadott kétszáz oldalas művét bevezetésében így jellemzi: a tapasztalható nagy változások miatt, összegyűjtve az országok szokásait, jogait és életmódjuk tényeit, történetírói munkát végzett.

Dráma, próza, vers

Pápai Páriz magyarul írta meg az enyedi kollégiumban többször előadott Izsák és Rebeka házasságát (1703). Missovitz Mihálynak Rozsnyón az evangélikus kollégium diákjaival előadott Mátyás-drámáját magyar prológus vezette be.

1688-ban húsvétkor a trencséni jezsuiták Lipót császárt Magyarország szabadítójának ábrázolva, hosszú latin drámával ünnepelték. Pozsonyban 1689-ben a törökön és a huszitákon győzedelmeskedő Mátyás királyról előadott drámát ugyancsak Lipót császárt magasztaló dinasztikus történetszemlélet hatotta át. Hasonlóképpen a Habsburg császár uralmát dicsőítő drámával, a Rediviva Ungaria előadásával fogadták Neuhausban a gyermek Rákóczit.

Missovitz Mihály négy színjátékát 1705–1708 között évenként mutatták be a rozsnyói evangélikus gimnázium növendékei. 1705-ben, minden bizonnyal közvetlenül a szécsényi országgyűlést megelőzően előadott darabját, a Fata Ungariaet, a nemzeti királyság és az állami önállóság eszméje hatotta át. 1708-ban előadott Cyrus] drámájának központi gondolata és mindent megoldó jelképes szereplője: Amor Patriae.

Pápai Páriz már említett drámájában Izsák és Rebeka bibliai történetét az erdélyi leánykérés és lakodalom képsoraivá korszerűsítette. Bírálta a nemességet, elítélte a lustákat és a henyélőket.

Vörös Károly

A birtokos nemes lakása

A birtokos nemesi lakásbelső egy jellegzetes típusát 1770-ben írják össze a Sáros megyei Lapispatakon. Régi ház, fából épült, mindössze két szobából, pitvarból és kamrából áll, de a teteje zsindelyes; egészében közepes állapotban van. Az első, négyablakos, vasalt ajtajú, de kulcs nélküli szoba az uraságé, a hátsó, háromablakos szobában a házicselédek laknak. Az uraság szobájában zöld, a cselédekében egyszerű fehér kemence áll, utóbbiban van egy kisebb kemence is a kenyér sütésére. Az ablakokat itt falemez burkolja. Innen nyílik az ajtó a kamrába. A szobákban minden jó karban van. A kúria telkén ezenkívül két roskadozó, szalmatetős ház is áll, az egyikhez nagy, szalmatetős istálló csatlakozik; e házakban lakik az ispán és a tiszttartó. A telken áll még egy két szobából és portából álló allódiumház is, két ugyancsak fából épült istállóval, kis falazott pincével, és itt van a fejőstehenek szerény istállója is. Van a telken még egy fából épült házacska, benne konyha, egy zsindelyezett tetejű magtár, egy másik szénának. Tartozik még ugyanehhez a vagyonhoz a faluban egy másik, ám csak szalmatetős kúria is, öt parasztszobával, de már a romlás szélén.

A kúria gazdájának leltára számos tételből áll. Ezüstből tíz pár kés, tizenhárom kanál, hét pár kávéskanál szolgálja étkezését. Ónból négy leveses és hat más „fodorított” tál, egy pecsenyés tál, tizenegy kisebb és tizennégy közepes tál, négy tucat kerek és hét régi rossz tányér, valamint egy mosdókanna tállal és három gyertyatartó díszesíti asztalát. A konyhaedények rézből vannak, rézből van három tál is a cselédség számára, valamint a rozsolis főzésére szolgáló két kis kanna, a vasaló, egy borbélytányér és egy csengő. Vasból különböző szerszámokat őriz a kúria és egy láncokra függesztett serpenyős mérleget. – A bútorok egyszerű felsorolása is jól érzékelteti a kúria belső képét, mintegy atmoszféráját. Van itt tehát egy „Schraib Tisch”, de zár és kulcs nélkül, egy nagyobb, ovális és egy kisebb, egyszerűbb asztal, egy színes pohárszék, két régi bőrszék és nyolc egyszerű faszék, két egyszerű zöld láda és egy kocsiládácska, egy régi kék almárium, egy fakalamáris, továbbá egy „szuszék”, egy gyertyaöntő forma, valamint edények, köpülők. Többféle faeszköz a kender és a len feldolgozására, illetve annak egyes munkafázisaihoz; ennek megfelelően nem lesz meglepő, ha később nagyobb mennyiségű len- és kenderfonalat is összeírnak, melyek éppen a takácsnál vannak, valamint száz rőf durvább vásznat a cselédek használatára. Nyilván legalább részben háziipari munka terméke az egy nagyobb és egy kisebb abrosz, tizennégy asztalkendő éppúgy, mint a párnák és a vánkosok; ez utóbbiak közül három nagyobb azonban selyemből készült, és van egy török szőnyeg is. Az asztali üveg- és porcelánkészlethez nyolc aranyozott pohár tartozik, egy ecetes- és egy olajoskarafina aranyozva, két egyszerű, nagy pohár, egy pohárka rozsolisnak, nyolc aranyozott kupica abszintnak, négy kávéscsésze porcelánból a hozzájuk tartozó tányéraljjal, valamint három másik porcelán kávéscsésze, de már tányéralj nélkül, egy kávézáshoz szolgáló fehér tejeskanna, hat nagyobb holicsi tál és nyolc kistányér (egyik már törött), s három egyszerű üveg. De összeírnak még egy rongyos napernyőt, három tajtékpipát szopókával, öt pár közönséges fekete kést, egy pár régi fekete kordován csizmát, egy egyszerű tollkést stb.

A házigazda könyvtárából a Corpus Iuris mellett a Bibliát, egy a magyar nádorokról szóló életrajzgyűjteményt, Pápai Páriz latin–magyar szótárát, egy Magyarország földrajzát tartalmazó munkát (talán Tomka-Szászkyét?) és Bonfinit említi az összeírás.

Lábjegyzet

  1. Pápai Páriz könyvtárából idézi: Nagy Géza, Pápai Páriz Ferenc, 1649–1716. Békességet magamnak és másoknak. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Nagy Géza. Bukarest, 1977. 60.
  2. Közli: Jankovich Miklós, Haller János Buzgósága a magyar nyelv felemelkedése, s kiterjesztése iránt a XVII. században. Tudományos Gyűjtemény 1828, V. 89–90.

Művei

Irodalom

A sororius 'néném vagy húgom gyermeke' értelmezéshez lásd például Páriz-Pápai szótárát.

Pápai Páriz Ferenc filozófiai munkáját felfedezte, lefordította és Marian Victor bő tartalmi kivonatával publikálta: V. MarianJózsa János, Pápai Páriz Ferenc tudományos munkássága Heidelbergben (Fizikai Szemle, 1971. 4. sz.). Pápai Páriz filozófiai munkásságára lásd Nagy Géza, Pápai Páriz Ferenc, 1649–1716 (Pápai Páriz Ferenc, Békességet magamnak, másoknak. Bukarest, 1977) kitűnő bevezető tanulmányát. — Bán Imre, Adatok Apáti Miklós életrajzához (Filológiai Közlöny 1958); Turóczi Trostler József, Magyar cartesiánusok (Minerva, 1933, újra kiadva: Magyar irodalom—világirodalom. I. Budapest, 1961); Zoványi Jenő, A coccejanismus története (Budapest, 1890); Mátrai László, Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában (Századok 1957).